Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-10 / 10. szám

XX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1901. március 10. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szára ára 20 fi'1. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 tiII_ többszöri hirdetésnél !4 íill. Nvilt tér petit sora 24 fii. társadalmi, M a v \ a 1> i M 55 l U 10. szam. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Be rmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunkel Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Z

a

Iamegyei gazdasági egyesület", „Kanizsai és novai járási községi és IMI e g j el a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,Lcégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. i © 3=l ± Jsl jool i n d e n v a fs á. -n -n a, jt |l Március 15. | Szabadságunk ragyogó hajnala légy üdvözölve! Annyi szenvedés, annyi küzdés és annyi hányattatás után végre feltűnt Hunnia kék egén is a szabadság fénylő csillaga ! Az eszmének, mely testet öltött, a hazafiúi tevékenységnek, mely háromszáz esztendő óta szárnyszegetten küzdött a porban, megujulása és megváltása lett fél század év előtt március 15-ike. Nagy ennek a napnak dicsőssége nagy nemzetek fényes töri éneimében, de legnagyobb marad mindörökre a magyar nemzetében. Március idusán ünnepelt a római és a gall, ... de egyik sem áldozhatott a honszerelem oltárán jobban, mint a magyar. A honfiúi sziv még hazája rabságán kesergett, de a keblekben élt a remény, hogy Árpád honja, hősök hazája, szabad lesz, a bilincs csörgése megszűnik, a szabadság pillanata eljövend, hogy megváltson és megszabaditson. S ím a remény nem volt hiábavaló, a rab oroszlán széttépte láncait, melyek tagjait megkötve tárták. A hazafiúi munkás ság és tetterő dicső koronájául elérkezett a nap, melynek hatásai világra szólók valáuak s megmutatták, hogy a magyart, ha le is lehet nyűgözni a hátalom és az erő bilincseivel egy időre, szabadságától nem foszthatja meg semmi, -mert Titánok kelnek védelmére. Az elnyomatás hosszú évei alatt felhalmozódott honfiúi bánat, keserv egetverő lelkesedésben tört ki e napon. A lelkesedést támogatta a hazaszeretet ragyogó példája s megszületett március Idusa. Félistenek keletkeztek e napon, kik vezérelve a keblükben lángoló honfi tűztől, a Szvbadság, Egyenlőség, Testvériség magasztos jelszavai alatt félelmet nem ismerve, vissza nem riadva a hatalmak nagyságától, megtörték a rabságot, tettre buzdították a felébredt nemzetet, hogy eltiport jogait, ősi szabadságát követelje vissza. A lelkesedés, a felébredt honfiúi tetterő fényes jutalma lőn e napon a legdrágább gyümölcs, az oly forrón óhajtott sajtószabadság. Lepattant a sajtóról az a megrozsdásodott nyűg, a cenzúra, mely vaskarmokkal őrködött a hazafias lelkesedésnek niiiiden nvilvánulása felett ; «/ 7 mely nem engedte, hogy a honfi sziv elnyomatása felett keseregjen. Ez elfojtott minden hazaszeretetből eredő lelkesedést, sőt mély börtönbe dobta azt, ki e kinos rahság ellen fel merte emelni szavát. E napon a sajtó foglyának, Táncsicsnak, bör tönéről lehultak a lakatok s a megujhulás mámorában uszó lelkes csapat ujongya vitte magával, udyö zölve a szabad sajtót § annak kiszabadított foglyát. És néhány óra múlva a sajtó első szabad terméke, a lánglelkű Petőfi vTulpra magyart-ja, ezer meg ezer példányban forog közkézen, a dalnok még lelkesitően zúgja oda: „Rabok legyünk, vagy szabadok. Ez a kérdés válasszatok'' s a szent esküvést ezer meg ezer ajak vizliangozza: »A magyarok Istenére esküszünk, hegy- vabok tovább nem leszünk ! Az első diadaltól, annak fényességétől felbuzditott honfiak tovább mennek, hogy lerázzanak mindent, a mi leláncolva tartja a szabadságot s amit a magyarnak nem szabadott tűrnie, ha méltó akart lenni az ősökhöz, a kiknek tántoríthatatlan hazaszeretete naggyá tette a hazát; ha nem akarta meggyalázni történelmét, melynek Tápjain bár sörön fordulnak elő e nép milliónyi szenvedései, küzdelmei, de fényesen ragyognak elő az ősök dicső tettei, a régi daliás idők, melyek naggyá, bámufttá tették a hazát. Az a 12. pont, melyet a honfiak, élükön a dicső vezetőikkel, követeltek, összfoglalatja volt a nemzeti általános óhajnak. Az emberi jogok sarkalatos tételei voltak azokban lerakva. Törvényélőtti egyenlőség, népképviselet, független felelős minisztérium, sajtó szabadság, magyar hadsereg, az ősiség eltörlése, mind meg annyi világító oszlopként kellett, hogy megjelenjenek, hogy Árpád népét bevezessék a második ezer év ismeretlen küzdelmeibe. S ezeken kivül még számos dolog volt, a mi halasztást nem tűrő elintézésre várt. E napon dicső fénykörében a nemzeti vágyak mind előtérbe léptek. E nap el nem enyésző dicsőségének következménye lőn, hogy a nemzeti óhajok mind teljesedésbe mentek s az erre vonatkozó törvények, a nemzeti lelkesedés e napon megnyilatkozott,' vissza nem fojtható nyilvánulásának behatása alatt nem sokára szentesítést nyertek. S e nappal — melynek ragyogása kell, hogy minden honfiúi keblet betöltsön, — kezdetét vette dicső szabadságharcunk. Jöttek a diadalmas csaták, melyeknek folyama alatt megmutatta nemzetünk a világnak, hogy még nem fajult el Árpád vére. De jött ezután a megaláztatás, a szomorú elnyomatás, melynek tartama alatt a honfiúi keblek még fájóbban éreztek s forróbban szerették leigázott hazájukat. És ezt ismét felváltotta feltámadás, midőn az 1848. március 15-én hangoztatott eszmék újra felébredtek s nagy részben elfogadást nyertek. íme félszáz év története, melynek születése napját nem szabad téledrtün

