Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-01 / 9. szám

1903. március 8. j> Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 jogrend nevében vádoljak, eskümnél fogva, a melylyel az igazság zászlaját kezembe vettem, kötelességem, hogy felfedjem mindazokat a kérdéseket, a melyek az önök ítélkezése szempontjából figyelembe veendők." S most szabatosan kifejtette az alügyész a gyilkosság bűntettének, melyre a vád irányult, kritériumait s beigazolja azoknak a jelen esetben való fenforgását. Lépésről-lépésre menve bebizonyítja, bogy Sóst Bali ós Sósuó együttesen öltók meg. Hogy Bali ott volt, az kétségen felül áll. Sósnónak pedig szintén részt kellett vennie a cselekmény elkövetésében. Sós hatalmas erejű ember volt, mondhatni góliáth, vele szemben Bali tettének nem kellett előreláthatólag okvetlenül sikerülnie. Az asszony, ha előzőleg nem is, de akkor, mikor Bali férje után ment, okvetlen gondolt arra az eshetőségre: hátha ez lesz az erősebb. Hátha az első csapás nem teríti le s ő kiragadja Bali kezéből a fejszét s ez marad a küzdőtéren. Meglátja Bálin az ő dolmányát, az ő felesége szoknyáját, a fejszében felismeri saját fejszéjét: mi lesz akkor? Ezek a gondolatok villámként futották át az asszony agyát s rohant a viaskodás helyére, ahová éppen a legválságosabb percekben ért: a kocka már erősen Sós javára fordult s Bali élete már csak hajszálon függött,. Már-már előállott az a helyzet, hogy a támadóból legyőzött lesz s ekkor jött az asszony és megmentette — Bálit. S Bali hálás volt. A vizsgálóbiró előtt egészen magára vállalta a cselekmény elkövetését. Tőle ez nem gavalléria, ez több volt: bála élete megmentéseért. A nyomok is feltétlenül bizonyítják, hogy Sósné részt vett a küzdelemben. Ok tehát együttesen ölték meg Sóst. Az pedig, hogy tettüket előre megfontolták, csaknem kétségen felül áll. Az öldöklő szerek beszerzése, a sapka megvétele már hetekkel a tett elkövetése előtt történt. Az óra előreigazítása, a meleg viznek elkészítése és az a körülmény, hogy Bali órákon át várt a pajtában olyan kosztümben, a melyet az emberek csak akkor ölteuek, ha ölni, vagy maskara-bálba mennek, a napnál fényesebben igazolják, hogy itt a praemeditatió, az előre megfontolás oly mérvben forog fenn, hogy jelen bűncselekmény másnak, mint gyilkosságnak nem is minősíthető büntetőtörvénykönyvünk alapján, melynek 278. §-a szerint a ki embert előre megfontolt szándékkal megöl, gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő. Végül kéri az esküdteket, hogy ne tekintsék lelki szemeik előtt a bitófát ... (a szó említésekor Sósné arcára könnyek gördülnek s a kir. alügyész igy fejezi be beszédét:) ne tekintsék a vádlott arcára hulló könnycseppeket, vagy ha már tekintik, akkor tekintsék azokat a forró vércseppeket is, melyekkel az életétől megfosztott Sós a „nagy árok" talaját áztatta". A kir. alügyész szavai nagy hatást tettek a hallgatóságra. Nem beszéd volt ez, ez egy rethori szónoklat volt. Nem hallottunk benne kapkodást, nyomról-nyomra ment az alügyész, érveit, egyiket a másik után szépen csoportosítva úgy adta elő, bogy azok hatása elől nem zárkózhattak el azok sem, a kik talán túlságos és kissé helytelen optimizmussal nézték e borzasztó bűnesetet. Egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy a kir. alügyész beszéde méltó feltűnést keltett nemcsak a laikus, hanem a jogász hallgatóságban is, mert az a főtárgyalás anyagául szolgáló bűncselekményt mondhatnók plasztikailag kidomborítva adta elő. Am megengedjük, hogy a kir. alügyész beszéde anyagául igen szép olyan természetű ügy kínálkozott, a melyben, bogy Ciceróval éljünk, oratio deesse nemini possit, de meg is felelt feladatának derekasan. Dr. Hajós Ignácz, Bali védőügyvédje állott fel ezután szólásra. Mielőtt idejöttem — úgymond — esküdt urak, bogy e szörnyű bűnügyet feltárjam Önök előtt, úgy tettem, mint a legtöbb ember, ha valami nagy és nehéz útra indul: fohászkodva fordultam kelet felé, a honnan minden bölcsesség jő. Egyszerre csak megjelent előttem a világosság — ex oriente lux — s azt sugallta nékem: „Ne nézd a Csemegi-codexet, a tételes törvényeket, vedd e nagy könyvet (a bibliára mutat) s benne megtalálod az örök igazságot. S én felütöttem és irva találtam Máthé evangéliomában: „Akkor hozzá menvén Péter, monda: Uram megbocsássak-é az én atyámfiának, valamennyiszer ellenem vétkezik? Megbocsássak-é hétszer? