Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. junius 21. 25. szám. Részévre . 10K

J-f. Ifjf V 7 ST Tí W ^^ Í^á 1F TI szellemi rtzéTiLé közleSSrÜAr fl 1 I 1 II LM'VÜ SS B II H II Hl • ^V B| mények kiadóhivaHirdetmények : B i ll 9 HM HmfivMi II j H W B I 1 . tálhoz (Ujváros-utea 25. sz.) [j J^ JJ J|| |j Jj | Jj ^ lésnél 14 fillér. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Széli Kálmán. Mire e sorok napvilágot látnak, talán már megtalálják ott fenn, ahol a nemzet sorsát intézik, a válságos politikai helyzetből kivezető utat, amely visszavezeti a parlamentet a békés munkálkodáshoz. Meglehet, hogy uj pártalakulás lesz az ára a válság megszüntetésének, meglehet, hogy mások veszik a kezükbe az ország kormányzását, de ahogy még tegnap álltak a dolgok, nem valószínű, hogy nagyon rövid idő alatt bekövetkezzék a békés kibontakozás. A politikai válság tulajdonképpen régebbi keletű, mint a katonai javaslatok benyújtása, amelyek csak alkalmat nyújtottak arra, hogy újra kitörjenek a legszélsőbb ellentétek, amelyek Széli Kálmánt, ujabb politikai életünk egyik legnagyobb államférfiát arra kényszerítették, hogy lemondjon a.miniszter elnökségről. Több mint öt éve kisért a közéletben s a parlamentben a válság. Széli Kálmán orvosolni igyekezett a parlamentarismus bajait s a nemzet belátva munkálkodásának üdvös voltát, hazafias irányát, politikai tisztességét, egyidó're elcsitultak az ellentétek. A többség és kisebbség közti viszonyt igyekezett Széli Kálmán szabályozni s a többség uralmát a kisebbség jogainak tiszteletben tartása mellett biztosítani. A parlamentarismus alapelvét nemcsak bent a parlamentben, hanem a közélet egész területén akarta biztosítani s erre irányuló törekvése érvényesült is minden politikai cselekedetében. Kormányzása kezdetén a béke állandónak látszott. Széli Kálmán érdemeit az ellenzéki pártok magasztalták legjobban s a viták az elvek magaslatára emelkedtek. De a kormányelnök nagy koncepciójú politikájának minden sikerét egy csapásra megsemmisítette az ellenzék, amely a katonai javaslatok miatt belevitte a nemzetet s a kormányt az ex-lexbe. A katonai követelések nem találtak visszhangra a nemzet egyetlen osztályában sem, de az indemnitás obstrukciója s az ex-lex kierőszakolása még kevésbé és ha az ország Széli Kálmán mellett állott akkor, amikor miniszterelnök lett, még szilárdabban áll mellette ma, amikor elveiért távozik. Hogy mekkora politikai és egyéni jelentősége volt Széli Kálmánnak, azt lemondása alkalmával talán jobban érezte a parlament és a nemzet, mint abban az időben, amikor a vezetést a kezébe vette. Legelkeseredettebb ellenfelei is érzik, hogy a hatalom a legjobb helyen volt a kezében, mert alkotmányos érzülete, törvénytisztelete, politikai és egyéni tisztessége, hazafisága, tudása és széles látköre képessé tették annak kezelésére, egy ország politikai életének vezetésére. Érezték, hogy válságos időkben az a vezér, aki önmérséklettel, tiszta elvekkel és törvénytisztelettel megy a harcba, majdnem pótolhatatlan; érezték, hogy nemesebb, elvhűbb ellenfelet nem kaphatnak. Az a férfiú, aki egész életében a tiszta parlamentarismus hive volt, nem lehetett következetlen, nem lehetett hűtlen elveihez, nem hajolhatott meg a kisebbség akarata előtt, mikor azt vallotta, hogy a parlamentarismus