Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-15 / 20. szám

6 »Zalamegye Zalavármegyei Hírlap* 1904. május 16. ugy találom, hogy nem hasonlít hozzá. A perle­kedési mániában szenvedő ember megelégszik avval, ha valakivel szemben igazát vitathatja. Mert az igazság subjektiv dolog s a szegény mániákus meg van győződve az igazságáról. A homo contradiotorius szerepe negativ. Nem keres igazságot, csak ellentmond és csak azért, mert ösztöne vagy lelki életének ismeretlen törvényei erre kényszerítik. A perlekedő ember cselekmé­nyeiben a logika tótágast áll; a homo contra­diotorius szintén nem sokat törődik a logikával. Cogito, ergo sum, gondolkodom, tehát vagyok; mondta az ókori bölcs. Contradico, ergo cogito, et quia cogito ergo sum, ellentmondok, tehát gondolkodom, és mivel gondolkodom, tehát léte­zem ; igy szól a mi emberünk. Az okoskodás azután oda lyukad ki, hogy aki ellentmond, az feltétlenül gondolkodó ember. Okosnak kell tehát őt tartani mindenkinek. — — A mindennapi élet jeles példákat szol­gáltat a kutatóknak. Akárhány gondolkodó fő valóságos rendszert csinál az ellentmondásból s végre a teljesen merev és hajthatatlan tagadás álláspontjára helyezkedik. Én azt hiszem, hogy ennek a szellemnek alapja az önzés és hiúság. Az önző ember gazdasági téren érdekeit mások rovására, minden áron megvédelmezi; az önző ember a közéletben csak maga szeretne érvényesülni s magához fogható nagyságot nem akar ismerni, tekintélyeket nem szeret tűrni. Az önzés hiúsággá változik s miután sok ember nem tud beletörődni abba a gondo­latba, hogy képességeivel vágyait nem tudja utolérni, legalább szembe áll a közfelfogással — indokok nélkül. Akik a közfelfogással szemben saját igazságaikat hirdették, azok voltak a refor­mátorok; akik a közfelfiigással szemben egy­szerűen csak tagadnak, azokról nem a történet­írók, hanem a tudós orvosdoktorok és psycholo­gusok fognak valaha könyveket irni. Tragikus sors, ha az ember magának marad tépelődéseivel s nincs, aki megértse. Sok nagy ember dőlt a sírba elhagyatva, kigúnyolva. De eszméket hagyott maga után, amelyek nyomán feltámadt a neve s eszméi megtermékenyítették a kort. A homo contradictorius alkotásokról álmodik, eszméket sejt s ezért nem akar a közönséges emberek nivójára leereszkedni. Égbe tör s ugy jár, mint a görög mese szerint a bárány-felhő : égbe tör, a földet elhagyja, amelyre nem tud visszatérni többé, az eget nem érheti el, mert röpte gyenge: ott lebeg tehát ég és föld között. Nem termékenyíti a földet, de a napot sokszor eltakarja s mikor a leáldozó nap utolsó sugarai­val aranyfénybe burkolja a világot, mérgében elvörösödik és vihart jósol. (A vasutasok sztrájkja.) Zala vármegye köz­gyűlése régen nem volt olyan érdekes, mint e hó 9-ikén. Erélyes hangok, uj gondolatok röp­ködtek a zöld asztal felett, amely megszokta már az akták porát, a csendes mormolást: „jóvá­hagyatik, elutasíttatik, kiküldetik, felterjesztetik." A közélet lelke csendesen aludt, mig fel nem rázták lethargiájából tettre hivó hangok. Sokan vannak, akik azt vitatják, hogy a vár­megye csak a helyi érdekek megvédelmezésére 8 a hozzá utalt hivatalos ügyek ellátására való testület. Az én szerény álláspontom más. Ezred­éves multunk bizonyítéka annak, hogy a nem­zetre nézve hatalmas védelmi eszköz az, ha a vármegyék országos kérdésekkel is foglalkoznak. A közvéleményt, az ország hangulatát juttatják kifejezésre a vármegyék s ez a nemzetre nézve erkölcsi hatalom, a kormányra erőforrás és ellenőrzés. Zalavármegye főispánja a mostani közgyűlésen jelentést tett az utóbbi hetek országos fontos­ságú eseményeiről. Rákóczi hamvainak haza­szállítására vonatkozó királyi kéziratról, Jókai elhunytáról és a vasutasok sztrájkjáról. A vasutasok jogosulatlan mozgalmát erős sza­vakkal elitélte, amit a közgyűlés minden tagja szivesen hallott. Koller István bizottsági tag a mozgalommal szemben táplált érzelmeit kereset­len és erélyes hangon fejezte ki. Elitélte a sztrájkot, amely esküszegésbe vitte a vasutasok nagy tömegét; elitélte a vezetőket, az izgatókat ; elitélte