1', mert akkor a nép, mely vasmarokkal törte le a rab kezéről a bilncséket, Budán feltörte a. börtön zárát, a mely ügy állott zordonan a reszkető tanács urak előtt, mint a végitélét napja, felszabadított és megváltott kínzó rabságából egy évezredes nemzetet. Szabaddá lett a gondolat, zúgva és rombolva szakított át háromszázados gátat. Szárnyra kelt a A „Zalamegye" tárcája. Valóságos falüsi liba. — Farsangi idyll. — Látszott rajtuk, hogy szívesen nézik egymást. A fiatal bolgogság teljes fényében sütkéreztek, amint Bécs város nevezetességeit szemlélték. Tetszett nekik minden, de mégis legjobban az, hogy egymás oldalán lehettek. Szép alak volt mindkettő: a tiaial asszony, mint a természet gyermeke, a feiti a művelt ember típusa. Pista hírneves tárcaíró, aki a legszebb vidéki leányt vezette oltárhoz s oly boldognak érezte magát, hogy Polykrates példája szernt egész Komolyan azon törte a fejét, mikeppen lehetne az istenek irigységét felkölteni. Tehetett volna ugyan okosabbat, mint fiatal nejét mások előtt mód felett magasztalni; de ezt nem hagyhatta s e gyengeségében annyira ment, hogy ezúttal csak azért kereste te) mindama becsi rokonait, kiket előbb mindenféle hadicsellei kikerülni igyekezett, hog) bemutathasa és magasztalhassa nekik „gyöngy"-ét A „gyöngy" első vendégszereplése rendesen nagy külső sikerrel is járt. De ettől a kudarcig többnyire csak egy lépés volt. A kudarcot a tei meszet gyermeke rendesen oly fesztelenül, biztosan és jókedvűen érte el, mintha ez másképp lehetséges sem volna. A legfeltűnőbb volt, hogy a férj mindig csak a pillanatnyi sikert látszott észrevenni ós soha sem az utána sántikáló kudarcot. Mert valahányszor a fiatal asszony valami lehetetlen kérdéssel állott elő, Pista hangosan kacagott, és teljesen figyelmen kivül hagyta, hogy a többi szánalmasan mosolyog és megütközve tekint kőiül a társaságban. Ezek a „többiek" azzal biztatták önmagukat, hogy a kérdés csak valami nyelvbotlás lehetett, mert oly előkeiő tárcaírónak, mint Pistának, neje, szükségszeiüen csak magas műveltségű hölgy lehet. Csakhamar azonban nem titkolhatták többé maguk előtt s ha egymás között voltak, hangos n kifejezést is adtak ama nezetüknek, hogy a szellemes tárcaíró bájos neje a világ legműveletlencbb asszonya, valóságos falusi liba! Pista távolról sem tartotta Ilkáját műveletlennek, de tudta, hogy tudatlan, meghatóan tudatlan s az első pillanattó

