Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-10 / 10. szám

tavaszi szellővel, bejárt hegyet, völgyet, palotát és kunyhót. Beszélt rég nem hallott édes, ismeretlen nyelven, melytől izzó lett az agy, hevesebben vert a sziv s megfeszült a karban az izom. S a megu juló természet ölén mintha csábosabb lett volna t vadgalamb búgása, szivhez szólóbb a fülemile dala illatosabb az erdők vad virága . . . De nem halt meg a szörnyeteg, hanem fölemelte polip karjait, hogy kiszivja a vért, ágyúdörgést hozzon a madárdal helyett és vérvirágokat termeljen hegyek és völgyek vadvirágai helyén. És ezek nyiltak bőven 15 hónapon át a Kár pátok magas bércei és a Székely havasok közt ép ugy, mint a négy folyó mentén, mert egy emberért a milliók nem hordhattak nehéz igát. Vagy fel kellett szakadni minden bilincsnek, vagy porba kellett hullani egy évezredes Demzetnek. Értsük meg március 15-ét s tegyünk e napon szent fogadást, hogy mig ész alkotni és sziv érezni képes: védjük, szeretjük mindig ezt a hazát. Cs. PóterfEy József. A német-orosz vámháboru. Talán egyetlen téren sem nyilvánul a különböző országok ténykedéseinek a liatása más országra nézve annyira, mint a gazdasági forgalomban. Mióta a vasutak megteremtették a világpiacot, mely az egész művelt világgabonatermelésének árát irányítja, bárhol történjék is valamelyes változás, vagy intézkedés, mely a világkereskedelemmel összefüggésben van, azonnal mutatkozik annak a hatása a legtávolabb esö gabonatermelő és kereskedő országokban is. Ilyen gazdasági eseményeknek mondják sokan a készülőben levő német-orosz vámháborut is. A németek miért, miért nem, kimondták, hogy az orosz búzát ezentúl csak jóval magasabb vámtétel mellett eresztik át a határon, hogy ezzel a belföldi termelőket megvédelmezzék az olcsó orosz búza versenyeivel szemben, s ilyképen biztosítsák a német búza áremelkedését. Erre pedig, mint a pénzpiacokon beszélik, az oroszok azzal akarnak válaszolni, hogy mellőzik a német ipar-termékeket és az iparsziikségletí cikkekért Oroszországból évenként kivándorolt milliók ezentúl részint bent maradnak az országban, mert uj ipartelepeket szándékoznak felállítani, részint pedig más iparos ország jövedelmét fogják nagyobbítani. Nem akarunk a kitörőben levő vámháboru politikai oldalával foglalkozni, mert kétségtelenül igen érdekes és fontos politikai következtetéseket lehetne levonni mindkét fél intézkedéseiből, csupán gazdasági szempontból kívánunk röviden hozzászólani annyiban, amennyiben minket magyarokat, mint agrikulturális államot alkotó népet, ez a kérdés érdekelhet. Ha mindenekelőtt tekintetbe vesszük azt, hogy Németországnak egész évi termése együttvéve sem elég arra, hogy az ország gabona szükségletét kielégítse, mert évenként ,mintegy öt millió métermázsa bevitelre szorul, nyilvánvaló, hogy ennek a mutatkozó öt millió métermázsa gabotoa szükségletnek a fedezésére a jó hírnevű magyar búzát is igénybe fogják venni a német gabonakereskedők, s valószínűleg sikerül majd az idén jobb árakat is elérnünk, mint amilyen árak mellett az utóbbi néhány esztendő alatt vesztegettük külföldön a magyar búzát. A másik fontos gazdasági következménynek pedig azt tartják sokan nálunk, hogy a német-orosz vámháboru alatt a gabonakivitelünk mellett más ipari feldolgozásra alkalmas nyers terményünknek is piacot nyithatunk majd a német iparos városokban és gyártelepeken, tehát sikerül majd azokat a gazdasági termékeket is értékesítenünk, melyeket most a német piacról leszorít az orosz bevitel. Az is valószínű, hogy a gazdasági életünk mellett iparunkra is lesz némi hatása ennek a most még csak szóbeszédben élő vámháborunak, mert van már nekünk is akárhány olyan ipar telepünk, mely akármelyik német, vagy angol teleppel sikerrel kiállja a versenyt, s lehet, hogy ezen a réven ís sikerül majd nagyobb forgalmat elérnünk, ha az oroszok iparszükségleteiknek egy részét Magyarországból fogják beszerezni. Ezek szerint tehát, ha csak valami komplikáczio közbe nem jön, reánk magyarokra nézve nem lesz hátrányos az oroszok és németek gazdasági viszálykodása, sőt mint fentebb röviden kifejtettük, némelyek szerint még előnyösnek is mutatkozik az. Tagadhatlanul ügyes érveléseken alapulnak ezek a gazdasági következtetések