Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

XX. évfolyam Zalaegerszeg, Í90Í. szeptember 8. 86. szám, Előfizetési dij: Egész évre 3 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. 5?! es un lap. Bórmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldstatk visszza. ' I! 111. A ,,Z

alam

eáyei gazdasági egyesület", a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kaqlxsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ,,]jégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek LiiVatalos közlönye. 3VE egj e 1 e n i k m inden vasárnap. Népolvasmány ak, Igen szomorú hazákra nézve, hogy nem haszfel a népnek üres idejét hasznos művek olvasásával. Miért van az, hogy a magyar ember annyira idegenkedik a könyvtől, a betűtől ? Ha a nagy munkaidőben nem is, de a télen reá érne olvasni. Miért nem teszi? A magyar ember könyvre i em ad pénzt. Pálinkás bolt minden utcában van, de könyvkereskedés vármegyénként alig akad kettő három. Bejárhatjuk a falvakat, amig a népnek liajlékában egy-egy családi könyvtárra bukkanunk; holott minden valamire való házban kellene lennie egy néhány köuyvnek, amelyeket a család tagjai haszonnal olvashatnának. Hány gazdag polgár van, aki irodalomra egyetlen egy fillért sem ad ki! Népünknek nem kell semmi, semmiféle nyomtatott betű, kivéve a kalendáriumot ; ebből is a legolcsóbbat, tehát a legrosszabbat veszik polgártársaink. Kis nép vagyunk. Létünk attól függ, tudunk-e műveltségben, előre haladásban lépést tartói a művelt nyugattal. Mindenki megvan győződve, hogy tudnánk, ha akarnánk. Mert a magyar ritka szellemi tehetséggel van megáldva. Eszes, okos faj. De mit ér a íioj^tőke, ha nem fejleszthetjük, ha nem értékesithptjüÜ^LErőszakkal hiába akarnók kényszeríteni, hogy fordulón a műveltség forrásaihoz : a könyvekhez. Rá kell tehát szoktatni a néppt a könyveknek, az olvasásnak a szeretetére A „Zalamegye" tárcája. T ^aison után. Sírta: Tótlx Béla. Tisztelt Uram! Ha ugy kezdeném, hogy ez az utolsó levél, melyet önhöz ebben az éledben i ok, tudom, jót nevetne magában s miközben hetykén pödöritene egyet a bajuszán, moso lyogva mondaná el véletlenül épen jelenlevő barátainak, hogy megint leszámolt egy rajongó szerelmesével. I)e én nem kodein ugy. Egyrészt nem akarok a maga hiúságának tárgya lenni másrészt pedig egészen másról kívánok irni, mint. amiiől az „utolsó levelek" szólani szoktak. Nyilt és őszinte leszek. Kerülni fogom a szóvirágokat, hogy re okozzak felesleges fáradságot levelem elolvasásával. Úgy hiszem, emlékszik még arra, mikor az Annabált megelőző délután nálunk, ott abban a hüvos árnyékot, tartó lugasban, ahol oly szívesen elidőzö't órákon keresztül, bemutattam magát egy szőke kis pesti I nynak, az én legkedvesebb gyermekkori barátnőmnek Alig felóra múlva mar olyan kedélyesen, olyan bizalmasan diskurálgattak egymással, mint azok szoktak, akik már hosszú évek éta ismer

;k egymásnak minden óhajtását, megértik egymásnak minden pillantását. Én akkor nem sokba vettem ezt a barátságos bizalmaskodást, sőt megvallom őszintén, valósággal gyönyörködtem benne, hogy olyan vidám és szellemes ember az, akit az utóbbi időben mind sűrűbben emlegettek az én nevemmel kapcsolatban. Igen uram, én H^az szívből örültem az önök gyermekes vidámságának'. E;te következett az Anna-bál. Öni tüntetőleg beváltotta a szavát és elejétől végig roindei^tpkcot vi lem járt volna, ha a második négyes alatt Ili i#ffr\beszélem, hogy Ilonkát is illenék megtám*1(^nia.,U{?y,»tett, .mintha nehezére esnék ez a Jj^nyteien vállai k

