Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. november 22. Előfizetési dij : F.gész évre . 10 K — fFél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. 47. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utea 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. RLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. EHET<SM?. -MSWICIERÍMTNT Bvus*tiímn 'arrjjn Elfentétek. A mult hét eseményei bebizonyították, hogy bárminő pártpolitikai válaszfalak, elvi ellentétek választják is el a magyarokat, ha ellenféllel állunk szemben, mindnyájan csak magyarok vagyunk. Felemelő és vigasztaló tudat, hogy a nemzetnek azt a kincsét, amely ezredéves küzdelmei árán megmaradt: az alkotmányt egyformán szentnek és sérthetetlennek tekinti az ország minden politikai pártja s merényletnek tartja a nemzet jogaiba való illetéktelen beavatkozást. Ausztriában az a százados felfogás, az a megtörhetetlen ferde nézet, hogy Magyarország egy olyan provincia, amelynek belügyeibe az osztrák politikusok kényükkedvük szerint belekanalazhatnak, nem akar engedni. Kétségtelenül sértő, a nemzet önérzetét megalázó dolog az, mikor a paritás alapján álló állam miniszterelnöke kezébe veszi a magyar törvénykönyvet s magyarázza a mi közjogunkat, természetesen az osztrák felfogás szerint. Ismét Ausztriában akarják eldönteni azt, hogy a magyar királynak mik a jogai a nemzettel szemben s az osztrák miniszterelnök kommentálja, TARCA. Hangverseny Karakó-Nyomorodon. Azt a cimet is adhattam volna ennek az elbeszélésnek, hogy: Az első lépés a Parnassus felé, avagy: Hogyan lettem én hires ember; avagyis: A felfedezett tehetség; vagy pedig: A gyertyát nem lehet véka alá rejteni, stb. stb. De hát az én dolgom Karakó-Nyomoródon kezdődött, s nem akarok hálátlan lenni hazám ezen kis városa iránt. Felvettem önéletrajzom egyik fejezetének cimőbe: hadd emlegesse meg az utókor ezt a kedves fészket. A törtónetnek azonban három része van: előzmények, a tény s a következmények. Az előzmények, amelyeket ma elmondandó vagyok, messze nyúlnak vissza s kevésbbé érdekesek. De aki az én nagyságom eredetére kiváncsi, olvassa el keresztényi türelemmel. * * * Pesten patvaristáskodtunk a Kondor Nácival, aki falumbeli fiu volt. Közösek voltak az örömeink, de haj! közösek voltak a bajaink is. A legeslegközösebb bajunk mindig az volt, hogy sohasem vala pénzünk és közös fájdalmunk volt a közös szabó is, aki egyike a világ legkönnyelműbb szabóinak. Nvakig usztunk az adósságban hogy miként kell értelmezni a kiegyezést s a felségjogokat. Csinálták ezt már Bécsben előbb is. Onnét dirigálták a magyar politikát s a szomszéd politikus urak nemcsak meg voltak arról győződve, hogy nekik beleszólásuk van a magyar alkotmányba, hanem befolyásukat érvényesíteni is tudták. És erről nem is akarnak lemondani, mert úgy vélekesznek, hogy a quota arányában hatvanhárom százalék a magyar nemzet jogaiból is az övék. Csakhogy az alkotmányos szabadságot, a nemzet sarkalatos jogait nem a quotához szabják. Itt nincs alku és nincs percent. Szabad, független és önálló állam vagyunk. Az a kötelék, amelyben Ausztriával állunk, a Monarchikus kapcsolat, az olyan szövetkezés, amely szabadságunkat és önállóságunkat sehogyan sem korlátozhatja s elhatározásunk szabadsága csak addig a mértékig van korlátozva, illetőleg a közös érdekekhez kötve, amely mértéket a mi törvényeink és nem az ausztriai törvények állapítanak