Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. március 22. 12. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 Ií — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca '25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Az elhagyottak. A statisztika évről-évre avval a szomorú ténynyel számol be, hogy Magyarországon a gyermekhalandóság az európai kulturállamok között a legnagyobb. Hiába alkottak szigorú törvényeket, hiába ellenőrzi az egészségügyi szolgálat a csecsemők gyógykezelését, a dajkaságba adottakat, a lelenceket, azért a gyermekek csak pusztulnak, vesznek. Természetesen a halálozási esetek legnagyobb százalékát azok az ártatlanok képezték, akiket szülőik elhagytak, akik árván maradtak, szóval akik köztartásra szorultak. Hogy mit jelent a köztartás, hogy milyen élete van annak a gyermeknek, aki a község, vagy egyéb jóltevők kegyelmére szorul, azt nem kell költői fantáziával ecsetelni. Minden faluban van egy-két olyau árva, akiről a község volna köteles gondoskodni. Hiszen gondoskodott is róluk. Sok helyen ugy tartották el a falu árváit, hogy azok házról-házra jártak enni. Mindennap más gazdához. A kis testi ruházatot pedig a nyakukba dobta egyik-másik jószivü ember; lakást meg adott nekik nyáron a jó Isten, télen pedig valami emberiesebb béres, aki megtűrte a nyomorultakat az istálóban. Ez is csak addig tartott, mig az árva gyerek libaőrzéssel, vagy egyéb apró szolgálatokkal meg nem tudta keresni a betevő falatot. Akkor levette róla kezét a község és oly korban, amikor legjobban kellett volna az ifjú lelkekre ügyelni, neki eresztette az élet ismeretlen, nehéz utjának. / Es ez nem mese. Igy volt ez még néhány év előtt mindenfelé széles Magyarországon, dacára annak, hogy a törvény már 1877-ben gondoskodott a vagyontalan, elhagyott árvák eltartásáról. A gondoskodás azonban csak az elv kijelentéséből, a kötelezettség megállapításából s a humanitárius rendelkezeseknek paragrafusokba való foglalásából állott. Az elv épségben maradt, a kötelezettség is fennállott, de a paragrafust nem hajtotta végre senki. A törvény szerint kóborló, iskolába nem járó gyermeknek nem lett volna szabad / léteznie ebben az országban. Es mégis hányszor találkoztunk az országúton ténfergő, rongyokba burkolt gyermekekkel, akik eleinte koldulásból éltek és nagyon hamar megtanulták a bűnt, hamar hozzászoktak a munkátlansághoz, az utjáráshoz s kiveszett lelkűkből minden nemesebb érzés; nem éreztek a társadalom iránt semmiféle kötelezettséget. Társadalmon kívüli lényekké váltak, paraziták lettek s rettenetes tudatlanságban, undorító erkölcsi posványban ténferegték végig az életet. A bűn a tudatlanságban, a nyomorban és munkátlanságban születik. Az árva gyerek pedig a falvakban rendszerint tudatlan maradt, nyomorban nevelkedett fel és a rendszeres munkát ritkán szokta meg. Bizonyos, hogy ha valaki statisztikát állított volna össze a bűnösök előéletéről, az elzüllött alakok között nagyon sok köztartáson nevelkedett gyermeket talált volna. A legújabb időben a viszonyok némileg javultak. A közigazgatási hatóságok több és több gondot fordítanak a gyermekvédelemre s a közoktatásügy fejlődésével az iskola kiterjesztette áldásos hatásait a falvak árváira is. De még mindig nagyon mostoha sorsban van részük az elhagyott gyermekeknek. Sok helyen a legjobb akarat is megtörik az eszközök elégtelenségén. A nép, a községek szegénysége, a közterhek rohamos emelkedése nem adott módot a TÁRCA. Délvidéki partokon. Február 19. Utolsó napom Palermóban. A délelőttöt a kapucinusok sírboltjának megtekintésére szántam, Palermo egyetlen nevezetességérc, melyet ezideig még nem láttam. E katakombákba temetkeztek hosszú időn keresztül a város nemesi családjai, de a halottakat, a í-endes szokástól eltérőleg, nem zárták koporsókba s azzal együtt üregekbe, hanem a holttesteket kiszárították s a földalatti folyosók falainak mentében szépen felállogatták. Vagy nyolcezer ilyen kiszáradt hulla vigyorog a szemlélőre e sírboltokban, előrebukó koponyával, elfoszlányosodott ruhákba öltöztetve. A papoknak a sapkájuk is a fejükön