Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-07 / 23. szám

2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1903. május 10. csempészni a vakmerő Ígéretekbe vetett hitet és bizalmat. Ott azonban, ahol az intelligencia nem vértezi fel a népet, ott kelete van minden uj áramlatnak, amely hadat izen a régi állapotnak. Félő, hogy nálunk is gyökeret vernek a szocialistikus törekvések, amelyek felforgatásra ingerlik a népet, amely nem distingvál, csak vakon rohan az izgatók után. van a vármegyének akárhány olyan vidéke, ahol szivesen látnak mindent, ami uj, ami eddig még nem volt. A felvilágosodott szocialismustól nem kell félni, de a szocialista munkás veszedelmes, mert nem ismer tekintélyeket, amelyekre pedig a népnek feltétlenül szüksége van; másodsorban kozmopolitává válnak a tömegek is, mert nemzeti szocialismust és szociális alapon nemzeti politikát ma még elképzelni sem lehet. Nem tesz jó szolgálatot sem a hazának, sem a népnek, aki utat enged a társadalmi tanoknak a nép lelkéhez, amely eddig tudott hinni és bizni, mert egyszerre nem alakulhat át az egész gazdasági és politikai rend, csak az oktalanul hozott áldozatok száma szaporodik. A vizsgák. Sok mindenféle politikai és társadalmi kérdés foglalkoztatja a hivatalos világot, de talán egy sem oly közvetlenül, mint az, amely minden junius hóban újra előkerül s szülőt ós tanulót egyformán izgatottságban tart. A vizsgálatokról beszél a tanár, erről irnak a lapok, amint napnap után majd az egyik, majd a másik iskola vizsgálati rendjét közlik. A vizsgálatokról fantaziál a gyermek még álmában is; ettől retteg a fiatal ember ós ez nyugtalanítja a gyermekeik jövőjén annyi aggodalommal csüggő szülőket. Aki ismeri a mi tanítási rendszerünket, aki tudja, hogy a vizsgálatok mi minden esélylyel kapcsolatosak, nem fog csodálkozni sem a tanulók, sem a szülők nyugtalanságán, hiszen a vizsgák mai formában valóságos kockajátékok, amelyekre egy esztendő, vagy néha egész élet sorsa van feltéve. Hiszen még a kiváló tehetségű deák is, aki kötelessége teljesítésének tudatával áll csolta a katonákat. A halottat egyelőre ott hagyták a folyosón és leterítették a köpönyegével. — Tehát — kezdte az őrmester — ma meeO ölte magát frájter ur Füstős. Persze, ti azt hiszi tik, hogy sajnálni kell. A katonák lehorgasztották a fejüket. Czifrák őrmester dühbe jött. — Ti állatok vagytok egytől-egyig. Értitek? Mit, még sajnáljátok? Fel kellett volna kötni már régen. A sváb legény, aki a vér felmosása közben folyton keresztet vetett, kifordította szemeit, csak a fehérje látszott, mintha hideg lelné. Czifrák őrmesternek bömbölt a hangja: — Ugye-e, arra gondoltál most, hogy mi nem bánunk veletek emberségesen, mi? A sváb legénynek egy arcizma sem rándult meg, csak a szemére borult valami nedves fátyol. Őrmester ur Czifrák nyájasan közeledett hozzá. — Ugye-e, édes fiam, igazam van ? Te most azt gondolod magadban : »Szegény frájter azért lőtte meg magát, mert rosszul bántak vele ezek a hóhérok. Mi? A legény hallgatott. — Hát ki a hóhér, mond! Én ? A kapitány ur ? A szegény sváb legény megingott, oly hatalvizsgálói elé, még az sem lehet a siker felől biztos, még az is ki van téve annak a száz-mindenféle esélynek, mely a vizsgálaton akár az ideges félelem, akár a vizsgálatra való szakadatlan előkészülődésből származó kimerültség, vagy néha egy-egy barátságtalan tanár epéskedő bánásmódja folytán állhat elő. Hát még a gyöngébb tanulónak mit kell kiállania! A bizonytalanság érzetében hány ilyen tanuló veszti