Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. december 20. Mert hogy ebből a kétségbeejtő helyzetből más kibontakozás, mint a nemzet akaratára valő hivatkozás, nem lehetséges, az már bizonyosnak látszik. És szomorú tény lesz, hogy a vitás kérdésnek a nemzet döntése alá való bocsátása csak alkotmánysértés árán történhetik meg. A parlamentáris rendszer hibái eddig még nem voltak képesek egy követ sem kimozdítani a magyar alkotmány oszlopaiból. Most, ugy látszik, közel állunk ahoz, hogy egy fájdalmas operációval kell gyógyulást keresni a beteg magyar államnak. A kormány alkotmányos alapon áll, nemzeti irányú politikát akar követni, többség áll a háta mögött; de nem tud kormányozni, mert a kisebbség a saját nézeteit akarja diadalra juttatni. A kormány tehát eszközöket keres a kisebbség megtörésére. Ezek az eszközök még mindig szigorúan alkotmányosak. Hogy szerencsések-e s mennyiben felelnek meg a pártközi megegyezéseknek, az más kérdés. Az alkotmányosságot nem a kormány fenyegeti hanem az obstrukció. Gróf Apponyi Albert, a nemzet nagy fiai között egyik legnagyobb, akit a politikai konzekvencia elválasztott a kormánytól, maga tesz tanúbizonyságot amellett, hogy a nemzet nagy érdekeire és alkotmányunkra az obstrukció a legnagyobb veszéllyel jár s kijelentette, hogy ezentúl is kész a megzavart alkotmányos rend helyreállításán közreműködni. Az elvek harca a nemzetre mindig felemelő hatással van; de egy áldatlan házszabály vita, amelyet a legvadabb személyes támadások tarkítanak, leverő, elszomorító és mindenek felett felháborító látvány. pillanatokban is. Egymás keblére borultunk és szertartásos formák nélkül oseréltük ki a baráti csókokat. Náci a felolvasás iránt érdeklődött. — Megállj csak — feleltem — előszedem rögtön. Olvasd el. Ha ez nem kelt hatást, akkor a karakó-nyomoródiak nem állanak irodalmi színvonalon. Kinyitottam a bőröndöt, kiszedtem a ruhát, kapkodtam jobbra, balra, sóbálvánnyá meredtem, kirázott a hideg, azután kivert a viz, — a felolvasás otthon maradt, vagy elveszett, vagy ellopták; mit tudom ón, hová lett. Nincs mag, ez a tény. Mit fogok már most felolvasni, ee a kérdés ? — Mondd el kívülről — proponálta a megijedt irodalmi ágens. — Náci, Náoi, hogyan képzelsz ilyent? — Igaz, igaz. Gyönge memóriád volt már az iskolában is. Mindig a könyvből lested ki a leckét. Egy mentő gondolatom támadt: szökni. Könyörögtem a pajtásomnak, hogy segítsen menekülni, de kereken megtagadta. — Először is a legközelebbi vonat holnap reggel megy; másodszor örülök, hogy kaptam egy Quintust, nemhogy futni engedjem; harmadszor az a fő, hogy Quintus itt legyen. A felolvasás mellékes. Közművelődés a Dunántui. November 29-én tartja meg XlI-ik évi közgyűlését az ország harmadik legnagyobb kultur egyesülete, a Dunántuli Közművelődési Egyesület, Budapesten az uj-városháza közgyűlési termében, Pallavicini Ede őrgróf, titkos tanácsos, elnöklete alatt. A közgyűlésnek szokatlan érdeklődést kölcsönöz Rákosi Jenő másodelnöknek előadása, a melyet a ma leginkább aktuális témáról, a magyar nyelvről fog tartani. Most jelent meg a „D. K. E." évkönyve az 1902. évről s bevezetőjében a jelentós panaszszal fordul a társadalom ellen, mert a társadalom érdeklődésnek a hiánya oka annak, hogy a „D. K. E." abban a békés harcban, melyet a magyar faj megtartása érdekében annyi lelkesedéssel kifejt, a lefolyt éven jelentékenyebb eredményeket nem volt képes elérni. Sőt az állam támogató keze nélkül képtelen lett volna gyakorolni