Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. november 3. 44. szám. Előfizetési dij: Egész évre . . 8 korona. Fél évre ... 4 korona. Negyed évre . . 2 korona. Egy szám ára ao fillér. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer t8 íillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. Nyilttér petit sora 24 fillér. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A «Zalamegyei gazdasági egyesület?, a 'Zalaegerszegi ügyvédi kamara , a megyei községi- és körjegyzők, a «Kanizsai és novai járási községi- és körjegyzők egyleté -nek, valamint a Légrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet -nek hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Munkanélküliség és kivándorlás. Elszomorító hírekről olvashatunk a lapokban. A magyar munkásoknak jó része még mindig kenyér nélkül van. Ahelyett, hogy csökkenne a munkanélküliség, egyre fokozódik. Legújabban csupán a fővárosból mintegy húszezer iparos munkahiány miatt ki akar vándorolni. A nagy nyomor, a nélkülözés, a kenyérhiány immár oly nagy, hogy a nép kétségbeesésében a végső mentő eszközhöz : a kivándorláshoz fordul. Így van ez az ország valamennyi részében. Sehol sem lehet kedvezőbbnek mondani a viszonyokat. Még a legtehetősebb, leggazdagabb vármegye: a Bácska több falvában is nagy az inség. A kivándorlás eszméje mind mélyebb és erősebb gyökeret kezd verni a koldusbotra került népnek az agyában, hogy komolyabb aggodalmakra ad okot. A szegény embereknek egy része fölszedi sátorfáját és külföldön, jó részben Amerikában, vél jobb és biztosabb megélhetést találni. Pedig szomorú csalódás éri a kivándorlókat, akik a legkeserűbb tapasztalatokkal térnek vissza szülő hazájukba; mert belátják, hogy az uj világban még sokkalta nehezebb kenyérhez jutni, mint ide haza. Amily nagy számmal vándoroltak Amerikába a jobb sorsot remélő szegény emberek, ép oly tömegesen jönnek haza, megdöbbentő dolgokat regélvén a kint

1 lévő munkások nyomoráról. _> 1 n F # De nemcsak az Amerikába vándorolt magyarokkal van ez igy, hanem ugyanilyen sors éri a legtöbb európai bevándorlókat is. New-Yorkban közel hetvenötezer munkás munka nélkül ődöng az utcákon; jó részük családos és hasztalnn minden jajveszéklésiik, semmiféle foglalkozást nem találnak. Ami a legborzalmasabb, hogy oly nagy nem volt még a bevándorlás Amerikába, mint az idén. Az európaiak azért nem jutnak munkához : mert ahol tényleg munkaerőre van szükség, oda első sorban amerikaiakat vesznek és ha máiilyen nincs, akkor kerül a sor az európaiakra. Nálunk épen ez a panasz, hogy nincsenek tekintettel a munkás magyar voltára. Veszik nyakra-főre az idegeneket és igy természetes, hogy munka nélkül marad a szegény ember és elkeseredésében egy szép napon összeszedi sátorfáját és elhagyja a szülő hónát. Tenni kellene ezen a téren valamit! Ahol csak munkaerőre van szükség Magyarországon, ott első sorban a honfiait részesítse előnyben a munkaadó! Hazafias kötelességének kell lennie, hogy magyar ember mig munka nélkül van, addig idegen munkás nem számithat szerződtetésre! Ily módon részben is csökkenthetnék a nagyarányú és minden tekintetben káros kivándorlást. Ezt még idejekorán kell meggátolnunk épen a legalkalmasabb időpont, a kivándorlás nagyobb mérvű terjedésének a megakadályozására ! Nem nézhetjük közönynyel és tétlenül a tömeges kivándorlásokat! Az egész ország részeiben ma-holnap fölcihelődnek az idehaza