Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-12 / 15. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. április 12. m»

ftmm••

no'iy "

M « m 15. szám. g®71 T i urrvrsis ff Hit | •• Wmffim Hl H _ H M iisények pedig a kiad Hirdetmények: JEJ , MM M H HMl M^< • W H M ^ . tálhoz (Ujváios-utca nffirs&'sr fi ft li fl IWI Bili I li «""• U JA JLfl 11 AVI II VI A li jrasarsL ZALAVÁRMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Húsvét. Húsvét ünnepe, a megváltás eszméje megihleti a lelkeket. Milliók ajka hirdeti az égi tanokat, amelyek nincsenek sem idó'höz, sem helyhez kötve; amelyek beköltöznek minden szívbe, amely megnyílik a szeretetnek, a békének. A Golgotán kereszthalált szenvedett Megváltó igéi minden emberhez szólnak. Szegényhez, gazdaghoz; koldushoz, hatalmashoz. Az Ur mindenkit meghivott az üdvösségre; mindenkinek hirdette az isteni békét és szeretetet. Nagy forradalom volt az, amelyet ezek az eszmék felidéztek. Társadalmi forradadalom, amelyet a szeretet fegyverével döntöttek el, amelyben fényes diadalát ünnepelték a szabadság, egyenló'ség és testvériség eszméi. A hét, mely azzal kezdődött, hogy Jézust elfogták és azzal végződött, hogy keresztre feszítették, nagyobb eseményeket tartalmazott, mint századok a világhistóriában. Az Istenember, aki maga volt a jóság és szerénység, fanatizmusnak és gyűlöletnek lett áldozata. Gyűlölték a fanatikus papok, a ravasz Írástudók, a minden újítástól irtózó konzervatív gazdagok, megT ÁRC A. Róma. VIII. Viszontlátás. Rómát nem elég megnézni; Rómát meg kell látogatni. A mint a szív nem birja el a túláradó érzéseinek terhét, hanem megroskad az erős indulat támadása alatt, okozza azt öröm vagy fájdalom: ugy az elme körének határai sem í'eszíthetők a túlságig a nélkül, hogy a bűnhődés zavar és feledés alakjában be ne következzék. Járd össze a romhalmazok szerteszórt üregeit; járd össze a világhódító művészek büszke palotáit szobor- és képcsarnokaikkal; gyönyörködjél és élvezz; szivd magadba mohón az ezerféle szin és alak kápráztató szépségű vegyületeit, s mikor számot akarsz magadnak adni benyomásaidról : képzeleteid összezsugorodnak, elhomályosulnak ; alkotórészeik szétesnek, eltünedeznek, s nagy összefoglaló áttekintés helyett rendezetlen töredékek össze nem illő kapcsolatai töltik be lelkedet. Ugy jársz velük, mint a gyermek a rosszul betanult verssel, melynek összefüggéstelen szavai és télsorainem akarnak ért elmes gondolattá csoportosulni,_nem akarnak rímben összecsengetni. I)e tarts pihenőt; nyugodd ki magad s kevesebb mohósággal, több higgadtsággal és az első szemléletből nyert tapasztalataid értékesítésével nézd végig újra és újra a már ismert dolgokat, s akkor emlékeid megszilárdulnak, hozzájuk csatlakozó érzelmeid megerősödnek ; az összetartó egészek önállóságuk megőrzése mellett is rerdszerbe sorakoznak, egyező és különböző elemeik vetették a római zsarnokok és a szegények, a boldogtalanok, az elnyomottak szerették. Azért kellett meghalnia, mert a szegények, az elnyomottak, a boldogtalanok prófétája volt; hirdetvén, hogy csak vándorlás az élet itt a földön, melyet az örök égi birodalom üdvössége követ. Azért feszítették keresztre, mert hirdette, hogy szeressük egymást és legyünk szabadok. És miután meghalt, mint az elnyomott milliók prófétája feltámadott, mintáz emberiség Istene. S századok multán meghódolt az egész világ a golgotai szégyenfa előtt "s mióta az utolsó vértanú vére ömlött a Circus porondjára, húsvét ünnepét olyan áhítattal üli meg az emberiség, amely örökös bizonyítéka lesz annak, hogy nem hal ki a szívből a hit és a szeretet. Aki érezni tud, akinek lelkét ki nem szárította ez a küzdelmes élet, abban gyönyörű és magasztos gondolatokat és érzéseket kelt a nagyhét története. E hét történetéhez hasonló dráma nem játszódott le az emberiség életében és bizonyos, hogy nem is fog lejátszódni többé. Az emberiség nagyobbik fele a feltámadás órájában ott szorong a templomokban. Ebben a nagy tömegben kevés az olyan kiválnak s megjelölik a szempontokat egységes felfogás alakítására. Most, hogy hosszabb távollét után visszatértem az örök városba, úgy tűnik