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy hétszer csak, hanem hetvenhétszer is." És felütöttem a prédikátorok könyvének hetedik részét és ott irva volt a 25-ik és 26-ik bekezdésben : »Fordítám én magamat, (ezek a bölcs szavai) ós az én szivemet a bölcseségnek tudására, megkisértésére és keresésére, az okoskodásnak is megtanulására; azonképen hogy megtudnám a bolondságnak goroszságát, és minden tévelygésnek bídgatagságát: Es találtam én egy dolgot; mely keservesb a halálnál; tudniilik az ollyan asszonyt, kinek az ő szive ollyan, mint a tőr és a vereségek, az ő kezei pedig ollyanok mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.« S Bali belekerült e rettentő hinárba, a melyből nincs menekvése annak, a ki egyszer belejutott. Pedig Bali előbb becsületes ember volt, dolgos gazda és családját szerető ember, a kit korcsmában sohasem láttak s a ki feleségét, midőn ez beteg volt, hónapokon át ápolta hűséggel, odaadással. A talaj tehát, a melybe Ratik Zsófia a gonoszság magvait elhintette, jó volt. Abban nem fogamzottak volna meg, abból nem csiráztak volna ki a romlottság magvai, ha ezeket nem alkalmas időben és még alkalmasabb módon hintette volna el épen ez a nő, ez a hisztérikus asszony, a kinek házassága Sóssal a lehető legszerencsétlenebb volt. Ez a durva, nyers ember vasszigorral bánt feleségével, a kinek benső világát megrázó szinekkel vetítette a védőügyvéd az esküdtek elé. Ö sohasem érezte ura mellett a családi élet melegét, neki ura mellett az élet, a mely mindnyájunknak legfőbb kincse, teher volt. Ne Ítéljük el tehát azért, hogy bensőjében felébredtek, hatalmas erővel felléptek azok a bűnös, szennyes indulatok, a melyek lassanként letarolták a lélek virágait, az erényeket, lerombolták az ember társadalmi existenciájának alapját, az erkölcsi alapot egészen a fundamentumig és a melyek nyomán nem jöhet más, mint — ne profanizáljuk az etaberi szenvedélyek hatalmát — gyilkosság, öngyilkosság, avagy őrület. S ez az asszony, a ki az elementáris erővel felgerjedt indulatok miatt mindenre képes volt, ez az asszony hálózta be Bálit, ükkor közeledett hozzá, midőn ennek feleségót hosszú, gyötrő betegség szegezte az ágyhoz s azzal az eszközzel közelgett, amely a legtöbb ember szivének zárjait fel képes nyítani: gyengédséggel. Az asszony kedveskedő, behízelgő viselkedésével befonta Bálit, a ki ettől fogva rabja lett Sósnénak s a kit az asszony hatalmas szellemi fensőséggel és démoni erővel bilincselt magához. Az elbódult, a szerelmi furorba, quasi-őrjöngésbe került ember óriási lelki átalakuláson ment át. A dolog, a munkás élet nem kell neki, a ki előbb napestig verejtékezett; családja tagjait kerüli, előbb bálványozta őket; azelőtt szeszes itallal nem ólt s most korcsmázni kezd. A szenvedélyek pedig, a melyektől lelki világa azelőtt ment volt, hatalmasan kezdtek benne telburjánozui. Ilyen erkölcsi megrázkódtatásokon menvén át, nemsokára olyan lelkiállapotba jutott, a melyben — lasciate ogni speranza ! — ölni lehet, nagyon is lehet, de az ölési cselekményt higgadtan megfontolni soha! Kéri az esküdteket, zárják ki a lehetőségét annak, hogy e büniigy halálos Ítélettel végződjék, azzal a büntetéssel, a melyet a kultura legmagasabb fokán álló államok kitöröltek törvénykönyvükből. S most — igy végezte beszédét a jeles védőha vissza vonulnak önök, esküdt urak, tanácskozni, lebegjen szemük előtt a legnagyobb kriminalista szelleme, a ki a golgothán kiszenvedett az emberiségért s a ki azt hirdette földi léte alatt, hogy az örök igazság csak a feltétlen könyörületessógen s a meg nem alkuvó emberszeretet eszméjén épülhet fel. Vezérelje önöket a bölcsesség, díszítse Ítéletüket a szépség és erő s koronázza az örök szeretet! Az a kép, a melyben a védőügyvéd, hosszas psychopathoiogiai tanulmányok alapján vádlottak lelki világát elénk tárta, megrezgette minden jelenvoltnak idegeit, az a kép megrázó volt. A bűnösök lelki világának rajzolásában, a szennyes indulatoknak és izzó szenvedélyeknek festésében a védőügyvéd mester. A hatalmas szónoki lendülettel elmondott, magasan szárnyaló