Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. november 22. 29 . szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlaasics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z AL A V EGYEI HIRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Viharos napok. Magyarország minden öntudatosan gondolkodó polgárát manap a politikai kérdések foglalják el s mikor a politikai élet gócpontjában, az ország parlamentjében változik, békésebb, vagy viharosabb lesz a hangulat, a nemzet egész szervezetén megérzik a visszahatás. Ezekben a kritikus napokban olyan érzékeny a nemzet nagy szervezete, mint az ideges ember, akinek minden idegszála megrezdül az élénkebb benyomások hatása alatt. A mult hét politikai izgalmainak hatása egyszerre végig fittott az egész országon. A békés hangulatba újra harci jelszavak és elkeseredés vegyülnek s a reményt felváltja az aggodalom. Mint a bomba, ugy csapott le a parlell ülésekre vonatkozó indítvány, amelyet az ellenzék házszabályellenesnek állít, a szabadelvű párt pedig a házszabályokon alapuló s joggal igénybe vehető harci eszköznek tekint. És ezen a házszabály vitán megakad az ország sorsa. A nagy közönség pedig, akár híve az obstrukciónak, akár ellenese, nem azt kutatja, nem az iránt érdeklődik első sorban, hogy miként rendelkeznek a paralell ülések te| kintetében a házszabályok; melyik magyarázat a helyesebb a házszabályok szempontjából, hanem az érdekli, hogy melyik magyarázat felel meg a nemzeti érdekeknek s hogy alkalmas eszköz-e az a bizonyos indítvány, amely a vihart felkeltette, az áldatlan helyzetből való kibontakozásra. Az a zivatar, amely végig tombolt a parlamenten, amely a békére való minden kilátást semmivé tett, azt bizonyítja, hogy az ellentétek jobban kiélesedtek, mint valaha s még azok is a harcolók közé álltak, akik már-már lemondtak az obstrukció nemzetölő fegyverének használatáról. Az ország szomorú helyzetén tehát nem lesz képes a paralell ülés segíteni. Az eredmény még fokozottabb obstrukció lesz, amely tiz órától kettőig és négytől kilencig fog folyni. A harcoló ellenzék harcmodorának hivei ujabban nagyon megfogytak. Megdöbbenve látta a nemzet, hogy a meggyengült sorok újra megerősödtek egy házszabály vita miatt, amely azokkal az elvekkel s azokkal a kérdésekkel, amelyek a házszabályok által adott jogoknak a többségi elv respektálása nélkül való kíméletlen alkalmazástól, sőt a jogunkkal való visszaélést felidézte, a nemzeti érdekek szempontjából összefüggésben nincs. Egy házszabály vita teremt uj helyzetet s emellett zátonyra jut az állam hajója, de nem lendít a nemzeti aspirációkon sem. Az eddigi ellentétekhez ujabbak járultak. Ugyanazon elvi alapon állók utjai is eltértek s akik elvi ellenségei a romboló obstrukciónak, a politikai következetesség által olyan áramlatba sodortattak, amely ellenfeleik malmára hajtja a vizet. Áldatlan helyzet, amely olyan bonyodalmaknak lehet kiindulási pontja, hogy megrendül bele a magyar alkotmány épülete s örvénybe bukhatik a parlamentarizmus. A házszabály kérdéssel pedig sem az alkotmányos, sem a parlamentáris elvek nincsenek érintve. Nem lehet azt állítani, hogy a kormány nem alkotmányosan járt el; azt sem lehet józanul vitatni, hogy a paralell ülések korlátozzák a szólásszabadságot és mégis ez lehet az a szalmaszál, amelyen az óriás elbukik, mert a megindult kiméletlen harc olyan térre viheti a kormányt és nemzetet, ahonnét csak veszteségek és rombolás árán tud visszatérni az alkotmányos élet rendes medrébe. Hogy kiket terhel a legnagyobb felelősség, azt a nemzet lesz hivatva