el lélekjelenlétét ós sokszor azt sem tudja elmondani, amit jól bevágott, teljesen elsajátított. És megfordítva, ha sikerül a vizsgálat, mekkora kő esik le a tanuló és szülő lelkéről! Uj bizalom, öröm ós nyugodtság váltja fel a rettegés, az aggodalom izgalmas óráit. Szóval az iskolai vizsgálatok mai formájukban tarthatatlanok, a kínzásnak egy nemét képezik gyermekre ós ifjúra egyaránt; sőt még a tanárokra nézve is kellemetlen ez a fizikumot sokszor túlfeszítő foglalkozás s bizony egy cseppet sem lehet azon csodálkozni, ha a fárasztó vizsgálat folyamán egyikmásik tanár elveszti a türelmét s nem a legbiztatóbb modorban kezeli a vizsgálatot. Joggal tehető hát fel az a kérdés, mik azon előnyök, melyek a hátrányokkal szemben a vizsgálatok mai rendszerének fennmaradását föltétlenül megkivánnák ? Természetesen, itt nem értjük az egyetemi ós szakvizsgálatokat, melyek a különböző életpályákra törvényes kvalifikációt adnak, habár ez sem mindig igaz, mert elég példa illusztrálja, hogy a protekció a legjobb kvalifikációnál többet ér. Az osztályvizsgálatok előnyeül szokás emlegetni azt, hogy a vizsgálatra még a legrosszabb tanuló is tanul valamit s a gyengébb tanulók a tantárgyak átismétlése által teljesebb áttekintést, összefüggő képet nyernek s egyik-másik a vizsgálati felelet folytán szerencsésen kimászik a bukás veszedelméből. De ezen előnyök még szóba se jöhetnek azon hátrányok mellett, melyek ugy a szellemi, mint a testi fejlődést sorvasztják s az ifjúságot gyermekkorától kezdve valóságos torturának teszik ki. Azon előnyök, melyek a vizsgálatok mellett szólnak, minden vizsgálat nélkül és sokkal gyümölcsözőbb módon volnának elérhetők. Ezen az alapon került szóba szakkörök előtt is a vizsgálatok eltörlésének kérdése. Hiszen a vizsgálatok megtartása a május és junius hónapot majdnem teljesen igénybe veszi, ami nagy időpazarlás, mivel ezt az időt sokkal hasznosabban lehetne felhasználni. Azután az osztályozás szempontjából ugy sincs szükség a vizsgálatra, hiszen minden tanárnak elég bő alkalma van a tanéven át kiismerni tanítványainak képességót és előhaladását. A megrostálást szintén érvényesíteni lehetne vizsgálat nélkül is. Az volt nekünk mindig a legnagyobb bajunk, hogy másoktól kölcsönkért ruhába bujtattuk intézményeinket s a magyar nemzeti szellemről többnyire megfeledkeztünk, pedig hát európai tudás erős nemzeti érzék nélkül nem sokat ér. mas pofont mért az arcára, hogy a fiu szemetehérje egyszerre vérbe borult. Őrmester ur Czifrák egy kissé lehűlt. A pofon lecsillapította vérét. A katona öngyilkossága nagy bün — folytatá aztán fontoskodva — nagyobb mindennél. Újra dühbe jött. Hiába kereste a formát. Nem tudott elég szelidet találni. — Éppen azért — kiáltott bömbölve — mindnyájatokat kikötlek ha eszetekbejut az öngyilkosság. A legények szörnyű jámbor arcot igyekeztek vágni. — Na ne is, mert megemlegetitek a Jehovát. Ennél a káromkodásnál egy jámbor zsidó gyerek felfohászkodva fúrta szemeit a plafonra. Őrmester ur Czifrák észre vette. — No fiam, érted nem volna kár, ha holnap már a Josefát völgyében imádkoznád a talmudot! A jámbor katonának megreszketett a keze, egy köny kibuggyant az orcájára. Az őrmester kegyetlen nyugalommal mondta: — Hat órai kurtavasat kapsz. Majd megtanítlak én keménységre. Az ilyen emberekből lesznek aztán az öngyilkosok. Ennél a gondolatnál újra elfutotta a méreg. — Akasztófa nektek, nem golyó. Én és a kapitány ur eleget mondtuk nektek, hogy mi a katonai S ha nekünk magyaroknak nem lesz több is, szebb is