Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. Julius 12. Előfizetési dij : Egész évre 10 lí — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: H hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirde­tésnél 14 fillér. 28. rszám. A lap szellemi részét illető közle­mények a szerkesztőséghez (Wlassies-utoá 25. sz.), az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Újváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z A L A MEGYE RLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Tanítói szaktanfolyam vármegyénkben. Hétfőn nyitotta meg Zalavármegye kir. tanfelügyelője a csáktornyai állami tanító­képző intézetnél rendezett tanítói tovább­képző tanfolyamot, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter szervez esetről esetre oly célból, hogy azon tanítók és tanítónők, kik hivatásuk szeretetétől áthatva magukat tovább képezni óhajtják, a szak­májukba vágó tudományágak ujabb vív­mányairól tudomást szerezzenek. » Szünidei tanfolyamokat fogok tartatni — úgymond a miniszter — amelyeknek hiva­tott szakférfiak által tartandó előadásai a tanítók szellemi látókörét tágítsák, tekin­tetüket az állami és társadalmi élet ma­gasabb szempontjai felé irányítsák és uj eszmékkel termékenyítsék meg a tanítók lelkét; olyan eszmékkel, mik az önműve­lődésre, céltudatos, hivatás érzettől átha­tott tevékenységre ösztökéljék őket.« Hát biz ez rendkivül fontos és érdekes dolog, melylyel érdemes lapunk élén is foglalkozni. Mert a miniszter ezen tanfolyamok ha­tását főleg két irányban akarja érvénye­TÁRCA. Szerencse. Karvaly Miklós ur, a fűszeres, mikor a rosz hirt megtudta, amint a novellaírók mondják, megsemmisülten roskadt karosszékébe. Csupán a nevét nagy mértékben igazoló orra látszott ki belőle, meg a két apró szeme, melyek koron­ként félénken pislogtak az asztal túlsó oldalán gubbasztó asszony felé. Volt is rá oka, hogy meghúzza magát, amit bizonyára a nyájas olvasó is elismer, amint megtudja Karvalyék kétségbe­esésének az okát. A Karvaly házaspár éppen öt esztendeje tele­pedett meg a városkában s a modern technika minden vívmányai fölhasználásával berendezett füszeresboltot nyitott. Budapestről szakadtak oda, ahol Karvaly husz esztendeig segédeskedett, a felesége pedig ugyanannyi ideig varrogatta az uri dámák szoknyáit, míg annyi pénzt zsugor­gattak össze, hogy nyugalmas polgáréletet kezd­hettek a vidéken. Az üzletben Karvaly szolgált ki. Irma asszony pedig, mint a háztartás esze, a pénztárt meg a könyveket vezette. Ám hiába volt az uj cég minden igyekezete. Karvaly hasztalan pazarolta vevőire a legsikerültebb pukkedliket, felesége a legkedvesebb mosolyát, az üzlet nem ment. A városka közönsége nem tudott megbarátkozni a síteni. Az iskola beléletében s az illető ta­nító községének anyagi, gazdasági és erkölcsi életében. A tanító nevelői és társadalmi hatásá­nak ezen fokozása szerint csoportosulnak a tanfolyam előadásai. A paedagogiai tudomány ujabb vívmá­nyai : a gyermekpsychologia, a gyermek­ápolás, a socialpaedagogia, a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának s a szem­léleti oktatásnak uj módjai. Az ifjúsági olvasmányok, ifjúsági könyvtárak s minta­szerű tanítási gyakorlatok bemutatása. A kisgazda, kisiparos és kereskedő pro­ductiv képességének fokozási módját ismer­tető közgazdasági előadások a gazdasági egyesületeket, állattenyésztést, tejgazdasá­got, baromfitenyésztést, termékek értékesí­tését, a kertgazdaság kapcsán a gyümölcs és főzelékfélék valamint a gyógyfüvek ter­mesztését, a termékek értékesítését, a mezőgazdasági termékek feldolgozását, ér­tékesítését, méhészetek tenyészetét; bizto­sítási ügyeket, kivándorlást és népkönyv­tárakat ölelik fel. A hazafias érzés és nemzeti szellem fel­buzdítására a magyar