Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-24 / 52. szám

G »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. december 25. amelyet hozzáértők sokszorosan kipróbáltak s kitűnőnek találtak. A Camis és Stock barcolai (Trieszt mellet) cég valódi borpárlata, az egészségügyi cognac belügyminisztérium alatt álló vegyvizsgálati intézet, ellenőrzése alatt áll. Ez az "egészségügyi oognac a legalkalmasabb borfajtákból francia módszer szerint pároltatik le s kitűnő természetes aromája és nemes íze által egyenlő értékű a legjobb francia gyártmányokkal. ^Tanulóknak teljes ellátásra való felvétele. Tiszteséges izr. uri családnál tanulók teljes ellátásra felvétetnek. Hol? Kellő útbaigazítást ad a lap kiadóhivatala. Legszebb, leghasznosabb karácsonyi és újévi ajándék, ha megrendeljük a legrégibb, legjobb és legolcsóbb szépirodalmi lapot, a „Képes Családi Lapokat"-at. Előfizetési ára negyedévre csak 3 K. Kiadóhivatal: Budapest, VI., O-utca 12. Mutatványszámokat kivánatraingyen és bérmentve küld. A Képes Családi Lapok és előfizetői egy családot képeznek és régi, igaz közmondás, hogy „ Apró ajándékok tartják fenn a rokonságot, barátságot." Ezért kiadóhivatalunk elhatározta, hogy lapunk azon lelkes barátainak, olvasóinknak, kik a „Képes Családi Lapok" részére eredményesen uj előfizetők gyűjtésével fáradoznak, illő értékes ajándékokat ad. 1. Igy: aki lapunk részére egy uj előfizetőt szerez és legalább 6 hóra előfizetési összgét beküldi, kap ajándékba egy igen értékes regényt. 2. Aki lapunk részére 3 uj előfizetőt gyűjt és legalább 6 hóra ezek előfizetési összegét beküldi, kap ajándékba egy nagy, illusztrált diszkötésü irodalmi remekművet, vagy kívánatra 4 regényt. 3 Aki 10 előfizetőt gyűjt és legalább 6 hóra ezek előfizetési árát beküldi, kap ajándékba egy — kívánatra akár női ákár férfi — szép, egészen uj e2Üstórát. 4. Aki 30 előfizetőt gyűjt és legalább 6 hóra ezek előfizetési árát beküldi, kap ajándékba egy — kivnatra akár női, akár férfi — szép, egészen uj aranyórát. A regény-ajándékot megkapja minden közvetlen jelentkező előfizető is, valamint régi előfizetőink mind kivétel nélkül megkapják a szokásos újévi regény ajándékot, mihelyt előfizetésüket jövőre is megújították. Azon reményben, hogy minél több lelkes gyűjtőnek fogunk szép művekkel, ezüst éa aranyórákkal kedveskedhetni, hazfiaas üdvözlettel a kiadóhivatal. Bucsuhang az óceán fenekéről. A labradori félsziget partján 1903. okt. 9-én egy palackot vetett partra a viz. A halászok bevitték a tengerészeti hivatalba, hol a palackban talált ujságdarab széléről a következő, francia nyelven irt szavakat betűzték ki: kilenc napja vagyunk élelem és viz nélkül. Kazánrobbanás történt. Ha ma estig nem jön segítség ... A többit elmosta a beszivárgó viz. Megállapították, hogy az ujságdarab egy magyar lapból van letépve, elküldték Budapestre kinyomozni, hogy mikor jelent meg a kérdéses szám és körülbelül kinek kerülhetett New-Yorkban a kezébe? Kiderítették, hogy az a pár sor az Egyetértés 1903- junius 10-iki számára van irva, de hogy Amerikában kinek kerül betett a kezébe, kissé bajos lenne megállapítani, mert az Egyetértés N.JW-Yorkba 627 példánybanjár, az egész Egyesült Államok ter letére pedig I 740 példányban. Az oka ennek az, hogy egyetlen egy lap sem nyújtja a hazai közéletnek olyan hű képét, mint az Egyetértés, s a függetlenségi törekvésnek az Egyetértésnél lelkesebb, buzgóbb és nagyobb sikerű apostola egy sincs. De nemcsak politikai és társadalmi téren lett az elmúlt 37 évfolyam alatt vezérlappá az Egyetértés, a közgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság sem nélkülözték