Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1903. március"22. községeknek, hogy az árvákról, közsegélyre szorulókról kellőkép gondoskodjanak. A gondoskodás legjobb esetben is csak arra terjedhetett ki, hogy az elhagyott gyermeknek a mindennapi tartást, a ruhát, a lakást biztosítsák; annak szellemi és erkölcsi nevelésével még minndig nem törődött senki. Ezeknek a nyomorult árváknak a társadalom számára való megmentése fontos sociális feladat. Nemcsak a gyermekhalandóság csökkentése, az emberanyagban való takarékosság, hanem egyszersmind sok száz gyermeknek az erkölcsi zülléstől való megmentése céljából is szükséges, hogy az állami és társadalmi oltalom szervezve legyen. Az elhagyott gyermekek fele elzüllött s az állam részére teljesen elveszett, sőt annak terhét képezte. Növelte a proletárok számát és előbb-utóbb újra köztartásra szorult. Ennek az elemnek a kvalitását is át kell alakítani az állami és társadalmi tevékenységnek, mert a köz érdeke, hogy minél több ember dolgozzék, minél több ember tudja megkeresni a kenyerét. A kormány az elhagyott gyermekek védelmét az 1901. évi VIII. és XXI. t.-c. alapján egészen uj alapokra készül fektetni. Az elhagyottak fölé kiterjeszti az állam védő kezét; egyszersmind egyesíteni és felhasználni igyekszik minden tényezőt a gyermekvédelem érdekében. A községek vállairól leveszi a terhet, a vagyontalan, közsegélyre szoruló árvák gondozását, nevelését, munkához való szoktatását állami feladatnak tekinti, de a kérdést nem a merev államosítás alapján, hanem a gyermekvédelemmel foglalkozó egyesületek, társadalmi tényezők bevonásával és erők felhasználásával szándékozik megoldani. —~ . ...j vonal húzódik végig tenger és ég között, derékon vágva ketté az elébb összeolvadó, egyszínű félgömböt. Azután, mintha a tenger alól tűzhányó tört volna fel, vérpiros ragyogvány borítja el az eget, sziporkákat szórva a ringó habocskák tetejére, Lpen beérünk Catania kikötőjébe, mikor a látóhatár legkeletibb pontja haragos-vörössé lesz s a legtávolabbi hullámból felmerül a nap rézkorongjának széle. A hajnal piros köpenye aranyosra válik; még egy perc . . . s megérkezett a reggel. Catania nagy város, látnivalója azonban nem igen van. Házai, utcái barátságtalanok; piszkossága mintaszerű. Mindössze fél napja vagyok itt, de alig várom a holnap reggelt, hogy tovább mehessek. Február 22. Reggel hét órakor vasúton indultam Syracusába. Utunk először a termékeny cataniai síkon vezet keresztül. Szántóföldek, rétek, kertek, szőlők, narancs- ós citrom-ligetek között haladunk el, míg kiérünk a tengerpartra, hol egyik oldalról a végtelen víztömeg kísér bennünket, a másik oldalon pedig hegyek, dombok váltakoznak völgyekkel és medencékkel. A talaj mind terméketlenebbé lesz; alig lézeng egy-két fűszál a kövek között. Egyébnek sem való, mint a minek használják: kecskelegelőnek. Ugy tiz óra körül megérkezünk az egykori görög városba, Syracusába, melynek szépsége és nagysága valaha messze földön hires volt. A történelemben is nevezetes szerep jutott neki a rómaiak és karthagóiak versengéséből kifolyólag. Mielőtt önállóságát végkép elvesztette volna, Archimedes, a jeles mathematikus, védelmezte a rómaiak ostromlása ellenében a maga feltalálta gépekkel. Az ellenségnek azonban sikerült a várost A cél nagy sociális kérdést ölel fel; a megoldás módja, a megvalósítás tervei feltétlenül helyesek, mert az állam a szegényügyet a társadalom erejének igénybevétele