Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 ként 500 ezerre tehető. Éz a megbotegülcsi és halálozási arány oly magas, hogy az európai államok között csak az óriási orosz birodalomnak van nagyobb tüdővé:-:/, halandósága. Ez óriási számok lá!tára feljajdult az egész művelt társadalom. A tuberkulózis ellen való mozgalom immár vüágmozgalommá vált, ezt mulatják a budapesti, londoni, párisi berlini nemzetközi tuberkulózis kongresszusok is, amelyeken a tudomány leghivatottabb és legkiválóbb emberei vette^: részt. Az ellene váló védekezésben részt vesz Európán kivül Törökország, Észak-Amerika, Japán és Ausztrália, hol több nép-szanatorium van. Belgiumban ós Romániában nemzetközi liga alakult ellene. A mult évben Páris városa 40 millió frank kölcsönt vett fel a párisi kórházak javítására, a tüdővészesek külön kórházának emelésére és a dispensszanatoriumoknak nevezett rendelő intézetekre. Svédország királya a 2 millió korona nemzeti ajándékot három szanatóriumra ajánlotta tol. Stokholm városa maga épít szanatóriumot.. Norvégiában külön törvényt hoztak a tuberkulózis leküldésére. Argentiniában külön plakátumokon intik a munkásokat a helyes higiénikus viselkedésre. Bochfeller amerikai milliárdos 31 és fél millió koronát adományozott a chikagói egyetemnek, melynek főcélja, a gümőkór elleni speifikus szert kutatni fel. Nálunk a higiéné ápolása alig néhány évtizedes, a gümőkór elleni hatósági és társadalmi küzdelem pedig ujabb keletű. Ennek felébresztése és ápolásában legnagyobb érdeme van Korányi Frigyesnek, annak a tudós és hírneves budapesti orvostanárnak, kinek hazafias buzgólkodása folytán jött létre az 0 Felsége védősége alatt álló budapesti szanatórium egyesület, melynek egyik kiváló alkotása az „Erzsébet" szanatórium, melynek működése eddig is szép eredményekben nyilvánult. Hogy a magyar kormány is jóakaratú támogatásban és segélyezésben részesíti a tuberkulózis elleni mozgalmat, mutatja az, hogy egy állami gyermek szanatórium létesítésére 80U ezer s egy budapesti izoláló kórház építésére szintén 800 ezer koronát adott, továbbá törvényjavaslatot nyújtott be, hogy külön tüdővész kórház állíttassák fel. A költségvetésbe 100 ezer koronát vett fel egy tüdővész barak felállítására s végül a budapesti szanatórium egyesületnek kölcsönképpen adott 500 ezer korona elengedését hozza javaslatba. A társadalom és a törvényhatóságok tevékenysége a tuberkulózis elfojtása körül igen rövid idő alatt országszerte nagyobb lendületet vett s a budapesti szanatórium egyesület mintájára az ország más és más pontjain igy pl. vadon vidék, egy emberöltőn tul hirmondónak is aligha marad. Vele fogy, vele pusztul a madárság is, különösen azok a félénk, emberkerülő, titokzatos életű, átvonuló fajok, a melyek észak és dél között megtett nagy utjukban épen csak érintik hazánkat. Ma holnap már csak emlékezetből ismerjük itt őket, az is, aki velük néhány évtizeddel ezelőtt még eléggé gyakran találkozott. Szóval olyan darab természet ez, mely úgyszólván szemünk láttára pusztul, a mely máima is jobbadán a multó! És ha azt keressük, hogy a mult idők gazdagságából mi maradt hát ránk? Össze van-e gyűjtve, meg van e irva mindaz, a mi itt élt, ittten mozgott? . . . Van-e ennek a kihaló világnak legalább „síremléke" : egy-egy lokális muzeum, egy jó könyv, vagy legalább részletes publicátiók! ? ... A válasz elszomorítón negatív, úgyszólván semmi az, a mit a múltból bírunk. — Pedig ha ez a tó nem nálunk, hanem a külföldön volna!? — de ne beszéljünk erről. Az a tény hogy sokat mulasztottunk s csak most kezd derengeni. A Balatoni Muzeum felállítása fordulópont legyen, a multak közönyének határköve. Központ, a hová mindent összehordunk, az egyesület Evkönyve pedig az az irodalmi „fejfa", a melyet oda tüzünk a tavat környékező, részben pusztuló, részben már ki is pusztult jelenségek egy-egy bemohosodásnak indult „süppedő sírdomb"-jára. — Dolgozata folyamán 9 ritkább madárfajra vonatkozó megfigyeléseit közli. Békésgyuián, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Szombathelyeit, Nagyváradon, Esztergomban, Nyitra és Szepes megyékben alakultak szanatórium egyesületek. Békés vármegye ij