Petőfi Sándor, Arany János, mint Ovidius Naso, meg a többi római remekiró, akkor ugyan ne számítsunk nagy jövendőre. Minden izében magyar ós minden izében egészséges nemzedékre van a magyar hazának szüksége, mert csak a nemzeti érzésekben gazdag s nemzeti kultúrában erős nemzedék képes a magyar fajt fentartani. Ennek a nemzeti nevelésnek utja egyengetve van, már most dobjuk ki még a többi felesleges terhet is s azok között első sorban a vizsgálatokat. A város felmérése. (P—i.) Ez újság- hasábjain, a május 24-iki számban „A város felmérése" címen egy cikk jelent meg, a melynek tévedéseire vonatkozólag óhajtom a közönség figyelmét felhívni. Legelőször is ki akarok térni arra a tévedésre, a mely a cikk hatását teljesen lerontja ós a szakértő szemében a cikkíró egész fáradság semmivé teszi és a mely állítása, a mint később ki fogom mutatni, a cikkiró ur teljes tájékozatlanságára, felületességére vall és visszafordítható reá a városi tanácsra mondott amaz állítása, hogy a dolog kissé elhamarkodott. Bizony nagyon jól tette volna a t. iró, ha egy kissé jobban megrágja azt, amit akar irni és nem küld be a szerkesztőségbe olyan dolgot, a mely szakértők munkájába való belekontárkodás akar lenni ős végeredménye nem más, mint a hivatalos adatok előterjesztése, lerontva saját rosz tudásával, illetve nemtudásával. A cikkiró a város tanácsát könyelmüséggel vádolta, tudniillik azt állítja, hogy csak egy kérvényünkbe került volna, 2—3 év múlva ugyanazt a munkát, a melyet most a város 17—18 ezer koronáért végeztet, hivatalból, ingyen megkaphattuk volna. A városi tanács ezt a kérvényt ezelőtt három évvel az illetékes pénzügyminisztériumhoz elő is terjesztette, azonban a miniszter a kérvényt 94336/900 sz. a. hozott hatái-ozatával elutasította. Tehát a városi tanácsot, a polgármestert nem illeti semmi tekintetben gáncs, eljárásak korrekt, alapos volt. A kataszteri felmérési munkálatokat Dunántul ezelőtt néhány évvel megkezdették. Szombathelyen felállítottak egy főmérnöki hivatalt, a mely hivatal hatásköre az egész Dunántulra kiterjed. A felmérést nagy távolságok pontos megmérésével kezdik, például mifelénk felmérik a Kandikó hegytől (Csonkahegyhát mellett) a nómetujvári templom tornyáig terjedő távolságot a szögmóréstan segélyével. Ezek a munkálatok, a melyek nem terjeszkedhetnek ki másra, mint csak ilyen óriási nagyságú vonalak pontos mérésére, tartanak körülbelül 5 évig. Azután kezdik az egyes vármegyékben a felmérést ós pedig sorban, nyugati

———^——^mm fegyelem. Persze nektek nem izlik. Az egyik visszasirja a dajkáját, a másik az édesanyja köténye mellé vágyik. Es még azt mondjátok, hogy rosszul bánunk veletek. Hát nem kellene mindnyájatokat agyonverni? Hiszen frájter ur Füstős is miért halt meg? Mert megsértette a fegyelmet. Hát nem mondtam én, hogy a tizes tölténydobozt nem szabad felnyitni? Mi? Látjátok, azért halt meg. Ha nem nyitja fel a tölténydobozt, most él. És még ilyennek jár ki a parádés temetés. Az árokba kéne dobni, mint a kutyát! Mert kutyák vagytok ti is. No de várjatok, majd csinálok én itt rendet. Hapták! Megértettétek? Ti állatok! Hogy állsz ott, te szekérlőcs? Ide tartsd a pofád! Nesze. Ez kell nektek. Hadd lásson csillagokat a szemetek, majd akkor nem kívánjátok meg a mennybéli üdvösséget. Hogy mi nem bánunk jól veletek? Én és a kapitány ur? Ti piros tojások. Majd sorra kocogtatlak mindnyájatokat. Majd adok én nektek öngyilkosságot. Barmok, Gézengúzok! Abtretten ! Ez volt a frájter ur Füstős halotti beszéde. Pakots József.