Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

XX. évfolyam Zalaegerszeg, Í90I. október 20. 42. szára. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 8 hasábos pelitsor egyszer 18 fill. tőbb.wöri hirdetésnél 14 fill. Nyllt-tér petit sora 24 fii. I i 11 í és iiim tí kilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkeszt őséghez küldendők. Borment etlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megvei községi- és körjegyzők, a „Kaqizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ..frégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. 3VL egj e 1 e n i k m. i n d e n "v-asá:r?:n_a,;p. Éz iparosok háza. Zalaegerszeg város iparosai évek hosszú során összerakott és megtakariiott filléreikből palotát emeltek saját egyleti céljaik javára. Az épület az Újváros utcának diszét képezi és hirdeti a testvéries összetartás diadalát! Iparosaink egyleti keretben három irányban fejtenek ki számottevő munkásságot. Először a betegsegélyző pénztár, másodszor az ipartestület és harmadszor az iparos ifjak önképző egylete érdekében. Az uj palota mindhárom egyletnek kedves otthont biztosit, hol egy fedél alatt, egymás mellett és egymást támogatva haladhatnak kitűzött humai isztikus és közgazdasági szempontból fontos útjaikon azon szent cél felé, melyet az egyesületek részint törvényes, részint társadalmi keretben maguk elé kitűztek. Állandó hajlékot kapott a betegsegélyző pénztár, mely a sok megtámadtatás dacára teljesiti törvényben gyökeredző emberbaráti kötelmeit és a törvény kilátásba helyezett revíziója után biztosabb alapokon, nagyobb anyagi erővel és hathatósabb eszközökkel fogja a beteg és munkaképtelen iparosok támogatását elősegíthetni; mely a zaláegérszegi lerület összes iparosainak és különösen orek alkalmazottjainak a törvényben biztosított .jogait fogja érvényre juttatni és állánáóan szolgálni fogja azt a nemes célt, mely boldogult Baross Gábort vezérelte akkor, mirlőn a törvényt megalkotta, midőn a tisztes ipar munkásairól törvényileg gondoskodni kívánt. Állondó egyleti otthont kapott ipartestületünk mely már 17 éve teljesili nehéz és társadalmi szempontból annyira fontos feladatait. Elhanyagolt és mindenki által lenézett iparunk mellett igazán csudálatra méltó az a munka, amit ipartestületünk zajtalanul tizenhét év alatt kifejtett. Az ipartestület egyleti céljait népszerűsíteni tudta az iparosok között; híven teljesítette az iparhatóságnak hatáskörébe vágó rendelkezéseit; iparosok nyilvántartása, anoncok és mesterek között felmerülő vitás ügyek elintézése, az iparhatósági megbízottak tág. munkaköre stb. stb. keretében ipartestületünk csendben dolgozott, elismerést nem várva és csakis azon felemelő tudattól lelkesítve, hogy ,Egyetértés által a kis dolgok nagyokra fejlődnek" és „Összetartás az egyedüli orvosszer, mely az iparosok bajait gyógyíthatja és társadalmi tekintélyét emelheti." A jelenlegi vezetőség mellett ipartestületünk gyarapszik érőben és széliemben cs az igazságnak adunk csak kifejezést, midőn constatáljuk, hogy az uj ház csakis a mostani vezetőség takarékosságának, szakértelmes beosztásának és mindenre kiterjedő figyelmességének köszönheti létét. Szép otthont nyernek az uj házban iparos ifjaink, kik már 19 éve haladnak az önképzés utjain és sok hánykódás után végre eljuthattak a biztos és kedves egyleti otthonhoz, hol gondoskodva leend arról, hogy jövendő iparosaink szellemileg edzve és lelkileg erősödve képesittessenek jövő hivatásuk minél sikeresebb és minél versenyképesebb betöltéséhez. Bemélhető, hogy az ifjúság kettészakadását az új egyleti "őffTion megfogja akasztani és az ifjak az uj házban egy szivvel és egy lélekkel fognak sorakozni a kibontott és felszentelt zászló