3%-os pótadót szavazott meg a létesítendő szanatórium költségeire. Keglevich István gróf a Boda völgyében állít szanatóriumot. A bajai közkórházat külön épülettel, a budai uj Szent István kórházat két tüdőbeteg pavilonnal egészítik ki. Legújabban Komárom megyében, Eszterházy Ferenc gróf védősége alatt alakult meg a szanatórium egyesület, mely hatósági és társadalmi tevékenységgel egy népszanatorium létesítésén fáradozik. Az eddigi jelekből láthatjuk, hogy Komárom megye az első törvényhatóságok közé fog tartozni, melyek a mozgalomban előljárnak. A tuberkulózis ellen való védekezésben vezérszerepet játszik a higiéné iránt oly fogékony Vasvármegye, mely az 1903. évi aug. 31-én tartott közgyűlésén félszázalékos megyei pótadót szavazott meg s határozatilag kimondotta, hogy a Lajos bajor kir. herceg és neje védősége alatt álló vasvármegyei szanatórium egyesület tevékenységében ós irányításában részt vesz. Ebből az országszerte mindinkább szövődő, szélesebb alapon megindult mozgalomból a szép Zalavármegye annál kevésbé vonhatja ki magát, mivel a Balaton parti vidékének liigieneje szanatóriumok feállítására az egész országiján a legalkalmasabb, erre már a természettől mintegy predesztinálva van. Nem hihető, hogy Zalavármegyének minden szép, nemes ós jó iránt meleg érdeklődéssel viseltető törvényhatósági bizottsági közgyűlése e kiváló fontosságú és horderejű kérdésben, mely egyenlő a nép jólétének kérdésével, a kezdeményező lépéseket meg ne tegye, hogy azután összefogva a kormányhatalommal ős a társadalom minden tényezőjével együtt működhessék s e kulturális haladásban is a legelsők közé tartozzék. E védelemnek erkölcsi és anyagi támogatásával egy oly intézményt teremt meg, mely a magyar nép szaporodásának, közgazdasági és nemzeti fejlődésének ós erősödősének hatalmas szolgálatot tesz. E hazafias és humánus kötelesség teljesítése elől Z:i1avármegye ki nem térhet, a mozgalomtól anyagi és erkölcsi támogatását meg nem vonhatja. Az égető kérdést, — mely minden gondolkodó embert kell, hogy foglalkoztasson el nem odázhatja, mert hiányoznék az egész vonalon megindult országos védelmi láncolatból egy értékes sem; hiányoznék az ország egyik legintelligensebb, legnagyobb ős legnépesebb megyéje. Ennek azonban ebből a kulturális, humánus ős hazafias védekezésből nem lehet és nem szabad hiányoznia. Lukonich Gábor dr. Dr. Cholnoky Jenő egyetemi m. tanár, a Balaton vizének szakavatott ismerője s tanulmányozója, „A Balaton hullámairól" közöl érdekes dolgozatot. Igazán közérthető módon ismerteti meg a Balaton hullámainak keletkezését s a hullámzás minden csínját-hiúját. Az érdekes közleményt két sematikus rajz s a „hullámzó Balaton"-ról fölvett zárókép egészíti ki. * Keszthelyi leletek a vasvármegyei régiségtárban* cimmel Győrffi Endre premontrei kanonok, szombathelyi főgimn. tanár, közli írásban és öt táblára rajzolt képben azokat a nagyobbára népvándorláskorabeli sírleleteket, a melyek néhai dr. Lipp Vilmos ásatásai által Keszthely vidékén felszínre kerültek s most a vasvármegyei régiségtárban őriztetnek. Az öt képtábla közül báromon a keszthelyi Sörház kertjéből, egyen Fenékről, s végül egyen különböző keszthelyvidóki lelő-helyerekről eredő sírleletek rajzát mutatja be. Keresztes József urad. gazd. intéző „Az üregi nyul Somogyban" cimű dolgozatában — 14 évi közvetlen tapasztalatából kifolyólag — érdekesen ismerteti meg ennek az eleven, exoticus vadnak Somogyban történt meghonosítását, nagy elszaporodását, életmódját, a megye területén való elterjedését s azokat a hihetetlen nagy károkat, a miket az erdőművelésben okoz. Az üregi nyul biológiájából egy jelenetet képmellék| leten is bemutat. Következik azután Csák Árpád szolgabiró, egyesületi titkár tollából: Fenék (Mogantiana) I és területén az 1899. év folyamán teljesített első SzaSa-e vagy Zala? Egy