Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember "13. 1 a csöve lecsavarva, mert máskép nem fér be a szinbe. Rozsdás is egy kicsit, a kereke kenetlen. Nos hát az ilyen szerszám mit ér, mikor nagy későn a tűzhöz érke• zik? A mi népünknek a praeventív tűzrendészet iránt nincs érzéke; ha a jegyzője, papja, tanítója nem buzdítja, ha a szolgabíró rá nem parancsol, nem szerez be soha védelmi eszközöket. Pedig jó lesz beletekinteni az alispáni jelentésbe. Az idén kevés volt a tüz, félév alatt mégis 112-szer röpült fel a vörös kakas a házak és asztagok tetejére. A hivatalos becslés szerint a kár 250 ezer K, tényleg azonban háromszor annyi biztosítva volt 156 ezer K érték, de a biztosító társaságok ebből is elcsipkedtek. A megtérítetlen kár tehát bizonyosan meghaladja a fél milliót. Hány szegény embert vágott földhöz a tüzveszedelem ugy, hogy egész életén át nyomorultja marad. A bakter nem kiabálja már végig az utcát, hogy »tűzre vizre vigyázzatok«. Kiment a divatból, pedig legalább annyi haszna lehetett, hogy megemlékezett a a falusi ember a veszedelem lehetőségérő]. Manap a közigazgatásnak kell a bakter szerepét is magára vennie, de ha ezt lelkiismeretesen betölti, még mindig többet használ a köznek, mint mikor a tüzesetek szomorú statisztikájának rovatait a lehető legpontosabban kitölti. Alispáni jelentés. A vármegye alispánjának a megye közigazgatásának és az ezzel összefüggő ügyeknek állapotáról szóló és a f. évi január 1-töl július hó végéig terjedő időszakot magában foglaló jelentése alapján közöljük a következőket: A felnőttek közegészségi állapota az év első felében, eltekintve a légző szervek hurutos bántalma folytáni megbetegedésektől, elég kedvezőnek mondható. A gyermekek közegészsége nem volt kielégítő, mert a felnőtteknél említett bántalmakon kivül a bélhurut, roncsoló toroklob, vörheny, úgyszintén a vármegye egyes részeiben járványosán uralkodott kanyaró, hökburut több áldozatot követélt. A bejelentésre kötelezett fertőző bántalmakban összesen beteg volt l.u21, meggyógyult 890, meghalt 87, további ápolás alatt maradt 44. A perlaki, csáktornyai és alsólendvai járásban tájkórosan uralkodó, a vármegye többi részében szórványosan előfordult trachoma megbetegedés volt összesen 2893, ezek közül gyógyult 592, elhalt vagy távozott 28, további gyógykezelés alatt maradt 2373. A trachomások gyógykezelését teljesíti 1 járási, 4 kör-, 1 községi- és 2 állami trachoma orvos. A súlyos, vagy otthon el nem különíthető és a rendelési órákon meg nem jelenő betegek pedig a perlaki és alsólendvai állami trachoma-, vagy a vármegye két közkórházában helyeztetnek el, megfelelő ápolás cáljából. Rendőri boncolás teljesíttetett 32-szer, külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 75, súlyos sértés bejelentetett 16, öngyilkosságot 36 egyén követett el, véletlen szerencsétlenség általi halálnak 33 egyén esett áldozatul, elmekórnak 11 esete képezte a hivatalos beavatkozás tárgyát, szerencsétlen szülés történt 10-szer, 7 éven aluli korban elhalt gyermekek gyógykezeltetése elmulasztatott 216 esetben, veszett eb által megmaratott 9 egyén, kik védoltás céljából a budapesti »Pasteur intézetbe szállíttattak.