Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-26 / 21. szám

vényesség hivatott öléhez. Ugy a felebbezésnek, mint a felülvizsgálati kérelemnek csakis véghatározat ellen és csak érdekeltek részéről van helye. A felebbvitel előterjesztésének határideje a közigazgatás egész területén kivétel nélkül 15 nap. A felebbvitelt mindig az elsőfokon eljárt hatóságnál kell ós pedig akár Írásban, akár szóval, előterjeszteni vagyis a szóbeliség a közigazgatási eljárásban általánosittatik. Végűi az igazolás és ujrafelvétel kérdése általáno san ós egységesen szabályoztatik. Vagyis a törvényjavaslat I. fejezete a sarkalatos irányelvek szabatos kitűzésé mellett nagy vonásaiban egységesen kodifikálja a közigazgatási eljárást. II. A rendőii bíráskodás terén az eljárás gyorsítása, a közönségnek az esetleges zaklatásoktól és hiábavaló' költségektől, a hatóságoknak felesleges munkától és időveszteségtől való megkirnélése érdekében a hatósági fokozatoknak, a jogorvoslati módozatoknak ós határidőknek egységes megállapítása, valamint a büntető parancs intézményének életbeleptetése. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyekben egységes fórum lesz ezentúl elsőfokon a főszolgabíró (szolgabíró) vagy rendőrkapitány; másodfokon az alispán vagy városi taüács; harmadfokon az egyes minisztereknek kihágási bíráskodása a jövőben is fenntartatik. Mezőrendőii ós erdei kihágási ügyekben kis- és nagyközségekben fakultative (a feljelentő tetszésétől fiiggőleg) a községi bitóság járhat el elsőfokulag. III. A nagy részben indokulailanul ós céltalanul elforgácsolt kihágási büntetéspónxek rendeltetésének, szövevényes kezelésének, nyilvántartásának és elszámolásának egységes alapon való rendezése akként, hogy jövőre a közigazgatási hatóságok által hozott kihágási ítéletek alapján befolyó összes büntetéspénzeknek felerésze szegényügyi célokra a községet illeti, másik felerésze pedig a pénzügyminiszter kezelése alá taitozik s az utolsó 3 óv atlagának megfelelő arány szerint az igazságügyi, íöldmivelésügyi ós kereskedelemügyi miniszteri tárca javára fordítandó. E rendelkezéssel megszűnik a biintetéspén/.ek jelenlegi 80 különböző alap ós cél között való szótforgácsolása ; a községek a legégetőbb sociális kérdésnek, a szegény ügynek, eredményes gondozására jelentékeny anyagi forráshoz jutnak; az elsőfokú rendőrhatóságok pedig az 5 kimutatás, 13 nyilvántartás és 13 pénznapló vezetésével járó irásmunkától egy csapásri felszabadulnak. IV. A kézbesítési Ügynek amodern élet követeléseivel való összhangba hozatala akként, hogy a hivatalos iratok kézbesítése redszerint postai útra teleltetik, a városi bejelentési intézmény pedig — egész indokoltan ós gyakorlatiasán — egyúttal központi kézbesítő hivatalként felhasználtatik. V. Az alakiságokkal telített, rendszertelen s ennélfogva egyfelől az ügymenetet megbénító, másfelől a hatóságokat munkáv. 1 túlhalmazó mai ügyvitel általános egyszerűsítése, különösen a vármegyei központi és járási, továbbá a községi (kör) jegyzői, valamint a közigazgatási bizottsági és gyámügyi ügyvitel szabalyz itlinak, a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok és a községek ügyvitelére vonatkozó alapelveknek megállapítása. Az egyszerűsítési tervgyakorlati jelentősége egyfelől a kor követelményeinek megfelelő, egyöntetű ügyviteli szabályoknak a megalkotásaiban, az ügyvitel általános es összhangzó megjavításában, másfelől pedig abban csúcsosodik ki, hogy az egyszerűsítési munkálatok befejeztével és ezek betetőzésekép az érvényben maradó, valamint a módosított rendeletek összegyüjtedsenek ós a tételes rendeleti joganyag szakok szerint rendszeres gyűjteményekbe foglaltassék. VI. Az ügyvitellel lényegileg azonos hibákban szenvedő ós a változott pénzforgalmi viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő vármegyei központi ós járási, valamint a gyámpénztári pénzkezelés és számvitel szabályzatainak, a városok és községek pénzkezelésére ós számvitelére vonatkozó alapelveknek megállapítása. A legfontosabb