alapelve, fennmaradásának biztosítéka a többség uralma. Immár jogosulatlan az a vád, hogy a nemzet akarata meg van hamisítva, mert Széli Kálmán megszüntette a választási visszaéléseket ; nem lehet igaz az sem, hogy a közvélemény a kisebbség mellett áll, mert Magyarország hatvanhárom megyéje közül negyvenöt nyilatkozott meg a miniszterelnök mellett, a kisebbség akciója a kormányzás létfeltétele, az indemnitás ellen tehát indokolatlan, jogosulatlan terrorismus. De Széli Kálmán elveinél s politikai múltjánál, hazafias érzelmeinél fogva nem küzdhetett olyan eszközökkel, amelyek valamikor a nemzet ellen is felhasználhatók lettek volna; nem akarta egy mozdulattal sem korlátozni a parlamentaris szabadságot. A kapacitáció terén maradt s a passiv rezisztenciáig ment el. Megállott a törvényesség talaján s mikor látta, hogy a kisebbség megkötötte a kezét, elhagyta a miniszterelnöki széket. Képzelhető talán ennél következetesebb, tisztesebb, törvényesebb, parlamentarisabb eljárás? Még aki bizalmatlanul tekintett működésére, az is kénytelen fejét meghajtani s nem jogosulatlan az az aggodalom, hogy jöhet-e Széli Kálmán után hozzá hasonló államférfiú, aki a jog, törvény és igazság útjáról soha egy vonalnyira le ne térjen, aki a parlamentáris szabadságnak egészen az önmegtagadásig hive legyen. Mai ^számunk 12 oldal. A kormány lemondásának magyarázatáról nem lehet, nem is szükséges mást mondani, mint amit a miniszterelnök mondott : >A kisebbség a többség jogait arrogálja magának, a kisebbség akarja előirni, hogy mit nem akar és ha a többség törvényes jogainak birtokában azt mondja, hogy neki alkotmány szerint joga van megnyilatkozni ebben a képviselőházban, mint a nemzet törvényesen megválasztott gyűlésén, ha a kormány azt mondja, hogy javaslatai felett Ítéletet kér, de nem ellenállással, hanem szavazással a képviselőháztól; akkor csak törvényesen jár el, mert törvényes jogát gyakorolja. Buktassák meg a kormányt, de alkotmányos módon és eszközökkel, a v 7 nemzet képviseletének szavazatával, a mely egyedül illetékes, mert senkinek nincsen joga sem Istentől, sem embertől, sem alkotmánytól magát másnak dekretálni, mint a mivé megválasztatott. A kisebbség maga magát többségnek meg nem teheti, az maga magát autoszuggesztióvál vagy önámítással többséggé nem deklarálhatja, mert el kell ismernie, hogy az alkotmány értelmében a többségnek van joga határozni.« Ezért az elvért hagyta el helyét Széli Kálmán, de távozása nem bukás. Félre áll, mert nem engedi magát terrorizálni s távozása csak uj elismerést és diadalt szerzett neki. Méltó arra, hogy korszakalkotó működését minden magyar ember megismerje, mert annak nyomai benne maradnak politikai életünkben s rendszere a tiszta alkotmányosság alapján fejlődni és hódítani fog. Mit hoz a jövendő? Sokan aggódnak s talán igazuk is van. A legszerencsésebb megoldás volna, ha Széli Kálmán megmaradna a helyén, legveszedelmesebb volna, ha a szabadelvű párt egysége felbomlana. Eddig talán egyik vagy másik megtörtént. A nemzet várakozással tekint a jövőbe s reméli a jobbat, de jöhet bárminő válság, nem veszélyeztetheti az alkotmányos szabadságot, ha Széli Kálmán testamentuma valóra válik. »Ne adja Isten, hogy valaha oly idők követ kezzenek be, a mikor a két nagy tényező között, a mely a magyar államot, a magyar