* A járási t. orvosok 79 községben teljesitették egészségügyi vizsgálataikat. Van a vármegye területén 26 lelenc, 304 dajkaságba adott, 785 elmebeteg és hülye, 683 siket-néma, vak és nyomorék, 1569 közsegélyre szorult, 1055 keresetképtelen árva. Az évi egészségügyi vizsgálatok és ellenőrzések legnagyobb részben teljesíttettek. A vármegye népesedési mozgalmát illetőleg f. évi január 1 tői julius végéig a megye területén született 9.267, meghalt 5.922 s így a szaporodás 3.345. Az állategészségügyi viszonyok a lefolyt félévben általában kielégítők voltak. A haszonállatok egészségi állapota a januártól márciusig terjedő időszakban alig hagyott fenn valami kivánni valót, a ragadós állati betegségek kis területre szorítkoztak és kevés kivétellel csak szórványosan jelentkeztek. Később azonban, egyfelől a fedeztetési idény beálltával az ivarszervi hólyagos kiütés terjedt el nagyobb mértékben, másfelől a legeltetési idény kezdete óta a szarvasmarha állományban a lépfene és a sercegő üszök, mig a sertések között a sertésorbánc és a sertésvész okoztak nagyobb mérvű elhullásokat. Örvendetes jelenség, hogy a lépfene és a sercegő üszök elleni védőojtások — eme betegségek elleni küzdelemben az egyetlen megbizható fegyverünk ez idő szerint — fokozatosan tért foglalnak, ugy hogy a folyó évben már nemcsak a nagy és középbirtokosok majdnem kivétel nélkül, de a kisbirtokosok közül is számosan igénybe vették azokat, Ennek kedvező eredménye abban nyilvánult, hogy az olyan községekben, a melyekben máskor állandóan fordultak elő nagyobb számú elhullások, ez idén a nevezett betegságek alig néhány esete észleltetett a ezek is olyan állatokon, melynek védőojtásban nem részesültek. Ezen körülmény azok elterjedését remélhetőleg még inkább elő fogja segíteni. A ragadós száj- és körömfájás, melylyel ez idő szerint az ország nagyobb része fertőzve van, a lefolyt félévben három izben lépett fel a vármegye területén, ugy mint: február havában a sümegi járás Sárosd községéhez tartozó egy majorban s május havában ugyancsak a sümegi járás Óhid községében, sőt az innét származó fertőzés gyanús marhákkal a Karmacson tartott országos vásár közvetítésével a keszthelyi és a pacsai járásba is elhurcoltatott. Azonban mindannyiszor sikerült az azonnal foganatosított legszigorúbb zárlati intézkedésekkel, a fertőzésgyanús állatok kinyomozásával és zár alá helyezésével a járványt úgyszólván fészkében elfojtani. Végül a harmadik járvány minden valószínűség szerint a julius 8-iki balatofüredi országos vásárra pestmegyei marhakereskedők által felhajtott marhákkal hurcoltatott be és terjesztetett el a tapolcai járás nagy részébon, bár az sincs kizárva, hogy a szomszédos és szintén fertőzött Veszprém és Somogy vármegyékből történt a behurcolás. Minthogy a fertőzött községek száma már 15-re emelkedett s ezek legtöbbjében a szarvasmarha állomány nagy része beteg, a jelenlegi nagy munkaidőben a járvány elfojtása már alig remélhető. Megnehezíti ezt a hatósági intézkedések több helyen tapasztalt semmibevevése, kijátszása is Igy pl. tapasztaltatott, miszerint dacára annak, hogy a tapolcai járás egész területén a hasított körmű állatokra nézve az állatvásárok betiltattak, mégis Köveskálla községben julius hó 22-én állatvásárt tartottak mindennemű állategészségrendőri ellenőrzés nélkül. Az elöljáróság ellen, melynek tudtával, sőt közreműködésével tartatott ez a vásár, az eljárás folyamatba tétetett. Az állategészségrendőri intézmények működése kielégítő volt. A fokozott ellenőrzés derített ugyan ki mulasztásokat és szabálytalanságokat, ezek legnagyobbrészt azonban tudatlanságban, mintsem a jóakarat hiányában lelik eredetüket. Legkevésbé kielégítő a gyepmesteri telepek és a marhahajtó utak intézményének mai állapota; mindkettő törvényhatósági szabályozást igényel s erre vonatkozólag a munkálatok folyamatban vannak. A szarvasmarha járlati és kereskedelmi forgalmát illetőleg folyó évi január hó 1-től julius hó végéig az