alá, mely hirdeti a haladást, az egyetértést és a tisztes munka diadalát. Az uj ház hármas céljának szolgálatára f. hó 20 án adatik át rendeltetésének. Legyen az valóságos hajléka az iparosok testvéries összetartásának, az egyetértés szent és nemes érzelmeinek, a haladásnak, az értelmiség emelésének és mindazon nemesebb tulajdonoknak, melyekből iparunk fellendülése és iparosaink jóléte következik. Üdvözöljük az uj ház felszentelésekor iparosainkat ! Üdvözöljük mindazokat, akik filléreikkel a szent cél oltárára áldozták! Üdvözöljük az ipartestület elnökségét, mely annyi gondossággal és fáradtsággal a ház építését dűlőre vitte! Üdvözöljük ipartestületünk lelkes választmányát, moh az elnökséget ily irányban annyi jóakarattal cs odaadással támogatta! Végül üdvözöljük összes iparosainkat, kik önerejükből a díszes ház felépítés <t elősegítették 1 Az uj ház hirdetni fogja a tisztes munka diadalát, iparosaink összetartását és egyetértését,! Kulíur iörckvcscií|k a külföld elöli. Nem t; vtozunk az érdekes nemzetek sorába, mint amilyenek keleti és déli szomszédaink. Rólunk leveset tud és keveset, beszél a nagy világ, ami magában véve bár nemzeti hiúságunknak gyakran zokon e ik, nagyobb jelentőséggel nem bir. Van némi igazság abban a közmondásban, hogy a jó asszonyokról és a boldog népekről keveset beszél a világ s azt, hogy a magyar kérdés lekerült Európa napirendjéről, nekünk bizonyára nincs okunk megbánni. A külföldön hazánk iránt nyilvánuló véleményeknek ez a ritkasága okozza, hogy azok iránt igen érzékenyek, majdnem idegesek vagyunk. Pedig nem kellene'elfelednünk, hogy valódi belbecse ilyen idegen Ítéleteknek is csak akkor van, li.i hű tükörképen mutatnak be bennünket, míg az alaptalan rágalmazás és az indokolatlan dicséret egyaránt hatálytalan. Ha egy obskúrus német professzor bennünket kannibáloknak is fest, vagy egy felületes francia tárcaíró nálunk panadicsomi állapat.ikat lát: nékünk ezzel sem kárt, sem hasznot nem okozhatnak. Elekből mit sem tanul hatunk. Tény az, hogy kulturtörekvéseinket a külföld figyelemre méltó írói és tudósai nagyon előnyös sziliben tüntetik fel és annak ez utóbbi években történt A „Zalamegye" tárcája. Oh igicza nasza. — Eredeti tárca az orosz népélgtből. — — Még jó darabon nyúlik el az ut Vilmáig? Kifogy egy csfippig a wutkynk és nem tudom, hol lelünk itt csájnáját ? ! 1.) — szólt Iván fázósan göngyölgetve magát a vastag daróc pokróc közé. — Soh'se féljen gazd' uram, ott leszünk mi nem sokára, — felelt Jarapolk, egy tagbaszakadt, erős testalkatú férfi, az Iván kocsisa. Azzal közé csapott a két tüzes paripának, mire azok még vadabbul, szélnél sebesebben szelték a szánnal azu a járatlan, sima úttalan hómezőt, amelynek végtelenségén nem látszott egyéb hónál. Iván csendesen iilt a szán farában. Mellette, körüle töltött fegyverek hevei nek, készen az esetleges rosszember, — vagy farkas támadásra. Ritka szemöldökei alól folyton föl-föl pislantott kicsiny, fürkésző szemeivel. Ez jelezte, hogy már tüielmetlenkedni kezd. — Gyorsabban Jaropolk ! nóggatta újra, meg újra, — meit késő lesz. A/, a gaz Ogareff meg még meges küszik Olgicával, pedig annak nem szabad megtörténnie; nem szabad, érted ? . . . Nesze, hajts föl csak egy kicsit ebből. Ei feléje nyújtott egy teli üveg Kwaszt. 