mozzanat itt a közpénzpk továbbítására a posta takarékpénztári útnak, a cheque-és clearing-forgalomban igény oevótele. Az iskolai mulasztások ellenőrzése és az ismétlő iskolák felállítása tárgyiban a közigazgatási bizottság május havi ütésén a következő nagyfontosságú határozatot hozta : Mivel a községi elöljáróságok a népoktatási törvény 4. § ában rendelt pénzbírság alkalmazása helyett számos esetben felmentéssel vagy dorgálással térnek ki a pénzbüntetés alól: felhívatnak az összes járások főszolgabírói, utasítsák az összes elöljáróságokat, hogy a területükön levő, mindenféle jellegű népiskolák gondnokságai és iskolaszékei részétől beérkezett iskolamulasztási jegyzéken feltiintett növendékek és gyámjai ellen es/kö/ölt megtorlás eredményéről, a vonatkozó iskolamulasztás jegyzék becsatolásával, a kir. tanfelügyelőséghez, a szor g4lmi időt felölelő hónapok első és 16-ik napján, az 1901/2 tanév elejétől kezdődőleg jelentésüket felelősség terhe mellett megtegyék. Amennyiben pedig ily iskola mulasztási jegyzék nekik a gondnokságok es iskolaszékek részéről, további eljárás céljából ki nem szolgáltatott voín't, a kir. tanfelügyelőséget a fentebb jelzett határt időkben pontosan értesítsék. Jelen vég/ést a községházbán, illettve körjegízői irodákban kifüggesszek os az iskolaniulasztiik ellen követett eljárásokról kiilön nyilvántartást vezessenek. Ezen nyilvántartást a járási fősz.ílg ibiták községeik latogatása alkalmával a legszigorúbban ellenőrizzék. Felkóretnek jelen végzéssel az összes egyházmegyei főhatóságok, hogy a területükön levő iskolaszékeket a fentebb giéltatott intézkedés szoros betartására illetve az iskolamulasztások kéthetenkénti pontos kiszolgáltatására, az elöljáróságoknak vevónv melletti kézbesítésére, általá ban pedig az igazolt ós igazolatlan iskolamulasztások tüzetes megkülönböztetésére a legerélyesebben felhívják Ugyani'y értelemben követendő eljárásra hivatnak fel jelen vegzéssel az összes állami és kö/.ségi iskolák gondnokságai es iskolaszékei. Az ismétlő oktatásnak az 1901/2. tanév elején mindenféle jellegű elemi iskolánál szervezésa céljából az összes egyházi főhatóságok, állami és községi iskolai gondnokságok ós iskolaszékek jelen végzéssel oly célból kerestetnek meg, hogy a még hiányzó ismétlő iskolák szervezésere iránvolt eljárásuk ered mén véről a kir. tan felügyelőséget 1901. évi szeptember hó végéig, a nagyméltósági vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrhoz megteendő jelentés céljából, értesítsék. Jelen végzés az összes egyházi főhatóságoknak, járási főszolgabíróknak, a rendezett tanácsú városok polgármestereinek, az állami és községi iskolák gondnokségaínak és iskolaszókeinek oly kéréssel és felhívással killde lik meg, hogv a népoktatásügy sikerének a pontos isk> lázárban gyökerező elsőrangú követelményeit, a szellemi kep'ésre irányult hazafias buzgalmak legbensőbb odaadásával támogatni fogják. A háziállatok bántalmazásáról, Ugyan olvassák el ! A szegény iószái;okró! akarok szólani, a háziállatokról, amelyek a mi barátaink, munkái nkban segitő táisaink, táplálékot, ruházatot szolgáltatnak, némelyek maguk is táplálékul szolgálnak, minket őriznek, védelmeznek. A háziállatok alatt értem a lovakat, szarvasmarhákat, öszvéreket, szamarakat, sertéseket, juhokat, kecskéket, kutyákat, macskákat és szárnyas állatokat. Mert ezeket a törvény egyformán védelmezi. A törvényről és a háziállatokról beszélek. Nem mindenkinek van ideje a törvények nag\ felé s egyszerre lábuk elé hullana egv szál virág: úgy tett az ő gonosz, szörnyű végzetével a kis Annus, Sírt ós a könnyeken át mosolygott. Látta a kis leány alakját s a legszebb kép az életben, a mit könnyeken át moso lyogva nézhetünk. * S most beszéljünk egyszerű, minden fellengés nélküli nyelven. Falun vagyunk, Annuska fehér babos kötényt visel. Egyszerű népdalokat dalol. Iskolázatlan hangon, mint a pacsirta. A falu lehiggasztotta a szendélytől, vihartól tépett férfi idegeit Nyugodt józansággal kezdett nézni maga körül. Sőt