illető községi megbízottak részére kiadatott 90.494 darab 20 filléres, 63.055 darab 12 filléres és 45.565 darab 4 filléres marhajárlati űrlap, melyekért 27.496 korona fizettetett be az illető jövedéki hivataloknak. A vármegye területén 1903. évi január 1-től julius hó 31-ig előfordult tüzesetek száma 112 TÁRCA. Az asszony. Attól a naptól, mikor a szép özvegy Somlaky Árpádné betette lábát a kis szepességi fürdőbe, több mint fél tucat épouseur ós özvegy sorban élő ifjú és kevésbé iíju uri ember plántálkozott be az eddig meglehetősen unatkozó fürdői társaságba. Ámbár az ujonan érkezett urak nem sok lendületet adtak amaz örök terv megvalósításának, amely épugy ott . szövi szálait a báltermekben, mint a jourokon át, minden társas összejövetelen, egész a nyári fürdőzésekig. Egyikből se nézett ki a presumtiv vőlegény, mert hisz egyik se árult el más gondolatot, mint azt, hogy hódoló rabszolgái a szintoly szép, mint gazdag özvegynek. — Még maga is itt van? — szólt megérkezése után való reggel a bájos özvegy, mikor Bélafalvy Bélával, a fess főhadnagygval találkozott a forrásnál. — Minden ember csak ott lehet a hova végzete hajtja; az én végzetem pedig űz, sodor a maga nyomába, mint az alázatos árnyékot. — Eltalálta; maguk együtt és külön-külön nem egyebek, mint tartalmatlan árnvékok. — És semmi, de semmi különbség sincs köztünk? — kérdezte epedő tekintettel a fiatal államtitkár, a ki a mellett, hogy a társaság Adonisának van elismerve, egyik legjelesebb lantos költője az uj generációnak. — Éppen semmi; — felelt a kérdezett ajkbigygyesztve. És tényleg nem is tett köztük különbséget, holott meglehetősen elütő egyéniségek voltak ós a mi fő, egyikök sem mondható hétköznapi embernek. Csak egyben hasonlítottak hajszálnyira egymáshoz, abban, hogy mindegyiknek csak egy cél lebegett szeme előtt: elnyerni a főváros szépségei közt a legszebbet, Somlaky Árpád fiatal özvegyét. Egy alkalommal, mikor a fenyves erdő végéhez ért udvarlóival a szépséges asszony, meglehetős feltűnő férfi jött velük szemközt. Feltűnő annyiban, hogy hozzáfogható rut individuum nem igen akad. Magas, előre hajtott alak. Széles vállai csaknem elnyelték a fejét, a mely rövid nyakon pihent. Bozontos haj, apró fekete szemek a keskeny homlok alatt, ormótlan nagy orr, 8 a tüskés bajusz és szakái szörnyen kellemetlen, örökös gúnyra álló ajkat takart. Köszöntötte az urak egyikét. — Ki volt ez a förtelmes bácsi ? tán a Barnum szörnyeiből maradt itt? kérdezte nevetve a szép asszony. — Rombos Józsi. Elég szép eszű fiu, de olyan durva, mint a daróc. Polgári foglalkozásra nézve mérnök. A véletlen ugy hozta, hogy bemutatták az ocsmány férfit a 6zép asszonynak. Egy alkalommal ketten előre mentek, hátra hagyva a többieket. — A mint látom, maga is felcsapott udvarlóim táborába — évelődött vele a szép asszony. — Eszem ágában sinos, hogy magának udvaroljak. — Na hallja, ez nem valami gyöngéd felelet. — Hát hol áll az megírva, hogy ón magának gyöngéden felelgessek? — A maga szótárában ugy látszik sehol. — Igaza van. Utálom az ostoba széptevéseket. És semmi sem undokabb előttem, mint a hazugság. — És ha maga azt mondaná, hogy szívesen van társaságomban, ez csak hazugság lenne? — Még pedig első rendű. Egyáltalán semmi kellemeset sem találok abban, ha nálam együgyübb lény nyel kell eszmecserébe bocsátkoznom. — És maga a asszonyokat egy ügyübbeknek tartja, mint a férfiakat? — De még mennyivel! Nem a természet tette ilyenekké, de maguk alakították ilyenné magukat. Mit beszélhet egy férfi az asszonynyal, ha azok szemeit, a haját, a termetét, a fogát, a