irodalomtörténetből, hazai történelemből és földrajzból tartat­nak előadások. Mindezeket a csáktornyai állami tanító­képző intézet igazgatója Margitai József, Tömör Boldizsár és Zrinyi Károly taná­rok, Barna Balázs gazdasági tanár, Lie­gard Mihály pápai képzőintézeti segédta­nár, a kézimunkát az országos egyesület kiküldöttje Lohr Károly látják el. Dr. Ében Mihály az általa feltalált számoló­gépről, dr. Goőz József az olvasás taní­tásnak általa feltalált uj módjáról, Gutten­berg Pál a kézimunkára nevelő országos egyesület igazgatója az angol-amerikai pae­dagógiáról, Tomcsányiné Czukrász Róza a plionomimikáról, dr. Szalkay Gyula az országos alkohol elleni egyesület elnöke az alkoholismusról tartanak előadást. Első tekintetre is bizonyos, hogy Wlassics miniszter a tanítói és iskolai hatás inten­siv fejlesztésének ezen uj intézményben is oly hatalmas támaszt nyújt, hogy az a továbbképző tanfolyamok kipróbálása után minden időkre állandósíttatni fog. Üdvözöljük a haza minden részéből egybegyűlt tanítókat! A tudvágy nemes ösztönével csapkod­jövevényekkel s még a szomszédok is szivesebben mentek a túlsó végen levő Konkolyhoz cukrot, kávét, meg narancsot vásárolni. Igy aztán nem csoda, ha Karvalyék öt évi keserves küzdelem után arra a szomorú tapasz­talatra jutottak, hogy a pénzük fogytán van s az üzlet nem birja sokáig. Éppen három nappal a fönt érintett kétségbeesési jelenet előtt konstatálták ezt a vigasztalan tényt s egyúttal megállapodtak abban is, hogy minden fölösleges holmin túladnak. Ezek közé sorolta Karvaly azt a két sorsjegyet is, mely már harmadik hó­napja hevert a pénztár fiókban, mig Irma asz­ezony görcsösen ragaszkodott hozzájuk, mintha tőlük várná a menekülést. Össze is zördültek a dolgon, végre azonban mégis a férfi akarata lett az erősebb s igy esett, hogy a „kát haszontalan papírszeletet" mint Karvaly mondta, Martinék urnák, az utazónak, aki éppen arra járt, némi veszteséggel odaadták. Ma este hét óra felé pedig Martinék ur, aki­nek megint a városka felé vitt az utja, azzal a szörnyű hirrel lepte meg őket, hogy a sorsje­gyek közül az egyik, az 16881. számú megütötte a százezer forintos főnyereményt. Ekkor történt, hogy Karvaly ijedtében a karosszékbe esett. Kis agya amúgy is lassú működését teljesen megbénította a katasztrófa hire 8 már éjfélre járt az idő, mikor kábultsá­gából magához tért. Lopva pillantott át a fele­ségéhez. — Most már igazán nem marad más hátra, nyögte, haljunk meg együtt Irma. Az asszony dühösen pattant föl. — Ilyen szamárral ? soha! Most már csak várd meg, amig eldobolják a mink megmaradt, aztán eredj vissza a „Hót holló"-hoz segédnek. Az ilyen mulya nem érdemel jobbat. Ez elkeseredett kijelentés után pedig egye­dül hagyta kétségbeesésével az urát s aludni ment. * * Azonban még sem az történt, amit Irma asz­szony jogos folháborodásában kivánt Karvaly­nak. A derék Martinék ur ugyanis nem csak nekik kedveskedett a jó hirrel, hanem azon fris­siben elbeszélte minden ismerősének, aki a vá­roska utcáin elébe akadt. Mivel hogy pedig az olyan ember, aki százezer forintot dob ki az ablakon, mindig érdekes, megesett az a rendkí­vüli dolog, hogy Karvalyék boltja másnap már korán reggel megtelt vevőkkel. Az egész szom­szédság megjelent, hogy egy font kávé, három narancs, vagy egy kis liszt révén közvetlenül a katasztrófa áldozataitól hallja a részleteket. Irma asszony meg szívesen szolgált nekik. Siránkozva mondta el, mennyire ragaszkodott a sorsjegyek­hez, megálmodta, hogy kihúzzák az egyiket, az ura az a szerencsétlen mégis oldadta őket egy vajas kenyérért s most koldulni mehetnek. — Bizony tíz esztendőt vőnültem az éjszaka, fejezte be a szomorú históriát. Mai számunk ÍO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents