Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. szeptember 6. 36. szám. Előfizetési mmt W vr v w lü

P 'M JMU ww

A Ia

p Egész évre 10 K - f. W ff • • • 9 H K « Hl MM B « szellemi részét illető közleFél évre 5 K — f. f ff H • •• •• flfl H \ R| 1 mM • V mények a szerkesztőséghez Negyed évre 2 K 50 f. J ff B

M • ^B BM M

W • J • 1 IB W . 1 (Wlassics-utca 25. sz.), Egyes szám ára 20 fillér ' ff BB • IB H JKXj • ^B Ri anyagi részét illető közleKS fl| D ffff IBB

^ SI HflS n W BH mények pedig a kiadóhivaIá H I Í A IWÍ • Í IT I Ti " ' Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer ^^ <8 többszöri hirde- ff M ff M • M ff H • H| A • • • H A Kéziratokat WUff J^jMl. jMUm JHkJHk ^RbÉI nem ZALAVÁRMEGYEI HIRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Az elemek. Az ember eszének hatalmával, munkájának erejével meghódította a természetet. A föld termékenysége neki hoz gyümölcsöt s meghasogatja ekéjével a puszták hátát, ledönti fejszéjével az ős erdők büszke koronás fáit, hogy kulturát, jólétet teremtsen a vadon helyén s rányomja hatalmának jeleit. Elleste a természet erőinek titkát, kényszeríti az elemeket, hogy neki szolgáljanak; megrendszabályozza a vizeket, bezárja a tüzet, hogy neki melegítsen és világítson s mikor az ész hatalmára, a munka erejére hivatkozva önérzetesen néz végig művein, ugy érzi, hogy ő az ur ezen a világon ; központja a teremtésnek, büszke gyermeke a végtelenségnek. De néha megmozdul a föld, mintha leakarná rázni magáról a terhet, amelyet az ember rárakott; kitörnek a vizek s vad rohanással elsöpörnek az útból minden alkotást, letörlik egy darab földről a munka nyomait, az ember hatalmának jeleit; kiszökik zárkájából a tüz s mint a lázadó rabszolga, gazdájára veti magát, irgalmatlanul pusztit, torzít, gyilkol. Milyen törpe ilyenkor az ember s minő parányi minden, amit alkotott. Nem néz már dölyfösen az égre, hanem kétségbeesve érzi, hogy az elemek hatalma előtt ő is csak féreg, a melyet megsemmisíthet egy perez s minden gazdagsága eltünhetik egy szempillantás alatt. Kormosán mered az ég felé az ország fővárosában egy hatalmas palota s az utca kövezetén még mutogatják a helyeket, ahol a tűzből menekülni akaró szerencsétlenek tagjai összezúztak és sokáig nem tud a közvélemény a katasztrófa hatása alól felocsúdni. Rémes bizonyítéka az a nagy ház az ember könnyelműségének, elbizakodottságának s az elemek végtelen hatalmának. De nemcsak a paloták, hanem a csendes falvak, apró városok házai körül is ott settenkedik a veszedelem. A palota után tüzet foghat a kunyhó; a szegény ember házikója is értékes nemzeti vagyon, amelyet szintén meg kell oltalmazni. Nem mondhatjuk, hogy a védelemre illetékes helyeken nem gondolnak. Törvényt alkottak, rendeleteket adtak ki, de mindezeket a legilletékesebb helyen, a nép, a közönség körében nem hajtják végre, nem igyekeznek azoknak érvényt szerezni. A tűzoltói intézmény nálunk még fejletlen ; vagy jobban mondva a vidéki tűzoltóság ma már tökéletlenebb, mint két évtizeddel ezelőtt; a legtöbb helyen visszafejlődött. Kis városokra és a falvakra áll ez leginkább. Ezelőtt tiz-husz esztendővel még divat volt tűzoltónak lenni, manap azonban a legénység nagyon megfogyatkozott s kiképzése gyarló, felszerelése rosz. Az intelligensebb osztály, amelyre a legnagyobb szükség volna a tűzoltó csapatokban, visszavonul; a testületekbe beleüt a beteges ambició által szított pártoskodó szellem a városok és községek