1 kezdve éppen ez tetszett neki rajta legjobban, mert nézete szerint a nőnek férje oldalán kell magát kiművelnie. Am a bécsi rokonok nem igy gondolkoztak s meg voltak győződve, hogy nagy bakot lőtt, amikor ezt a falusi libát nőül vette. Szegény Ilk.i sokat szenvedett e vélemény hatása alatt, legkisebb tévedését nagy nevetség tárgyává tették. Sohasem volt aunak nöellensége, aki tűszurásokat kigúnyolni képes. Ha nem is elég erős az asszony, hogy herkulesi erővel halálos csapásokat osztogasson, van hozzá türelme, hogy ezer nyilat faragjon, melyek mindegyikével megsebesíti áldozatát. Szegény Ilka! Hányszor kellett neked ilyen szúrásokat tűrnöd Elfogult leirt s ennek következtében még többször árulta el tudatlanságát. Pista időközben nevezetes változáson esett át. Mindig azt hitte, hogy neje naivitásán másJk is oly jóizüen kacaghatnak, mint ő. Még álmában se hitte volna, hogy „gyöngy"-ót nevetségesnek tarthatnák. Hogy valakinek nevetséges felesége legyen, az még a századik férfiúnak se tetszenék. Iróembert meg éppen sérti ez a tudat; mert irók — még a legjobbak is — hiuk. De egyszer mégis le kellett hullni a lepelnek a különben oly gyors megfigyelésü tárcaíró előtt s ekkor világos lett előtte, hogy imádott neje önmagát ós őt is nevetségessé teszi. Kezdetben még ugyan nevetésre kényszeritecte magát, vagy neje segitségere igyekezett sietni, hogy megmentse őt a tűszurásoktol. de a helyzet ez által nem javult. Pista folyton parázson ült és bizalmatlan, rossz kedvil lett.. Egyszer Ilka ajkán megint valami — meg gondolatlan kérdés lebegett, felkiáltván „Ah, Istenem",' de Pista azonnal félbeszakította :, „Igaza van Ilkának, tüstént el kell sietnünk, mert különben elkésünk. Bocsánat ..." S alig egy-két perc után már távozott a fiatal pár . t . Az utcán szótlanul haladtak egymás mellett. Ilka még sohasem érezte igy magát férje társaságában. Mintha fátyolon keresztül nézte volna az egész világot. Napfényes nyáreleji délután volt. A virágok üdéb; beknek, a leányok szebbeknek látszottak, mint máskor, Véletlenül egy leánynevelde előtt haladtak el, amelyből csicsergő leánysereg siet a szabadba. Pista figyelmesen szemlélte a bájos teremtéseket, mintha méltó életpárt keresne köztük. Gondolt-e tényleg arra, hogy jobban tetté volna, ha . . .? Miudenesetre igy szólt Ilkához : . Végre is még nem késő. Ha megtoldanok nászutunkat s teszeni azt, meglátogatnék a genfi tavat? Ott találhatunk környékén valami elrejtett leányneveidét, te a mulasztottakat napközben pótolhatod, én meg tárcákat. írok. Azt hiszem . ." De nem folytathatta, mert neje segítségére, kellett sietnie. Könnyű szédelgés tőg

fa el Ilkát. Szerencse, a szállodáig csak néhány lépés volt. Pista tovább tűnődött a szobában kalandos tervén. Ilka ismét jobban érezte magát — szundikált a pamlagon — azaz feküdt rajta és szakadatlanul zokogott, persze csak fojtottan, ugy hogy Pista legjobb, akarat mellett sem hallhatta volna. A szobapincér pontosan elhozta az előző nap megrendelt operajegyeket a mai „Sába királynője" előadására. A legügyesebb orvos sem rendelhetett volna ez esetben jobbat a fiatal asszonynak, mint hogy toilette t csináljon. Kart karba öltve léptek az opeia nézőterére. A véletlen gyakran a leggonoszabb cselszövő, ma is megcselekedte, hogy a fiatal pár mögött a legközelebbi sorban egy seieg neveidei leány, kisérő hölgyeikkel ültek. Pista ismét szemlét tartott. „Ami a külső megjelenest illeti, az én Ilkám kiállja a versenyt bármelyikével, de persze..." Nem fűzhette tovább gondolatát,, mert Gold: mark nehéz zenéje lekötötte figyelu ét. Pista értett a zenéhez s, iparkodott magát al ba az idegenszerű hangulatba illeszteni, mely a „Sába királynője" egész zenéjén végighúzódik. Époen mögötte ült egy különösen művelt „felsőbb" leány, aki a látogatására jött s társasagában levő nagynéni előtt műveltségét akarta fitogtatni. JVLai számunkhoz fél iv melléklevan csatolva.