beszéd neme tévesztette el a hatást. Dr. Obersohu Mórra, Sósné védőjére került most a sor a szólásban. A munka, melyet a védő magára vállalt, igazán súlyos volt. Mindenki elismerheti, hogy ilyen esetben védeni igazán opus operatum. Védőügyvéd kijelenti, hogy beszédében csak a puszta tényekre fog szorítkozni. Hosszasan és logikusan bizonyítja, hogy Sósnénak a küzdelemben való részvétele positive, minden kétséget kizárólag nem állapítható meg. Hivatkozik az orvosszakértőkre, a kik valószínűtlennek, sőt kizártnak tartják, bogy az áldozaton ejtett késszurásokat Sósné ejtette volna. A nyomokra vonatkozólag megjegyzi, hogy azok nem feltétlenül Sósné csizmájától eredhettek, mert, mielőtt a csendőrök a helyszínre értek volna, már ottjárt a falu apraja-nagyja. Faluhelyen többen viselnek a vásárokon vett ós egy kaptafára készített csizmákat. A talpon levő foltról sem lehet okvetlen következtetést vonni Sósné jelenlétére, mert lehetett a kitódult nép közt más is, kinek foltos volt a csizmatalpa figyelmezteti az esküdteket, hogy ne lépjenek a feltevések ingoványos talajára s mivel a jelen esetben az, hogy Sósné a színhelyen ott lett volna s a cselekmény elkövetésében tettesi minőségben részt vett volna, feltótlenül és apodictikus határozottsággal meg nem állítható, kéri, hogy védencét csak mint felbujtót szándékos emberölés bűntettében, mondják ki bűnösnek. Dr. Rézler Kornél alügyész dr. Hajós Ignácz védőügyvéd beszédére reflektálva nagy derültség közepette citálja Dumast: a házasság — úgymond — olyan bolondság, melyet nem lehet mindennap elkövetni. Tudhatta ezt Ratik Zsófi is; miért ment mégis Sóshoz? Tudhatta ő is, hogy az enyelgés évei hamar elmúlnak s gyorsan eljönnek azok az évek, a melyekben a megélhetésért való vállvetett küzdelem, ez az együttesen és egymásért folytatott nehéz és verejtékes munka s az a céltudatos vágy fűzi össze a házastársakat, hogy egymásnak minél jobb módot, minél kellemesebb és nyugodtabb életet szerezzenek. Tudta ő ezt jól, de a házastársi viszony e második pbasisából nem akarta részét kivenni. Ö dolgozni nem akart, ő a munkából magából nem, csak annak gyümölcséből akart részesülni. Egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha az ilyen asszonyt nem sokra becsüli az ura s vele néha esetleg durva és goromba. De ez aztán még nem ok arra, hogy az ilyen asszony a vele nem jól bánó férjét leszúrja. Dr. Hajós Ignácz és dr. Obersohn Mór replikáztak ezután, majd dr. Fritz József, főtárgyalási elnök világítja meg a kérdésekben foglalt jogi kérdéseket, alapos tudással s a laikusok előtt is érthetően. Erre az esküdtek visszavonulnak határozatuk meghozatalára, a melyet este 8 órakor a hallgatóság feszült figyelme közben akkóp hirdet ki dr. Jámbor Márton az esküdtek főnöke, bogy Bali Jánost gyilkosság bűntettében mint tettest, Sósnét pedig u. e. bűncselekményben mint felbujtót az esküdtek bűnösnek mondták ki. Most a büntetés kisszabására illetőleg annak mérvére tettek előterjesztést a védő ós a vádló. Este l/

29 órakor hirdeti ki halálos csendben, óriási izgatottság közepette dr. Fritz főtárgyalási elnök az ítéletet, a mely szerint a kir. törvényszék az esküdtszék határozata alapján Bali Jánost életfogytiglan tartó fegyházra, SÓ3 Ferencné Ratik Zsófiát pedig 24 óra alatt végrehajtandó kötél általi halálra ítélte. Sósné az ítéletet egészen egykedvűen hallgatta, mert abban a meggyőződésben ól, hogy asszonyt nem akasztanak fel. Bálit az izgalom teljesen megtörte. Az Ítéletben megnyugodott s miután a kir. ügyész semmiségi panaszát visszavonta, az Ítélet veleszemben jogerős. Harmadik nap. (Február 25.) Az elhanyagolt nevelésű ifjak typikus alakja volt a harmadik napon tárgyalt bűneset vádlottja. Varga Lajos reszneki szüíetésű, 15 éves suhanc azok közé, a manapság már — fájdalom — erősen megnövekedett számú gyermekek közé tartozott, a kiket édes anyjuk még imádkozni sem tanított meg. Sötét tudatlanságban nevelkedett az atyai háznál. Szülői szinte azon látszottak buzgólkodni, hogy fiuk semmi fejtörödelemmel se terhelje magát gyermek éveiben. A fiu azután az iskolába kerülve, hihetőleg e meghatóan gondos nevelés hatása alatt, azzal igyekezett szüleinek kedveskedni, hogy bámulatos conservativismussal ragaszkodott