már unta is magát egy kissé VII. Kimentek sétálni a kertbe. S a virágok, a kiknek vágyából, óhajtásából a kis Annus született, a kik megáldották Őt egész éietóre, tiszta, ártatlan, illatos lélekkel, titokteljes hangon biztatták : Most töltsd be hivatásodat, a miért születtél. Annus szótlanul haladt a férfi mtllett. Miről is tudtak volna beszélni a világfi ós a szép falusi libácska? A féifi azért beszélni kezdett, kereste a leány lelkében a visszhangot. Elmondta, hogy mennyit szenvedett. Hol találjon vigasztalást? Annus egyszerű, naiv ártatlan lelkéből fakadt a jó tanács: — Hol találjon vigasztalást . . . Imádkozzék. S rá nézett tiszta, imádságra tanitó szemmel. S a férfinak akkor azt kelletett volna mondani : bizony-bizony imádkozni fogok én; a te sziyed lesz az oltárom, a te szemed az imádságos könyvem, ártatlan édes fiatal leány. De ő nem értette meg a leány szivében a virágok lelkét, ő egy egyszerű falusi fruskát látott maga előtt, aki azt tanácsolja neki, hogy higyjen abban, a mit az ő világa régen kikacagott, kigu nyolt, eldobott S a leány romlatlan hitén felkacagott. Mintha a nap borult volna. Mintha szomorúan haj tották volna le fejüket a virágok, mintha végzetük arnya borult volna a kertre sötéten. VIII. Aztán Oszkár sokat nevetett a falun, a kis leány félszegségein s megfoghatatlannak találta, hogy tölthetett ily sok időt ezen a helyen, ő, a kit vaskapcsokkal tart fogva a nagy városi élet, az ottani nők káprázatos, bűvös lelke. IX. S a virágtüiidérek újra kiszállottak csöndes, pihenő éjszakán a búsongó kelyhekből; odalibegtek a ki* Annus ajtaja, ágya filé és hűs harmattal enyhítették annak égő homlokát. — Vigyetek újra vissza — rebegték a leány ajkai ti, akik a világra küldtetek. C-alódtatok bennem, nem tudtam betölteni hivatásomat. Nem vettek é.szie, hogy őrangyal vagyok, a tiszta szerelem nemtője. Nem tudok már az élettel megküzdeni edes virágtestvéreim. Szálljunk el mindnyájan a földifi). S a vírágtestverek elvitték magukkal a kis Annust a romlott, fekete földtől. * Tulajdoképpen pedig u,'y kellene végeznem, hogy Annuska kiheverte a csapást, aztán férjhez inent egy uradalmi gazdatiszthez, — de mint az utcasarki didergő koldus az irgalom nyomára, az életmentő könyörületre, ugy vágyódik utántiad a lelkem, az én sivái natuialista históriám közben, óh romantika. halmazából kikeresgélni azokat a rendelkezéseket, amelyek óvják az állatokat a bántalmazástól és büntetik a bántalmazókat. íme, itt vannak! Olvassák végig, azoi< is, akik nem barátai az állatvédelemnek. (habár az, amennvire humánus, sokkal inkább közgazdasági éidek). Olvassák el azért, hogy az állattulajdonosok megtanulják belőle: az állatok báutalmaztatása, megrongálása, vagy elpusztítása esetében miként vehetnek maguknak elégtételt, hová forduljanak, ha káruk s/árinazik, — mások pedig, kivált az állatokkal bánók, (kocsisok, béresek, cselédek) lássák meg az állatok bántalmazásának szomorú következményeit s igy kevesebb kár essék a jószágokban és kevesebb embert érjen büntetés. Azt tudja minden gazda és cseléd, hogv aki az állatot nyilvánosan kínozza, vagy durván bántalmazza-. azt városon a rendőrség, vidéken a főszolgabíró nyolc napig terjedő elzárással és kétszáz koronáig teij 'dhe'ő pénzbüntetéssel — s ha a pénzbüntetés rajta behajtható nem volna, mindpn 20 koronáér t külön egy uapi elzárással bünteti. (1879: XL. t. c. 86. §.) De már azt nem mindenki szokta levelembe venni, hogv az állatnak zárt helyen való kínzása, sőt annak puszta éhezteté.se, szomjuhoztatása, rosszul gondozása is büntetést vont maga után. Pedig ugy van. És ezt a biinte lést maga a gazda szabhatja ki, amennyiben ha a cselédet (kocsist, bérest, vagy az állatok más köteles gondozóját) figyelmezteti az állut hűséges gondozásáta s a figyelmeztetés nem használ: ezt azonnal minden felmondás nélkii l elbocsáthatja szolgálatából. (1876. XIII.' t c. 52. §.) Ezt a dolgot azonban nem szabad elhamarkodni. A gaz,la figyelmeztesse az ilyen rossz cselédet az állat hüsoges gondozására és az állattal való szép bánásmódra; magyarázza meg n^ki, hegy a durvasággal el lehet vadítani az állatot, akkor aztán az sok kárt tehet. D; gondovkodjek a gazda arról is, hogy a figyelme-'tetésn >1 tanú legyen jelen, különben megtörténhetnék, hogy a felmondás nélkül elbocsátott cselédnek megítélnék a felmondási időre eső bérét. A cseléd pedig vegye eszébe, hogy az ezen okból történt elbocsártuása mi itt nenc-iik a fel mond.isi időre járó bérétol esik el, hauem nehezen talál uj alkalmazást.