névtelen cikkező a „Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap" idei 47. számában „Karcolatok" cim alatt megemlékezik vármegyénk régi nevének visszaállítása iránt indított mozgalomról, s azt irja, hogy igaz ugyan, mikép megyénket Szalának mondták és irták, de a régi nevet ne állítsuk vissza, mert az ujat már megszoktuk. Ez igazi magyaros vélemény! Mert ilyen a magyar természet! Nem is igen vártam mást, mert ismerem nemzetemet; s azért muliamedán megnyugvással fogadom a dolgot: „Allah igy akarta!" Föl keli azonban hoznom mentségemül az egyik okot, mely arra késztetett, hogy a régi név visszaállítása iránt propagandát indítsak. Ugyanis magából Zágrebból nyertem értesítést, hogy a túlzó horvátok néhánya besorozza megyénket Nagy-Horvátországba. Vas és Somogy megyőkből megelégesznek csupán azokkal a területekkel, melyeken vend és horvát nép lakik, de a mi vármegyénk egészen az övék, mert a megye neve szláv! Ma még nevetséges inkább ez az erőlködős mint boszantó. De ne feledjük, hogy már sok bajt okozott az ilyen hamisítás. Hogy egyebet ne említsek: az oláhok mozgalma, mely szerint mint ős-lakók visszaszerezni akarják Erdélyt, szintén ilyenforma történeti falsum alapján keletkezett. Ugy gondoltam, hogy ennek a törekvésnek útját lehet vágni, még pedig elég könnyen, — mert vármegyénk régi neve visszaállításának nagy horderővel biró kérdése hivatalosan elintézhető volna, 8 alig kerülne több fáradságba mint bármely más aktának elintézése. Ha ez nem kell a vármegye magyarságának : akkor nem lesz több szavunk az ügyhöz! . . . Most azután le is tehetném tollamat, ha a cikkező egyúttal olyanfélét is nem állított volua, hogy örvendjünk, mikép Göcsejben a „küszólások-' nem követelnek elismerést, ós hogy a modern magyar nem tudná megmondani egy serleg kumisz felhörpintésa után, hunor-e, vagy magor? Ezekre kétrendbeli dolog elmondásával felelek. Tavaly a „Budapesti Hirlap"-ban egy pompás cikket olvastam Deák Máriától. „Penci" volt a cime. A cikkben fölemlítve volt a Tárnok határában levő Asszuvölgy. „Asszuvölgy ? Sohasem hallottam ezt a nevet!" tűnődtem magamban, mert harminc esztendő előtt (valamivel utóbb, mint az akadémiai „kiküldöttek" ott jártak, hogy a göcseji küszólásokat összegyűjtsék s igy nemzeti kincs gyanánt megőrizzék az utókornak) én is Göcsejben jártam és azt hittem, hogy Tárnokot jól ismerem. Van ott egy „Sziv-völgy," de ezt csak nem lehet irni Asszuvölgynek! Megkérdeztem a tárnoki születésű kanizsa arcliaeologiai ásatások ismertetése.* Miután előre bocsátja Fenék fekvését s Bél Mátyás-, Rómer Flóris-, Lipp Vilmos- s Kuzsinszky Bálintnak az itt volt római várra vonatkozó adatait, helyesbíti Rómernak a vár bástyafalaira vonatkozó fölvételét s ismerteti azon alapfalaiban feltárt nagyszabású épületet, melyet az ő vezetése mellett a Batatoni MuzeumEgyesület, a tulajdonos Festetics Tassiló gróf engedélyével, államsegéllyel 1899-ben ásatott ki. Dolgozatához három kőpmelléklet van csatolva; egyiken Rómer Flóris felvételét, a másikon ezen alaprajznak általa történt helyesbítését s a harmadikon az 1899-ben feltárt épület alaprajzát mutatja be. A szakközlemények sorozatában az utolsó dr. Lovassy Sándor gazd. tanintézeti tanár s muzeum-egyesületi elnöknek a »Balaton gémfajai*-ra vonatkozó s hat kópmelléklettel illusztrált dolgozata, melyben a Balaton nádasainak, mint a gémek lakhelyének körvonalozása után egyenkint ismerteti, több mint egy évtizedre rugó vizsgálódásai alapján, a Balatonnál előforduló nyolc gémfélét, mely alkalommal érdekesen tárja elénk azok rejtett házi életét. A nagy kócsagra, eme eltünőfélben levő díszmadarunkra vonatkozólag pedig szinte statisztikai adatokat közöl. Végül kifejti, hogy mikor fognak e madarak a Balaton vidékéről végleg eltünedezni. Az Évkönyv második részét az »Egyesületi értesítő« kőpezi. Közölve vannak ebben az egyesület megalakulására s első három évére vonatkozó referátumok, a melyekből minden érdeklődő világosan megtalálja az egyesületi műkő-