Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-01 / 5. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. febuár I. 5. szám. Előfizetési dij : lígész évre . 10 IC — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 lillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 tillér, többszöri hirdetésnél 14 lillér. A lap szellemi részét illeti) közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z A L GYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Párbajellenes hangulat. Ez egy uj műkifejezés, amely azóta kapott lábra, amióta Nagyváradon a párbajellenes liga megalakult s szerte az országban folyik a fiókligák szervezése iránt a társadalmi mozgalom. Nehogy félreértsenek bennünket, előrebocsátjuk, hogy minden párbajellenes mozgalmat jogosultnak, indokoltnak és helyénvalónak tartunk. A párbaj nem a mai korba való intézmény. Az istenitéletek kora lejárt s a kard és pisztoly joga csak a háborúban és törvényen kivüli állapotban részesül elismerésben. Nem kicsinyeljük a párbajellenes mozgalmat és a liga működését, de nem várunk tőle sikert. A ligák nem fogják megtörni a századok hagyományai alapján fejlődött felfogást. Igenis döngetni fogják a falakat s ha folytonos figyelmeztetésük végre elér a törvényhozások terméig és onnét indul ki, ott nyer szentesítést a párbajellenes mozgalom, akkor talán számíthatunk valami észrevehető eredményre is. A liga megalakítása után általánosan elfogadott nézetként terjesztették, hogy a mozgalom a legszerencsésebb időben indult meg, mert Magyarországon is gyökeret vert már a társadalomban a párbajellenes hangulat. Ez alkalommal csak avval a kérdéssel akarunk foglalkozni, hogy igaza van-e ennek a nagyhangú frázisnak ? Van-e nálunk egyáltaljában párbajellenes hangulat? Bizony nincs. Ennek hirdetői bekötött szemmel járnak kelnek az életben, mert lehetetlen volna másként észre nem venniök az ellenkezőt. Hol fedezték fel azt a bizonyos párbajellenes hangulatot? Ott, ahol a társadalmi felfogás kialakul, bizonyosan nem. Vannak körök, amelyekben a párbajt elvben elitélik, de még ezek sem képesek nézeteiknek érvényt szerezni s a gyakorlatban a párbajt társadalmi kényszernek ismerik el. Ez a hangulat, még ha általános volna is, nagyon platonikus értékű. Ez a párbajellenes hangulat nem lesz képes átalakítani a társadalmi felfogást. De ez a hangulat is csak nagyon kis területen uralkodó s nem tudott befurakodni az illetékes körökbe, ahol a becsület mértékét megállapítják. A törvény védi a becsületet, az erényt, a családi békét, de a törvény védelmét igénybe venni tisztességtelen dolog, a törvénynyel ellenkező boszuálló eszköz gavalléros. Még azok is, akik a párbajt elvben elitélik, a párbajozókat kénytelenek gentlemaneknek tekinteni, mert a párbaj az ellenkezőt kizárja. Hol van tehát a párbajellenes hangulat? Ha két uri embert, akik elvből ellenségei a páros viadalnak, szekundánsnak szólít fel a társadalmi kényszer hatalma alá került jó barát, nem tartja e kötelességének, az elvek ellenére, mindegyik a lovagias szereplést elvállalni? Az asszonyok mind született ellenségei a párbajnak, ha saját hozzátartozóikról van szó, de bámulattal és elismeréssel tekintenek a kard és pisztoly lovagjaira. Ez is jellemzi a párbajellenes hangulat korát. Ha valaki a párbajról értekezik, körülbelül bizonyos, hogy belekeveri a hadsereget s a katonai felfogást okolja a párbaj mániáért, Igaz, hogy a hadseregben más szabályai vannak a sértés megtorlásának, mint a szürke polgáremberek között, de ne tessék azt hinni, hogy a katonák a legelsőrangu