Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

1903. junius 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 hanem a jogtalanul, ravaszsággal ós gonoszsággal szerzett vagyoni előnytől sem foszthatja meg. Ebből a szempontból a javaslatot örömmel kell üdvözölni mindenkinek, de a javaslatot arról az oldalról, hogy a tisztes kereskedelmet is korlátozni fogja, több oldalról támadják. A javaslat kiterjesztvén azon ügyletek körét, amelyek formájában az uzsora büntette és vétsége elkövethető, tágabb teret nyújtván a szabad mérlegelésnek az uzsora ténybeli elemeit feltüntető esetek megítélésénél, minden esetre lényegesen meg fogja közelíteni az általa kitűzött célt. Az uzsora fogalma alá vonja ugyanis azokat az eseteket is, midőn valaki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, tapasztalatlanságának kihasználásán kivül a másik fél értelmi gyengeségének kihasználásával szerez magának vagy másnak aránytalan előnyt, továbbá azokat az eseteket, midőn azt valaki eme most csak gazdasági szempontból tekintett fogyatkozások tervszerű kihasználásával köti ki vagy szerzi meg a maga vagy más javára. Az uzsora fennforgásához a javaslat szerint nem szükséges, hogy az uzsorás előny alkalmas legyen a sértett fél anyagi romlását előidézni vagy fokozni, hanem elég, ha szolgáltatás ós ellenszolgáltatás közt feltűnő az aránytalanság. Kereskedői körökben a javaslatnak különösen két intézkedéséi kifogásolják s abban a tekintetben, hogy a törvényes védelemnek egyformának kell lenni minden polgárra, bejegyzett és be nem jegyzett kereskedőre nézve s hogy a forgalmi életre sokkal előnvösebb, hogy ha a birói mérlegelésnek kisebb tér engedtetik s a törvény határozottan rendelkezik, igazuk is van. A javaslat szerint ugyanis az olyan kereskedelmi ügyletek, amelyek által valaki az aránytalan vagyoni előnyt bejegyzett kereskedő terhére kötötte ki, vagy szerezte meg, nem esnének az uzsora törvény hatálya alá. Ezen intézkedés célja kereskedelmi szempontból is feltétlenül helyeselhető, mert a kormány mindig súlyt helyez arra, hogy a kereskedelmi forgalom biztossága csorbát ne szenvedjen ós a forgalom szabadsága a közgazdasági érdekek által indokolt mértéken tul ne kift-látoztassék. De feltétlenül igaz, hogy ezen intézkedés azt a kereskedőt, aki cégbejegyzési kötelességét elmulasztja, kiváltságban részesítené a bejegyzett kereskedőkkel szemben. Már pedig tudvalevő dolog, hogy vidéken a kereskedők nagy részének cége nincs bejegyezve. Kereskedelmi szempontból fontos a javaslatnak az az újítása, hogy mig a most érvényben levő törvény csupán a hitelnyújtással elkövethető uzsora ellen védekezik, a törvényjavaslat az uzsorának nemcsak kölcsönszerződéssel, hanem bármely más kétoldalú szerződéssel elkövethető fajára is kiterjed. Uzsorát el lehet tehát követni nemcsak kölcsönnyújtásnál, hanem bármely más forgalmi ügylet kötésénél, legyen az vétel, csere, bérlet, vállalati, szolgálati, vagy munkabéri szerződés, feltéve, hogy a szolgáltatás előlegeztetik. Az uzsora mindezen esetekben fennforoghat, ha a saját vagy más javára kitötött vagyoni előny a szolgáltatás mórtékét feltűnően aránytalanul meghaladja. A javaslat semmisnek ós büntetendőnek deklarál minden olyan forgalmi ügyletet, amelyben a szolgáltatás ós ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság fedezhető fel s miután az, hogy mi tekintendő feltűnő aránytalanságnak, a törvényben meg nem határozható, teljesen a birói mérlegelésnek van fenntartva, hogy mi képez uzsorát. Igaz, hogy a javaslat szerint nem esnek a törvény tilalma alá a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó eladások eseteiben oly árnak kikötése vagy szerzése, mely az eladó fél üzletében általában szokásos és az üzlet természetére való tekintettel a kereskedelmi felfogás szerint igazolt árnak megfelel, de ennek dacára sok esetben a kereskedelmi felfogás s társadalmi nézet szerint jogos hanzon szerzése is uzsorának volna nyilvánítható. Igen sok kereskedő pl. kénytelen hitelben eladni s ilyenkor természetesen a kockázat emeli az árakat. A kereskedelem egy részében a konjunktúrák ügyes kihasználásán alapul; valamely árucikk pillanatnyi kelendősége annak árát hirtelen magasra szökkenti s kárpótolhatja a kereskedőt azon veszteségekért, amelyek azt az elértéktelenedett, divatból kiment árucikkek értékének csökkenésével érik. A javaslat szerint pedig mód jában állna a vevőnek ilyen esetekben az ügylet megsemmisítését kérni s igy az általa kötelezett szolgáltatástól egészben vagy részben szabadulni. Hogy mi a szolgáltatás ós ellenszolgáltatás közti aránytalanság mértéke, azt a javaslat szerint minden konkrét esetben a biró mondja meg. Ennek a következménye minden esetre az lesz, hogy a joggyakorlat fogja számszerűleg megállapítani az aránytalanság mórtékét — hogy