egyáltalán boldogulni nem tudók és családostul hagyják el Magyarországot, amelynek pedig ugyancsak szüksége van fiaira! Minden egyes emberért kár, minden egyes ember veszteség a hazára! Találjunk módot, hogy a nép munkához jusson ! Hassunk oda, hogy még csak távolról se kisértse a földhöz ragadt szegény lelket a kivándorlás réme ! Talán az a nap-nap utáni kivándorlás mégis sürgetni fogja a munkaközvetítőknek az ország különböző részeiben való minél előbbi gyors felállítását! A nép nem kiván sokat. Túlkövetelése nincs. Csak szerén)', tisztességes megélhetése legyen biztosítva! Jgy nem lehetünk annak a veszélynek kitéve, hogy földjeink parlagon, műveletlenül hevernek, hanem ellenkezőleg munkás kezek ápolják, gondozzák, ami csak az ország előnyére, javára, jólétének az előmozditására szolgálhat. A tömeges kivándorlásokat tetemesen előmozdítják másrészt, ami szintén figyelemre méltó: a külföldi vállalkozók ügynökei, a kivándorlási ágensek üzérkedése, akik a hiszékeny embereket igen gyakran rá birják szép szóval és kecsegtető Ígéretekkel, hogy hagyják el szülőföldjüket! Az illetékes közegeknek éber szemmel kell erre a fajra ügyelnie, akik valósággal elözönlik az országot és pedig, sajnos, nem minden eredmény nélkül! Ezektől az ügynököktől is meg kell tisz titani az országot és ez is egy módja a kivándorlás enyhítésének! Az országos jegyzöegylet közgyűlése. A magyarorszagi jegyzők és közjegyzők október 27 -en délelőtt tartották meg rendes cvi közgyűlésüket Budapesten. Pestvármegye székházának nagytermében. A közgyűlést Kunosé Imre elnök nyitotta meg, melegen üdvözölvén az ország különböző részeiből egybesereglett kartársakat. Ezután felolvasták az elnöki jelentest, mely részletesen ismertette azt a mozgalmat, amely az egyesület kebelében a közigazgatás egyszerűsítését célzó törvények nyomán megindult s eredménye a választmánynak a sajtóban is közzétett határozata volt. A sajtó ezt az állásfoglalást nem fogadta kedvezően, mert tájékozatlan volt az egyesület eddigi munkásságáról, holott a jegyzők óhajainak nagy része — amidőn részletekben annak idején napvilágra kerültek — a közvélemény osztatlan helyeslésével találkozott. A „Zalamegye" tárcája. e 1 z a Volt egyszer egy szépleány Szép? — Nem jelző ez. — Gyönyörű, ragyogó, vakitó szépségjj 1 i A, hol egyszer megjelent, mintha elbűvölt volna mindenkit, a ki megpillantotta. Kábultan, dermedten alltak meg, mintha kővé váltak volna, a férfiak: oly hatást,, tett a, leány megjelenése. .',.\;:r.[r Hófehér arcza és — ennek a legnagyobb ellentéte — koromfekete volt a haja,,mely köriilkigyózott homlokán, márványszerü nyakán. Büszkén vetette hatra a fejét, ajkát félig kinyitotta, bámulatos két fogsorát összeszorította. Nézd meg ilyenkpr és ha élő lény vagy, akkor elkábulsz a nézésében, ellenalhatatlanul vonz felé valami, közelebb —• mindig közelebb, mig egészen oda férkőztél. Érzed lehelletét, és ugy jársz, mint a hajós, ki kősziklába ütközött! — Jaj neki, hajója szétroncsolódik és ő menthetetlenül belevész az örvénybe. Mintha nem élőlény volna .... Kőszobor, merev, hideg, érzelem nélkül. A férfiak bámulata, az epedő szemek, édes szavak, mind lepattognak róla. És ez a leány nem volt boldog Bámulták, körülrajongtak, szerették, de mindez hidegen hagyta őt. Sok bámulója közül kivált két férfi alakja. Komoly, higgadt férfi mind a kettő, tiz évvel idősebb az egyik a másiknál. Mindkettő, mintha csak