Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-26 / 21. szám

XX. évfolyam 7ala-Egerszeo, 190Í. május 26. 21. S7árii Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitkor egyszer 18 fill. többszöri hirdetés­nél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. ^mm társadalmi, mmB'i k nímű Iáik fl •i i ,,/alamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a meCyei községi- és körjegyzők, a Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,Lrégrán: takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. IMI e g o" e 1 e n i k uo. i n d e il -vasárnap. inkban; ha nem engednők elragadtatni magunkat a bántódás, a harag es külső okokból támadt terje­delmek szenvedélyes szavára: meni yivei nyugodtabb, kellemesebb lehetne családi életünk! Ha tudnánk szeretettel viseltetni embertársa­inkhoz szóban és cselekedetben; ha nem rideg ö(i­zés alkotná tetteink főrugóját: ha nem az irigység, gúny és gyűlölet szúró fegyverét használnék visel­kedésünkben : mennyivel szebb lehetne — társas életünk ! S ha meg volna a tántqrithatlau hit egy fel­sőbb, örökkönélő, soha el nem muló. magasztos lényben ; ha tudatával bírnánk annak, hogy az em­ber nem önmagárét létezik, hogy fensóbb, niegma­sithatlan örök törvény kifolyása: mennyivel könv­nyebben viselnők az élet terhét, ti bántalmazást, megaláztatásokat, önmagunk és Szeretteink gyötrő szenvedéseit! Mennyivel derültebb volna életünk s nyugodtabb halálunk ! István, az első vértanú, miért tudott imádkozni ellenségeiért a inegköveztetés hosszasan tartó faj­dalma alatt? S miért törünk mi' egymás anyagi, erkölcsi megsemmisítésére csekély okokból ? Merj, amannak lelke a bit és szeretet, magasztíu cr/elrue* ivei volt telve, a miénket pedig a gyűlölet és, irigye ség vezeti! Oli, ha azok a tüzes nyelvek újra meg ' újra alá szállanának! Ä közigazgatási eljárás .ejyszemto. A közigazgatási eljárás egvsíeriisité ;éről a minisz­ter elnök által a képviselőkhöz beadott törvényjavaslatot' röviden egybefoglalva a következőkben ismertétjük: I. A közigazgatási ügyekben a jogorvoslatok te én ma fennálló teljes rendszertelenség megszüntetése mellen a jogorvoslati módozatok és határidők egységesítése, a közigazgatási ügymenet gyorsítása, a mai ttilságo-i cen­tralizáció enyhítése, az autonom testületek jogkorének kiszélesítése, az alsóbbfoku hatóságok felelősség-érzeté­nek emelése erdekében kimondja a törvényjavaslat/hogy a harmadfokú határozat ellen egyáltalán, a két egybe­hangzó határozat ellen pedig rendszerint nincs felebbe.zésiHtk­­helye. A ket egybehangzó határozat ellen azonban— illetek-, telen vagy törvénysértő eljárás esetén — felülvizsgálati kéie­lem intézhető egyenesen az iliető miniszterhez, mint a tör­unnepon. Hogy teljesedésbe menjen az ige; hogy a krisztusi tanok meghódíthassák a világot — uj világosságot árasztván az emberek életére, a szive­ket általános emberszeretettel hatva át; hogy az ókori mulandó istenek bálványimádó kultusa mind­örökre eltűnjék; hogy a régi birodalmak romjaiból újabb, hatalmas városok, államok támadhassanak; hogy Európa népeinek élete ujabb irányt vehessen fel : ötven napra a feltámadás után tüzes nyelvek alakjában szállott le a Szent-Lélek a tanítványokra, felruházván őket isteni ékesszólással a térítésre, apostoli hatalommal a keresztelésre, páncélnál erő­sehb vérttel a tűrésre, megpróbáltatásokra, kínzá­sokra, mártírhalálra, megdicsőülésre. Ennek a napnak az emlékét hirdeti pünkösd ünnepe; ezen nap emlékének áldoz ma a keresz­tény világ. Szent-Lélek szállott alá a földre; az Urnák lelke apostolokká avatta az egyszerű halászokból és vámszedőkből lett