párbajapostolok. Komoly T ARCA. Az orientalista. A szerkesztőség legeldugottabb sarkában egymást támogatta két kiérdemesült Íróasztal. Bajos lett volna megállapítani, hogy milyen volt valaha az eredeti alakjuk ós szinük. Éppen csak annyi maradt meg belőlük, hogy még asztalnak voltak nevezhetők; annyi tintafolt esett rajtuk, annyi ember koptatta mellettük a könyökét, hogy csak piszkosak voltak, minden szin nélkül. Ennél a két asztalnál kezdtük tanulgatni az újságírás mesterségét kenyeres pajtásommal, Kárász Jankóval. Azóta Kárász Jankó neves fővárosi zsurnaliszta lett; az igazi nevét sokan ismerik, Kárász Jankó néven azonban csak a cimborák között ismeretes. Mikor még Jankó tolla nem volt olyan hegyes, mint ma és havi negyven forintokért körmölt, bizony vidám fiuk voltunk. Nem sokat gondoltunk a holnappal, még kevesebbet a tegnappal. Eltünk a mának és fantáziáuk aranyos délibábokat rajzolt a jövő bizonytalan ködébe. Egy forró nyári délután asztalomra hajolva aludtam. Felébredve, első tekintetem Jankó vigyorgó arcára esett. — Mi lelt? — Örököltem. — Sokat? — Rettenetes sokat. Azt sem tudom, házat vegyek-e az Andrássy uton, vagy Károlyi Pista gróffal álljak alkuba valami uradalom iránt. Legelőször is azonban felmondtam a szolgálatot. — Bolond szerencséd van. Jaj de bolond szerencséd van. De számokban is fejezd hát ki, mekkora kincs szakadt a nyakadba. — Mondtam már, hogy sok. Soha se gondoltam, hogy ekkora pénzem is legyen valaha. A nagybátyám meghalt; felbontották a végrendeletét; az ügyvéd magához hivat és kifizet kész pénzben — hanyatt ne essél — ezer darab ujdonat uj, ropogós forintost. — Egy forintost? — Hát hán/ forintost? Láttál te már ezer forintot egy rakáson? Hát mit szerénytelenkedel? Ezer forint! — Nagy pénz, de nem vagyon. — Nem vagyon? Hát mi? Neki ez nem vagyon. Pedig tudom, hogy 20 krajcárod sincs. Nesze tíz darab bankó. Te is részesülj az áldásban. Lám hogyan felderült az ábrázatod. Tíz pengő is vagyon barátocskám, ugy-e? No de most Isten veled. Nem látjuk egymást egy darabig. — Hova mégy ? — Törökországba. Keletre, ahová a szívem huz. — Mikor jösz vissza? — Ha ott nem fog a szultán nagyvezérnek, akkor majd az utolsó garas elfogyása után. El ne feledd, hogy tiz forintommal tartozol. Ha majd valahonnét Ázsiából irok érte, megkülddJó lesz útiköltségnek hazafelé. Szálem alejkum. Allah növessze meg a szakálladat és hosszabítsa meg az árnyékodat, te hitetlen gyaur. És Kárász Jankó e naptól kezdve letűnt a láthatárról. Természetesen megírtuk, hogy lapunk tehetséges munkatársa keleti tanulmányútra indult. Kemény tél volt, mikor Jankó bucsut vett tőlünk, meleg nyár lett, mire visszatért. A keleti élet hatása nem látszott meg rajta. Meghalványodott, areza megnyúlt, mintha a jeges tengereket járta volna. Legújabb szabású ruházat lógott sovány testén, még monoklit is szerzett magának a Bosporus partján. Igazhivőhöz illő módon állított be a szerkesztőségbe. Karjait keresztülcsapta a mellén, mélyen meghajolt s ugy rebegte el a szálemot. — Mohamed rasul Allah! Hogy vagytok jámbor hitetlenek? Egy szempillantás alatt körülvettük a visszatért kenyerest, aki száz nyelvvel se tudott volna megfelelni a feléje zudult kérdésekre. Fekete Jákó ur, a szerkesztőnk, egyszerre avval rohanta meg, hogy hozott-e kéziratot ? Kárász Jankó pedig a zsebébe nyúlt és elővett egy nagy nyalábot. — íme a távolban is rátok gondoltam és hoztam nektek csemegéket a keletről. Fekete ur elkapta a papirost, mint a héja a zsákmányt, ráült a srófoa székére, felsrófolta Mai számunk IO oldal.