Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-24 / 17. szám
politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. április 24. 17. szám. mmm W ymr w w gm^ ww A Egész évre W^M • • • • ^B H^l M^B M M • V közleFél évre 5 K — f. B V ^B • M ^B Km • \ • B • V min vek a aafetkesztótiésrli Negyedévre. 2 K 50 f. I • • flfl • J • 1 • .1 (Wlassics-utca 25. t'gyes szám ára 20 fillér ' JM • ^H M i • WK M j anyagi részit ilIétÓ tözlc.ÍALAMMH téBiiél 14 fillér. mények periig a kiadóhiv Hirdetmények s M j I I lg . • • Bflii MJ i • "W • IV talho z ^> á/ 0 8:" tc a ' w .. , K A ^H^B Ib i ^B^B HB^BH • J H • M Bl 1 küldendők. 3 hasábos petitfior egyazei ^B m H J ^B ^^B H M M H M a hirde- MM M • • • B • • • W • • B • • • • B Kéziratodat. nem kiildünk vissza. ZALAVÁRMEGYEI HIRLAP A olasz bor. A törvényen kivüli állapot, közjogi sérelmek politikája., a katonai kérdések körül kifejlődött parlamenti harc, az elkeseredett személyi ellentétek levették a napirendről a közgazdasági érdekeket, amelyek fejlődő, gazdasági önállóságra törekvő országunkban a legfontosabbak és talán előbbre valók a kardbojt alakjánál, a kaszárnyák feliratainál. Igy került egy hosszú esztendőre sutba az olasz bor vámjának ügye is, amelynek felemeléséhez ezer és ezer magyar gazda fűzi jövendő reménységét. Végre napirendre kerülne a borvámklauzula végleges eltörlése is, de most a vasutasok sztrájkja foglalkoztatja a közvéleményt s az országgyűlést, amely a napi kérdések feltorlódása mellett nem tud a messze jövőre kiható munkát végezni. Az Olaszországgal kötendő szerződésről azonban megfeledkezni nem szabad; annak a magyar gazdákra kedvező megoldását sürgetni kell, mert milliókat érő befektetések gyümölcsözővé tételéről és a kisgazdák nagy tömegének lábra állításáról, előbb jólétben élt, a szőlőkultúrát ért csapások által megnyomorodott vidékek felvirágoztatásáról van szó. A bortermelő vidékek gazdái megmozdultak, Küldöttségek sürgetik a végleges megoldást s a mozgalom széles hullámokat vet e hazában mindenütt, ahol még van érzék a közgazdasági kérdések iránt; ahol a magyar gazdát sem politikai, sem merev merkantil tekinteteknek feláldozni nem akarják. Zalavármegye egyike az ország első bortermelő vidékeinek. Aki ismerte a vármegye bortermelő községeinek jólétét, aki látta azt a pusztulást, amelyet a szőlőkultúra fokozatos hanyatlása felidézett, aki tapasztalta, hogy fokról-fokra hogyan néptelenedtek el a viruló falvak, hogyan tengődött a kopár domboldalak silány gabonaterméséből a nép: az megérti azt a görcsös kapaszkodást, amellyel a lakosság ősi foglalkozásához visszatérni igyekszik. Az állam támogatásával, agrár kölcsönnel újra szőlő terem a phylloxéra által kipusztított területeken. De most az a veszedelem fenyegeti a gazdát, hogy borát nem tudja értékesíteni. Az utóbbi évek keserű tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy az olasz bor versenyét nem bírjuk el s a fokozódó termelés nem reményekre jogosít, hanem csak növeli az aggodalmakat. Zalavármegyének első sorban létérdeke, hogy az olasz bor beözönlése megnehezíttessék, mert még a saját hazájának piacait is elhódította az olcsón termelt, alacsony vámmal megrótt s olcsón beszállított ital, amely a lelkiismeretlen spekulációnak, a bűnös hamisításnak jó eszköze volt. A vármegye gazdaközönsége, bár alkalomadtán felszólalt itt is ott is a jogosulatlan verseny tűrése ellen, de még nem nyilatkozott arra nézve, hogy a legújabban megindult mozgalomhoz