ez ott kezdődik e, ahol az egyik szerződő fél az ő szolgáltatásának fele értékét sem kapja, vagy ezen alul vagy felül — amit pedig a forgalom szabadságának biztosítása és jogbizonytalanság elkerülése végett jobb lenne már a törvényben kimondani, (dr. K. Gy.) Kereskedelmi ismeretek. A zalaegerszegi kereskedő tanonciskola évzáró vizsgálatáról akarunk beszámolni. Jó alkalom ez a sikerült vizsgálat arra, hogy a kereskedelmi oktatásról is elmondjunk egyet s mást. Nem uj dolgokat, hanem a tapasztalatból leszűrt életigazságokat, amelyeket azonban sem a társadalom, sem a kereskedők nem akarnak érdemük szerint méltatni, miután talán pillanatnyi érdekeikkel ellentétben állanak. Nálunk Magyarországon a kereskedői pályával szemben még mindig elfogult a nagy közönség. Ennek a sajátságosnak, ósdinak látszó felfogásnak, rozsdás előítéletnek százféle nagy ós aprócseprő oka van. Ha a nagy okokat kiküszöböljük, az apró cafrangok maguktól is levásnak. Igaz, hogy a magyar ember a mai korba nem illő arisztokratikus gőgjével nem szereti azt a foglalkozást, amely nem tűri meg a hideg és merev úgynevezett uri modort; igaz, hogy ferde közgazdasági nézetek a kereskedést nem akarják a nemzet gazdasági életében olyan tényezőnek tekinteni, amely egyenlő rangú társa a földművelésnek és az iparnak; de az is bizonyos, hogy a kereskedői pályával szemben kifejlődött idegenkedésnek és előítéletnek a megkövesült közgazdasági nézeteknek részben a kereskedelem is a forrása, különösen nálunk Magyarországon, ahol sokáig nem akart, vagy talán nem tudott a nemzet gazdasági életébe úgy beleilleszkedni, avval úgy összeforrni, hogy ugyanazok az eszmék hassák át a gazdasági szervezet minden sejtjót. A mi kereskedelmünk bécsi fejjel gondolkodott, osztrák érdekeket szolgált ős nem volt magyar sem érzületében, sem érdekeiben. Az uj idők végre meghozták az üdvösebb fordulatot. Nem azt mondjuk evvel, hogy a százados tradíció már is sutba került, hanem csak azt, hogy a magyarországi kereskedelem legújabban komolyan is magyar akar lenni, mert végre belátja, hogy létalapja a nemzet ós nem a külföld, amely békóban tartotta egész produkciónkat és éppen a kereskedelem csatornáin át magába szívta erőinket s lassanként kiapasztással fenyegette azokat az erőforrásokat, amelyekből a kereskedelem is táplálkozik. Mihelyt a kereskedelem teljesen nemzetivé válik, a nemzet egyetemes gazdasági céljainak szolgálatába áll, az a jogosulatlan elmélet, hogy az a nemzetre nézve nem producens, végleg eltűnik. Jogos panasza különösen a vidéki kereskedőknek, hogy társadalmi téren sem kapják meg az őket illető elismerést. Hát ebben is hibás a magyar közszellem, de ha a kereskedők önmagukkal szemben is szigorú bírálatot gyakorolnak, akkor más okokat is fognak találni önmagukban. Ezek egyikéről akarok csak szót ejteni. A mi kereskedőink kilencven százaléka nem fektet elég súlyt arra, hogy pályájára kellő képzettséggel menjen, hogy napról-napra több ismeretet szerezzen, hogy általános műveltségének színvonalát emelje; megelégszik avval, ha jó üzletembernek tartják, sőt sokszor arra sem törekszik, hogy jó kereskedő legyen, mert csak boltos akar lenni, aki vesz és elad, egyébbel nem törődik. íves építészet fejlettségét delelő pontján látjuk. Mindkettő építése a XIII. században veszi kezdetét s a XIV.