Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

XXII. évfolyam Eíőfizetési dsj : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 (. Kgyes szára ára 20 fillér Hirdetmények : .'i hasábos petitsor egyszei fillér, többszöri hirdeZalaegerszeg, 1903. október 4. !8 lésnél 14 fillér. 40. szám, A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. La j^^L ^^ politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. A biztosítás. Korunk egyik legszebb és legnemesebb alkotásai közé méltán sorozhatjuk a biztosítási intézményt. Lehet-e ugyanis üdvösebb feladat, mint a véletlen szerencsétlenség által okozott károk és anyagi veszteségek ellen való védelem, vagy a családfőnek halála esetére a hátramaradottak számára egy meghatározott összeg biztosítása ? Felesleges sok szóval ecsetelnünk a tűzés jégbiztosítás előnyeit. A mindennapi élet számos, megdönthetlen okokkal bizonyítja azok előnyeit. Hány esetben történt meg, hogy a tüz virágzó városok előbb jólétnek örvendett polgárait tette tönkre és a családtagok könytől ázott szemekkel állták körül romokba dőlt boldogságukat! Egy hosszú élet viszontagsággal teljes küzdelmeinek árán szerzett vagyont semmisített meg gyakran pár pillanat alatt a bősz elem. S míg a gazda örömtől sugárzó arccal szemléli arany kalászszal ékes rónaságát: nem egyszer másnap kétségbeesve láthatja azon a jég által okozott pusztítást! S hány családfő, aki előkelő állást foglalván el a társadalomban, tisztességes munkájával képes jólétet teremteni övéinek, hal el élte delén hirtelen s az özvegy és árvák míg szívet szaggató fájdalmak közt siratják drága halottjukat: addig más részt megrémülve szemlélik a szükséget, sokszor a nyomort, mely az eddig élvezett jólét után ajtójukon kopogtat. S midőn mindezek ellen csekély évi díj fizetése mellett magunkat illetve családunkat megvédhetjük: csaknem bűnnel határos az a könnyelműség, amelyet mindazok elkövetnek, akik ezen nem várt, azonban nagyon is bekövetkezhető szerencsétlenség ellen s a mindnyájunkra egyenlően, kikerülhetetlenül megjövő halál esetére magukat illetve családjukat nem védelmezik, főkép ha meggondoljuk, hogy mily csekély aránylag a díj, melyet ebből a célból fizetnünk kell. Tagadbatlau, hogy a jég-, főleg pedig a tűzbiztosítás hazánkban meglehetős tért hódítottak olyannyira, hogy ma már alig nevezhető valamire való gazdának, gondosnak pedig épen nem, aki épületeit a tüz ellen, termését a jég ellen nem biztosítja; mert a mindennapi élet százával, sőt ezrével szolgáltat rá fényes példát, hogy mennyivel kedvezőbb a helyzete annak, aki az említett elemi csapások ellen magát biztosítja. Legkevésbbé tud azonban körünkben gyökeret verni az életbiztosítás. Pedig ha fontosnak és üdvösnek nevezhetjük a tűzés jégbiztosítást, annyival inkább annak kell tartanunk az életbiztosítást! Bármily állásban legyünk, főkép a családi főnek életbiztosítására kiváló súlyt kell helyeznünk. A gyakorlati élet terén ugyanis elég szomorú adatok igazolják, hogy a családfő halála a családra nézve mindenkor a legfőbb veszteség; mert a családfőben a legtöbb esetben a család kenyérkeresője, fenntartója hal el. Hol üzletről van szó, mely a családfő elhúnyta után fenn is áll, köztudomású, hogy a családfő elhúnyta káros visszahatással van magár ti , clZ előbb talán virágzásnak örvendett üzletre, ha nem is folytonosan, de egy jó időre okvetlenül. Ott meg, ahol a család fenntartását a férj fizetése képezi, kapjon bár a hátramaradott özvegy tisztességes nyugdíjat, jóval kevesebb összeget fog ez mindenkor képviselni, mint amennyi a férj fizetése volt. S mily jól esik ilyenkor a családra, ha az életbiztosítás címén bizonyos összeghez jut, amellyel az üzletnél beálló pangást vagy a csekélyebb nyugdíjat pótolni lehet, amellyel a család legalább részben megmenekszik az anyagi gondoktól, amelyek egyébként önsúlyként nehezedvén reá, keservesebb a sors csapásának elszenvedése. Azt szokták az életbiztosításnál ellenvetésül felhozni, hogy ha a családfő sokáig él, a család aránylag kevesebbet kap, mint amily összegre az fvi biztosítási díjak — takarékpénztárban elhelyezve — kamatokkal együtt növekednének. Tény, hogy abban az esetben, ha a családfő hosszabb ideig él, így áll a dolog. Ne feledjük el azonban, hogy míg az évi díjat biztosítás esetén évről-évre pontosan kell fizetnünk: addig — ha nem biztosítunk — igen sokszor az évi díjat saját céljainkra fordítanék. Más részt meg a biztosítás legfőbb célja, hogy ha a családfő korán elhal, legyen családja biztonságban ; míg ha a családfő hosszabb ideig élhet, alkalma kínálkozik munkásság és takarékosság utján családjának jövőjéről a biztosítási összegen felül is részben gondoskodni. Felmerülhet itt az a figyelmen kivül épen nem hagyható kérdés, hogy melyik társulatnál biztosítsunk. Ha fontos ez a kérdés a tüz- és jégbiztosításnál, még fontosabb az életbiztosításnál. Mig ugyauis a tüz- és jég ellen évről-évre tehetjük a biztosítást s így könnyen módunkban van elfordulni oly társulattól, mely iránt esetleges veszteségei vagy bűnös üzelmei miatt a közönség bizalma megingott: addig az életbiztosítást ha nem jóhitelü társulatnál eszközöljük, a társulat bukása esetén nemcsak összes befizetéseinket veszítjük el, hanem ha új társulatnál akarjuk magunkat biztosítani, már korosabbak levén, a díjtétel s így vele az évi biztosítási díj is jóval több lesz. Igaz, hogy ha a társulatok alapszabályaik értelmében járnának el szigorú következetességgel, nem kellene egy társulatnál sem félnünk; mert a társulatok kötelesek az életbiztosítási évi díj egy bizonyos, még pedig mennyiségtani pontossággal kiszámított százalékát díjtartalékképen évenként félretenni. S ha valamely társulat bármily okból esetleg megbuknék: e díjtartaléknak, amely tulajdonképen a biztosítottak vagyonát képezi, meg kellene lenni s ezzzl bármely más társulat átvenné folytatólag a biztosítást ugyanazon feltételek mellett, mint amelyek voltak a régi társulatnál; mert a nagyobb kor mellett is kisebb kornak megfelelő díjtétel fizetéséből keletkező veszteséget az új társaságra nézve kárpótolja az átvett díjtartalék. Fájdalom azonban, előfordult már nem egy eset, midőn a díjtartalékot a kellő ellenőrzés hiánya miatt a társulat saját céljaira fordította s így bukásakor a biztosítottakra nézve is elveszett. Ép ebből az okból óvatosan válaszszuk meg a társulatot! Ne kizárólag azt tekintsük, melyik társulat biztosít legolcsóbban; mert gyakran az olcsóság a biztosság rovására megy. Inkább forduljunk oly társulathoz, melyMai számunk IO oldal.