Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

haladásairól több számottevő, de mindenesetre éles és kritikai szellemű író művében nagyon előnyösen nyilatkozott. Magyarország az utolsó évek alatt a közoktatás terén nagy tevékenységet fejtett ki s a köznevelés ügyére vonatkozólag valamennyi kérdést napirendre helyezte. A kormány működésében nem csekély nehézségekkel találkozik, mivel az egyes vallásfelekezetek féltékenyen őrzik automoniájukat s mivel a mult századok küzdelmeiben fejlődött nemzeti szellem a felekezet kiváltságainak eltörlését és az állami szem pontok túlsúlyra emelésének eszméjét nem pártolja. Előbb a közérdeklődés sokáig, majdnem kizárólag a parlamenti viták felé irányult, mignem a nemzet belátta, hogy érdekei ezekkel a küzdelmekkel szenvednek s azért teljes tevékenységét az ország erőinek fejlesztésére irányozta. A közvélemény azonnal belátta, hogy közoktatásügye még nem emelkededett a kor igényeinek megfelelő polcra s az egész nemzet dicséretes buzgalommal törekszik a meglevő hiányok pótlására ; mert mindenáron meg akar szabadulni a nemet befolyástól s a magyar fajbélyeget magán viselő nemzeti művelődés megteremtése végett minden áldozatra kész. A magánosok hazafias kezdeményezése minden téren sok olyan intézményt létesített, amelyek a a nemzeti műveltséget a tudomány és művészet terén érvényesülő haladás magaslatára emelni hivatvák. Abból a haladásból, melyet az utóbbi években elértünk, bátran lehet következtetni, hogy Magyarország a közoktatás terén rövid idő alatt díszes helyet tog elfoglalni a legelőrehaladottabb államok sorában. A kölcsönös tisztelet A közös társadalmi célok felkarolása és előbbre vitele nagyon sokban függ azoknak a kötelék-kapcsoknak az erejétől, amelyek a nagy társadalom egyéneit egy egyetemes erejű hatalommá szervezik. Az embereket táisadalmilag egyesítő általánosabb kapcsok : a kölcsönös szeretet és tisztelet. Ha ezek a kapcsok megvannak és valóban eiősek s megvan azoknak igazi erkölcsi alapjok: akkor a társadalmi szellem jó; akkor a táisadalom egyénei föltétlen bizalommal közelednek egymáshoz a közös célok elérése végett. Valamely jó irányú eszme csak akkor kelthet mozgalmat társadalmi életünkben és a keletkezett mozgalom csak akkor képes mindinkább hatalmas huilá.ngyürükkel magához ölelni az egyéneket, ha az eszmének a megpeuditője és a köréje tömörülő erők között, megvan az elkerüihetlenül szükséges szeretet es tisztelet, mely társadalmi kapcsok köriil-belül föltételezik egymást. Visszatekintve azokra a nagyobb törteuelmi nyomokat hagyott társadalmi mozgalmakra, amelyek pár évtized előtt keletkezve, a kitűzött célok elerésében oly példás egyetertését mutatták be a magyar társadalomak, be keil látnunk, hogy azoknak mindegyikét a kölcsönös tisztelet és szeretet szelleme teremtette meg és vitte diadalra. És ha vizsgáljuk a most keletkező társadalmi mozgalmak sorsát, szinten be kell látnunk, hogy annak a sok fiáskónak az oka azoknak a társadalmi kapcsoknak a meglazulására vezethető vissza. Most is keletkeznek hol itt, hol ott társadalmi mozgalmak. Most is vanaak jóhiszemű, ideális gondolkozású egyének, akiknek agyát a közös céiok után való törekvések fárasztják és minden erejüket azoknak a kivitelére szeretnék szentelni ; azok köré szeretnék tömő rösiteni az egyéneket. Azonban a legtöbb esetben hideg közönynyel fogadják a legönzetlenebb, legszentebb törekvést a tömörülésre hivatott erők, vagy csak elenyésző számban akadnak sorakozók Azéit manapság a táisadalmi mozgalmak — ha csak azokban anyagi érdekek nem játszanak főszerepet — rendeseen hatalmas csaló dással, keserű kiábrándulással, óriási fiaskóval szoktak végződni A társadalmi kapcsok meglazulásában vagy teljes hiányában van az ok. Egy evtized leforgása alatt az egymás iiánt való tisztelet és szeretet óriási mérvben csökkent. Bizonyos, megmagyarázhatlan blazirtság vett ebben a tekintetben erőt az egész társadalmon. Kérlelhetlenül kritizálunk mindenkit. Az embeii érdemeket kicsinyeljük. Héja szemekkel vadászzuk, kinek homlokán lehet megsejteni csak egy levélke babért, hogy nyomban széjjel léphessük. Érdem, nagyság, szellemi fölény, — ez mind semmi. A mai helyzetet legjobban lehetne a népdalnak ezzel a ket sorával jellemezni: „Vagyok olyan legény mint te, Vágolc olyan rendet, mint te « Minél kisebbek, minél eiőtlenebbek vagyunk : annál jobban szerelj k fújni ezt a nótát. Tekintélyt nem akarunk ismerni magunk felett és minden tettünnkel, minden lépten-nyomon igazolni, demonstrálni akarjuk, hogy a tekintélyek kora csakugyan lejárt. A töiténeleninek átadott nagyjainkról fitymálva beszélünk. Árnyoldalaikból hacsak hajszálnyiak is — csinálunk terebélyes fát és éidemiiket — ha még ol« nagyok is — ledegiedáljuk, közönséges érdekekre vezetjük vissza. A sociálistának, aki a nyüzsgő társadalmat elfogulatlan szemmel nézi és itéli meg, ezek a jelenségek problematikussá teszik a helyzetet. Vajmi nehéz megtalálni ennek a társadalmi blázirtságnak a forrását! Hajlandó az ember a materializmus túlsúlyának tulajdonítani ; mert az bizonyos, hogy az elet költői zománcának a vesztével lohamosan nő és fejlődik az a blaziifság. A materiálista nem igen respektálja az életben a szellemi es eikölcsi fehöbbséget; annak összes világa, kincse, törekvése a kézzel fogható maieiia Csak azt tudja igazán becsülni, méltatni, amely materiális eredményt képes felmutatni. Mivel pedig a valódi tiszteletnek az alapja sohasem lehet a rideg an>ag; mivel azok első sorban erkölcsi tényezőktől függnek: igen természetes, hogy a materiális irány követőiben és imídiiban a társadalom egyéneit egyesítő tisztelet és szeretet nem fejlődhetik ki, nem verhet gyökeret. A máteriálista ö'i magát bálványozza és minden, ami kivül esik az ő kézzel fogható eredményt biztosító világán, rá nézve elenyésző, semmis dolog. Messze menő fejtegetésbe lehetne e fölótt bocsátkozni, ha egy tövidke cikk kerete megengedné. De ily kiméit téren nem tűzhetünk föladatul magunk elé mást, mint rámutatni a meglevő bajra, a kóros jelre. Ehhez pedig nem kell bölcselkedés, csak utalni kell a külső jelekre, amelye

1' a társadalmi érintkezés folytán itt is, ott is elé-nk tárulnak. Aki szeret ügyelni, kisórj° csak figyelemmel az elkeiületlenül együttlétre, találkozásra utalt egyéneket, mily mértékben nyilvánul meg náluk a kölcsönös tisztelet? Azt fogja tapasztalni, hogy még a coívencionális formaságokat sem igen tartják be egymás iránt. Üdvözlésük kelletlen; társalgásuk kimért, hideg; modorukban minden egyes alkalommal kifejezésre jut a „Vagyok olyan legeny, mint te" — eiős tudata. uyörüen befonva, rajta a takaros myrtus koszorúval, hófehér fogsoia, amikor kacagott, kilátszott, tündökölt, szépen kiyillogott. Az égen előkerült a nap néhány reszkető, hotelen sugára. Nyilván csak üdvözölni jött a szépséges menyasszonyt, majd eltűnt, visszabujt újra, hogv ne lássa, a mi készül . . . Az utcán alig volt két lézengő paraszt, mindnyájan benn voltak. — Gyerünk a szánkóhoz — szólt Jaropolk. És Olgicával kilépett a kis kapun, hátul. Utánuk az anyja. Bár csak ne jo/t volna, gondolta Jaropolk. Iván csak itatta a vőlegényt is, a többit is. Majd a szánnál termett. Ott volt Jaropolk is a szép Olgicával, meg az ősz anyjával, akit most Jaropolk elvezetett gyorsan. Felültek a szánra. Olgici a rossz Ivánt fel sem ismerte első tekintetre, csak akkor — de már későu — amikor a lovak kettőjükkel repültek. Nyíl nem ment olyan gyorsan, mint az akis szánkó. Olgica szivrepesztő sikoltozása behallatszott a mulatózok hoz, Jaropolk pedig gúnyosan felkiáltott: -- Hó Ogaretf ébredj ! Olgica vár a szánon. Majd felkapott egy tüzes — persze lopott — par.pára s vágtatott a szánkó után. Mintha darázsfészket bottal megbolygatunk, ugy rebbentek széjjel a vendégek, ki lóháton, ki gyalog a rabiók nyomaba. De egyikük se élheti utol; miníl lehull útközben nagy részegségében. Szörnyűség hallani az ősz anya jajveszéklését. Ellopták Olgiczát, segítség! — és nyomban elájult. A szeg' ny Olgicza pedig ezalatt rimánkodik: — Eressz el, nem kellesz, százszor inkább a halál! Most Iván könyörgött: Nézd, ott a folyó látszik. Olvadón ütődnek egymáshoz tetejen a jéglapok. Emitt az én falum. Barátságos szép ház. Édes, meleg otthon, hő szivem, es mindennél hatalmasabb, nagy szerelmem. Kérlek könyörgöm, jöjj hozzam asszonynak . . — Inkáb a pokolba ! Téged megátkozlak, hitvány lelketlen ! . . . Igy küzdöttek ketten. A lovak rohantak, megijedve a nagy sikolgalástól. Olgica még egy nagy erőfeszítéssel félig kiugrott a szánból. Iván ntána kapott és a hajánál f>gva rántotta vissza a szánkóba. — Készülj a halálra, kiáltott Iván. De előbb ölelj meg, csókolj meg. .. haljunk meg mind ketten. l'eisze hiába csábította a szegény leányt Iván csak lihegett a felindulástól, szemei Szikráztak, teste remegett .. hiába . . . hiába. A harc rettentő volt. Olgica elfáradt és a tusakodásban elájult. Iván forrón ölelte, csókolta. Már-már közel voltak a folvó partjához. Iván Jaropolkot nein vehette észre, de ez őket látta és uvomon kiivette. Iváti lovai most a folyó partján ági) kidni kezdtek, líz volt a szerencse. Jaropolk látta a rettentő kiizköd-és', az fiaiéi