eldönteni. TÁRCA. A felolvasó viszontagságai. Kondor Náci megígérte Krepeczki kisasszonynak s az egész karakó-nyomoródi társaságnak, hogy a nagy hangversenyre fővárosi irót fog szerezni. A Náci Ígérete könnyelműség volt, mert az irodalmi körökkel való ismeretsége gyenge lábon állott. De a Náci élelmes fiu s jól számított a publikum tájékozatlanságára, amikor vállalkozott arra a kis irodalmi hamisításra, hogy engem mutaseon be Quintus János Elemór ur gyanánt. Kerepeczki kisasszony Quintust akarta hallani, Quintusnak tehát a föld alól is elő kellett bújnia. Nem tudtam ellentállni a régi kenyeres meghívásának s elhatároztam, hogy felcsapok irónak arra az egy napra, amit Karakó-Nyomoródon kell tölteneni. Egy néhai nagybátyám hagyalékából sok régi naptár maradt rám. A nagybácsi gazdag ember volt, de a vagyonát a gazdaasszonyára hagyta; nehogy azonban a rokonság szeretetlenségről panaszkodjék, szeretete jeléül az apámra hagyta könyvtárát, amely egy ódon ládába rakott naptárakból állott. És ezek a naptárak segítettek engem nagy vállalkozásomban. Az Urnák 1836-ik esztendejében megjelent lőcsei kalendáriumban találtam egy elbeszélést, amely szivreható hangon meséli el egy lengyel menekült szomorú sorsát. Dardanovszky Szaniszló rosz fát tett a tiizre otthon, valahol Lithvániában, amennyiben konspirált a minden oroszok cárja ellen. Bratinázás közben a cár fejéhez vágott egy poharat. Az oroszok hatalmas ura ezt a felségsértést csak in effigie érezte, mert a pohár nem a valóságos, hanem a kőből faragott fejéhez vágódott, de azért a lengyel nemesnek elkobozták minden vagyonát, elvitték Szibériába, ahonnét visszaszökött Magyarországba s itt beállott egy uri családhoz lengyelnek. A történet tarkítva volt egy kis szentimentális szerelmi szósszal s nem hiányzott a sötét képek mellől a humor sem, amely a magyar és lengyel urak dorbézolásának leírásában csúcsosodott ki. Ezt a történetet szántam a karakó-nyomoródi a knak. Lemásoltam szép velin papirosra s mindennap háromszor elolvastam. Végre elérkezett a nagy nap. Kölcsönkért frakkomat, a tiszta inget meg a tiszta gallért összecsomagoltam s felültem a vasútra, ttmely nyolc órai robogás után kitett egy apró* állomáson, ahonnét rozoga vicinális vontatott tovább. Délután 3 óra 11 perckor állt meg a vonat a karakó-nyomoródi bakterház előtt, amely mellett zászlókat lengetett a szél. A legényegylet, a tűzoltók, az ipartestület s a vegyes bizottság több tagja vegyes érzelmekkel leste, melyik ajtóban bukkanik fel az iró. Útitársaim bámulva látták nagyságomat s miután a vicinális a pihenést öt percen alul nem adja, alkalmuk nyilt a fogadtatás ceremóniáját végigélvezni. Kondor Náci tsrtotta az üdvözlő beszédet, kezdvén avval, hogy örömünnepe van ma KarakóNyomoródnak, mert vendégül fogadhatja hazánk irodalmának egyik kimagasló alakját. Biztatott, hogy szellemem fényével világítsam meg egy pillanatra szép hazánk ezen kis sötét zugát s öleljem őket mind szeretettől dobogó szivemre, amint ők is — nemre ós korra való tekintet nélkül — tárt karokkal vártak. — Őrömmel jöttem önök közé . . . Kezdtem én; tovább azonban nem juthattam, mert a Végigüres Dolfi bebizonyította, hogy mennyire tártak a karok Karakó-Nyomoródon; azután Kőfejeő ügyvéd ur nyalábolt át s vitt a kocsi felé. — Soha se teketóriázzunk, szeretve tisztelt Quintus ur. Fene hideg van itt az ismerkedésre. Diadalmenetben vittek be a városba s elszállásoltak Kőfejeőék vendégszobájában. Csak az átöltözködésre hagytak időt, mert azonnal kezdődik az ismerkedés. A Kondor Náci velem maradt a legintimebb Mai számunk 10 oldal.