tanítványokat és képesekké tette őket más nyelveken beszélni, áddig ismeretlen nyel­veken. Láng alakjában, tüzes nyelvek alakjában jelent meg, hogy fennen világítson, mint a lobogó láng; meleget terjesszen, mint az égő tüz. Nem a nyelv, nem a szó volt uj, hanem a hittel, bizalommal telt szívnek az érzelme. Azok a tanítványok, akik hallgatták mesterök fenkölt tanításait, és akiknek kebelében — mint a buza a jól megművelt főidben — a tanítás termé­keny talajra talált; azok a tanítványok, akiknek kebelébe isteni szó hinté cl a magvakat, akik mes­terök üldöztetésén töprenkedtek, halálán tusakodtak, tépelődtek, kétségbeestek, föltámadásán új remény­ségre keltek; a halhatatlanság, az örökszeretet esz­méivel termékenyített, meggyötrött, megrázkódtatott s mindezek által megtisztult lelkületű tanítványok kezdettek szólani a Szent-Lélek nyelvén, az igaz­ság nyelvén, a szerelet nyelvén. A megtisztult lélekből jövő önzetlen szeretet szava művelt a földön legnagyobb csodákat! Az uj hit legdühösebb üldözője :Saul sötétségbe jut, mennyei szót hall : „Saul. Saul, miértüldözfsz engem?!" A mennyei szó eloszlatja a sötétséget, Saul lát, megvilágosulnak szemei, értelme, lelki élete. Pállá lesz. s kezd szólani az apostolok nyelvén; szólani soha sem hallott ékesszólással az uj hit fel­vetek mellett. Konstantint, a hatalmas római császárt, a bujdokló keresztények üldözőjét, fényes csillag inti, hogy mely ik jelben fog győzelemre jutni. Megérti a csodás jelenséget, felveszi a keresztsége! és biro­dalma a tisztult tanok hazájává válik. A mustármagból terjedelmes fa lesz s ma a művelt nemzetek nagy többsége áldoz a keresztény­ség oltárán a tüzes nyelvek alakjában jelentkezett Szent Lélek eljöveteli ünnepének. Azok az eszmék, azok a tanítások, amelyeket a Szent-Lélekkel telt emberi ajk hirdetett, uj életet teremtettek a népek milliói között. Az egyes ember és a rokouvér összesége, egy nemzet, fényben sütkérező, nagy és hatalmas ezek nélkül is lehet, de örök érvényű szépet nem alkot­hat, megelégedést., boldogságot nem találhat a ke­resztényi hit két sarkalatos alaptétele: az önzetlen, önfeláldozó szeretet és a halhat,-tlanságba helyezett rendületlen bizalom nélkül. Bizalom az egy igaz Istenben, szeretet ember­társaink iránt: ez a két érzelem volt, melylyel a tüzes nyelvek az apostolok szivét teljessé, ajakát ékesen szólóvá tették. — Ez a két, eszme volt, mely az apostolokat vértanúvá avatta, mely a ke­reszténység elterjedését előidézte, az emberek kétel­kedő lelkét megnyugtatta; uj munkásságot, új mű­veltséget keltett s a nemzetek életét új irányba terelte. A tüzes nyelvek Szent-Lélekkel töltötték meg az apostolokat s a megtisztult szívből jövő igaz szó évszázadokra, évezredekre változtatta meg a nem­zetek életét. Oh, ha leszállna újból s megtisztíthatná lel­künket! Mi más lehetne akkor életünk! Ha tudnánk a szeretet nyelvén szólani gyer­mekeinkhez, hitves társainkhoz; ha megtalálnék a szivhez szóló hangot feddéseinkben, tanácskozása­A „Zalamegye" tárcája. ^nnlis. t I. Csillagos éjszaka volt és a mezőn szomoiuan bó­língaitak. haimaíkönnyeket sírtak a virágok. A harang virág olyan búsan ringatta a fejét, mintha az őszi hei­vadás szele suhanna át felette ; a gyöngyvirágok reszketve bújtak ösaze, a testvéri szeretetbe keresve vigasztalást; a liliomleveleken nehéz könnyek permeteztek \égig s az ér partján a nefelejtsek méiyen a vízbe hajlottak, mintha oda akarnának veszni. S az egész mező felett halk, kimondhatatlan bánatos sóhajtás lebegett, úgy hogy a könnyelmű éji lepkék ijedten menekültek onnan. Soha. soha még ilyen szomorúság a mezőn. S a tündér, aki a