Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. november 10. 45. szám Előfizetési dij: Egész évre . . 8 korona. Fél évre ... 4 korona. Negyed évre . . 2 korona. Egy szám ára 20 fillér. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 iillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. Nyilttér petit sora 24 fillér. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A < Zalamegyei gazdasági egyesület*, a Zalaegerszegi ügyvédi kamara , a megyei községi- és körjegyzők, Kanizsai és novai járási községi- és körjegyzők egyleté -nek, valamint a «Légrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet -nek hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. — Dr. István Vilmos D> szombathely! püspök. 1 ,W, ; ü Harangok zúgása és a templom ormáról lecsüngő nemzeti zászló fennen hirdetik az örömöt, amely a szombathelyi egyházmegyét egy évet meghaladott gyász után uj püspökének, dr. István Vilmosnak, legmagasabb helyről történt legkegyelmesebb kinevezésével érte. Fokozza az örömöt és lelkesedést annak tudata, hogy a legfelsőbb helyről jött fényes kitüntetés azt a férfiút érte, aki évek hosszú során keresztül befolyt mély bölcseségével az egyházmegye kormányzatába; akit szent életű elődének gyászos elhunytával a szombathelyi káptalan egyhangú bizalmával káptalani helynökké választott: aki ezt a méltóságot a püspöki szék üresedése alatt közmegelégedésre s az egyházmegye javára töltötte be; akit mindjárt a gyászeset után a közbizalom kijelelt erre a diszes méltóságra s aki eddigi lángbúzgalmu működésével biztos jelét adta annak, hogy méltó utódja lesz méltán megsiratott elődének. Nekii nk, zalaegerszegieknek, kétszeresen van okunk örvendeni a kinevezés ténye fölött; mert felséges királyunk által kinevezett püspökünk városunknak a szülötte és igy a kinevezés fénye visszasugárzik városunkra is, ahol a derék férfiú bölcsője ringott, ahol gyermekéveit töltötte s aki fokozatos emelkedésével mindenkor élénk érdeklődéssel kisérte városunk ügyeit s jól esett nemes szivének, ha érdekeinknek bármily irányban szószólója és istápolója lehetett. Üdvözöljük őt a legfelsőbb kegy által számára kijelelt és méltán megérdemlett ebben a magas állásában s kérve kérjük az isteni Gondviselést, hogy mélyen tisztelt uj püspökünket, városunk büszkeségét, az egyház díszére s az édes haza javára az emberi kor legvégső határáig éltesse! Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Dr. István Vilmos született Zalaegerszegen 1849. évi junius hó 22-én iparos szülőktől. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte kitűnő sikerrel, mely után a szombathelyi egyházmegyébe lépett papnövendéknek, ahonnan, mint kitűnő tanulót, előbb a budapesti központi papnevelő intézetbe, utóbb pedig a bécsi Pázmáneumba küldötték. A hittudományi tanfolyamot kitűnő sikerrel elvégezvén, 1874. évi augusztus 12-én pappá szenteltetett s mint ilyen Kőszeghre került segédlelkésznek 1875-ben püspöki udvari káplán és Levéltárnok, 1876. évi decemberben szentszéki hites jegyző lett s mint ilyen 1870-től 1888-ig a szombathelyi papnevelő intézetben az erkölcstan és lelkipásztorkodástannak tanára volt. 1881-ben hittudor, lSS3-ban szentszéki ülnök, püspöki titkár, zsinati vizsgáló, 1886-ban a középiskolai hittanárokat képesitő vizsgáló bizottságnak és az egyházmegyebeli tanitók kivételes nyugdíjaztatásánál a véleményező vegyes bizottságnak a tagja, 1888-ban székesegyházi cinizetes kanonok, 1891-ben valóságos kanonok, a kőszegi Kelcz-Adelffy-léle árvaház főgondnoka, 1892-ben Szent Péterről nevezett nagyváradhegyi címzetes prépost, 1893 — 1896-ig káptalani dékán, 1S99. január 15-én domitiopolisi felszentelt püspök s mint ilyen segédpüspöke boldog emlékű Hidassy Kornél püspöknek, akinek betegsége alatt vezette az egyházmegye kormányzatát, mig halála után a káptalan osztatlan bizalmából helynök lett és ismét reá nehezedett már több, mint egy éve, az egyházmegye vezetése. Negyedszázadot meghaladó időn keresztül Szombathelyen, az egyházmegye és Vasvármegye székhelyén működvén, lankadást nem ismerő munkásságával, kipróbált hazafiságával, mintaszerű papi életével ugy az egyházmegye papságának, mint Vasvármegye vezető férfiainak őszinte tiszteletét, osztatlan nagyrabecsülését kivivta s mind ezek a fényes tulajdonságok a püspöki szék üresedésének első percétől fogva őt jelelték ki az egyházmegye élére, amely méltóságra sokoldalú buzgó és odaadó munkásságával méltán reá is szolgált! A „Zalamegye" tárcája. A könyek utja. Miképen volt