nélkül teljesen megoldani soha sem lenne képes, tehát a teendőket meg kell osztania, az erőket pedig össze kell forrasztania. Ez azonban a legnehezebb feladatok egyike. Ha a hatalom túlmegy azon a határon, ameddig a társadalom tevékenységének irányítása céljából minden sociális kérdésbe bele kell nyúlnia; ha hatalmi eszközökkel akar áldozatkészséget ébreszteni s minden társadalmi mozgalmat hivatalos keretbe akarna kényszeríteni, akkor nagyon sok önkéntesen működő tényezőről kén\telen lenne lemondani; ha pedig a társadalomnak ezeket az önkéntes funkcionáriusait nem szervezi, csak félrendszabályokat érhet el. A lehető legharmonikusabb kapcsolatba kell tehát hozni a társadalmi és hatósági tevékenységet, hogy egymást a kettő támogassa s ne feszélyezze. Ez pedig a mostani közigazgatási szervezet mellett aligha lesz lehetséges. Félő, hogy a legüdvösebb sociális intézmények működését megbénítja a bürokratismus, amely a társadalmi erők egyesítésére ínég soha sem vezetett. A gyermekvédelem ügyének rendezése előtt a belügyminiszter ankétre hívta össze a közélet azon tényezőit, akik a kérdéssel már gyakorlatilag foglalkoztak s a szaktanácskozm.inyban is kifejezésre jutott, hogy lehetőleg kerülni kell a bürokratikus formákat és szerves kapcsot kell létesíteni az állami és társadalmi tevékenység, úgyszintén az önkormányzat között. Ha ezt megoldani sikerül, akkor Széli Kálmán, aki a sociális intézmények fejlesztésének buzgó munkása, ércnél marahatalmába kerítenie s a zsákmányolás alatt a hagyomány szerint néhány marcona ós tudatlan római katona betört Archimedes házába is, ki épen udvarában üldögélt, elmélkedésbe merülve s gondolatai megérzókítésére botjával a homokba köröket rajzolgatva. A mint a harcosokat megpillantja, magáról, életéről, veszedelméről elfeledkezve, rájuk kiált: Nolite turbare circulos meos.*) Da a figyelmeztetés hiába való volt; az egyik katona mellette termett ós lándzsájával leszúrta. Syracusa ma igazi kis város. Régi nagyságából nem maradt egyéb néhány érdekes romnál. Utcái között alig akad három lépésnél szélesebb úgy, hogy a kocsik csak nehezen közlekedhetnek. Epületei egyszerűek, minden dísz nélkül valók. A népesség azonban eleven, hangos, barátságos, rokonszenves. Vasárnap ós farsang vége levén, délután az egész lakosság a szórakozásra gondolt. Az utcák tömve fiatalsággal, köztük már ma sok-sok álarcos, s vivják a kouletti csatákat egymással és az erkélyek közönségével. Az öregek ajtóik előtt ülnek, benn pedig az elevenebbek dobszó mellett táncra (!) perdülnek. Ha az utcán feltűnik valamerre egy-egy furcsább jelmez, van tolongás, kiabálás, nevetés és tréfálkozás. Elnézem őket egy darabig, s mikor elfáraszt a lárma, megyek ki a tengerpartra, Syracusának igazán csinos és kedves sétahelyóre s végignézem a legszebb napnyugtát, melyet életemben láttam. A város egy kis félszigeten fekszik, honnan a széles tengeröblön át látjuk a szárazföldet. Hegyei mögé ép most merül le a nap s mintha farsangolni akarna a farsangolókkal, pirosas-sárga ruhába öltözteti az ég felét. A távoli dombok, *) Ne rontsátok el köreimet. dandóbb emléket állít magának. A gyermekvédelem megmenti azt az elemet, amelynek nagy része eddig eltévedt az élet útvesztőjében s evvel nemzeti, közgazdasági, állami érdekeinket fogja szolgálni, mert szaporodni fog a munkás, erkölcsös, hazafias magyar elem. Március 15-én. Zalaegerszeg város közönségének minden rétege hazafias kegyelettel ülte