pedig nem méltányolják, nem istápolják eléggé a tűzoltóságot. Ha egy két tűznél kitűnik a tűzoltóság gyarlósága, akkor felbuzdulnak a városok is, a publikum is, de hamarosan megfeledkeznek a veszedelemről, meg a pártolásról. Ha már a városi tűzoltók is kénytelenek a részvétlenséggel s felszerelésük gyarlóságával küzdeni, annyival tökéletlenebbek a falvak csapatai, különösen ott, ahol vagy egyáltalában nincs, vagy indolens a vezetőség. Egy két községben, a hol a jegyző komolyan fogja fel a hivatását, ujabban már képzett, begyakorolt tűzoltócsapatok vannak s rendszeres a tűzrendészed szolgálat is. De hány van ilyen? Széles Zalavármegyében fel tudnék sorolni talán ötöt-hatot. A tűzoltóság csak arra lehet hivatva, hogy a tűzvész terjedését megakadályozza s amit lehet, életet, vagyont mentsen a vészből. A tűzrendészed szabályok és szolgálat pedig arra valók, hogy a veszedelmet megelőzzék, a tüzeseteket ritkábbakká tegyék s a kis tüzet hamar elfojthassák. De hát vannak-e nekünk tűzrendészed szabályaink? Igenis vannak, még pedig jók, szigorúak, humánusak, általánosan kötelezők. Tűzrendészed praeventiv szolgálat azonban már nincs. Nézzük csak meg a kis városokat; akár a magunkét, akár mást, körülbelül mindegy. Ha a szabályokat citálnám, kénytelenek volnánk elismerni, hogy a hatóság a veszély megelőzéséről kellőkép gondoskodott. De nem citálom, inkább azt kérdezem, van e csak egyetlen egy ház, amelyben a legkezdetlegesebb tűzvédelmi eszközöket meg lehet találni? Nincs. A tűzbiztonsággal törődik-e valaki? Bizony nem. Az épületek össze vannak tömve, a házak udvarai, padlásai tele gyúló anyagokkal. Ilyen körülmények között csak a jó Isten különös kegyelme menthet meg bennünket a tüzveszedelemtől. Ahol asztalos, bognár, pintér lakik, egész nyáron át tömik a padlást s a ház minden üres zugát gyaluforgácscsal, fahulladékkal, télire való fűtőanyaggal. A tanulók, segédek sokszor a legveszedelmesebb tűzfészkekben hálnak. Másutt tele van a padlás kóccal, afrikai fűvel. A kereskedésekben felhalmozott árukról lekerülő emballage, a rettenetes mennyiségű papir doboz mind a padlásokon fekszik. A földművesek padlásai tele szénával, szalmával, udvaruk ganajjal. Udvar nélkül épülnek a házak s a beltelkeket ugy elaprózzák, hogy az égő ház udvarára be nem mehet semmiféle mentő. A belsőségek elaprózása falvainknak is egyik átka. Akárhány falunk van, ahol a házak között alig van szekérutnak való hely. Emellett a gabnát, szalmaasztagot a ház végében rakják össze s az udvar közepén ott terpeszkedik a közegészségi tekintetben is átkos trágyadomb. A tűzrendészed szabályok előírják, hogy minden háznál bizonyos tűzoltó' eszközöket, vizeskádat, pemetet, csáklyát stb. kell tartani s hogy minden község köteles tüzifecskendőt beszerezni. Érdekes azt megnézni, hogyan néznek ki ezek a szabályok az életben. Vagy nem is tud róluk a nép, vagy ha tud is, nem a maga jóvoltáért tartja be, hanem mert a szolgabíró ugy rendeli. Egy vékony póznára ráköt egy félkéve zsuppot s kitűzi a kapu mellé. A szalma a,z esőtől megrothad; ökölnyi csutkája van csak, de azért még mindig tűzoltó pemet. A ház tetején fekszik egy másik pózna, amelynek a végén ujjnyi nagyságú rozsdás vas ékeskedik; ez a csáklya. Viz azonban már nincs. Sok helyen kut sincs egyebütt, mint az utcán a közkutak. Hát még a vizipuska. Valahol egy színben áll, elbarrikadírozva mindenféle gazdasági eszközzel. A rúdja ki van véve Ma! számunk IO oldal