meg. Magyarországnak Körber törvényt nem magyarázhat s nem hivatott arra, hogy eldöntse, miként kell magyarázni azt a a szabónk könnyelműsége folytán s mikor már semmi reményünk sem volt, hogy megszabadulhassunk a számlától, komoly lépésre határoztuk el magunkat. A Náci komor mogorva képpel állított be hozzám s előadta sötét tervét. — Egy időre el fogok tűnni a fó'városból, mig megpuhul az öregem szive és kifizeti az adósságomat. — Hová az ördögbe mégy? — Kérdeztem ijedten, megrémülve kenyeres pajtásom elvesztése fölött. — Beszegődöm Kőfejeó' Gedeon ügyvéd űr mellé bojtárnak. Fizetésem (ozt már énekelte a Náci) husz forint meg koszt is jár . . . Megél ebből egy bojtár. A Náci összepakolt és elutazott. Ki i s kötött Karakó-Nyomoródon Kőfejeő Gedő űr irodájában A principálisról leveleiben igen hizelgően nyilatkozott. Különösen azt emelte ki, hogy kitűnő ügyvéd; soha sem cáfol rá a nevére, mert megfeji az a követ is, ha bőre van. A társadalmi élet kifogástalan. Napról napra berúg az uri társaság a hegyen s éjszakának idején vegyes karok vig danája veri fel a csendes utcák csendjét, amikor a pinceszerező társaságok hazafelé vonulnak. Ilyenkor a mamák nem nagyon bánják, h-i a fiatalság összetart, nehogy az uton sokat emlegetett szakaszt; abból kimaradt-e valami, vagy nem. Az osztrák politikusok nem értik, hogyan maradhatott ki a magyar törvénybó'l egy kis szócska, amely a hasonló osztrák törvényben benne van. Hogyan lehet az, hogy az osztrák törvény úgy rendelkezik, hogy a hadsereg vezénylete, vezérlete és belső szervezete felett való intézkedés joga a császárnak kizárólagos jogát képezik; mig a magyar törvénybó'l ez a kizárólagosság kimaradt. Ezt azután egyszerű lapsusnak, vagy valami politikai fogásnak vélik s nem képesek felfogni azt, hogy a hadseregre vonatkozó felségjoghoz hogyan lehetne köze a nemzetnek. Osztrák szempontból lehetetlenségnek látszik, hogy a kormány politikai felelőssége erre a pontra is kiterjedhessen s azt, amihez Ausztriában a parlamentnek semmi köze, Magyarországon a nemzet és korona törvénnyel megváltoztathassa. Hogy ezt Ausztriában megérteni nem tudják, nem csodálatos dolog. Nem kenyerük az alkotmányos felfogás. Nálunk egy ezredév fejlesztette ki az alkotmányos életet és felfogást s ez úgy áthatja' az egész közéletet, hogy mi az osztrákok állásponta kisasszonykák elessenek. Az ifjak ós leányok tehát egymásba kapaszkodva nagyokat botlanak, de — fájdalom — a házasság vermébe csak szórványosan zuhannak bele. Inkább azonban botolgok — irta a Náci — semmint az öreg urak közé álljak be karakónyomoródi patríciusnak. Az asszonyok meg valóssággal kényeztetik a pesti ifjút. Olyan pikáns, diskrét dolgokról irogatott, hogy bizony nem hittem el neki. Azonban elmúlt a nyár, el az ősz is. Leszüreteltek a nyomoródi hegyeken; heteken át esett fiz eső. Ilyen időben még a főváros is unalmas; milyen lehet egy kis vidéki fészek ? Jöttek is a Náczi szomorú levelei, tele spleennel, mulatság utáni vágyakozással. Mert a tél csak nagy városokban kedvező időszak a szerető sziveknek; falun a lombhullással, a sárral, hosszú estékkel vége a saisonnak. Itt pedig helyén valónak látom a Náci egy levelét idézni, amelyből a társadalmi viszonyokat s a kedélyek hangulatát könnyebben megérthetjük. „Kedves Kenyeres barátom ! Csúnya locs-pocs őszi idő borult KarakóNyomoród fölé. A köd délig megfekszi a völgyet, délután pedig lassan szitál a/, eső. Az