szolgálatait. Szépirodalmi rovata pedig épen egyedül áll az egész sajtóban. Fenyő Sándor főszerkesztő ugyanis, mint politikai főmunkatársat meg tudta nyerni Kossuth Ferencet, Magyarország ez idő szerint legelső politikusát, azonképen szépirodalmi főmunkatársá megnyerte a ma élő magyar irók egyik legnagyobbikát, Eötvös Károlyt. E két ragyogó névhez a kiváló munkatársak egész gárdája csatlakozik — s ezek együttes munkája emelte az Egyetértést, a haza határain tul is bódító utat járó legelső magyar lappá. Most újévkor ez a lap gyönyörű ajándékot is ád az erőfizetőinek, azoknak is, kik most jelentkeznek uj előfizetők gyanánt. Pompás Rákóczi album ez, művészt kivilelű és gazdag tartalmú. Előfizetések Budapest Vármegye utca II szám alá küldendők. Tisztviselők, papok, tanárok, tanítók, lelkészek, magyar katonatisztek kedvezményes áron kapják egy hónapra 1 frt. 20 kr-ért, "negyedévre 3 frt 5(3 kr-ért, félévre 7 írt-ért. Csarnok. Betyár becsület. Nem a romantika talajából, hanem célszerűségi tekintetekből támadt az a különös állapot, hogy Magyarországon hosszú időn keresztül békés, tiszíes polgárok rendes tributumot fizettek a társadalom nyiltan bevallott ellenségeinek, a kósza betyároknak. És nincs adónem, amelyet olyan pontosan fizetett volna a magyar. Sohasem maradt hátralékban és az adószedőnek sohasem kellett kényszereszközöket alkalmazni. A földesúr kiadta az utasítást a béresgazdának, hogy amikor és ahol a betyárok jelentkeznek, ki kell nekik szolgáltatni a kommenciót. A kamarában mindig készen állott számukra: szalonna, oldalas, kenyér és pálinka. Ahogy jöttek, ugy kapták. Elvétve nagy tisztességtudással egy kis pénzt is kértek. Szerényen, néhány forintocskát, amit sohasem tagadtak meg tőlük. Ismétlem, a birtokos osztály szívesen szubvencionálta ezeket a kriminális alapon szervezkedett közkereseti társaságokat. Mert a vármegye a maga szegényes hatalmi eszközeivel nem tudott a közbiztonságról gondoskodni. A deres ugyan permanenciában állott, de a mogyorófapálcának nem volt konszolidáló ereje. Ugy megszokták, mint a nyeregben ülést. A birtokos embereknek maguknak kellett gondoskodni a személy- és vagyonbiztosságról. És erre a legalkalmasabb módnak kínálkozott kommenciót adni a betyároknak. Az igy létrejött kétoldalú szerződést a szerződő felek pontosan betartották. A földesúr nem keresett a betyárokkal szemben törvényes oltalmat s a betyárok nem bántották a kommenciót adó tulajdonát. Megfértek egymással. Jogállapotnak tekintették. Ozv. Kálmán Lázárné, miután a nagy tiszántúli birtokot maga kezelte, ha csak tehette, jelen volt a kommenció kiszolgáltatásánál. Nem akarta, hogy a béresek megkurtítsák a betyárokat. Az energikus, katonás földesasszony nagy tiszteletben állott a betyárnép előtt. Közeledtére még a legsötétebb arcú bunyik is alázatos hunyászkodással szedte le fejéről a kalapot. Ha ünnepnapokon tévedtek hozzája, a kommención felül gödölyét vagy malacot is kaptak, amit ott a tanyán nyomban el is költöttek. Ilyenkor egykét kulacs borral tatarozták a kommenciót. Minden kevés beszéddel járt. — Itt a tietek, mehettek Isten hírével. De egy nyári este a kommenció szabályos átvétele után a földesasszony megszóllította az egyik betyárt, az öreg Mától. — Egy kis sorom volna kenddel, kerüljön be a házba. Máté szótlanul követte a nemzetes asszonyt. A tornácon letette a zsiros kalapot és megigazgatta hosszan lelógó deres baját. Mikor a parádés szobába értek, Kálmánné erősen szemébe nézett a betyárnak. — Máté, a boldogult uramtól hallottam, hogy kendnek van egy kis becsülete. — Hát csak akad, nemzetes asszonyom. — Nohát legyen is. Látja kend