Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-07 / 23. szám
XXII. évfolyam. Zala egersz eg, 1903. junius 7. 23. szám. Előfizetési dij : HM| W W ^UBT W WW ^HHH A ! aP -ész évre 10 K — II • H SS M ||g H ^B •[ V U W • V részét illető közle1 évre 5K-I. V JB • BB HA Hl • \ • « HUH • V mények a szerkesztőséghez 'gyed évre. 2 K 50 f. f Sg R Hl M B • J • 1 • • , 1 (Wlassics-utea 25. sz.), az ;yes szám ára 20 fillér « HM M Bl MM , fl| I1J • §11 anyagi részét illető közleBS KMB H I8HH ^Hl flB B SHH H HH mények pedig a kiadóhivaHirdetményei ff . g , «l BHfB I ^'tST^^ hasábos petitsor egyszer M J mf*m gjgf J Kg H l B H J M • • • J fi l^™ hird e' M MA M JÖL Ifi Ji II Ili ÍSZ AL AVÁRMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Veszélyes tanok. Azt irják, hogy a szocialisták nálunk Zalában is elvtársakat toboroznak s igyekeznek szervezett egyesületeket létrehozni. Keszthelyen már megmozdultak a szocialisták és bár működésükről ott tudnak legkevesebbet, csak sajtójuk hirdeti az elvtársak tömörülését, azért mégis jó lesz résen lenni, nehogy a népet lelkiismeretlen izgatók belevezessék a társadalom ellenségeinek táborába. Nálunk a szocialismus lényegét kevesen ismerik s ezért tanai elég alkalmasak arra, hogy a népet tévutakra tereljék. Eddig Magyarországon még azok is, akik a társadalmi mozgalmakat irányító eszmék iránt érdeklődtek, csak papirosról, könyvekből, újságból ismerték a szocialismust, legföljebb a nagy városok népe látott eleven szocialistát, nem számítva azt a néhány vándorló izgatót, akik a gazdasági munkásokat üzletszerüleg heccelték munkaadóik ellen. Nálunk még nincs talaja a világot felforgató eszméknek s az a munkás, aki szocialistának vallja magát, maga sincs tisztában elveivel. Ez idén azonban szokatlanul élénk az elvtársak mozgalma s ugy látszik komoTÁRCA. Frájter ur Füstös. A kaszárnyafolyosó csendjót erős dörrenés verte föl. A legénységi szobákban ijedten ütötték föl fejüket a takarók alól a katonák s hajnali álmukat valami nyomasztó érzés feküdte meg. Kint a folyosón negyedórával az ébresztő előtt fejbe lőtte magát az inspekciós frájter ur Füstös. Az öngyilkosság nagy riadalmat keltett a kaszárnyában. A legénység rémült arccal csoportosult a holttest körül és fojtott keserűséggel nézte a még meleg emberroncsot. A kórházból sietve futott keresztül az udvaron az inspekciós ezredorvos és dühösen dörmögte: — Hogy a menydörgős menykő üssön a parasztjába ! Még várhatott volna ezzel a komédiával. Legalább a piquet-pártimat fejezhettem volna be. Mikor az ezredorvos odaért, akkor odabent, a boltozatos mell mögött már bevégezte zakatoló munkáját az ökölnyi húsdarab. Frájter ur Füstös express távozott el a földi siralomból. Ezt a tényt közömbösen konstatálta az ezredorvos ós valamit firkálni kezdett. A folyosó végéről kardcsörtetve robogott elő a »fenevad« Dimitrovics kapitány, a nagy vörös lyabb és veszedelmesebb is, mert nem nagy lármával, hanem csendesen dolgoznak a vidéken, hogy szervezett csoportokba tömörítsék, politikai és társadalmi harcokra előkészítsék híveiket. Ma még azonban a társadalmi és politikai élet zavartalanságára, a békés fejlődésre nem jelentenek veszedelmet ezek a mozgolódások. Szükségtelen rémképeket látnunk, mert a nép csak játszik s tetszeleg magának hangzatos jelszavaival. Sőt még akkor sem kellene megijednünk, ha a mozgolódás politikai szervezkedésre vezetne, mert a szocialismus csak akkor jelent komoly veszedelmet, ha a vezetés lelkiismeretlen kezekbe kerül, ha tulhatalmasodnak a szélső felfogás felé hajló elemek. Ami aggodalomra ád okot, az a jelenség, hogy a modern társadalmi