ojfe

s; deaz én elk-i De hogyan'? Iskolai- és népkönyvtárakkal. Állítani kell minden iskola mellé népkönyvtárt, amelynek példányait az iskolás gyermekek haza hordhassák olvasás végett. A könyvtárnak szép képes könyvei és hasznos népies iratai otthon a családi körben is érdeklődést keltenek. A szülők szívesen lapozgatnak a könyvecskékben, sőt olvassák is azokat, vagy ami még jobb, gyermekeikkel télolvastatják. Ekként terjed az olvasási kedv. A könyvtár kötetei megteszik vándorutjokat a csaladok között és már most a jelenben is hatással vannak az általános népműveltségnek a terjesztésére. Az eredmény különösen a jövő nemzedékben mutatkozik; szemmel láthatólag az iskolába járó gyermekeket már zsenge korában rászoktatják a könyveknek szeretetére, az olvasásra. A tanitó ugyanis a legalsóbb osztályú gyermekeknél kezdi a könyvek kiosztását. Aki jól tanul, jól viseli magát, az jutalmul egy képes könyvet kap olvasás végett. Igy az egész iskoláztatás a'att folytatva a könyvek kiosztását: lehetetlen, hogy a kiváut eredmény megközelíthető ne legyen. A gyermek iskoláztatási ideje alatt rá szokik e könyvtár szebbnél szebb példányainak elolvasgatása által a jó könyvek szeretetére. A köuvvek, a könyvtár iránt bizonyos tisztelet támad benne, mivel mintegy jutalmul kapta ki a jó könyveket. Ha elvégezte iskoláit, akkor is megengedhető neki, hogy el-el járjon az iskolába egy-egy jó könyvért, amelyet a tanító szívesen kölcsönöz a nép könyvtárból. E szerint az elemi iskolai első osztálytól kezdve figyelmemet azért nem kerülte el, hogy mennyire sajnálta magában, mikor vége lett a zenének, hogy abba kellett hagyni a ráncot. Akkor villant meg agyamban először a gondolat, hogy ön voltaképen nem otvos, mint aminek vallottá magát, hanem igen ügyes színpadi hős szerelmes, aki lángra lobbantja a partnerei szivét; maga azonban a lobogó lángok között is olyan nyugogt hidegvérrel mosolyog, mintha nemis ábrándos leánysziveket, hanem csak egy-egy illatos kis cigarettet gyújtott volna lángra. Aztán szünet közben is milyen hévvel, milyen nagy igyekezettel udvarolt nekem. Még bókokat is mondott, pedig igen jol tudja, mennyire haragszom az üres lvzelgő besztdre. Ilonkához csak nagy elvétve intézett egypár kö/ömbös kérdést, de a hangja rezgéséből is kitetszett, hogy ezt csak azért teszi, hogy gyanút ne keltsen bennem, Csakhogy hiábavaló volt minden ügyeskedés. Mikor azt a sokfele édességet behozta a bufíetből, azonnal észrevettem, hogy ez a íendesnél nagyobb udvaiasság nem jót jelent. É= most utólag ugy tűnik fel nekem, mintha maga akkor nem is azért ment Volna ki, hogy cukorkákat hozzon, hanem hogy a nagy hévvel és kitartással intézett udvarlási rohamnak szünetet tartson. Es ha jól emlékszem, akkor Ilonka sem volt bent a teremben . . . De nem akarom szemrehán,'ássál illetni! Különben is nem szokás, hogy a naiva a hőszerelmesnek szemrehányásokat tegyen a komédia befejezése után. Igen uram ! a mi szereplésünk ott abban a kedves balatonparti fürdőben valóságos ingyenes előadas volt a nagy közönség száraara. Olyan könnyű francia bohózat fele, amelyben mindenki tudja, hogy a hős faképnél fogja hígvni a szerelmeset, csak egyedül az ábrándos kedély hősnő nem. Csak ő bízik, reménykedik, mert tapasztalai lan hiszekenységét még nem sebezték meg soha a Csalodások fájó tőrs uiásai. Csoda lett volna-e, ha én is hiszek?