fel, mintha tisztábban látnék, világosabb elmével gondolkodnám, teljesebb szivvel éreznék. Róma nagyszerűbb, mint első látásomra hittem; többet tartalmaz és többet nyújt, mint a mennyit első alkalommal felfogni és megtartani képes voltam. Akkor csak egyes jelenségeket láttam; az egész elveszett a részek tömkelegében, s mikor gondolatban keresésére indultam, eltévelyedtem a fél-emlékek között. Most, mikor a részletek szemlélete nem meríti ki figyelmemet; mikor többé-kevésbbé rendszerbe tudom foglalni benyomásaimat: most kezdenek előttem kidomborodni teljességükben a mult és jelen, a vallási, művészeti és állami eszmék összekötő és összetartó erői: a latin szellem képességei. Róma több, mint egy város: Róma egy nemzet s egy vallás megtestesítője; élete: e nemzet, e vallás szívverése. Sajátságos jellege és eredetisége, mely alkotásain visszatükröződik, csirájában ott rejtőzködik a fajnak, a faj minden egyedének lelkében. É lélek termékenysége kétszer ajándékozta meg Európát műveltséggel: az ó-korban és a reneszánszban. Mindkét kor hatását érezzük ma is; rajta épült fel modern kulturális életünk; belőlük fakadnak humanista intézményeink. A császárságot időközben a pápai uralom váltotta fel, a pogányságot a kereszténység, két ellentétes sarok a világfelfogás tekintetében. De a latin szellem működött mindkettőben; ugyanaz I az áthasonító és alkotó képesség, ugyanazon önMai számunk 14 oldal. végképpen romlott ember, aki az imádás magasztos pillanataiban nem érezné Krisztus tanításának igazságát. Elmúlik a feltámadás ünnepe, elröppennek a hitbéli ihlet pillanatai, a szivekből kiszáll a malaszt, a lelkekből a túlvilág gondolata, hogy helyt adjon az önzésnek, irigységnek, kapzsiságnak, nagyralátásnak, gőgnek és szenvedélyeknek. De a húsvét, a feltámadás ünnepe mégis felrázza az emberiséget az élet mámoros álmából, egy kis időre megtisztulunk és lelkünk beleolvad a végtelen Istenségbe. Ti szegények, ti boldogtalanok és elnyomottak, akik az élet örömeiről nem tudtok, csak szenvedéseiről, gyűljetek össze Jézus koporsója körül és szálljon vigasz megsebzett szivetekbe. Es ti gazdagok, hatalmasok és erősek, akikre mosolyog a földi jólét, szálljatok magatokba és boruljatok le az Ur szine előtt. Támadjon fel szivetekben az ő tanítása a sirontúli örök életről és igyekezzetek e tanítás következéseit levonni. Mert a boldogtalannak vigasztalás ünnepe a húsvét, a boldognak a magába szállásé. S aki nem úgy él, ahogyan azt Jézus tanította, az rosz életet él. | tudatos erő és derült felfogás nyilatkozik a két kor között eltelt ezer évnek mindegyik végpontján. Ha a különbséget mégis jelezni akarjuk, azt mondhatjuk, hogy az egyik anyagiasabb, a másik szellemibb tartalmú volt. S vonatkozik ez nemcsak a katonai és egyházi hatalom különbségére, hanem a művészetekére is; mert míg a görög forrásokból táplálkozó antik római szellem a tökéletes alakot hagyta örökségül utódaira, addig a reneszánsz e tökéletes alakba tökéletes lelket lehelt. Mint az egyének, ugy a nemzetek képességeinek fejlődését és irányát is a kor és körülmények határozzák meg. Ugyanazon tehetség változott feltételek mellett másként fog nyilatkozni; mint a latin faj alkotó ereje is az ó-korban hatalmas államot, a középkor végén uj tudományt és művészetet teremtett. Műveltségének megszerzésében és kiépítésében a római kétségkívül széles utat nyitott az idegen befolyásoknak, de azokat oly szerencsésen tudta átalakítani és jelleméhez szabni, hogy alkalmazásukban eredeti sajátosságokként jelennek meg; nemzeti életének szerves részeivé, tápláló tényezőivé válnak, vagy legalább is annak szolgálatába állanak, de erőt rajta nem vesznek. Elég égy pillantást vetnünk a Forum Romanum vagy a Palatium romjaira, hogy ez igazságról meggyőződjünk. Az épületek elemei, alkotórészei közt nyomról-nyomra a görög művészet mintáira akadunk, de azok felhasználási módja, beleillesztése, összeszerkesztése tisztán római. A görög szépséget a rómaiak nagyobb gyakorlati érzéke a mindennapi szükségleteknek megfelelőbben alakította s ezzel irányt mutatott a jövő korok működésének. Róma a kereszténység terjedésével ós meg-