Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. december 20. főkapitányt Deák Pétert. Fölvilágosított, hogy most Asszuvölgynek hívják azt a dűlőt, melyet az öregek Szivvölgynek neveztek. Persze! Hiszen én is ugy jártam ottlétemkor, hogy nem értettem meg Kocsis Miska válaszát, mikor arra kérdésemre: „hol volt," igy felelt: — „A szivvőgy-be." Éppen igyjárhatott más is, (talán éppen valami kataszteri hivatalnok) s neki „A szivvölgy" név értelmetlen levén, megmagyarosította Asszuvölgyre. íme! nem kell tehát félni, hogy a civilizáció el nem temeti a göcseji kiiszólásokat! A második dologra nézve pedig factum, hogy elődeink sohasem ittak kumiszt, hanem erjesztett árpa levet vagyis: sört. Ez pedig olyan civilizált ital, hogy nincs mit szégyenkeznünk miatta. Ugyaíis az erre vonatkozó egyedüli forrásmunkában, Priscus Iihetor történeti följegyzéseiben az foglaltatik: „a (hun) falvakból árpából készült Kam nevű italt hoztak bor helyett." És ezt a följegyzést elmagyarázták (azok a tudósok szamojéd, csuvasz, tatár és más ilyenféle piszkos népeket akartak magyar rokonság gyanánt a nyakunkba varrni) olyképen, hogy az ősi nyelven Kam-nak nevezett szó helyett Kumiszt tettek, csupán azért, mert ez a szó megvan a tatárok nyelvében és kancatejet jelent. És a dicső rokonság kedvéért megtették őseinket kanca-tej-ivóknak! (Pedig a Kam szavat is megtalálta Bálint Gábor tudósunk, igazi rokonunknak a daliás és vitéz cserkesz népnek nyelvéhen, mely név szemünk láttára tűnt el 1864. évtől fogva a megsemmisülésbe. Cserkesz nyelven is sört jelent a Kam szó.) Vagyis: egy serleg Kam folhörpintése utána modern magyar még mindig meg tudja mondani, hogy ő se nem hunor se nem magor! Halis István. Karcolatok. Közeledik a karácsony s nemcsak a mysztériumokban hívő ártatlan gyermekek, hanem a felnőttek nagy serege is kíváncsian lesi, mit hoz a Jézuska ? A családapák és a kereskedők (a kereskedő családapák pedig kétszeresen) aggodalommal néznek a szent ünnepek elé. A családapákat a rendkívüli kiadások, a kereskedőket pedig a karácsonyi vásárok pangása aggasztja. Tavaly is felhangzott a panasz, hogy a gazdasági depressió a Jézuska kasszáját sem hagyta érintetlenül s az ünnepi forgalom, amely a jobb időkben hozott valami kis élénkséget az üres boltokba, minimális mértékre szállott le. A mi kereskedőink jajgattak, de míg ezeknek csak egy kis alterációjuk volt, a bécsi gyárosok és nagykereskedők már erősen rakták a vizes borogatást a fejükre. dés menetét; közölve van mindhárom egyesületi évnek a számadás-vizsgálóbizottság záradékával ellátott számadása s vagyon kimutatása külön, külön; ismertetve van a Balatoni Muzeum állapota az egyesületi harmadik óv végén; közöl kimutatást az egyesület és muzeuma javára az egyesületi első három év alatt tett adományokról, illetve ajándékokról; közli az egyesület tisztviselőinek, igazgató-választmányának, alapító- és rendes tagjainak névjegyzékét, mely egyúttal nagyon átnézetes kimutatás a befizetett tagsági járulékokról. Az alapító-tagok jegyzékével kapcsolatosan kimutatást közöl az alapítványok állásáról is. A »Nekrolog« rovatban közii az elhunyt tagok névsorát, közöttük Hencz Antalét, az egyesület első alelnökéét, valamint Huszár Károlvét, az egyesület egyik oszlopos tagjáét részletesen s mindkettőt arcképpel. Befejezésül közli az egyesület alapszabályait. Ezekben ismertettük a legrövidebb vonásokban a Balatoni M11zeum-Egyesület első Évkönyvét s bát ran hozzátesszük, hogy annak változatos s minőségileg is elsőrangú tartalma, továbbá az egyesületi értesítő viiágos berendezése dicséretére szolgál az egyesületnek. Az Évkönyv kiállítása csinos, képei sikerültek s Farkas János könyvnyomdájából került ki. ^ Üdvözöljük a Balatoni Muzeum-Egyesületet eme erkölcsi sikere alkalmából ! K. Mert hát mihozzánk mindent Bécsből, vagy legalább Bécsen keresztül hoz még a Jézuska is. A kereskedők is ugy invitálják a vevőket: »Éppen most jöttem meg Bécsből s a legújabb dolgokat rendeltem meg.« A reklámok is csak akkor hatásosak, ha bécsi portékáról, angol szövetről, francia selyemről szólnak. Az osztrák urak arról panaszkodnak, hogy 70°/