van. Meglehetős idegizgató látvány. . Megelégelve az élvezett gyönyörűséget, megtettem az induláshoz szükséges előkészületeket, s miután az „Adria" magyar hajózási társaság ügynökségén megváltottam jegyemet s megkaptam a felvilágosítást, hogy a „Mattiasz kirrali" (Mátyás király) nevü gőzössel fogok utazni, délután öt óra tájban hajóra szálltam. Már este felé járt az idő, mikor a teheráruk berakásával végeztek s derült ég alatt, nyugodt tengeren elhagytuk a palermói kikötőt. Február 20. Reggeli hat óra körül lehetett, mikor felmentem a fedélzeti-e. Épen befordultunk a messinai szorosba. Jobbról a szicziliai partok húzódnak apró halászkunyhóikkal, a bal oldalon pedig Calabriának három enyhén ex-eszkedő hegyháta nyúlik be, óriási nyelvekként, a tengerbe. Mire a nap feltűnt a távoli halmok mögől, már benn voltunk az öbölben s megkezdődött a kikötésnek meglehetősen lassú és fáx-adságos munkája: futkozás, ugrálás, kürtölés sípolás; kiáltozás a hajóról és a partról; a láncok gépeinek zakatolása. Végre egészen közel jutunk a kőfalhoz; a köteleket megerősítik, a sux-lódási helyeken vászondax-abokkal körülcsavárják, hogy ne romoljanak. Mert egy vastagabb fajta, hosszú hajókötél több ezer koronába kerül. Közben két vérmes szicíliai a parton összekülönbözik s hogy az igazságszolgáltatás beavatkozását kikerüljék s az ügy közöttük maradjon, hirtelenében olyan pofozkodást cselekednek meg egymáson, hogy testvérek között is megérne négy emberre valót. Jó háromnegyedórai munka után mozdulatlanul áll gőzösünk s készen vau a hid is, a melyen át kimehetünk. Először is végigsétálok a parton, a melyen száz meg száz nax-anes és citromhéjjal megtömött hordó hever. Ezek a gyümölcshulladékok a napra kitett hordókban megfox-rnak, mint a söprű, az úgynevezett nax'ancs- és citrom essenciát adják. Befordulok az utcákba körülnézni. Messina csinos és elég tiszta város. A tengerparti része teljesen modern, virágzó kei'eskedésekkel, szép sétaterekkel, élénk forgalommal. Városháza, kex-eskedelmi palotája, szinháza és templomai bármely nyugat-európai fővárosba beillenének. Különösen jó hatást tesz tengerparti, egy stilü épületsora, melynek házai, mint egyetlen palotaszerü erődnek tagjai, egymással végesvégig összefüggnek s az átjárást a partról a városba nem utcák, hanem nagy, boltozatos kapuk közvetítik. Délután kisétáltam a hegyoldalban fekvő temetőbe, melynek magaslatairól gyönyörű kilátás nyílik a szoros két oldalán elterülő szabad tengerre s Kalabriának és Szicíliának hegyes-völgyes, vadregényes vidékeire. Este, mikor visszatértem a hajóra, ismét hadakozásnak voltam szemtanuja. Most meg a matrózoknak esett valami bajuk a szénhordókkal s mivel ők is jobbnak látták melegében elintézni az ügyet, megragadták az egyik szénhordót s úgy ledobták a fedélzetről a szenes dereglyébe, hogy menten kitörött az egyik keze. S azzal, mint a kik jól végezték dolgukat, hozzáfogtak a hajó elszabadításához, hogy tovább induljunk dél felé. Február 21. Jókor hajnalban fennállottam már a parancsnoki hídon, hogy meglessem a nap keltét a tengerről. Az égen ezer és ezer csillag halvány fénye ragyogott s a hold széles ezüst sávot húzott végig a tengeren hajónktól egészen a szemhatárig. Még egyetlen napsugár sem hatolt be a keleti oldal setétjébe s nem választotta el hullámzó esik az eget a tengertől. S amint belenézek a szürkésfekete párázatba s korlátlanul fut tekintetem a messzeségbe, hogy a titokzatos homályba vesszék, ugy tűnik fel, mintha egy végtelen átméx-őjü üres gömb közepében állnék, honnan nincs kilátás s a honnan nem vezet ut máshova, mint a határtalan semmiségbe. Egyszerre megfordulok s gyönyörű látvány tárul szemeim elé. Mint óriási ezüstkűp ragyog fel előttem a holdfényben az Etna hóval födött csúcsa. A hegy csendes ós nyugodt, nem lebeg füstfelhő orma felett s a hoídsugarak szabadon tekintgetnek a fehér lepel millió pai-ányi tükrébe. Pitymallani kezd. A keleti égbolton szürke csíkok jelennek meg, melyek lassan lassan sángtíba mennek át. S a hol e sárga fény összűulv^l az ég kékjével, ott haloványzöld folt támad. Kies Mai számunk 12 oldal.