egvtől-egyig, de csak ugy ne járjunk velük, mint már annyiszor jártunk, hogy a sok fényes reménykedés elrepült felettünk, mint egy ragyogó, tündéri álom és arra virradtunk, hogy csak olyan szegények vagyunk, mint idáig voltunk, s a sóvárgott jobb mód helyett csupán csak egy keserves csalódással lettünk ismét gazdagabbak! A zalaegerszegi ízr. hitközség közgyűlése. A helybeli ízr. hitközség életében egy uj korszak állott be azzal az elhatáiozársal, hogy alapszabályait az 1868-iki kongresszusi sfatutum szellemében átalakította. S igy a status quoante állapotból kilepett és a haladó hazai zsidóság sorába állott. A közaóg uj alapszabályzatát az illetékes hatóság elfogadta s ezeknek alapján tartották meg a mult heti számunkban megemlített tisztújítást f. hó 3-án a polgári leányiskola egyik termében, tehát az első közgyűlést az uj aerában A szavazatszedő ós kandidáló bizottság elnöke dr Obeisohn Mói üdvözölte a szép szómmal megjelent hit közsogi tagokat, és kihudetíe a választás eredményét s felszólítást intézett a közgyűléshez, hogy az egyhangúlag megválasztott hitk. elnököt. Boschán Gyula helybeli üg> védet, küldöttség hivja föl a közgyűlésen való megjelenésre és az elnöki szók elfoglalására. A nemsokára belépő hitk. elnököt lelkes éljenekkel fogadták, dr. Obersohn pedig rövid beszédben kifejtette, hogy mily bizalommal viseltetik a hitközség elnökével szemben, ki a régi alapszabályok alapján állott hitközségnek egy évig elnöke volt, s ez idő alatt oly osztatlan elismerésre talált hitfelei részéről, hogy még jelölni sem akartak mást mellette, s keri az elnöki tisztségnek ujabb elfogadására. Boschán Gyula hitközségi elnök erre szabatos, lelke** beszédben kifejtette, mennyire örül annak, hogy hitfeleinek bizalmát birja és a megtiszteltetést, azzal akarja meghálálni, hogy a mennyi g)enge erejéből kitelik, mindent el fog követni, hogv a hitközség ügyeit felvirágoztassa. Nem akaija követni a svéd irónik, Tegnérnek, azt a mondását, hogy nincs magasztosabb a világban, mint az utokor megbecsülése, s ő inkább a kortársak megbecsülését akarja kivívni maga számára bű sáfárkodással, céltudatos vezetéssel és áldozatkész szolgálattal. Mivel a hitkö/.sóg nagy feladatok megoldása előt áll, a felekezeti szolgálmányok csakis midegyik hitközségi ragnak nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is áldozatkészségek révén folyhatnak be, s fölkéri a köz éget, hogy ez irányban támogassák őt. Azután megalakították az alapszabályok értelmében a hitk. adókivető bizottságot ós pedig a következőket választották a nem képviseleti tagok közül: Weisz Ármin, Füist Salamon, Fischer Pál, Ragendorfer Samu, Mondschein Samu, Heinrich Pál, Garai Lipót, Faragó Béla, Rechnitzei Miksa. A hitk. képviselet részéről pedig: Schütz Sándor, dr. Grünvald Samu, dr. Fürst Béla, Pfeifer Henrik, dr. Rosenthal Jenő, Fuchs Samu, Kohn Jakab, Heinrich Vilmos. Schvarcz Mór, Breisach Samu, Rosenberger Zsigmond, Grünbaum Ferenc. A számvizsgáló bizpttságba titkos szavazással beválasztattak : Mondschein Samu, Weisz Ármin, Rosenthal Gyula. Balassa Benő ós Pataki Gusztáv. Egyházkei ületi képviselők lettek titkos szavazással: Boschán Gyula és di. Obeisohn Mór. Ipar- és kereskedelem. Járt a szájacskája, mint a húsvéti kerepelő. Pista is kénytelen volt hallani, amint a nagynénit már a zenei bevezetés alatt oktatta a kis „felsőbb": a függöny Makart utánzat; a ház ünnepiesnek látszik, de nem hat; a páholyfalak szine hatásosabbá teszik a rikitó jelmezeket; Goldmark magyar, természetesen Wagner hive, aki a zsinagógában hallottakat hangszerezi s ért hozzá, hogy mint saját érzésű zenét tálalja fel a hallgatónak. »A főbb jeleneteknél mindenkor gyengén meg foglak lökni", fejezte be egyelőre a sokatigérő leány. Az első felvonás folyamán értékes felvilágosításokat nyertek a nagynéni ós a tárcaíró „lokális kolorit"-ról és a különös szövegről. „Sába királynője Salamon királyhoz jön, ez tehát ókori fejedelem találkozás volt, egyébiránt tisztán udvariassági aktus, minden politikai színezet nélkül, Sába királynője talányt ad fel Salamonnak ós ha a szövegíró helyesen fogta volna fel a történelmi anyagot, ugy az operát helyesebben : „Talányháborunak Salamon templomában" nevezte volna ós párja volna a „Tanháusernek"-nek. A