meg a nagy nap emlékezetét. Az egész napot betöltötték az egymást követő ünnepélyek. S a termek mindenütt zsúfolásig megteltek, ugy hogy a közönség nagy része a folyosókról hallgatta a gyújtó beszédeket, a nagy idők emlékezetét felújító felolvasásokat. A főgymnasiüm ünnepélye. A főgymnasium szavalókör d. e. 10 órakor rendezett sikerült ünnepélyt, amelyen a város közönsége is szép számmal volt képviselve. Fülep Imre tanár hazafias megnyitó beszéde után Laux János tanuló mondott alkalmi szónoklatot. Czukelter József a „Talpra Magyart" szavalta. Reich Antal és Andalíts Lajos tanulók szintén egy-egy hazafias költeményét adtak elő. Az ifjúsági énekkar Szózatot és a Hymnuszt énekelte s később a szózatot, majd a Schill Imre énektanár által betanított kurucz nótákat énekelte. A kurucz nótákban előfordult szólókat Kiss Elemér tanuló énekelte. Az ifjúság a Kossuth nóta mellett oszlott szét. A felső kereskedelmi isicola » Kisfaludy Önképzőkörét a szabadság újjászületésének emlékezetét 15-ón délután 3 órakor ülte meg a vármegyeház nagytermében. Már két órakor tele volt a terem s a karzat s három óra felé ember ember hátán szorongott. A szomszédos kisterem, a folyosók, a lépcsőház is mind tömve volt közönséggel. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar kezdte meg a Szózat eléneklésével. Az énekkar kitűnő előadása Kauffmann Mátyás buzgalmát dicséri. Ezután Kiss Lajos tanár, mint az önképzőkör elnöke tartott megnyitó beszédet, lelkesítő szavakkal méltatva a nap jelentőségót. A talpra magyart Hoffmann L. tanuló szavalta, gyújtó hatással. Az ünnepi beszédet Siposs Ernő tanuló, az önképzőkör alelnöke mondta. A beszéd ugy tartalmi, mint alaki tekintetben dicséretére vált az ifjú szónoknak, aki a közönség hazafias hangulatát a lelkesedésig fokozta. Harsogó éljen jutalmazta a gyönyörű beszédet s a szónokot völgyek a rózsaszínű párázatban rezegni látszanak, az eget visszatükröző tenger pedig olyan, mint a folyó arany. Február 23. Reggel bemegyek a legelegánsabb kávéházba, melyet találok (ez sem volt túlságos fényűzéssel berendezve) s kérek tejes kávét. Az egyetlen pincér nagy szemeket mereszt rám s kijelenti, hogy kávét ugyan adhat, de tejet ők nem tartanak. A tejes-kávé erre már nincsen divatban, csak a fekete. Megreggelizvén úgy, a hogy lehetett, körüljártam a várost, hogy lássam a hétköznapi életet, mely itt még nyilvánosabb, mint Italia éjszakibb városaiban. A boltosok kirakják az utcára áruik felét; az iparosok künn dolgoznak, az asszonyok kötnek, varrnak, a leányok az ajtó előtt fésülködnek; az anyák ott tartják jól kicsinyeiket s ott rendeznek haj tó vadászatot gyermekeik fejében apró vadra. Ez itt mind oly megszokott és magától értetődő dolog, hogy rajta senkinek sem jut eszébe megütközni. Természetesen az időjárás is hozzávaló: nyári meleg vau. A délutánt a romok megtekintésének szentelem. A várostól mintegy félórányira vannak a régi Syracusa maradványai. Nagyobb, épebb, összefüggőbb épület csak kettő van: az amphiteátrum és a görög színház. Mindakettö elég érdekes a maga nemében, de nem nyújt semmi újat annak, aki látta Rómát. Hallom, hogy estére a dóm előtti téren katonazene lesz. Kimegyek ón is hallgatni és nézegelődni. Csakhamar nagy embertömeg verődik össze, felerészben jelmezzel, álarccal. A gyerekek közöl soknak papirrubája van s a felnőttek egynémelyikének jelmeze is kitelik holmi rozoga alsószoknyából és hálókabátból. De látni itt-ott gyönyörű