2.) Majd a felét szíta ki belőle Jaropolk egy szuszra. Ez vo t, a válasza. És most megint a lovak kö/é csapott. Magasan szökkent föl körülöttük a lovak patáiból febugott hó. aztán, akár csak az égből esett volna, süriin potyogott alá. Meit később elállóit lassan a hóhullás. Nyomasztó csend volt, csak a szán siklá-a,amint hasította a hómezőt, 1.) Csaj n áj a pálinka mérő hely. 2, i Kwasz kedvelt orosz ital. tett valami kis zajt. Meg a lovak priiszkölése is zavarta a csendet. Ámde nem zavarta mindez Ivánt, hogy kocsisának a kellő útbaigazítást megadja. — Amint odaérünk — szólt — azonnal abrakoltatsz. Aztán felpántlikázod a lovakat. Érted V Aztán tüstént tovább hajtasz,"a lakodalmas ház háta mögé. Ott bevárod amig érted küldök. Bejösz és letelepszel ott, ahevá visznek. Közelemben leskel, tehát folvton figyelhetsz. Amikor majd feléd intek és az ülőhelyemet elhagyom, te is felkelsz, kimégy és egyenesen az ajtó melletti benyílóba fordulsz. Itt t lálsz egy leányt. Azt, akit én szeretek. Az lesz ott a menyasszony. Érted? De neki nem szabad Ogareff nejévé lennie, érted, nem szabad! . . .Jól vigyázz! Hisz ösmered a jáiást, elég soká szolgáltál Vilnában, meg aztán, majd minden assonyt te vittél ott esküvőre . . . — Értem ! — volt. a válasz. — Kivezeted. Akkorára én is ott leszek. Azután felülteted a szánkóra... A többi munka rám vár. Te magad igyekezz mielőbb megszabadulni. Lóra kaphatsz ; már tudnillik olyanra, amilyen keriilközik. Ne válogass! Egy pár puskalövést ne sajnálj, ha észrevesznek ; főkép, ha Ogareftnek szólhat valamelyik. — No most elég lesz ! Messze vagyunk még? — Nem sokára ottt leszünk; — szólt a kocsis. — No csak előre! . . . * Vilna falucska, két földszintes házsor közt elfutó egyetlen utcájában nagy volt a vigasság. Olgicza, a falu legszebb lánya, esküvőre készült Ogareffel. Olgiczáék szegényes parasztháza körülbelül az utcisor közepén állott. Kicsi volt a falu, de minden ridegsége mellett barátságos; a sok zemlyánka a.) lel volt díszítve szép fekete, narancs, meg fehér színnel. Ez az ország szine. Különösen a/. Olgicáéké. A ház belsejében egv sarokban van a ház védőszentjének a képe, mely előtt lámpát éget az áhítatos gazdaasszony, Olgica törődött, öreg anyja. B»mn a szobában hatalmas kemence mellett ágy áll, körüa.) Zemlyánka vályogkáz. lőtte egy csomó í'eldiszitett szentkep. Ott van a cár kép} is. Mindenki, amint belép, előbb a sz&ntképek előtt hajija meg magát ós csak azután üdvözli a háziakat és később, külön, a menyasszonyt, Külö íősen a sok fiatal legény. Ott van közöttük Ogareff is, a vőlegény, egy ritka szakállú, zengzetes hangú, szép fiatal legény; széles homloka és szép kerek álla kellemes benyomású. Szegény, paiasztos lakom t; fekete kenyér, savanyu káposzta, halak, savanyu kel leves, egy kis pohánkarétes kerülnek az asztalra. Persze elmaradhatatlan a pálinka, a sok erős . tai, rumos tea. Mindkettőből jócskán fogy. Megjött már Iván is, majd később megjelenik Jaropolk. Ugy, ahogy megbeszélgették. Ogareff az ő pajtasaival elvegyül a mulatozók közt és Iván folyconos unszolására nem tud ellenállni a pokoli italoknak. Lerészegednek. — Kész-e már Olgica? szól Ogareff pityókosan. Gyerünk az esküvőre. — Tüstént meglesz, — szól Iván, akit. szintén meghívtak, mert jó barátja az Olgica boldogult, szántóvető apjának. Azelőtt itt lakott a faluban, jó módit gazda volt, most is az, szerette epedőn Olgicit, — még most is imádja, de ez hallani sem akar felőle. Aztán épp azért itt hagyta a falut és elment Grodnóra. De most hogy mégegyszer, talán utoljára megláthatta, hát mégis eljött ... de rossz szándékkal . . . — Kész-e már Olgica? — kezdi újra Ogareff'; de barátai csittitják: -- Ne siess luikó! Elég gyönyörűséged lesz még benne úgyis! Iván most intett Jaropolknak. Alig vették ezt észre. Csak mulattak, ittak egyre és daloltak sok szép dalt, főképp az „Ukrania víszhangját". 4.) ROÓSZ szándék vezette Ivánt. Elakarta lopni A szegény Olgicát. Most Jaropolk kilépett az udvarra, majd pedig az Olgica benyílójába lépett. Ott áll Olgica, szép haja gyöi ) Ukrania víszkangja kedvelt orosz népdal. Mai számunkhoz fél iv melléklet vari csatolva.