Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. augusztus 2. 31. szám. Előfizetési dij : ICgész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Kgyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ZALÁMÉ GYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Fönn és lenn. Ott fönn, ahol a nép sorsát intézik, egymást érik a szenzációk s nyár derekán, a holt idény kellő közepén áll be egyik politikai kavarodás a másik után. Nem kell félni az idén az uborka szezontól. És csodálatos, hogy amig ott fönn a legelkeseredettebb harc folyik, amíg ádáz harci zaj hallatszik ki az ország házából s a honatyák még az éjszakát is a parlamentben töltik, addig a perifériákon minden csendes és az ország, a nemzet szinte aggasztó nyugalommal nézi azt a tornát, amelynek következményeit ő siratja meg. A közvéleményt nem képes felizgatni az obstrukció; aggodalom, kétely ül inkább a kedélyekre, de nem oly izzó a közhangulat, mint Magyarországon a parlamenti harcok idejében lenni szokott. Emlékezzünk vissza a hires véderő vitára, az isclili klauzulára. Minő forrongó, lázas volt a közvélemény, ma pedig nyugodt, csendes. A parlamenti viharok csak napi esemény számba mennek, amelyek legfeljebb deprimálnak, de senkit sem lelkesítenek. Mintha az országgyűlés viharai nem is érintenék a társadalmat; mintha csak látványosság, egy dráma és nem az élet forrongása volna az, amely a nemzet fényes palotájában zajong. Ugy látszik, mintha meglazult volna az az összekötő erő, amely a nemzetet parlamentjével összekapcsolja; mintha a tagok nem éreznék a fő uralmát, erejét, nem tudnák megérteni gondolatait. A parlament az volt a múltban a nemzetre nézve, ami a szervezetben az idegeket uraló erő, amelynek minden mozdulatára végigszaladt az egész szervezeten az ideges mozgás, amelynek minden érzése elhatott a legutolsó határokig. Mintha önmagunk is, mintha a nemzetnek minden része ott lettünk volna, ahol a közélet gondolatai, óhajai, a nemzet vágyai, reményei kitörnek, küzdenek, érvényesülni törekszenek, diadalra jutnak, vagy legyőzetnek. Még rövid néhány hét előtt is, amikor a katonai követelésekről volt ott fönn szó, más szemmel tekintett az ország háza felé a vidék csendes népe, mint ma. Akkor elvek tusáját szemlélte, amely aközéletet megtermékenyítő eszméket, nemzeti célokat keltett életre; ma pedig messziró'l már semmit sem látunk egyebet, mint a parlamentarismus kinövéseit, indulatos harcot s olyan jelenségeket, amelyek nem a magyar közélet dicsőségei, amelyeknek semmi közük az elvekhez, semmi közük a nemzeti célokhoz, a nép boldogulásához. És napról-napra vész a hit, gyengül a bizalom, a közélet nagy kérdései iránti érzék. A határokon nem érezzük többé az elvi harcok felemelő hatását s amit látunk, ugy érezzük, nem a mi küzdelmünk többé, hanem csak azoké, akik abban tényleg részt vesznek. Minden emberi intézménynek vannak hibái, kinövései. A parlamentáris rendszer sem tökéletes; gyökeres hibái vannak, a melyeket csak a teljes közszabadság, az egyéni függetlenség, tiszta politikai erkölcsök, politikai érettség és a hatalom önmérséklete képesek ellensúlyozni. Talán még soha a rendszernek önmagában rejlő tökéletlenségei annyira életre nem törtek, mint manap. Megingott a rendszer alapelve ; a kapacitáció helyét elfoglalta a jogosulatlan terrorismus, amely céljait nem parlamentáris eszközökkel, hanem erőszakkal akarja elérni; a terrorismussal szemben megjelenik a politikai piacon : a pénz. Szomorú devalváció! De egy vigasztaló jelenség csillanik ki a kavarodásból: az a hazafiság, amely nem hiszi el, nem képes elhinni, hogy magyar ember hazaszeretetének ára legyen. Téves utakon járhat valaki, de el nem adja magát s a nagy pénzek urai megtanulják, hogy a meggyőződésnek Magyarországon még boltot nem nyitottak; ilyen portékánk még nincs eladó. Ez a hazafiság, mely felháborodva utasít vissza minden gyanúsítást és merényletet, meg fogja menteni a parlamentet, hogy újra arra a magaslatra emelje, ahonnét uralkodott a nemzet érzelmei felett. Kétségbeejtő eltévelyedés adta a vesztegető kezébe azt a fegyvert, amely arra is meggyalázó, aki győz vele, arra is, akit lever a lábáról. Nem ismeri az a magyar jellemet, aki pénzzel akar uralkodni. Ép ezért éleslátású politikusról, igazi államférfiuról feltételezni sem lehet, hogy ilyen eszközöket használ. Magyarország kormányát evvel meggyanúsítani magyar emberMai számunk ÍO oldal. nek nem szabad, mert már maga a gyanú is kétségbeesésig fokozhatná a hazafias aggodalmakat. Mi vidéki emberek, akik a napi politika kérdéseibe alig szólunk bele, csak egyet várunk, egyet remélünk : hogy a parlament nyugtassa meg a közvéleményt, erősítse meg a bizalmat s a nemzet javáért méltóságteljesen oldja meg nagy feladatait. Mert még ott fenn országos dolgokkal vannak elfoglalva, nem érnek rá betekinteni a vidéki társadalom életébe, talán kevésbbé ismerik annak felfogását, lelkiismeretét, politikai hitét és meggyőződését. Nem tudják, hogy mekkora rombolást visz végbe lent a bizalom megrendülése, a hit elvesztése. Akik közel vannak a néphez, akik a vidéki élet csendes hullámveréséből feltekintenek az ország fényes házára, amelyet azért emelt a nemzet, hogy méltóképpen kifejezze, mennyire becsüli önmagát és azokat, akikre sorsának intézését bizta, veszedelmes, talán helyrehozhatatlan politikai visszaeséstől félnek, amely a közszabadságot veszélyezteti, a közéletet bűzös posványba viszi. Tisztultabb levegő csapott be a közélet mezejére s emelkedőben volt a nép között a politikai érzék, amelyre a nemzetek közül nekünk van legnagyobb szükségünk, hogy megszilárdítsa, elvitathatatlanná tegye egységünket. Ezt a közszellemet veszély fenyegeti, ha megrendül a bizalom; ha a nemzet által teremtett hatalom nem érvényesülhet s ha a hatalom legális voltát megtámadja a gyanú. Csendes fejlődés, békés munka kellene Magyarországnak, nem harci lárma s ha egy lépést tettünk előre, ne tegyünk kettőt hátra. Nehéz idők előszele fuj s majdnem bizonyos, hogy újra a kezébe veheti a nemzet azt a fegyvert, amelylyel igazságot szolgáltat a mai napnak, vagy elitéli a meddő kavarodást. A nemzet minden öntudatos paránya ugy álljon meg elveinek talaján, hogy alkotmányunk minden betűjét, közéletünk teljes tisztaságát megvédelmezhessük s a nemzet akaratát ugy fejezze ki, hogy az érvényesülni tudjon fent és lent egyaránt.