képes B . . . Laci meghódítani ezt a szelid Fizsi grófnét ? Hát bizony oly.'m formán, hogy a Fizsi grófné az ő feleségének jó barátnője volt, azután meg Laci nem tartozott azok közé, akik ajtóstul rohannak be oda, a hova jutni akarnak. Pedig az a kis asszonyka hatalmasan körül volt bástyázva. Legelőször is ott volt az anyósa, az öreg grófné őméltósága, a kinek mindenre kiterjedt a figyelme s igy a többek között Lacira is. Nem jó szemmel nézte a dolgot. Sokkal erősebb bástya volt azonban maga a Fizsi grófné, a ki igazán szerette az. urát. Szerelemből ment hozzá. A férfi nevével, a nő pedig vagyonával nagyobb pártit csinálhattak volna, Csakhogy imádták egymást. Sokszor megleste Laci, amikor társaságban néha a férfiak félrevonulva diskuráltak,a grófné szemei meszsziről is urára voltak szegezve. Ezekben a szép, szelid szemekben ilyenkor valami kimondhatatlan ragyogás tündökölt. Ezt a ragyogást mintha már látta volna más szemekben is! — Igen, igen . . . fiatal, szerelmes leányok szemeiben. Ez az odaadó gyöngédség, melylyel a grófné férje iránt viseltetett, ez hódította meg Lacit is. Szinte ingerkedésnek vehette volna az ember, mikor Lacival beszélgetve ilyeneket mondott az uráról; — Nézze csak az én Gyurimat . . . Képzelhetni-e szebb, férfiasabb profilt? . . . Sohase tudnék olyan férfit szeretni, a kinek nincs szép profilja. Az iiyen beszéd határozottan boszantó, ha az ember véletlenül éppen olyan orrnak a birtokában van, a melyet a hivatalos leírásokban egyszerűen «középi -nek jeleznek, a melyik sem római, sem görög orrnak nem mondható. B . . . Laci elhatározta, hogy legközelebb igyekezni fog a grófnét meggyőzni arról, hogy a profilnak semmi köze sincs a szerelemhez. A grófné ennek a férfinak a kedveskedéseit minden kaczérkodás, bátorítás nélkül, mindazonáltal bizonyos jókedvüséggel, gyönyörűséggel fogadta. A szerelmes nyilatkozatokra néha oly naiv ellenvetéseket tett, pl. : — Csak nem kívánhatja, hogy egyszerre két férfit szeressek ? — Hát engedje meg legalább, — viszonzá Laci — hogy asztalán a morzsákat fölszedegethessem . . . Jót nevetett az asszonyka és mondá: — Oh én ismerem a maga étvágyát, maga nem laknék jól a morzsákkal ! Az egész telet ilyen enyelgések, tréfálódzások között töltötték el. Laci nem titkolta a dolgot. Társaságban, az asszony és férje előtt is gyakran mondogatta : — Hiszen tudjatok, hogy szerelmes vagy ok a Fizsi grófnéba. Ha ketten magukba voltak, Laci alig beszélt. Ez a szeliditett oroszlánok taktikája: bizalmat gerjesztenek a szeliditőben, s azután három heti engedelmesség után egy szép napon felfalják. Nyáron Laci elküldte a feleségét Szliacsra, ő maga pedig kibérelt egy kis erdei kastélyt 6 mértföldnyire az. Ifigenia grófné uj kastélyától. Számított rá, hogy a falusi élet több alkalmat fog nyújtani a találkozásra. Minden jól ment, mig egy esemény meg nem zavarta az ügy menetelét. A grófot kocsizás közben elragadták a lovak és egy meredek uton kifordították. Eszmélet nélkül, betörött vérző orral hoztak haza. Belső sérülésektől féltek. Egy hosszú hónapon át feküdt betegen, élet és halál között. B . . . . Laci minden nap elküldte az inasát a kastélyba, hogy hirt hozzon barátja hogyléte felől, s mikora gróf javulófélben volt, elhatározta, hogy addig nem megy a kastélyba, a mig meghívást nem kap. Ismét egy hó mult el, mialatt a gróf eltorzult arccal, de meggyógyulva rendes élet módját újból folytathatta. Végre Laczi megkapta a várva vart levelet. A grófné szemére hányta hosszas elmaradását. Bizonyosan érezte a hiányt. — Jöjjön hát, igy irt, egy csésze teára, ma délután 4 órakor. . . . Laci természetesen sietet a retidezvous-xa.. Vagy talán nem az lenne? Oh, jól ismerte ő már ezeket a hideghangu levélkéket, a melyeknél a kuszált irás elárulja a sziv lázas állapotát. Fogadni mert volna, hogy ez a csésze tea édes lesz. És csakugyan megnyerte volna a fogadást. A gróf véletlenül éppen kilovagolt. Fizsi grófné, szokása ellenére, a vendéget nem a nagy szalonban, hanem a boudoirjában fogadta. Kinn hüvüs, őszies idő lévén, begyújtottak a kandallóba. A kandalló fényénél a grófné szőke haja glóriaként vette körül a fejét. Arczán, hangján valami bagyadtság volt észlelhető. A férfi belépve, érzelmeit lehetőleg elfojtva, mondá: — Tudja, miért maradtam olysokáigtávol magától? A grófné a kandalló tüzében elmerengve feleié ; — Közömbösségből . . . A férfi szive elszorult s őszinte szomorúsággal vágott közbe: — Milyen rosszul ítél meg! Az asszonyka nevetett. Mai számunk 6 oldalra terjed.