1 leányt. Gonosz vágya támadt ... A mint közelebb ért. fegyveit ragadt hirtelen, liogy lelője nyomorult, lelketlen gazdáját, — övé lesz a leány . . . Viilogo-t a szeme megvillant a fegyver és a golyó talált, ... Oh de nem Ivánt, hanem átfúrta Oigica árfalan, szunyádé, luláltváró szivét. Könyórület volt oz; kön.iyebb igy a halit, min' vízbe fúlni. Iván megijedt; segítségeit oidit, ámde későn. A lovak megadták neki a legiszonyúbb halált Nekirontottak a jégpáncélos víznek,. Iván in ü fuldokolt. Mijl eltűnt majd felbukott és sokáig vergődött, iszonyuan kínlódva, míg végre egy tiag>' jéglap neki na oitslenyomta végképpen a piszkos habokba; utána a lovak is belepusztultak, a kocsi is alámerült. Mikori"'. Jaropolk odaért a vízhez, ott uszo't O'gica megtépett s/ép nászkoszol úja . . . Jaropolk letérdelt s csöndesen imádkozott . . Ámde reménvünk lehet, hogy a társadalom ebből a blazírtságából ki fog józanodni és pedig akkor, araikor egy nagyobb pillana

1, egy erősebb politikai vagy társadalmi rázkódás megint helyre fogja hozni, helyesen fogja felállítani a társadalom erkölcsi erőinek az arányát. Addig a kölcsönös tisztelet nem fog megválható mértékben nyilvánulni, mert addig a társadalomnik igen sok jámbor X-e lesz, akik az arány felállításánál — amint tudjuk — igen tiiielraesek. Még a kölcsönös tisztelet, mint a társadalmi egyiitlétnek, a közös cé tok után való törekvéseknek legfontosabb, legnélkülö hetlenebb erkölcsi tényezője, vissza nem nyeri azt a szinvonalat, amelyről pár évtizeddel — ezelőtt lehanyatlott; mig a társadalom egyéneit a nagyon is ingatag alapú máteriális szempontok kapcsolják kizátólag egymáshoz: addig a társadalom nem igen tehet egyetemes erővel hatalmasabb lépést magasabb rendeltelése felé; mindaddig a táisadalmi élet munkára hivatott erői frakciókra szakadozottan folytatni fos/ják az előttünk folyó blazírt munkát; mosolyogni fogják gúnyosan a legszentebb törekvéseket és az aranyérdemet iszapba taposva bálványozni fogják a talmi nagyságokat, amely bálványozás minden egyében alapulhat, csak tiszteleten és szereteten nem ! Képviselőtestületi ülés. Zalaegerszeg város képviselőtestülete Várhidy Lajos polgármester elnöklésével f. hó fl-óu rendkívüli gyűlést tartott. Elnöklő polgármester a megjelent tagokat üdvözölvén, az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Krosetz Gjula ós Keszly Ferenc képviselőket kéri fel. A gyepmesteri telephez vezető útnak kiszólesit