tanok bajnokai leginkább az alsó osztályokból kerülnek ki, akik kezében ezek az elvek veszedelmes eszközök, mint a gyermek kezében a kés. Nem tudnak velük bánni, nem képesek magukat mérsékelni s a társadalmi, gazdasági és politikai rendnek nem átalakítására, hanem egyszerre való felforgatására vágyakoznak. Aki figyelemmel kisérte a társadalmi és | rác és nyomában alázatosan lépkedett hadnagy ur Skerlitz. — Svájneráj ! — hangzott a fenevad bömbölő hangja. — Mi történt itt? — A legénység ijedten húzódott vissza. Czifrák őrmester haptákba csapta magát ós jelentette: — Frájter ur Füstös megszegte a katonai fegyelmet. Felszakította a tizes töltónydobozt és golyót vett ki belőle. Aztán agyonlőtte magát. Meghalt. Különben pedig még maga irta meg a reggeli jelentést az inspekcióról. A kapitány átvette a jelentést. A rovatok a frájter ur Füstös ügyetlen, iromba kezeirásával voltak betöltve. A „különös események" rovatában a következőket jegyezte meg az öngyilkos. — Éjféltájb an háromnegyed öt órakor főbelőttem magamat. Semmi más nem történt. — Dummhájt! — Harsogta dühöngve a fenevad és rámordult a legénységre: — Mossátok föl a vért, barmok! A legények megriadva engedelmeskedtek. A konyhából meleg vizet hoztak föl és mosni kezdték a folyosót. A fenevad, aki hidegen nézte a legénység munkáját, egyre mormogott és elfojtott dühvel mondta Skerlitz hadnagynak : — Ezek a magyar parasztok kötnivaló gazemberek. Esküt merek rá tenni, hogy csak azért | politikai mozgalmakat, az láthatta, hogy a magyar nép szereti a hangzatos jelszavakat, az izgató hangot s azokat a délibábos reménységgel kecsegtető beszédeket, amelyek aranyhegyeket Ígérnek. De csak akkor lehet a magyar néppel a maszlagot bevetetni, ha a tömegbe verődik. Ilyenkor a lelkesedés szalmalángja gyorsan fellobban és hirtelen terjed. Azok a röpiratok, újságok, amelyeket a társadalom ellenes tanok hívei a nép kezébe juttatnak, sokkal kevesebb veszedelmet rejtenek magukban, mint az izgalmak hevében elmondott beszédek. A szocialismustól nálunk csak akkor kell félni, ha a népet izgatják vele. A mi népünk még gyermek; hiszékeny és hajlítható. Hozzászokott ahoz a gondolathoz, hogy bajain csak nagy rázkódások segítenek, a szocialisták pedig teljes és gyors átalakulást hirdetnek, amely éppen a szűkölködőkön akar segíteni. A népnek ez a gondolkodás módja magyarázza meg politikai állhatatlanságát is. Nem elveket szolgál, hanem boldogulást keres; szalad tehát az után, aki többet igér. Minél intelligensebb a nép, annál jobban ragaszkodik a fennálló rendhez és szerzett jogaihoz, annál nehezebb lelkébe ölik magukat, hogy bennünket komprommitáljanak. Nem igaz? — Természetesen kapitány ur. — Vagy nem bánunk mi velük elég emberségen ? — Hogyne kapitány ur. — Hogy a sistergő istennyila . . . Agyonverem a kutyát! Hat órai kurtavasat kap! A hadnagy helyeslőleg bólintott a fejével. — Nincs más mód — mondta — ki kell köttetni. Hadd járjon egy kis bosztont. A kapitány felütötte a fejét. •— Hm, te nem aludtál ma hadnagy ur. Álmosnak látszol. Tán bálban voltál? — Igenis kapitány ur. De nagyon polgári mulatság volt. Azok a paraszt-nyuzók rendezték ós annyi volt ott a prókátor, hogy minden adósságom eszembe jutott. A fenevad kacagott. — Remek, eredeti! Pompás fiu vagy! — Te rád is gondoltunk kapitány ur. A szép Lóri sokat beszélt rólad. — Hm. Dimitrovics kapitánynak tetszett a dolog. — Jól van — mondotta aztán megmerevülve — majd rátérünk még erre. Hó Czifrák! Tartson iskolát a legénységgel! Beszéljen a barmoknak az öngyilkosságról. Czifrák őrmester a legénységi szobába paranMai számunk ÍO oldal.