0-ot fizetnek a közös költségekhez. Vegyék maguknak azt a fáradságot, hogy nézzenek bele a legkisebb falusi boltba s kérdezzék meg, hány százalékát hozzák Asztriából az eladásra kinált portékának s hány százalékot nyer rajtunk az osztrák gyáros és nagykereskedő. Tessék végignézni egy zalaegerszegi országos vásárt, mennyi ott a külföldi áru? Bizony-bizony a szarvasmarhák és lovak kivételével csak a gerencsér, néhány puruszlis, csizmadia ós fakanalas tót árul hazai portékát, no meg a pecsenyés sátrakban kaphat az ember magyar hurkát. A többi német származás. András napjára ismét beállított a bazár a Kazinczy-térre; a bécsi szabó, aki »magyar gyártmányt* árul; a konfekciós, aki összeszedi a nagyvárosok selejtes portékáit és valamennyi jó vásárt csinált, mert a göcseji ember szereti vásáron elkölteni a pénzét. Olyanformán bánnak el velünk, mint a négerekkel, akik üveggyöngyért és rosz bicskáért odaadják a legértékesebb állatbőrt, elefáncsontot és aranyport. A bazár előtt tolongott az ember s a Jézus szent nevében és kontójára vásárolta a sok haszontalanságot; az az ur pedig, aki arra sem érdemesít bennünket, hogy megtanulja magyarul kinálni portékáját, vásár után két zsák aprópénzt olvasgat és megelégedetten dörzsöli két keze között a szakálát. Nem mi vagyunk a világ legjámborabb nemzete? És még ahelyett, hogy az osztrák zsákmányolás ellen foglalnánk állást közös erővel, egymást obstruáljuk agyon. Pedig az obstrukció sem hazai portéka; ezt is Ausztriából importálták. * * A vásárról s az osztrák iparról, valamint a magyar ember balek voltáról jut eszembe, hogy a vásárok régeu kiküszöbölt alakja Andrásnapján újra megjelent a porondon. A késes a »Korona« szálloda előtt pumpolta és röhögte a göcseji legénységet. Ebez a mesterséghez, amely busásan jövedelmez, nem kell egyéb, mint három tucat bicska (tucatja két korona), egy kötél és száz darab vaskarika. A késeket beleszurkálja az élelmes német egy deszkába, a kötéllel kört csinál s a vaskarikából ötöt ad egy krajcárért a körön kivül álló népnek. Azután dobálják a karikákat a késekre. Akinek a karikája fennakad egy késen, az nyert egy hat krajcáros bicskát. Jaj! de mikor akad a karika a késre? A német zsebe régen megtelt krajcárral s a késekből még egy sem hiányzik. Egyetlen egy legényt láttam, uki nyert. Egy korona ára karikát hajigált el s a nyereményért igért a pajtása — egy hatost. Ugy tudom, hogy a belügyminiszter az ilyen vásári játékokat eltiltotta. Hogyan kerülhetett mégis a » Korona « eló az a késes? * * * Lezajlott a zalaegerszegi kereskedelmi kör első tea estélye is. Rosz próféta voltam. Azt jósoltam, hogy az első estély családias jellegű lesz s kevesen vesznek yészt; a második egy muriban csúcsosodik ki, a harmadik pedig bállá alakul át. Az első estély azonban rám cáfolt. Sokan is voltak; muri lett a vége, bál is lett belőle. Talán az első utolsó is akar lenni, hogy az összes estélyek jó és rosz tulajdonságait egyesítette magában. Nem! Ezt még az estélyek hosszú sora fogja követni. A kereskedelmi viszonyok annyira roszra változtak, hogy az élet gondjait le kell gyűrni egy kis pezsgővel. Dr. Hajós Ignác, városunk jeles kriminallistája az estélyen a socialismusról tartott felolvasást. Tele volt ez az értekezés