Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

XXII. évfolyam Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Zalaegerszeg, 1903. szeptember 13. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. 37. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.l, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZAL AVAR M EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Aggodalmak. Az egész ország közvéleményét ma az az aggodalmas kérdés foglalja le, hogy mikor és hogyan lesz vége a politikai válságnak. Mindenki érzi, hogy a mai állapot az alkotmány alapjait ássa alá; olyan mint az árviz, amely elönti a mezőket s ha sokáig rajt fekszik a termő földeken, elposványosítja, beiszapolja azokat, gyomot vet a kalász helyére s évek megfeszített munkája kell a gaz kiirtásához. Alkotmányos életünkre, a közszabadságra, politikai és gazdasági érdekeinkre egyaránt vészt hozó ez a helyzet, amelyben ma az ország vergődik. Azok a vívmányok, amelyek harminc év alatt nemzeti megerősödésünket szolgálták, előbbre vitték, mind veszélyeztetve vannak s a nemzet súlyos probléma, talán nagy megróbáltatások, erős küzdelmek előtt áll. Nem csoda, ha Magyarország minden zugában a politikai kérdések körül forog minden diskussió s miután a legbeavatottabbak sem látják még a kivezető utat, ezer féle eszközt és módot tanácsolnak a kibontakozásra. A napi sajtó nem nyújt kellő tájékozást, sem határozott irányt nem tud kijelölni, kivéve azt a részt, amely forradalmi térre szeretné terelni a nemzetet. Várakozás, reménykedés, a király bölcs elhatározásába vetett bizodalom az összes jó tanács, amit adnak. És az a csendes magatartás, az a hazafias aggodalmaskodás, a kibontakozásba, a király elhatározásába vetett hit, amelyet a magyar nép, a vidék polgársága a válság hosszú napjaiban tanúsított, bebizonyította, hogy mennyire bizik mindenki a törvény sérthetetlenségében, az alkotmány szentségében s a koronás királyban. Avval, hogy az állam szekere az ex-lex alatt nem akadt meg s a polgárok minden kényszereszköz nélkül is siettek eleget tenni az állam iránt tartozó kötelességeiknek, a nép józan gondolkozásáról és érettségéről tett bizonyságot. Pedig a politikai erőszak apostolai minden eszközzel iparkodtak a szenvedélyeket felkorbácsolni, a közvéleményt a maguk részére lefoglalni. Hiába hirdetik, hogy az ország közvéleménye ma azok mellett áll, akik az áldatlan helyzetet előidézték. A közvélemény nagyon is megosztott. Egyet azonban tagadhatatlanul sikerült elérniök: manap még megvalósíthatatlan követeléseket dobtak a nép közé s megtámadták a dualismust, amelyet józan magyar politikusnak, aki Deák Ferenc bölcsességét kétségbe nem vonja, inkább ápolni kell, mint kötelékeit elmetélni. A katonai követelések bizonyos határig helyesek, jogosak, nemzeti érdekeink védelme szempontjából szükségesek. Igenis a paritás elve megköveteli, hogy a magyar nyelv, a magyar szellem érvényesüljön a hadseregben is s a magyar pénzzel is fenntartott .véderő ne legyen kizárólag osztrák, hanem legyen magyar is. De ebből még nem az következik, hogy a daulismust fel kell bontani politikai vonatkozásaiban és hatásaiban is. Manap már a gazdasági közösségnek nincsenek hívei Magyarországon. Gazdasági téren különálló érdekeink vannak Ausztriától, de védelmi és politikai érdekeink ugyanazonosak s az ország többsége abban a véleményben van, hogy a dualismus ilyen értelemben az országnak üdvös. Szép, nemes és hasznos dolog a nemzeti önérzet, amely sokszor nagy tettekre, szívós ellenállásra képesítette s egy ezredéven át fenntartotta a magyart; de nem sza bad ezt az önérzetet a tultengésig fokozni. Be kell látni, hogy egymagunkban gyenge és kicsiny állam volnánk. Nagy előnyünk az, hogy az Ausztriával való kapcsolat folytán a külföld előtt nem úgy lépünk fel, mint Románia vagy Szerbia, hanem van tekintélyünk és hatalmunk. Ki képzeli azt, hogy a magára hagyott Magyarország a nagyhatalmak szövetségese lehetne. Az apró Balkán államok önmagukban véve jelentéktelenek, de ha valamelyik megszűnnék, csak nagyobbodhatnék, mert nyelvre, nemzetiségre, vallásra nézve rokon államba olvadna bele. Megszűnnék mint kis állam, hogy egy nagyobb állam alkotórészeként nagyobb jelentőséget nyerjen. Mi azonban teljesen idegenek vagyunk a bennünket övező, egymással rokon népek között. Bizonyos, hogy az önálló Magyar-' országgal szemben nem szövetségre, hanem bekebelezésre áhítoznának a nagyhatalmak, s ez annál könnyebb lehetne, mert minden szomszédos ország nemzetisége nagy számban van Magyarországban képviselve. Elpusztítanának bennünket, így pedig védelmezik fennmaradásunkat, mint szövetségesek. Ezért akarják a józanabbak az Ausztriával való közösséget fenntartani. Nem hazaárulás ez, mint ahogy a hevesvérű nemzeti hősök kiabálják, hanem józan bölcsesség, amelyről legelső sorban vármegyénk nagy fia, Deák Ferenc győzte meg a nemzetet. Nincs becsületes ember Magyarországon, akinek vágya ne az volna, hogy hazája legyen nagy és teljesen önálló. Ennek a reményét ébren is kell tartani. De ha az egész nemzet a remény politikájához szegődik, a jövő rózsás reményeiért a jelenben tönkre megy az ország. A pillanatot tehát gyakorlatilag is ki kell használni s kell olyanoknak is lenni, kik a csekély eredményeket sem becsülik kevésre; nem azt mondják, hogy mindent vagy semmit, hanem kivívnak annyit, amennyit lehet s ami nem veszélyezteti a monarchia és benne Magyarország vitális érdekeit. Mi történnék akkor, ha Ausztria felbomlanék, ha odaát a szlávok és németek élethalál harca, idebent a visszavonás, az alkotmányos, a törvényes alap elhagyása megsemmisítené a monarchikus kapcsolatot? A szláv is, a német is ellenünk törne. Valóságos öngyilkosság számba menne Ausztria egységét megbontani s minden ellenséges elemet magunkra zúdítani. Haladjunk nemzeti megizmosodásunk utjain tovább ; igyekezzünk kiépíteni a nemzeti államot minden irányban; magyarrá tenni a nemzetiségeket oly értelemben, hogy teljesen és elszakítatlanul hozzátapadjanak a magyar állameszméhez s az egységes Magyarország lesz valaha az az erő, amely Ausztria széthúzó elemeit összeköti, a szétzülléstől megóvja és ezért a Monarchiában a mienk lesz a suly is. Józan politikáról, életbölcseségről beszéljen a magyar népnek az, aki vezérnek áll fel. Aki szenvedélyeket szít, álmokat sző, nem sok eredményt érhet el. A gyakorlati politika nem álmodozás, annak az élet talaján kell állnia s a lehetőségeket mérlegelni. Az országot probléma elé állítani könnyebb volt, mint a kibontakozást megtalálni. Ám oszlassák el most a hazatVIai számunk ÍO oldal.