Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-17 / 16. szám

1904. április 173. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 5 Az emlékirat a Balaton part réméről, a phylloxeráról emlékezik első sorban. Kipusztultak a szőlők, de a nép felvette a harcot, mondván : ha a szőlőt el is pusztítja a léreg, a Balatont még sem tudja kiinni. Megcsinálta a Balaton kultuszt. És egymás után keletkeztek a fürdőtelepek a Balaton parton s a külföld fürdőitől visszahódították az üdülőket a magyar tenger szép partjára. De a beruházások még ma is meddők. Bizonyítja ezt minden fürdő évi mérlege. Egyiknek sincs egyetlen oly százalék-kamata, melyet folyton fokozódó regieje ne absorbeálna. A tiszta ózonu levegőre fektette eddig is, ma is fősulyát minden balatoni modern fürdő. Pormentes utakra, vízvezetékekre, parkfásításra s ami a fő, — a mi százezer forintnyi kiadásokat nyelt el a föbb fürdők telepein — a miazmatikus kigőzölgésű partok feltöltésére, mólókra semmi költséget nem sajnáltak. Sikerült is elejét venniök az elhanyagolt vízpartok rohadó »apadástelepén* támadó miazmatikus gázfejlődésnek, mely egyedüli melegágya a gyilkos maláriának. A mult 1903. óv meghozta a Balaton partokra ezt a osapást is. Arra kérik a minisztert, hogy az előző földmivelésügyi kormány sérelmes Balaton-lacsapoló intézvényót helyezze hatályon kívül, utasítva az illető moosártulajdonos birtokosságot arra, hogy ennek kiszárítását ne a több törvényhatóság és sok ezer magánbirtokos tulajdonát, egyébként is a nemzet közkincsét képező hazai tó lecsapoltatása utján foganatosítsa, mi által egy mondhatlan nagy jövőjű nemzeti törekvést, a Balatonkultuszt tenné tönkre, hanem foganatosítsa azt a moosárvidéktisztítást saját költségével, erejével, körtöltéset; földmunkával ós csatornázással, ha lehet. Ha pedig nem lehet, elégedjék meg az eddigi állapotjával, mint a hogy a partok többi százezernyi népe eddig azzal megelégedett. Az emlékiratnak körülbelül ezek a lényegesebb pontjai. Mi már jeleztük ebben a kérdésben álláspontunkat. Semmi esetre sem szeretnénk a Balaton pusztulását, de a mocsarak lecsapolását, kiszárítását feltótlenül szükségesnek, elodázhatatlannak tartjuk, és nem elégszünk meg az eddigi állapottal. Nem elégszünk meg annyival, amennyit az emlékirat hangoztat. A mocsarakat kiszárítani igenis lehet, mert kell és pedig kell első sorban a fürdók érdekében. Mert nem egészen ugy áll a dolog a maláriával, mint a hogy az emlékirat mondja. A malária első sorban is nem a miazmatikus gázfejlődésnek az eredménye s annak melegágya nem annyira az elhanyagolt vízpartok rohadó apadás kivánta. Nem tehettem egyebet. Stella komolyan fogta föl a dolgokat. — Helyes. On igen jóravaló embernek látszik. Majd gondolkodom szavai fölött. Ugyebár azt akarja mondani, hogy ön elvenne engem feleségül. De akkor magának itt kellene maradni Amerikában. Én tudniillik nem szándékozom átmenni a tengeren. Itt jobb világ van, több a pénz. — Nos igen, de elvégre is a nő köteles követni a férjét. Ha én haza akarok menni a hazámba . . . — Azt kikötjük szerződésileg. — Ugy nem szerződöm, mondtam lakonikus rövidséggel. — Tehát akkor rendben vagyunk, mondta Stella és megindultunk lefelé. Pedig legkevésbbé sem voltunk rendben. Én vártam valami érzelgős jelenetet és el voltam rá készülve, hogy egy igen hatásos témát fogok kapni benne. Egy szobor fejében megkérni valakit, egy szép amerikai lányt, megcsókolni a kezét, az ajkát, a haját, aztán mindezt egy szobor fejében. * * * Lehangoltan mentem hazafelé. Stella egész uton Amerikát dicsérte, ón meg Európát magasztaltam. Kezdetben azzal, hogy Napoleon Shakespeare, Julius Cesár meg Beniczkyné — mind Európában születtek. Aztán elváltunk és én hazajöttem ő is — hazament. Szebenyel József. telepe, hanem éppen azok a régi mocsarak, amelyek a nemzet közkincsét képező hazai tó vidékének ozondtís levegőjót rontják s a maláriát terjesztő anopheles szúnyog miriádjait tenyésztik. Ronald Ross