közönyösen bámulná, e tüneményes szépségű leányt: óvatos volt mind a kettő, bármennyire marczangolta a vágy mindkettőnek keblét, soha szerelmet, de még vonzódást sem mert egyik sem elárulni. A sors sűrűbben hozta össze e két férfival a szép leányt. Fürkésztek, kutattak ezek, nem találnak-e valami parányi vonzódást a lány részéről maguk iránt. De a lány hideg maradt; rideg, mint egy szobor, egy élő szobor Multak hetek, hónapok, a lany közömbös maradt, mint eddig. Van-e benne érző sziv ? Tud-e ez valaha szeretni ? Női sziv! Ki képes rejtekeidet kifürkészni ? . . . A leány szülei intelligens, szerény viszonyok között élő emberek voltak. Jól nevelték gyermekeiket : egyszerűen, gondosan, minden vagyaktól menten. Mi tehette a lány szivét oly rideggé? Vájjon mi okozhatta azt, hogy semmi iránt érdeklődést nem tanúsított ?..... Egyszer, egész váratlanul megjelent a lany az idősebb férfi előtt : — Tudja-e Ön, Szenes úr megkérte a kezemet ? Mit gondol Ön, mit mond ehhez ? Benkő Jenőben meghűlt a vér, szive pár pillanatra mintha megszűnt volna dobogni, arcza sappadt lett; aiviyira meglepte e hirtelen kijelentés. Hamarjaban összeszedte magát és közömbösséget színlelve, az felelte Mit mondok ? Hát nagyon helyesnek találom. Béla komoly férfi, rajongásig szereti Önt, el fogja Önt fényesen tartani, minden kívánalmait teljesíteni fogja Ön boldog lesz ! — Gondolja, hiszi, hogy ugy lesz : tehát nejévé váljak ? — ni legyen Avval »arkon fordult, egy pillantásra sem méltatta többé Jenőt, és mintha ott sem lett volna, ugy eltűnt hirtelen. Ismét hetek multak Elza jegyese lett Bélának, Jenő csak ritkán látta már. Bár ne is látta volna! Mert emésztő fajdalommal, tomboló viharral szivében távozott, valahányszor a lány büyös köréből haza indult. Mennyi almatlan éjt okozott neki ez áldatlan szerelem. Közeledett a menyegző napja, A lány még mindig oly rideg, merev. Szétküldték a meghívókat, Jenő is kapott egyet. Bár fájdalomtelten, de megjelent a menyegző előtt néhány nappal a szülői házban, hogy szerencsekivánatait tolmácsolja, Bámulta a szép leány hideg arczát. — Elza ! Tehát férjhez megy Ön? Boldog lesz-e? — Boldog : hahaha ! Sohasem leszek boldog. Hát On nem tudja, hogy én Bélát nem szeretem ? Borzongás futott végig Jenő testén, Mily csodálatos lány! . . . . Meg volta menyegzői Nagy sokaság gyűlt össze, az orgona hatalmas hangjai megtöltötték a nagy templomot, bámulatosan megrezgetve a jelenvoltak szivét. Megjelent a menyasszony Meglepetés moraja futott végig a tömegen: Mily megkapó, — mily hideg! Hátravetette kápráztatóan szép fejét, büszkén, daezosan végig tekintett a tömegen, mintha valakit keresne. Mintha mondaná : Itt vagyok Kívántátok, im itt vagyok. Elmúlt a menyegző, a vendégség szétoszlott; kiki más érzelmekkel távozott. A menyasszony könyezett, tehát mégis van érző szive. Elza hazatért uj otthonába. Ki tudja, boldog lesz-e? Napok multak . . . Jenő csak ritkán látta Elzát. Meg mindig oly hideg, még mindig ugyanaz, de egy izben mintha kérdő, fürkésző pillantást vetett volna rája. Ugyan mit akart volna tőle kérdezni ? Egyik reggelen, mikor Jenő üzleti leveleit átfutja, egy különös alakú, női kézből eredő levélen akadt meg szeme. Mintha sejtene valamit, mohón kap utána, lázasan bontja fel és ki hiszi ? A levél Elzától ered. Jenő elsápad, lábai inognak ugy dől egy székbe. Asszonyi sziv! Ki ismeri rejtekeidet? Mai számunk 6 oldalra terjed.