iDe nem hittem. Tudtam, hogy annak, a kinek azt a szerepet osztotta ki a sor-, hogv engem meghódítson, egészen más tulajdonságokkal kell birnia, mint aminőkkel ön bir tisztelt barátc m. a sírig folyton nyitva áll az iskola mellett szervezett népkönyvtár mindenki előtt A könyvtár a műveltségnek, a haladásnak a tűzhelye, éltető forrása lesz. A nép általa a legjelesebb művekhez ingyen jut és ekként megkedveli, megszereti az irodalmat. Lelki szemei felnyílnak, önérzete föltámad, hogy önererejéből is támogassa a a nemzeti irodalmat és művészetet. Az egyes emberek is fognak pénzt adui könyvekre! A jobb módúak nemes törekvésnek tekiutik, hogy jó művekből ők is állithassanak össze, családi szentélyükben egy kis könyvtárt. Semmi sem látszik azért sürgősebbi ek, mint a népiskolákban a népkönyvtárak felállítása. Az iskolai hatóság, a községi iigyek vezetői kövessenek el mindent, hogy e közhasznú intézmény mielőbb létesüljön. Legyenek a néptanítók az ügynek lelkes apostolai ! Hisz az ő népszerűségük, tekintélyűk növekedik azzal, ha a nép a népkönyvtár által egész életén összeköttetésben marad az iskolával. A népkönyvtárak felállítása nem oly nehéz feladat, mint első tekintetre látszik, Csak a kezdetnek a kezdeti n kell átesni! Ha az eiső alap megvan, könnyű azon tovább fejleszteni ezt a nemes intézményt. Csak kezdeni kell! A kezdésre a legalkalmasabb a téli időszak. Üljenek össze, beszéljék meg a dolgot a községek, az iskolaszéknek iráuyt adó férfiai és mit se habozva, létesítsék ezt a hasznos intézményt! ínség felé. Magyarország azok közé a szerencsés országok közé tartozik, a melyeket a természet bőven ellátott De nem irora le, melyek azok a tulajdonságok, amelyeket ón az igazi féillutól megkövetelek ; mert neua akarok alkalmat adni önnek, hogy azokat megismervén, nekem a sajét recipém szerint udvarolgasson. Nem gondolja, hogy ez egy kicsit nagyon is olcsó mulatság lenne? A/.tán meg minek az orvos, ha a beteg maga irja elő a gyógyító orvosságokat? Látja tisztelt barátom! egészen más került a tollam alá, mint amiről irni akartam. Ha valaha szerelmes lettem volna önbe, most könnyen az gondolhatná, hogy panaszkodom. De hat arra nincs okom. Ön még mindig a régi túl udvarias ember irányomban, amit bizonyítanak azok a szép képes levelező lapok, melyeket elutazáea óta minden áldott nap katonás pontossággal megkapik. Bánt ez a nagy pontosság. Igaz, hogy „igy igerte, mikor útközben a messzelátó leié szóba került a ,képes lapok gyűjtése. Ilonka is velünk volt. Ön eleinte ellene szolt ennek a szokásnak, de mikor ILnka kijelentette, hogy neki igen kedves szórakozása, mintha kicserélték volna, ígéretet tett, hogy elutazása napjától az esztendő végéig minden nap küld mindkettőnknek, hogy gyüjtemenyeinket gazdagítsa. És mint mondám, azóta naponként megkapom az ígért kártyát. Egyetlen egy sem maradt el eddig. És ez mód felett bánt engem. Én ismerem magát; túdom, hogy sportot csinál abból, hogy az ígéreteit beváltsa ós épen ezért nem ugy tekintem ezeket a kártyákat, mint a figyelem gyengéd megnyilatkozásait, hanem mint ol/au valami amit a kényszerűségből tesz az ember, mert egy meggondolatlan pillanatban megígérte Aztán meg hátha nem is naponta irja őket? Mikor haza érkezett, legközelebbi unalmas, talán esős délután mikor úgyse mehetett volna sehová, elővett annyi képes lapot, ahány nap volt még ebben az esztendőben ós megiita, megcímezte valamennyit, aztán odaadta az inasának az egész csomagot, hogy minden reggel, mikor lemegy újságért a trafikba, dobjon be egyet a levélszekrénybe. Mondhatom, szótfogadó pontos ember az inasa. Maga pedig azóta már régen elfelejtett. Dehát ha igy van, akkor is ki biztosit engem arszámunklioz fél iv nrxel lé lelet van csatolva. á;