indiai angol katonaorvos, akit a tudomány szolgálatában szerszett érdemeiért a Nobel díjjal tüntettek ki, bebizonyította, hogy a malária plasmodium kizárólag az anopheles szúnyog közvetítésével kerülhet a szervezetbe, tehát semmiféle miazmatikus kigőzölgés maláriát nem okozhat. A váltóláz vagy mocsárláz ellenszere a chinin már régóta ismeretes, de a baj lényegét egész a legújabb időkig homály borította. Jól ismerték a bántalom lefolyását, finom részletekig leirták a mindennapos, harmadnapos vagy negyednapos hideglelés tüneteit, az időszakonként fellépő, hidegrázással kezdődő, izzadással végződő lázrohamokat. De a baj oka, terjedésének módja felől a legkalandosabb ós sokszor nagyon ingatag alapon álló nézetek uralkodtak. A váltóláz főleg melegebb tájakon ós évszakban, moosaras vidékeken dühöngött s ezórt a belélegzett levegőt, a mocsártól fertőzött ivóvizet, a klimát, az időjárást gyanúsították, némelyek gyomorrontásra vezették vissza a bajt ós sokan hittek annak közvetlenül fertőző voltában, emberről emberre való átolthatóságában. 1881-ben Laveran kiderítette, hogy a váltólázasok vérében mikroszkopikus kicsinységű ólősdielc, u. n. plasmodiumok tanyáznak, melyek a vörös vérsejtekbe behatolnak, annak rovására megnövekesznek, végül teljesen elpusztítják azt és aztán egész rajokban szabadon keringenek a vérsavóban. Valahányszor ezek a végtelenül kicsiny állatkák — mert ellentétben a növényországhoz tartozó baktériumokkal, a váltóláz okozói állatok — tömegesen kirajznak a tönkrement vérsejtekből, mindannyiszor heves lázroham lepi meg a pácienst. Minthogy pedig ez a kirajzás szabályos periódusokbnn történik, ennélfogva a lázak is típusosán, meghatározott időközökben jelentkeznek. Később azután még azt is felderítették, hogy a harmadnapos hideglelést másfajta plasmodium idézi elő, mint a negyednapost. 1881. óta tehát már kezeink közt volt a veszedelmes féreg, de csak jóval később sikerült Ronald Ross-nak rájönnie arra, hogy milyen uton-módon jut a plasmodium az ember vérébe. Mert egész 1900-ig azt hitték, hogy az élősdi a táplálékkal, az ivóvizzel vagy a belélegzett levegővel jut az ember szervezetébe és igy az óvintézkedések is a tápszerek és a viz tisztaságára irányultak. Ronald Ross nagy érdeme, hogy a fertőzés igazi terjesztője gyanánt az anophelest leplezte le, egy szunyogfajtát, a mely moosaras vidékeken tanyázik, petéit állóvizekbe, sekély pocsolyákba rakja és a meleg évszakok alatt, főleg az esti órákban ellepi a környék lakóházainak tájékát is. A mi közönséges szunyogunk, a culex pipiene, nem terjeszti a maláriát, csakis az anopheles, annak is csak a nősténye; ha ez a maláriás embert megcsípi, annak vérével együtt plasmodiumokat is szív a gyomrába. Az anopheles gyomra válik aztán a plasmodiumoknak átmeneti lakhelyóvó; és sajátságos dolog, hogy sehol másutt nem tud a plasmodium nősténye megtermékenyülni, csak éppen ennek a szúnyognak a gyomrában. Az ifjn plasmodium-nemzedék is ott jön azután világra és a fejlődésnek egy bizonyos fokát elérvén, behatol a szúnyog méregmirigyóbe. A kiket aztán gazdájuk, a szuuyognőstény megcsíp, annak a vérét egyúttal plasmodium férgekkel fertőzi és 10 nap múlva már jelentkezik is az első lázroham. Hogy ez nem csak szürke elmélet, hanem valóság, bizonyítja az, hogy az anopheles szunyoggal ellepett vidéken elfátyolozott arccal ós keztyüben járó ember, ha lakását is megvédi a moszkitóktól, a maláriát meg nem kapja. Ilyen óvintézkedések mellett a legveszedelmesebb vidéken is egészséges marad az ember. A Balaton partra üdülni járó fürdővendég természetesen inkább megszökik, semhogy szitát borítson a fejére ós keztyüben járjon, vagy maláriát szerezzen, amelynek valószínűsége pedig mindaddig fenforog, amig a r ocsarakat ki nem szárítják. Kétségtelen, hogy ha az elhanyagolt vizpartok apadástelepe megrothad, apró pocsolyák keletkeznek, az anopheles ott is tenyészhet, mert petéit sekély álló vizekbe ós pocsolyákba szereti rakni; de