eséhez szükséges földek kisajátítása tárgyában.a tagok a törvényben előirt S/.ámban mivel nem voltak jelen — a képviselőtestület nem határozott; újabb 15 nap múlva új gyűlés lesz, amelyen majd a jelenlevők — tekintet nélkül a száraarányra — fognak végérvényesen határozni. Hosszú vitát eiedményezett, a főgymnasium telkének kisajátításához társadalmi uton összegyűjteni szándékolt és tényleg alá is irt összegből még kint levő hátrálókok behajtásának a kérdése. A tárgyhoz hozzá szóltak Lányi Kálmán, Udvardy Igná",, Kovács L-is dó, Krosetz István, dr. Szigethy Elemér, mig végre a tett indítványok mellőzése mellett a kö'gyülés elfogadta a városi tanícs azt a javaslatát, hogy mivel a szóban forgó ügyben a városi ügyész érdekelt fél, dr. C'ánJer István városi képviselő bizassék meg a kint levő összegeknek bírói uton való behajtásával, melynek megtörténte után annak végeredményéhez kepest fog a képviselőtes ület, folytatólag határozni. A zalaegerszegi tűzoltó egvlet részére — beadott segély kérvénye alapján — a közgyűlés az 1902. évre évi 500 korona segélyt sz vazott meg; egyben megbízta a városi tanácsot, hogy a város területére a lehető legrövidebb idő alatt tűzrendésze i szabályrendelet tervezetet készítsen, amelynek k

jretében kell m igállapitani a tűzoltó egyesülét fenntart ísáoak módozatait úgy, hogv azután a városi évi segély megszűnnék; mert a város közönsége fedezné a fenntartási költségeket. A városi 'aoács jelentése szerint a körkemencének bérbeadása tárgyában f. hó 10 ón megtartott árlejtés eredményre nem vezetett; mert a képviselőtestület által megállapirott 4000 korona kikiáltási árt' a megjelent árverezők nem Ígérték be. A képviselőtestület a jelentést tudomásul vette és egyuttai a városi tanáéi javaslatának elfogadása mellett elhatározta, hogy 1902. január l-től fogva a köi kemencét házilag fogja kezelni , mely célra a város megtakarított és takarékpénztáriig kezelt pénzéből forgótőkéül 10.000 koronát a tai.ács lendelkezésére bocsát s egyuttai Mitly Sáador vasvári téglás vállalkozóval szakértők meghallgatása mellett a tégla előállítására nézve a szerződés megkötésével a tanácsot megbízta. A belügyminiszter részéről kiküldött vizsgáló bizottság kifogásolta, hogy egyes szerződéseket a képviselőtestület nem erősített meg; ennek az voty az oka, lisgy a szerződések a képviselőtestület által előzetesen megállapitott feltételek mellett lettek megkötve s igy a tanács azokat feleslegesnek tartotta újból beterjeszteni. A tanács a kifog isolt szerződéseket és pedig Bedő Vendelneis, vala nint B lumgartner Józsefnek földek bérbevétele. Fekete Istvánnak az olai favásártéreii legeltetés, Rosenberg Zsigmondnak a szén ispijt i, Gombás Istvánnak a Szentháromság szobránál levő zőllőnek, Grünbautn Ferencnek a körkemencének, Singer Tóbiásnak az utcák világítása tárgyában kötött szerződését utólag — a kikötött — időre jóváhagyta. A városi helypénz bérbeadására nézve a képviselőtestület. elfogadta a tanács javásla

rát, hogy ú^y a n?pi és heti, inint az országos vásárokra szól) helypénzszedési jog november 7-én d. e. 10 órakor 28.000 kor. kikiáltási ár mellett 1902. évi január l-től 1903. évi december 31-ig tei j> dő időre vagyis két évié a tanács ró szeről előterjesztett felt.etelek m illett nyilvános árverés utján béibe adassék; amennyiben pedig az árverés alkalmával a 28 000 koiotia kikiáltási árat nem ígérnék be, a tanács inegbi atik, hogy a helypé izszedésnek 1902. évi január l-től házilag kezelése tárgyában a képviselőtestülethez terjeszszeu be részletes javaslatot. Gaál Károly városi kapitány a képviselőtestülethez megfelebbezte a tanács hatáioza'át, araelylyel neki október 10 tői számítva négyheti szabadságidőt nem engedélj ezetf. A képviselőtestület tekintettel a tanácsi előterjesztésnek amaz indító okára, hogy a kapitányi hivatalban j^leule^ egyedül a kapitány teljesíti hivatalos teendőket s igy szabadságolás esetén kellőkép nem volna helyettesithe ó; a tanácsi határozatot jóváhagyta.