ezt az üvegszekrényt, tele van ezüstnemüvel. A betyár odanézett. — Sok szép jószág — mondotta. —- A javarésze nem az enyém, hanem a kis húgomé, aki az urával Taljánországba szakadt. — Tudom, a huszárkapitánnyal. — Azzal. Itt hagyta nálam a családi ezüstöt, hogy viseljem gondját. — Jó helyen hagyta. — Nohát efelől az ezüst felől akarok szólani kenddel. Én a jövő héten elutazom. — Taljánországba? — Nem. Pöstyénbe a sánta fiammal. — Az Endre urfival? — Azzal. Ott leszünk két hónapig. Az ezüstöt nem vihetem magammal. — Itt maradhat — jegyezte meg a betyár. — De félek, hogy lába támad. — Nem hinném . . . — Kendre akarom bizni, hogy vigyázzon rája. — Nem lesz hiba. — Rábízhatom? — Tisztára. Itt lesz az egyik szemem. — Akkor jól van. Mehet Isten hírével. — Minden jót kivánok. A betyár nagy megtiszteltetésnek vette ezt a bizalmat. Mert a sok tajta becsület között a betyár becsület csak olyan rátartós, mint a többi. A két hónap alatt az öreg Máté húszszor is megfordult a kastély körül. Mikor a nemzetes asszony a nagy üveges hintón hazakerült, este beállított az udvarra. Ez alkalommal nem a kommencióért, hanem egy szives, elismerő szóért. Csúnya meglepetés várt rá. A nemzetes asszony szikrázó szemekkel fogadta. — Pusztuljon innen ebadta sehonnaija ! Ugyan jóra biztam, kutyára szalonnát . . . — Micsoda? — kérdezte a betyár ámulattól tátott szájlal. — Hát az, hogy elvitték az ezüstöt. — Nem lehet az, kérem. — Nohát jöjjön, nézze meg az üres szekrényt. É8 megint odavezette az üvegszekrényhez. Az bizony tisztára ki volt fosztva. A betyár komor, ráncos homlokkal nézte ez ezüst helyén támadt ürességet, aztán kemény, határozott hangon megszólalt : — Ne tessék bánkódni, előkerül az egy szálig. Azzal sarkon fordult s neki az éjszakának. Ez a megrögzött rosz ember soha olyan nyomorultnak nem érezte magát, mint ezen a sötét éjszakán. Hajnalig ott kóválygott a nagy pusztaságon. Elhatározta, hogy addig nem lesz nyugta se neki, se másoknak, mig a lopott ezüst vissza nem vándorol a szekrénybe. Elindult nyomozni. Sorra járta a hirheclt orgazdákat, fólhányatta nelük a vermeket. Sok lopott jószág került a szeme elé, de ezüst sehol. Hetekig folytatta a kutatást, aközben lovat is lopott, hogy könnyebben járhasson utána a dolognak. Egy alkalommal azt hitte, hogy nyomon van. Megtudta, hogy a kritikus időben néhány sátoralja cigány tartózkodott a vidéken. Megcsípte őket és vallatóra fogta. Pisztolyt szegzett a vajda mellének. — Add elő, gazember, vagy meghalsz ! A cigánynép sirt, jajgatott, de a betyár nem tágított. Lefektette a vajdát a fűre, hogy more patrió bottal csiklandozza ki belőle az ezüstöt. Már meg is suhogtatta a levegőben a botot, amikor eszébe jutott, hogy egyszer, fiatal koráben őt is így vallatták a pandúrok, pedig akkor ártatlan volt. Azok a botütósek még most is sajogtak a lelkében. Azok terelték a betyáréletre. Nem jó dolog az. A vén betyár megérezte az igazságot és szótlanul ott hagyta a cigányokat. Folytatta a nyomozást más irányban. A negyedik héten igaz nyomra akadt. Fgy cselédleány szava utáu megtudta, hogy az ezüst a somlaki zsidó korcsmárosnál van. Oda indult s éjjel lett, mire odaért. A ló, noha grófi ménesből való volt, majd kidőlt alatta. Kurtán tért a dologra. — No Lipi, ide az ezüsttel! — Micsoda ezüsttel? — Ne cigány kodjunk sokat, mert sietős a sorom. A pisztoly megint előkerült a tarisznyából, Ez alkalommal csodákat művelt a felhúzott kakas. Lipi megvallott mindent. — Hát igen, zálogba hozták. Adtam rá százhúsz pengőt. Aztán kapok érte százhatvanat, ba kiváltják. Kinek mi köze hozzá? — Jó, jó Lipi, csak azt mond meg, hogy ki hozta ?