-, azzal pedig ne töltse az időt, hogy piuaszával a hatósághoz (városon : rendőrség, vidéken: a főszolgabíró) forduljon, mert a törvény yilágos rendelkezése szerint a lótás futás ugy se használna No de tulajdonképen csak most jövök rá arra a törvényre, amelyhez egy kis magvarázat szükséges. Van ugyuiis a Büntető törvénykönyvnek (1878; V. t. c.) két olyan szakasza, amely az id igen ingó vagyon szándékos megrongálásáról szól; a kectő közt csak az a különbség, hogy az egyik vétségről, a raísik bűntettről beszél, az első csak panasz folytán, a mísik hivatalból üldözendő, az egyik büntetése kis-bb, a nr íúk n igyobb. Figyeljenek csak ide, más esetbán is Insznát vehetik annak, amit ezekről mondok. lyó dolognak neveztetik - törvényes értelemben — mind az a tárgv, arait egyik helyről a másik helyre lehet vinni, anélkül, hogy ez megsérülne a helyéből kimozditás által. Például: ingó dolog a kocsi, falhoz nem erősített jászol, láda, asztal, lámpa, ágy, rakásba rakott gabona, leszedett termény stb.) Az ingó dolgok közé tartozn ik a háziállatok is, u. m. Ió, szarvasmarha, öszvér, szamár, sertés, juh, kecske, kutya, macska és házi szárnyas állat (pulyka, liba, ruca, tyúkfélék). Már most midőn az idsgen ing V dolog szándékos megrongálásáról van szó a törvényben: ez alatt érteni kell az állatok (ló, szarvasmarha, öszvér, szamár, sertés, juh, kecske, kutya, macska és szárnyas házi állatok) megrongálását is (A megrongálás fogalma alá esik nemcsak a megsebzés, megcsonkítás, hanem a megöles, elpusztítás is.) A háziállatok szándékos megrongálásának nagyon sokféle módja lehet Megrongálás mind az, ami által az állat értekében csökken, vagy használhatatlanná vá ik (pl. a szem szándékos kiütése, lábának eltörése, megszurás), valamint ide tartó,ik az állat életének kioltása idegen ember által, az állat megsemmisítése. Ezt mondja tehát — az állatokra vonatkoztatva — a törvény. Aki az idegen háziállatot, ('lovat szarvasmarhát, öszvért, szamarat, sertést, juhot, kecskét, kutyát, inacskat, szárnyas háziallatot) bármiképen szándékosan bantalmazza e bántalmazás által annak értékét csökkenti, az/ nyomorékká teszi, vagy a tulajdonos beleegyezése nélkül azt megöl', megsemmisíti: az idegen ingó vagyon szándékos megrongá'ásának vétségét követi el, amelvnek büntetése három évig terjedő fogház és ötven forinttól (100 korona) ezer írtig (2000 korona) terjedhető pénzbüntetés. (1878 : V. t. c. 418 §.) Sőt ennek megkisórlese is büntetés alá esik. A büntetésen kívül a bűnös még az okozott kár megtérítésére is köteleztetik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a törvénv mindenkor igazságos. Éppen azért, csak az líyen szándékos kártételt bünteti. Ha azonban valaki nem szándékosan, hanem véletlenségből longál, vagv semmisít meg állatot, akkor csupán kártérítéssel taitozik a gazdának, de büntetés alá nem vonható. Azonban az ingó vagyon (így az állat) szándékos megrongálásának \ótsége csak a káros panasza folytán büntethető, vagy amint a törvény mondja: csak a sértett fél (káros) inditvánvara van helye a bűnvádi eljárásnak. Éppen azért tehát, a kinek állatját más szándékosan oly módon bántalmazza, hogy ez által az állat érteke kisebbedik, az ál'at nyomorékká válik vagy elpusztul, az menjen a városon a rendőrséghez vagy kir. íráshirósághoz, vidéken a kir. járásbírósághoz, vagy ha ez nincs, akkor csend őrséghez, vagy ha ez sincs, a községi elöljárósághoz ós ott mondja el panaszát, kérje annak jegyzőkönyvbe vételét s a jegyzőkönyvnek a kir. járás-