Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-17 / 16. szám

172 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1904. március 20.'"

, A községi önkormányzat teljesebbé tétele, a szabad mozgás biztosítása, a városi jellegnek minél több községre való kiterjesztése feltétlenül előnyére szolgálna a gazdasági és kulturális haladásnak. A közel mult sok példát nyújt arra, hogy elmaradt községek, amint rendezett tanácsú városokká alakultak át, gyorsan fellendültek, a haladás útjára léptek. Kétségtelen, hogy a városi berendezkedés, habár az igazgatás drága, jobban kedvez a haladásnak, mint a mai községi szervezet, amelynek mozgása kötöttebb és korlátoltabb. Keresni kell tehát azokat a módokat, amelyek lehetó'vé teszik, hogy a városi önkormányzat eló'nyei minden nagyobb községnek biztosíttassanak s a városok szövetkezése ennek a kérdésnek a megoldását is előbbre vihetné. A rendezett tanácsú városokat fel kell szabadítani a vármegye gyámsága alól, amely a szabad mozgást gátolja, a fejlődésnek sokszor mesterséges akadálya s mint a formák betartásának őre vagy a merev ellenállásnak, vagy a teljes passivitásnak álláspontjára helyezkedik. A gyámkodás tehát gyakran káros lehet, de használni nem képes. A városok emancipációjának vágya már régi keletű, de határozott formában s kellő nyomatékossággal alig nyilvánult meg. Ennek a feltétlenül jogos és hasznos törekvésnek kellő súlyt adhatna a városok szövetsége. A szab. kir., a törvényhatósági joggal felruházott és rend. tanácsú városok szervezetében az önkormányzati jogkör tekintetéhen fennálló külömbségek tisztán csak hagyományos szokások alapján fejlődtek ki s ósdi kiváltságokon alapulnak. Azokat sem célszerűségi, sem egyéb szempontokTÁRCA. Egy szabadság szobor fejében. A hogy az európai hajó át ér a Narrows szoroson, a kerek, óriási New-York öböl kellős közepén látja az ember a világ legnagyobb szobrát, a Bartholdi-féle amerikai „Szabadság" szobrot. Felemelt kezében égő villamos fáklya, valami csoda varázsú beszédes jelképezése a „szabadság fényének". Ezt a szobrot Francziaország ajándékozta az Egyesült Államoknak, a 70-es években. A legnagyobb szobor kolossus, a mit ember alkotott. Érc női alak. A méreteit nem ismerem egész pontossággal, oly óriási, hogy a fejében elfértünk vagy tizen és a homlokán lévő „glória" redőinek minden nyílásán kényelmesen elülhet egy-egy ember. Stella egy napon unatkozott. — Gyerünk a Szabadság szoborhoz. És elmentünk. A new-yorki szoroson apró propellerek viszik a kíváncsiakat arra a külön e célra készült szigetre. Muzsikaszó közben vidám társaság járja ezeket a habokat egész nap. Stella, az amerikai lány otthonosságával kalauzolt. Neki egy cseppet sem imponált az egész. Csak az én kedvemért jött el. Kiszálltunk a parton, körös-körül ágyuk tátongtak a vizre. Azon a szoroson ellenséges hajó nem juthat át a new-yorki öbölbe. Ezer ágyú bömbölné neki a „Mért oly borús" kezdetű gyászdalt. A szobor körül emberek járkálnak. Olyan törpékkai indokolni nem lehet, mert a kiváltságokat nem a helyi viszonyok, nem az élet követelményei, hanem majd a véletlen, majd a hatalmasok szeszélye, majd más külső körülmények szabták meg. Milyen hatalmas ellensúlya lehetne a kiváltságoknak a rendezett tanácsú városok szövetsége, amely az egyenlő önkormányzati jogért léphetne sorompóba. Magyarország polgári osztálya, a városok lakosságának zöme, lassan izmosodik, nagyon lassan alakul ki. A városi önkormányzat előnyeinek felhasználása úgyszólván az egyedüli eszköze ahoz, hogy társadalmi súlyát elismertesse s vagyoni és értelmi erejét érvényesítse. A városok képezik a polgárság életének talaját. A mi polgári osztályunk ma még majdnem teljesen szervezetlen s érdekeinek védelmére alig képes. A polgári társadalmat szervezni kell s a városi önkormányzat egyik legfontosabb hivatása azon osztály erőinek fokozása, amelyre támaszkodik, amelynek vállain emelkedik, amely neki lelket és életet ad. Egy városok közti szövetség szolgálatait ezen a téren megbecsülni is alig lehet. Szolidaritást teremthetne a polgárság között s annak érdekeit szolgálhatná. De ezek talán nagyon is messze fekvő célok és törekvések. A szövetkezésnek a mindennapi élet, a gyakorlati szükség szempontjából kéznél fekvő előnyei is volnának. A városok egymás között s egymás rovására versenyre keltek. Az alkotásoknak hosszú