kulturális tevékenységét a Dunántui 11 vármegyéjének területén ós már ebben az esztendőben az egyesület szorult anyagi viszonyai miatt a legrégibb egyesületi óvódát, a perlaki kisdedóvót ae államnak kellet gondozásába venni ós hazánkban épen a D. K. E. részéről meghonosított vándorkönyvtári intézmény fentartása is csak ugy vált lehetségessé, hogy Berzeviozy Albert, még mint a Muzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke, az egyesületi népós vándorkönyvtárak támogatására a közoktatásügyi kormány segítségét bitosította. A „D. K. E." elnöksége az egyesület felvirágoztatása érdekében most szélesebb taggyűjtési akoiót kezdeményez s a társadalom hazafias köreit ez uton felhívja az egyesület nemes céljainak támogatására. A „D. K. E."-ben a tagok kötelezettségei a következők: a) az örökös tag legalább kétszáz korona alapítványt tesz s legfeljebb öt óv alatt befizeti; b) az alapító tag legalább kétezer korona alapítványt tesz; c) pártoló tag legalább 5 egymásután következő évre évenként 20—20 korona fizetésre kötelezi magát; d) a rendes tag legalább 10 egymásután következő évre 4 korona évi tagdíj fiizetésóre kötelezi magát; e) gyámolító tag az, ki a legutóbb (d) pont alatt említett tagsági díjnál kissebb összeggel vagy egyéb adománnyal járul az egylet céljaihoz. A tagsági dijak ós adományok a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank-hoz (Budapest, Dorottya-utca 8) küldendők a „D. K. E." folyószámlájára, vagy lapunk szerkesztőségéhez is küldhetők. A tagsági bejelentések pedig az egyesület titkári irodájához, (Rökk Szilárd-utca 2. sz.) intózendők. Az egyesület évi jelentése a bevezető részben egész terjedelmében közli Rákosi Jenő másodelnök hatalmas előadását, a melyet a „Dunántui" egy égető társadalmi kérdéséről, az „Egy gyermek- I — Hát akkor ón öngyilkos leszek; vagy megkapom a kolerát, hogy közel ne jöhessea hozzám senki. Baljóslatú kopogás hallatszott. Jöttek a rendezők, hogy elvigyenek. Ha tiz kannibál járta volna körülöttem a halotti tánoot, nem rémültem volna meg jobban, mint a nyomoródi uraktól. A Náci megmagyarázta nekik, hogy rosszul érzem magamat, pihenésre van szükségem, tehát magamra hagytak rettentő kínjaimmal. A barátom, akit ezekben a pillanatokban gyűlöltem lelkem mélyéből, egy pillanatra visszatért s szigorúan figyelmeztetett, hogy felolvasásról gondosgodjam, a szökést meg ne próbáljam. Megsemmisülve hallottam, hogy az ajtóra ráfordította a kulcsot. Elhangzottak a léptek s kétségbeejtő osend vett körül. Vigyorgó arook népesítették be a szobát, gunykacaj hallatszott minden sarokból. Átkozott légy Karakó-Nyomoród, hogy engem ilyen veszedelembe döntöttél. De nem, azért sem nevettek ki. Felnyitottam az ablakot, kiugrottam a kertbe s nekivágtam az ismeretlen vidéknek, £jgy nagy lompos kutya vissza akart ráncigálni a kerítésről, de egy darab kabátbélés árán megszabadultam a fogaitól. Azután vesd el magad! A pocsótás réten keresztül, szántóföldek között, mig végre ráakadtam a vasúti vágányra. A sínek között száguldottam | rendszer a Dnnántul" tárgyában tartott a legutóbbi közgyűlésen. Második fejezetében az egyesület által létesített ós fentartott kisededóvó intézetekről számol be a jelentés. A perlaki (Zala megye) óvódát az állam saját kezelésébe vette át s így öt kisded-ovodát s egy nyári menházat tartott fenn az egyesület ez évben. Nevezetesen: Tárnokon (Fehér megye), Városlődön (Veszprém megye), Tarján (Komárom megye), Vimpácz (Sopron megye), Szaár (Fehér