-ben fejeződik be. Mindkettőben van valami ama kor komolyságából, zárkózottságából, mely csak lassan-lassan tárja ki belsejét, annak tartalmát és szépségeit. De míg az előbbi inkább terjedelmes, barna falainak méltóságával, puszta, egy befolyó homlokzatának tömörségével hat, addig az utóbbi a részleteknek és díszítéseknek kimondhatatlanul pazar gazdagságával varázsolja el a szemet. Maga a félkör alakú s középpontja felé minden oldalról lejtősödő, óriási tér is, melynek átmérőjében áll a városháza száz méteres őrtornyával, jelentős mértékben járul hozzá az épület gyakorolta benyomáshoz; még pedig nemcsak azért, mert területének távoleső pontjairól vetett tekintetünk még több erőt és súlyt olt a várszerű palotába, hanem a történelmi hagyományok és események közösségénél fogva is, melyeknek együtt voltak tanúi. Az ő köveik viselik nyomait azoknak a küzdelmeknek, melyeket minden kis és nagy állam életében legalább egyszer végigharcolnak, a nemesség és nép küzdelmeinek s a városház leghűségesebb, legállandóbb szemlélője a „palio"-nak, Siena ez ősi és festői látványosságának, mely évenkint kétszer sok ezer idegent gyűjt össze a szines szőnyegekkel felékesített térre. Díszes menetben vonulnak fel ilyenkor a tizenkét kontráda (városrész) lovasai, a kontráda színeit viselő ruháikban, tarka selyembe és bársonyba öltözött, parókás, kalpagos apródoktól vezetett lovaikon. Mindegyik előtt középkori jelmezben feszelgő, rövid kardos fiu viszi a kontráda zászlóját, s miután körüljárták a verseny helyét, megkezdődik a futtatás. A győztes városrész jutalma a pálió, egy aranynyal és ezüsttel himzett selyem zászló, melyet kivívott dicsőségük jelképeként féltékenyen őriznek s hagynak hátra nemzedékről nemzedékre. Nem sokat kell mennünk, hogy eljussunk a piazzáról Siena legmagasabb pontjára, melyről gondviselőkónt tekint le a székesegyház az alatta elterülő városra. Ha a déli nap sugárözönében rátekintünk ennek a tömérdek márvány-épületnek a homlokzatára, fejünket szinte szódülni érezzük a ragyogástól ; szemeinket elkápráztatja a vakító íény, mely a simára faragott kő minden redőjéből, minden domborodásából, az aranydiszítések csillogó ércéből s a szines üvegek tarka felületéről, mint egy ezer darabból összerakott mozaik-tükörből, kiárad. Alig találunk rajta néhány tenyérnyi szabad területet, mert elborítja az egészet a műremekek, szobrok; emberi-, állati-, mértani alakok ; kör- ós cikk-cakk-vonalak, kőcsipkók alkotta árkádok, domborművek leírhatatlan mennyisége, elrendezve mindez a legnagyobb szimmetriával, arányosan, ritmikusan úgy, hogy nem akadunk egy vésőnyomra, mely az egésznek hatásából kiválnék. A templom belsejét sienai mesterek képei, pápák szobrai, faragott ós berakott művű fa- és kő diszítmények, öntött és kovácsolt éx-cművek teszik ékessé, koronául hagyva mégis Niccolo Pisano-nak fehér márványból készült világhirü szószókét. „Az egész a fény és gazdagság valódi csodája, a találékony lángész ragyogó diadala, száz meg száz iparosmester remeke, akik századokon keresztül ^fáradoztak lótesülésón. Az egészen uralkodó izlós a megszámlálhatatlan sok részletet oly összhangba olvasztotta; az egyes műremekekből a művészi ösztön oly egészet alkotott, hogy az összhatás valóban elragadó." Siena csúcsíves épületeit még fel kell keres" nünk, ha gyönyörködni akarunk bennük; a reneszánsz alkotásokkal azonban már lépten-nyomon találkozunk. Minél előbbre haladunk a korban, Siena részvételét a művészi munkában annál élénkebbnek tapasztaljuk. Míg egyrészt Sodorna, Sieni legjelesebb festője, uj iskolát alapít, melyet némelyek szívesen hasonlítanak össze Rafaelével, addig másrészt kiváló építők szebbnél-szebb palotákkal tömik meg a várost. Ezek természetesen már az ujjászült művészet szellemében készülnek, de egy tekintetben megegyeznek a régiekkel, a mely tekintet egyszersmind élénk világot vet Itáliának ama századokban folytatott életére. Az elkeseredett küzdelmeknek, külső betöréseknek, belzavargásoknak, polgárháborúknak, pártharcoknak, családi ellenségeskedéseknek ideje volt ez, mely a közös védelmen kivül az egyesek erejét, védő- és ellenállási képességét is szükségessé tette. Az előkelő, gazdag családok tehát, a melyeknek volt őrizni és félteni valójuk, lakóhelyeikben elsáncolni is igyekeztek magukat, hogy az erőszaknak, bószuvágynak, dúlási kedvnek útját állhassák. Innen a paloták vár- és erődítésszerü jellege. Az óriási kockakövek, az ablakok kiálló vasrácsai, a falakba illesztett órckarikák ós kapcsok, a pántokkal megerősített és szögekkel kivert, garenda vastagságú kapuk, mind hadi műveletek szolgálatára alkotvák. E sáncok mögött azonban hatalmas pártfogók támogatásával tudósok ós művészek végzik nagy munkájukat s az öldöklések és gyilkosságok közepett érlelik a humanizmusz nemes eszméit, melynek gyümölcseiből táplálkozik a jelen, hogy békésebbé, bölcsebbé és boldogabbá tegye a jövőt. Vlda Sándor.