sora jelzi a versengés üdvös hatását, de sokszor túltengését, káros következményeit is. Magukra hagyatva saját kárukon okultak. Pénzügyi műveleteikben, nek látszanak az ércóriás mellett, hogy az ember szinte elmosolyodik. Stella álmatagon lépdel mellettem. — Persze ilyesmi nincs a maguk országában, mondja egykedvűen. — Ilyen nincs. Az szent igaz. Megindultunk a szobor bejárata felé. Nagy boltives csarnokba ér az ember, innen széles lépcsőzet vezet felfelé, a szobor talapzatában. Lassan-lassan összezsugorodik a lépcső, mig végül kis szerpentin feljárón lépkedünk egymás után. Korom sötétségben. Negyedórai pihegő vándorlás után Stella elfáradt. — Pihenjünk egy kissé. Leülünk egy padra pihenni. Korom sötétség mindenütt. Kérdeztem a lánytól: — Nem fél? Dehogy fél. Amerikai lány és félni ? Aztán mentünk tovább. Pár perc és fenn vagyunk. Útközben a halvány világnál kivettem, hogy hol vagyunk. Most a karjánál vagyunk, most a uyakában, mindjárt fenn leszünk. És felértünk. Ott már pihent néhány ember és nézett ki a messzeségbe. New-Yorkot látni oldalt, égbenyúló házaival, amoda a tengerre nyilik kilátás, száz meg száz apró cseprő hajó igyekszik kifelé, befelé. Stella magyarázgatja, a glória résein át pedig szemlélődünk. Egy szomszéd a Baedekkert tanulmányozza, egy hölgy pedig kétségbeesve kérdi, hogy fog ő innen lemenni. Feljönni csak könnyű, de lemenni nehéz lesz. a fejlődés érdekében hozott nagy áldozataikban egymástól még tanácsokat is alig kértek, nemhogy támogatásban részesültek volna. A társadalom, az állam, a kormány áldozatkészségüket bőven igénybe vették; a közoktatásügy fejlesztése, a katonaság ellátása, a hivatalok elhelyezése, egy-egy közgazdasági vállalat létesítése érdekében erejüket tul kellett feszíteniök, csakhogy előre mehessenek, terjeszkedhessenek, modern városokká lehessenek. És ha mindezeket ugyanazon elvek alapján, egyenlően, egyetértve oldhatnák meg; ha mindazon intézményeket, amelyeket létesíthetnek a maguk javára, közös elhatározással, egymás támogatásával alkotnák meg : nemcsak a polgárság javát szolgálnák, hanem nagy nemzeti érdekeket vinnének előre. Az élet százféle kérdésében nyilvánulhatna meg a szövetkezés áldása. Hogy csak néhány gyakorlati példára utaljunk, felemlítjük példa okáért a középítkezéseket, a hitelműveleteket, a közoktatási és katonai kormánnyal kötendő szerződések egyöntetűségét, a közös biztosításokat, a községi takarékpénztárak szervezését stb. stb. A városok szövetsége nagy horderejű gyakorlati célokat valósíthat meg anélkül, hogy helyi érdekeket sértene. A kezdeményezést tehát istápolni kell s nem szabad elaludni hagyni az üdvös gondolatot. A Balaton védelme. Említettük már, hogy sokan a Balaton kiszáradásától félnek. Az a rémkép bántja a fürdőtulajdonosokat, hogy a magyar tenger a Sió zsilipjén át megszökik a Dunába s a Fekete tenger vizét megszaporítja. Legutóbb a földmivelésügyi miniszterhez emlékiratot nyújtottak be, amelyben tiltakoznak a Balaton lecsapolása ellen A szobor pedig áll rendületlenül. Óriási szemeivel néz szét az öböl felett és minthogy őrt áll a szabadság védelmében. Igazi szabadság szobor. Az Amerikaiak a jelképzésben is nagy stilüek. Lassan-lassan megkezdődik a beszélgetés. Stella hamar összebarátkozott a honfitársaival. A Baedekkeret néző ur valami skót utazó volt. Még fénykép felvételeket is készített a szobor fejéből, a résen át. Valami furcsa, Ieirhatatlan, idegen érzés az, egy szobor fejében lenni. Alig én igy átengedtem magam az érzelmeimnek, egyenként elpárologtak az útitársaink. Ketten maradtunk Stellával. Eszembe jutott, hogy milyen különös dolog volna egy szobor fejében szerelmi vallomást tenni. Stella is furcsának találta a heiyzetet. Tán ő is erre gondolt. A szép amerikai leány, aki vendégszeretetből szegődött hozzám — éreztem, hogy vár valamit. Megérlelődött bennem a gondolat, hogy igen buta lőhetek most. Kell valamit csinálni vagy mondani, mert elvégre is ingyen csak nem kisért föl ide erre a rejtélyes helyre. Amerikai ember ingyen nem csinál semmit. Tehát hozzáfogtam. — Mondja Miss Stella: tudna ön szeretni egy idegen embert, holmi európait? — Mért ne tudnék. Tán magát akarja ajánlani? Én meg a szobor mintha elpirultunk volna. — Nos igen, mondtam — hát ilyen magamfajta embert. Tudja végtelenül szeretem magát. Mondtam neki sok zöldséget, de a helyzet meg-