az is bizonyos, hogy mindaddig, amig a part egy része állandóan moosaras, azok a bizonyos apadástelepek hiába lesznek viz alatt, mert a másik részen még mindig vigan tenyészik a szúnyog s az anopheles messze elrajzik. A malária nem ritka dolog a Balaton partján s bizony nem telt abba 14 esztendő, amig újra felütötte a fejét. A malária elleni védekezés egyetlen célhoz vezető módját a tudósok sem tudták másban keresni, mint az anopheles létfeltételeinek megszüntetésében : a mocsarak kiszárításában, a talaj csatornázásában. Tehát nem csak gazdasági, hanem első sorban a fürdők érdekében egészségügyi szempontok okvetlenül megkövetelik, hogy a mocsarak kiszáríttassanak, a rothadó apadástelepekkel együtt. Maguk a fürdőtulajdonosok nem elégedhetnek meg avval az állapottal, amellyel a partok többi százezernyi népe eddig megelégedett. Az azután más kérdés, hogy körtöltéses földmunka, csatornázás, szivattyúzás vezet e eredményre. A Balaton lecsapolásának természetesen a feltétlenül szükséges mértéken tul helye nem lehet. Ezt a mértéket állapítsák meg — az összes jogos igények és érdekek méltányos szem előtt tartásával — okosabb emberek. Megyei élet. A közigazgatási bizottság április havi ülését Hertelendy Ferenc főispán elnöklésével folyó hó 12-én tartotta. Az alispáni, főorvosi, megyei állatorvosi havi jelentések felolvastatván, a közigazgatási bizottság azokat tudomásul vette. A Csáktornya—ukki h. é. vasút mentén 261/262. sz. szelvény között Pókafánál sorompó felállítása tárgyában hozott közigazgatási bizottsági határozatot a kereskedelemügyi miniszter hatályon kiviil helyezte. Tudomásul vette a közigazgatási bizottság, hogy a kereskedelemügyi miniszter a keszthelyi vasúti állomástól a park felé vezető ut kinyitását elrendelte, továbbá hogy Gyenesdiás megállóhelyen a közigazgatási bizottság által kért váró helyiség létesítését nem rendelte el. A Tapolcza—keszthelyi h. é. vasúton Sterlik József gyenesdiási lakos kérelme folytán egy útátjáró létesítését a kereskedelemügyi miniszter elrendelte. Ugyancsak a kereskedelemügyi miniszter rendeletóre Zalaegerszegről a 6023/6318. sz. vonat, mely eddig d. u. 6 óra 30 perckor indult, előbb fog elindíttatni, hogy a Zalaszentivánról Nagykanizsára haladó vegyes vonathoz csatlakozása legyen. A Keszthely—tapolczai h. é. vasút mentén Keszthely állomás előtti tér kibővítése tárgyában megtartott helyszini szemle jegyzőkönyve beterjesztetvén, ennek alapján a közigazgatási bizottság a tér kibővítését kéri a kereskedelemügyi minisztertől. A Déli vasút Budapest—prágerhofi vonalának Nagykanizsán a Bathyány-utca keresztezésénél pályaáthidalás tárgyában megtartott szemléről felvett jegyzőkönyv felolvastatván, a közigazgatási bizottság az áthelyezési feltételeket annak alapján megállapította. Olvastatott Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestületének kérelme, melyben a Wlassios-utcának kiépítéséhez a vármegye hozzájárulását az útadó alapból kéri. A közigazgatási bizottság — tekintettel arra, hogy az új ut kiépítésével a teherforgalom a mostani megyei útról eltereltetnék, a költségek lö°l

0-íít megszavazta. A letenyei járási utibizottságba a közigazgatási bizottság Desics Géza bánokszentgyörgyi plébánost kinevezte. A kehidai ártéren vashid építését határozta el a bizottság s ez irányban a tárgyalást elrendelte. Tekintve, hogy a 43.000,000 K beruházási kölcsönből kis összeg vétetett fel a vármegyei utak kiépítéséhez, a közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez intézendő kérvényben kimutatja a még ki nem épített utak számát ós hosszúságát; rámutatott arra a körülményre, hogy a már kiépített utakra is jelentékeny összeg szükséges, hogy azok a közforgalom igényeinek teljesen megfeleljenek; kimutatja a szükséges hidak számát s azok költségeit s figyelemmel arra a körülményre, hogy a vármegye 10°/„-ot fizet útadóra, 3°/

0-ot pedig vasúti pótadóra s igy a vármegye lakossága útadó tekintetében nagyobb mérvű áldoza-