csatlakozik; még nem vetette latbe a gazdatársadalom egész súlyát, hogy a kormánynál s a törvényhozásnál az áldatlan állapot megszüntetését sürgesse. A gazdaközönséget a megyei Gazdasági Egyesület kötelékében együtt látjuk s ez a tevékeny, hivatásának magaslatán álló egyesület van hivatva arra, hogy az általános közvéleménynek kifejezést adjon; tekintélyének súlyával a nép érdekét előbbre vigye. Május hó 4-ikére a Z. G. E. közgyűlést hivott össze, amelyen ez a kérdés szőnyegre kerül. Meg vagyunk győződve arról, hogy a legerélyesebben fogja sürgetni az olasz bor versenyének megszüntetését ugy a kormánynál mint a törvényhozásnál s evvel kifejezésre juttatja illetékes helyen a vármegye általános óhajtását. Mert nem csak a magyar gazdának, hanem a tisztes kereskedelemnek s a fogyasztónak is nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy ne terrorizálja az egész országot a kedvezményes vámtétel védelme alatt behozott külföldi termék, amely kétségessé teszi a gazda munkájának és beruházásának gyümölcsét, az árak alakulásában meglepetéseket okoz s megrendíti a kereskedelem alapjait. Nem tagadhatja, nem vitathatja el senki, hogy az olasz bor versenye a tönk szélére juttat bennünket. Aki kételkedik, vegye kezébe az utolsó évtized beviteli és kiviteli statisztikáját. A számok beszélnek és meggyőznek. Magyarország nem csak piaca, hanem pincéje lett Olaszországnak. Olyan pincéje, Mai számunk 12 oldali ahol a borokat házasították, manipulálták és boraink régi hírnevét felhasználva a silány hamisításokat külföldre szállították. És tönkre ment Magyarország borainak hírneve, virágzó borkereskedelme zátonyra jutott egy politikai hiba miatt, amelyet az előrelátás hiánya teremtett. A szőlőművelőnek ma már szőlőbetegség százféle faja nem árthat annyit, mint az olaszországi bor versenye, amely külföldi kufároknak és lelkiismeretlen spekulánsoknak szolgáltatta ki Magyarország egy virágzó termelési ágát, amely a magyar kereskedők forgalmát milliókkal redukálta és megrendítette a bizalmat. Nem levegőből kapott állítások ezek, hiszen napról napra megerősítette őket a tapasztalat. Vármegyénkre is valóságos átok gyanánt nehezedik a borkereskedelem pangása, illetve az olaszországi borokkal való spekuláció. A magyarországi borok kivitele kevesbedett, de a boraink utáni kereslet nem csak ezért redukálódott, hanem azért is, mert itthon, a saját pátriánkban is versenyeznünk kell az olaszországi borral. Nem képtelenség-e az, hogy Zalavármegyében, ahol annyi és oly jóminőségű bor terem, több olasz bor került kimérésre, mint hazai? Ha ez a szomorú állapot az utóbbi években nem is volt annyira általános, mint előbb, az csak annak tudható be, hogy a gazdák a verseny nyomása alatt kénytelenek voltak minimális árakkal megelégedni, aminek a fogyasztó látta legkevesebb hasznát. Nem kétségbeejtő helyzet-e az, hogy amikor a nép a szőlőket ért pusztulás után felocsúdni készül és a domboldalakon újra virulnak a szőlők, akkor verejtékes munkával előállított termését még értéken alul sem tudja eladni, vagy legjobb esetben, hogy kenyérhez jusson, kemény munkával szerzett garasain kénytelen a spekulánsokkal s az olasz bortermelővel osztozni. Nem akarunk osztozni! A nép joggal kéri vissza fekete kenyerének felét, amelyet külföldön használnak el. Azt a jajszót, amely a Balaton partján s Zalavármegye minden zugában, az ország minden bortermelő vidékén fakad, meg kell hallgatnia azoknak is, akik sorsunkat intézik.