azt a sajtót is, amely a mozgalmat szí­totta s azt a politikai pártot, amely magatartá­sával azt a feltevést táplálta, mintha az ország közvéleménye a mozgalmat pártolná; beszéde végén pedig azt is elismerte, hogy a kormány a mozgalommal szemben kötelességszerű eréllyel járt el. A sztrájk elitélésében osztatlan volt a véle­mény, de már az utolsó passustól az ellenzéki gondolkodásuaknak megborsózott a háta. Hátha bizalmat talál szavazni a közgyűlés a kormány­nak?! Pedig — ez volt a kisterem hangulata — a kormány már csak azért sem érdemel ebben a kérdésben bizalmi szavazatot, mert sztrájkig engedte fejlődni a vasutasok mozgalmát, amelyet a kivánságok kielégítésével, a fizetésrendezéssel megakadályozhatott volna. Már előbb meg kellett volna adni a vasutasoknak, amit kértek. Lehetetlen elfojtanom egy kis reminiszcenciát. Mikor a vármegye a saját tisztviselőinek fizeté­sét rendezte, a vasutasok nagy jóakarói ellene szavaztak a javaslatnak; most pedig a kormányt elítélik, hogy már régen nem adott a vasúti tisztviselőknek akkora kezdő fizetést — mert ezt kivánják — amennyiért egy zalamegyei szolgabíró tizenöt éven át szolgált. Változnak az idők, változnak az elvek; csak egy elv érvénye örök: amit bármely kormány bármely kérdésben, akárhogyan tesz, vagy bár­mely okból nem tesz: az feltétlenül helytelen és elitélendő. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a város képviselőtestülete 1904. évi május hó 11 -én tartott közgyűlésében a lakbérleti szabályrendelet módosítását és a Szent Három­ság és Szent Antal alap átadását és a zalaeger­szegi önk. tűzoltó egyesület részére 1904. évi január hó 1-től egész a tűzoltó szabályrendelet elkészültéig évi 1000 korona segély átadását elhatározta. Ezen határozatok a mai naptól fogva 15 napig azaz 1904. évi május hó 27-ig eset­leges megfelebbezhetés céljából hirdettetnek s ezek a város főjegyzőjének irodájában a hivatalos órák alatt betekinthetők. Zalaegerszegen, 1904. május 12-én Zalaeger­szeg r. t. város tanácsa. Németh Elek h.-polgármester. A közelben beállható melegebb időjárásra való tekintettel, az 1876. évi XIV. t.-c. végrehajtása tárgyában felhívom a város t. közönségét, hogy az udvarokban összehalmozott sok trágyát és szemetet még a f. hó folyamán hordassa ki, ne hogy az a melegebb idő beálltával a talajt és levegőt megfertőztesse. A mennyiben fenti határidő után udvarokban nagyobb mennyiségű szemét vagy trágya talál­tatnék, az illető tulajdonos vagy birtoklók ellen a kihágási eljárás folyamatba fog tétetni. Zalaegerszeg, 1904. május 14. Csentericz Béla r.-kapitány. Hírek. Képviselőtestületi ülés. Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestülete f. hó 11-én Várhidy Lajos polgármester elnöklésével rendes közgyűlést tartott, amelyen előterjesztették az 1903. évi házipénztári, valamint a város kezelése alatt levő különböző alapok 1903. évi zárószámadásait, melyeket a városi számvevő megvizsgált, a városi számvizsgáló bizottság felülvizsgált s a köigyü­lésnek elfogadásra ajánlott. A közgyűlés a bemutatott, kellő okmányokkal ellátott számadá­sokat elfogadta, azokat a vármegye törvényha­tóságához felülvizsgálat végett beterjeszti; egy­úttal a városi pénztárosnak a szokott óvás fenn­tartása mellett a felmentvényt megadta. Huszárezredünk. Honvédhuszárezredünknél a következő előléptetések történtek, Il-od osztályú századosok lettek: Ghiczy Géza főhadnagy, mint létszám feletti tiszt a nagyváradi honvéd hadap­ródiskola állományában és Takács József, a honvédelmi minisztériumhoz beosztott vezérkari főhadnagy, a 7. honvédhuszárezredhez való áthe­lyezés mellett. A király Takács József századost József /vgost főherceg fia, József Ferenc főher­ceg mellé nevelőnek osztotta be. — Matisz Pál tart. hadnagyot főhadnaggyá ós dr. Halász Miksa tart. főorvost Il-od osztályú ezredorvossá lép­tették elő. — Mihálovics Géza főhadnagyot Marosvásárhelyre, Perczel Móric főhadnagyot Szegedre, Perozel Olivér hadnagyot Budapestre ós Ledniczky Mihály hadnagyot Szamosujvárra helyeztek át az ezredtől. — Gróf Vay Károly főhadnagy, Barcza Zoltán, Ditrói Mór és Rácz Jenő hadnagyok pedig az ezredhez áthelyeztet­tek, Vay gróf főhadnagy Zalaegerszegre, a töb­biek Pápára. — A pécsi dandárlovasiskolába vezényelt tisztek közül Sibrik Sándor hadnagy az ezred pápai osztályához, Sándor Ernő és Benkő János hadnagyok a zalaegerszegi osztályhoz vonul­tak be szolgálattételre. Díszoklevél átadás. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület dr. Darányi Ignác volt földmivelós­ügyi minisztert a mult évben az egyesület dísz­elnökévé választotta. Az erről szóló remek díszoklevelet f. hó 10-én délután 6 órakor a volt miniszternek Andrássy-uti lakásán az egye­sület nevében küldöttség adta át, melynek veze­tője ós szónoka Hertelendy Ferenc zalavármegyei főispán s a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület elnöke volt, tagjai pedig gróf Batthyány József, gróf Batthyány Pál, Bogyay Máté országgyűlési képviselő, dr. Dunst Ferenc keszthelyi apát plébános, dr. Friedmann Bernát, Elek Ernő, Vastagh János és Voigt Ede egyesületi tagok voltak. Balatonvidéki küldöttség a kormánynál. Az olasz borvám ügyében Tapolcza, Köveskálla és Balatonfüred vidékéről ötszáz tagu küldöttség tisztelgett a kormánynál. A küldöttség tagjait Makfalvay Géza államtitkár mutatta be Tisza István gróf miniszterelnökáek, Tallián Béla föld­mivelési és Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek, akik a minisztertanácsi teremben együtt fogadták a küldöttséget. Takáos Jenő tapolczai közjegyző, szőlőbirtokos terjesztette ezután elő a kérelmet. Vázolta a balatonmelléki bortermelésre az utolsó évtizedek alatt nehezedett csapásokat és a kéréseket abban összegezte, hogy a kormány az idegen borvámnak hektoliterenkint husz aranyforintra való emelésével védelmezze meg a magyar bortermelés és borértékesítés érdekeit. Bedegi Gábor balatonfüredi községi biró a balatonparti vasút mielőbbi kiépítését kérte, a mi lényegesen javítaná a balatonvidéki gazdasági életet. A kérelem nem uj, több izben jártak már ebben a dologban az illetékes fóru­moknál, de mindig csak Ígéretet kaptak. Tisza István gróf miniszterelnök szólott minisztertársai nevében is. A kormány minden tagja át van hatva az olasz borvámkérdéa fontosságától; na­gyon sokat áldoztunk a magyar szőlő rekon­strukciójára, ezt az áldozatot ós munkát a bor­értékesítés kérdése nem semmisítheti meg. Ma azonban a kormány az olasz kormánnyal való tárgyalások szélén áll 8 nem lehet abban a helyzetben, hogy az egyezkedésről részleteket publikáljon, mint a hogy nem tehetné ezt meg semmiféle más kormány sem. A kormány tudja kötelességét ós a magyar bortermelés érdekeit még a reánk nézve valóban fontos olasz szer­ződés utján sem engedi megcsorbíttatni. (Zajos éljenzés.) Ami a vasút kérdését illeti, azt hiszi, hogy minisztertársa, a kereskedelemügyi minisz­ter örvend legjobban, ha egy vonallal több épül­het. Azt hallotta most, hogy eddig ígérték a vasutat, de nem csinálták meg. Most ő nem igér, hanem rajta lesz, hogy a vasút kiépíttessék. A küldöttség zajos éljenzéssel fogadta a minisz­terelnök biztató beszédét. Ideiglenes lelkészhelyettes. Az elhalálozás következtében megüresedett zalaszentgróthi róm. kath. plébánia lelki és anyagi ügyeinek vezetésé­vel a veszprémi egyházmegyei főhatóság Kreutzer Dezső ottani segédlelkészt bizta meg. Eljegyzés. Linter Kálmán m. kir. honvéd fő­hadnagy eljegyezte Semetke Margit urleányt, Semetke József zalagógánfai földbirtokos kedves leányát. Felső kereskedelmi iskolánk ügye. Zalaeger­szeg r. t. város képviselőtestülete az állami felső kereskedelmi iskolának a városban végleg meg­hagyása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett kérvényét pártolás végett megküldte Zalavármegye törvényhatóságának. A törvényhatóság közgyűlése f. hó 9-én foglalko­zott a kérdéses üggyel s tekintettel a kérvény­ben felhozott indokokra, feliratilag megkeresi a vallás- ós közoktatásügyi minisztert az iránt, hogy a zalaegerszegi állami felső kereskedelmi iskolát továbbra is a vármegye székhelyén tart­sa meg.

Next

/
Thumbnails
Contents