virágok között járdáit, megkérdezte őket: — Édes kis testvéreim, a kik lábam nyomán fa­kadtok, mosolygásomból támadtok, mért vagytok oly szomorúak ? Feleltek a virágok: Ilogy ne sírnánk, hogyne szo­morkodnánk, mikor mindig rosszabbul erezzük magunkat a földön. Mi vagyunk hivatva illatos koronával fonni körül a legszebb hajnalon a menyasszonyok fejét. Ah ! de hol van ma menyasszony, a kinek örömmel simul­hatnánk a homlokára? Szólott a tündér: Jó! Tehát szülessék lányka, a kinek örömmel simultok a homlokára. Legyen ő olyan, aminőnek ti álmodjátok. Aki megváltja ártatlan, tiszta szerelmével a bű nős férfit. A kinek nászünnepe a ti diadalünnepetek lesz. A virágok, az ábránd, az ideál fényes diadal napja ! Szólott, a tündér es a mező felvidult. A harang virág kacagott, a nefelejtsek mosolyogtak, a lepkék bol­dogan szedték róluk a mézet, a mi most édesebb volt, mint egyébkor. II. Tulajdonképen pedig úgy kellene kezdenem, hogy született a faluban egy leányka, a kit a jámbor falu nevelt fel később . . . Igy kellene beszélnem. De mint az utcasarkon rongyokban didergő koldus az eletmentő alamizsnára : úgy vágyódik utánnad a lelkem meleg érzékem romantika. III. Az álarcos bálban a spanyol grand félre vonta a francia marquist. —,Tudja uram, hogy a felesége napról-napra meg­csalja ? És beszelt hozzá lázasan : feleségének egyediili oka ő, a féri. Neki fájt a nő bukásá, fájt, hogy ideaJja nem tudott megmaiadni mint szent hitves, de az üatal volr, követelhette az élet jogait, a férj pedig hamu, hitvány hamu. Mindezek után tisztán áll előtted a dolog — mondotta a lázas ember ahüledezőférjnek. Egyikünk nem tűrheti a másikat a világon. Valamelyikünk engesz­telő áldozat lesz az ő bukásáért. És óvómban összeültek a segédek egy mellékte­remben. Egy kövér el.-zaszi paraszt, egy brabanti polgár­mester, egy polchí netto és egy medve, — persze kosz­tümben. IV. Megtörtént ! Károgva repültek fel a varjuk. Az erdő a lövésre visszhangot adott. Mintha az ott lappangó néma ha'ál diadalkiáltása lett volna: hajrá! Az egyik véresen- fe­küdt a töldön. — Malvin . , . susogta Még egy kicsit vitatkoztak a segedek, valjo • a golyó az ötödik, avagy a ,hatodik borda alatt íuródott-e be, azkán hazavitték a halottat, a varjak pedig kiabálták: Kár, kár . . . V. Nem gyújtotta mega lámpát, hadd szokjék a sötét­séghez. Mintha a halott szóit volna Oszkárhoz : Miért öltél meg? . . . Nem a lém szólott 1 Oszkár­hoz, hanem egy fényes tünemény : Málvin volt. Eljött hozzá a szép asszony s átfonta az örvénybe rántó karjával, melyek puhák és erősek voltak, mint a hullám. Te, gyilkos, aki értem öltél, aki.boszut álltál azéit, a miért az a férfi magáévá tett. Bár tudta, hogy csak apám kónyszeritett, hogy hozzá, a nábobhoz menjek, aki' boszut álltál a pokolért, a mit az ö oldalán atéltam s 1 a bukásért; a mibe ő taszított. Most, a tied lehetek. Lelki ftirdalások kínóznak tálán ? Akared-e. hogy az én ajkaim leheljek füledbe : jól tetted. Én birok a Kúriákkal VI. És a férfi tudta, hogy ha most összeláncolja életét ez asszonyéval, veszve van. Ennek a nőnek lelke az örvény A nagyiavágyás, a kicsapongás, a modern élet minden Daemona szivében lakik. Menekülnie keil tőle. De hová ? S mintha muzsika csendült volna meg körülötte, mintha szétnyílt volna az ég kárpitja, apró, nevető an­gyal gyerekek zuhatagja, virágok bősegszaruja ömlött­volna alá az égből. S a fényben, az éjben, az ifjú emít^ 1 kek hajnal fény ebé!? megjeleni előtte : Annus a kicsi leány, a kit a faluban, elhagyott, hol suhanc éveit töltötte. S mintha vad fekete paripák vágtatnának előre a mélység

Next

/
Thumbnails
Contents