megye) és Pénzeskut (Veszprém megye) községekben ; megjutalmazta a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítókat, papokat és tanulókat. Kiadta ez évben VlI-ik évfolyamában dr. Fodor Oszkár szerkesztésében a magyar, de főként a dunántuli fürdők és nyaralóhelyek felvirágoztatása érdekében a »Fürdők és Nyaralóhelyek« füzetet s azt a kereskedelemügyi miniszter ur engedélye folytán az államvasuti személyszállító koosikban is elhelyezte a fürdőszezon tartama alatt, hogy ezzel az utazó közönség is tájékozást nyerjen a magyar fürdőkről. Az egyesület fiókjai közül nagyobb erőre csupán a „Somogymegyei Közművelődési Egyesület" tudott emelkedni elnökének, Tallián Gyula főispánnak ós titkárának, dr. Andorka Eleknek hazafias buzgalma folytán. De élénk működést fejtett ki a lefolyt esztendőben a Komárom vármegyei Közművelődési Egyesület és a "Vasvármegyei KulturEgyesület is. A magyarországi kulturális egyesületek sorában a Dunántuli Közművelődési Egyesület tűzte ki legrégebben feladatai sorába a jó magyar könyvek terjesztését s ily módon a nemzeti irodalom fejlesztését, e célból honosította meg a vándorkönyvtárak intézményét. Vándorkönyvtárai ez idő szerint a következő helyeken vannak: Tabon (Somogy megye), Muraszombaton, Alsó-Gallán (Komárom megye), óDombovárott (Tolna megye) és Mencshelyen (Veszprém megyében). Ezenfelül Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter adományából 30 nagyobbára gazdasági művekből álló népkönyvtár került elhelyezésre a Dunántui területén és a Muzeumok és Könyvtárak Országos tanácsának adományaképen egy teljesen felszerelt 1000 K-ás népkönyvtár került ebben az esztendőben elhelyezésre a »D. K. E.« fenhatósága alá Városlődön (Veszprém megye), Felső-Eőr (Vas megye) ós Perlakon (Zala megye). Az egyesületi ovodák fentartására i675 korona 40 fillért költött az egyesület, továbbá vándorkönyvtáraink kiegészítésére 1613 koronát, a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók ós papok segélyezésére 2150 koronát, a rendes egyesületi kiadásokra pedig 3794 korona 99 fillért fordított. A hazai ipar fellendítése érdekében pedig »D. M. K. E.c jelzésű magyar gyártmányú gyújtókat készíttetett Reisner Emánuel békés-gyulai gyufagyárosnál. tovább, azt sem tudva már, hogy mit cselekszem. A kis állomás egyetlen várószobája előtt találtam magamat. A szól fujt, átjárta minden tagomat; a fogam vacogott s alig tudtam a ráragadt sártól fél mázsára növekedett cipőimet emelni. Karjaimat kiterjesztettem Karakó-Nyomoród felé s átkot mondtam rá, rettenetes átkot. Miután azonban a város sem el nem sülyedt, sem a láng nem emésztette el, bezuhantam a várószobába 8 a kályha mellé húzódva bámultam a levegőbe. Hogy meddig tartott ez az állapot, nem tudom. Sötét volt már s harangozás hallott a szél sivítása között. Egyszerre hangok ütötték meg a füleimet. — Itt van, bizonyosan itt van, Caro felvette a szimatot ós Caro nem tévedhet. Az ajtót belökték, egy nagy bozontos eb ugrott felém s utána Kondor Náoi, meg két ur. — No végre megvan — ujjongott a főrendező. — Mondtam ugy-e, hogy az ilyen művész embernek bogarai vannak. Quintus nr el nem engedi az esti sétát ós szereti a zimankós időt. Benne van a Pallas-Lexikonban is. De Caro orrát nem lehet megcsalni. Megszagoltattuk vele a bőröndöt s azonnal nyomra vezetett. — Attól féltünk, tetszik tudni — mondta az egyik ur, aki a karakó-nyomoródiaknak orvosságot árult — hogy el tetszik feledkezni a hang| versenyről. Az iró urak nagyon szórakozottak.