tudománynyal, emberszeretettel; a társadalmi nyomor szomorú képeivel. Részvét a szegények iránt; hódolat az emberszeretetet, a tudomány ós felvilágosodás » nagy alakjaival szemben; szigorú kritika a mai gazdasági rend igazságtalanságai s az anyagi hatalommal megáldottak szükebbiségével szemben : ezek jellemezték dr. Hajós Ignác felolvasását. De hálátlan térre lépett. A közönség bálra öltözve, táncra kész hangulatban nem vette szivére az intelmeket. Sőt megkívánt egy kis francia pezsgőt, hogy fokozottabb mórtékben érezze azokat a gyönyöröket, amelyeket a gazdasági rend a kiválasztottaknak nyújt. Reggelig ittunk a nagy szocialisták egészségére. v Hivatalos-rovat. i. A ui. kir. foldmivelésügyi minister úr 1903. szeptember 27-én kelt 80385/IV. 3. sz. rendelete folytán felhívom a város területén levő összes gyümölcsfa termesztőket, hogy az 1894. évi XII. t.-c. 50. §-a értelmében legkésőbben márczius végéig a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben lévő fáikat és bokraikat a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyó fészkektől és lepketojásoktól, vértetüktől, valamint a darazsaktól megtisztítani s az összegyűjtött hernyókat, hernyó fészkeket és hernyó tojásokat elégetni kötelességüknek ismerjék anuál inkább, mert ellen esetben kihágás miatt 100 koronáig terjedhető pénzbírsággal fognak büutettetni s a hernyóirtás költségükre fog elvégeztetni. Zalaegerszegen, 1903. november 30-án, Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. II. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhirré teszi, hogy a legtöbb adót fizető városi képviselőknek 1904-ik évre kiigazított névjegyzékét az 1886. évi XXII. t.-c. 33-ik §-a értelmében a városi főjegyző irodájában 1903. december 5 — 10-ig azaz : öt napon át az esetleges felszólalások megtehetése céljából közszemlére kitette. Zalaegerszegen, 1903. december 4-én, Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. H irek. Plébánia betöltése. A lemondás következtében megüresedett kisgörbői, püspöki szabadadományozású plébánia javadalmat Ráth Gyula ottani ideiglenes administrátor nyerte el. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Somossy Gyula zalaegerszegi lakost ideiglenes minőségű díjtalan pénzügyi szám^vakoruokká nevezte ki a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevősóghez. Uj gazdasági tanársegéd. A foldmivelésügyi m. kir miniszter Tillman Ákost, a magyaróvári gazdasági akadémia végzett hallgatóját, a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézethez ösztöhdíjas gazdasági tanársegéddé kinevezte és a növénytermelési tanszékhez osztotta be. Szolgabíró választá3. Csák Árpád keszthelyi szolgabirót a belügyminiszter október hónapban felmentette állásától, mert a törvényszabta képesítést kellő időben meg nem szerezte. A vármegye törvényhatósági bizottsága, méltányolva Csák Árpád tiz évi szolgálatát s elismerésre méltó hivatalos és társadalmi tevékenységét, figyelembe véve továbbá azt, hogy Csákna.^ a jogtudon oklevél elnyeréséhez csak egy pótvizsgája hiányzott, október havi közgyűlésében kimondta, hogy a miniszteri rendelet végrehajtását decemberig felfüggeszti. A belügyminiszter azonban a közgyűlés ezen határozatát megsemmisítette s ezért Csák Árpádnak meg kellett vállnia hivatalától. Valószínű azonban, hogy csak rövid időre, mert a mult héten megszerezte a jogtudori oklevelolet s tegnap avatták doktorrá a budapesti tudományegyetemen. Most már tehát mi sern áll útjában annak, hogy a vármegye október havi közgyűlésében hozott határozatának érvényt szerezzen s Csák Árpádot meghagyja eddigi hivatalában, illetve újból megválassza keszthelyi szolgabiróvá, amely állást egy évtizeden át feilebbvalóinak megelégedése, a