zeneszerző alighanem gondolt is ilyesmire, mert „Ássad" ját az olasz kritikusok „zsidó Tannháuser"-nek nevezték. De a szövegíró egy házassági terv fondorlatos megakadályozására szorítkozott: Salamon király Assadot egyik főlelkészének leányával akarja összeházasítani, Sába királynője mindenféle fogással magához akarja csábítani Assadot és az ügy nagyon tragikusan végződik Ássad részére,, mert Istenhez, Salamon királyhoz és kedveséhez hűtlen lesz, a sivatagba száműzik, ahol nyomorúságosan elpusztul. Meg kell adni, a táigy eléggé együgyű, semhogy zenésitésre érdemes volna." Pista titokban örült, hogy ráadásul nem kapott még néhány gyenge lökést, mint a nagynéni. A kiiálynő első fellépte alkalmával alighanem elég járt, ki neki a gyenge lökésekből. A jó asszony sóhajtott és csak m«g szakított mondatokat lehetett hallani: „Jól van kifestve! A héber nők ónkeveréket raktak orcáikra 03 szemöldökeikre. — Oh jaj! Nem ért a fátyollal bánni. — Különben valódinak látszik! A maltaiak!— Most felismeri! (Lökés.) Vigyázz, megtagadja. (Ismételt lökó..ek). A befejezés az induló témájával nagyszerű. Hogy \olt." A második felvonásban is természetesen oktatva és meglökve lett a nagynéni. A „vezérlő motivum" legalább is oldalszurást okozhatott neki. A szerelmi kettesre, a „drámai cselekvés összecsomózására" élethossziglan vissza fog emlékezni. A templom jelenetben is folyton esett megjegyzés. A díszletek nem eléggé stílszerűek. Ezek ott a levisták ! (Lökés). Ilány antiszemita lehet közöttük! Most vigyázz, a „tam-tam!" A nagy kiabálás dacáia, mely a sziupadról hallatszott, mégse kerülhette el Pista figyel mét, hogy s nagynéni fájdalmasan sziszegett. Csodálkozott, hounan vesz. ez a nagy néni a bátorságot és a/ oldalbordákat, hogy a negyedik felvonást is végighallgassa. „Látnod kell, hogyan hanyatlik a cselekvés." A sivatag „olyan, mint a természet." És ez a hangszínezés. (Lökések özöne.) Figyelj az ellentétre, ha most a fehér galam bok jönnek! Milyen egysserüek ós Ízléstelenek a hölgyek pongyolaruhái. S most újból ének: „Itt a bará'!" Ebben a pillanatban Pista kedves nejecskójére nézett, kinek szemei aszinpadon haldoklószerelmi hősön csüngtek, két nagy köny csordult le arcára. Pista titokban sokért bocsánatot kért tőle. Szégyelte magát, hogy hűtlen lett önmagához ; igy szólt magához: „Mily könnyű lesz nőmnek,akiszeret engem, tanulni tőlem — és mily nehéz lesz ennek a neveidei tacskónak elfelej teni mindazt, amit tudnia nem kell!" Künn fel s alá sétáltak még kissé a csillagos éjben. Végre nekibátorodott Ilka és mondá: „Meggondoltam a dolgot s szívesen megyek a genfi tó mellé." De Pista heves csókjai nem engedték tovább beszélni : „Én is meggondoltam. Kevesebbet magasztalni — ha lehet — még jobban akarlak s/.eietni. Bocsás> meg !" Ugjanaz este a tárcaíró jegyzőkönyvének „Mit kell a nőnek tanulni?" című rovatába ezt jegyezte be: „Tanulj boldogítani s magad is boldog lész!" Iparosaink ügyeimébe. Az ipartörvény alapján létesült zala-egersgegi ipartestület a kezdet nehézségeit leküzdve lassú, — de biztos léptekkel haladt előre kitűzött s törvényileg is kijelölt utjain. Iparosaink nehezen tudtak a szokatlan intézménygyei megbarátkozni, mert a testület fenntartása tőlük némi anyagi áldozatot követelt. De mikor meggyőződtek arról, hogy a testület kereteben élvezett autonomikus jogok oly sokfelek ós az iparosság létérdekét oly közelről érintik, lassankint megbarátkoztak az ipirtestülct eszméjével, ezt megszerették, ennek javáért és felvirágozásáért örömmel és lelkesedéssel dolgoztak. Az önzetlen munkának meg is lett a gyümölcse, a mennyiben a testület az utóbbi 5 évben gyarapodva erőben és szellemben, akkora haladást tett, hogy csak dicsérettel és elismeréssel adózhatunk azoknak, akik utóbb években a testület ügyeit oly gondos kezekkel vezették, oly nagy köiültekintéssel istápolják. A legutóbb lezajlott, zásíloszentelósi ünnepség és az elnök személye iránt megnyilatko/.o rokonszenv végrehnjtása alhalmából a testület tagjai az egyetéitós zászlaja alól kitértek s egymással szemben ket elllentétes tábor oa sorakoztak. A t évi február hó 3. napján megtartott közgyűlésen az ellentétek tetőpontra emelkedtek s végeredményükben a közgyűlés határozatait oly mederbe tereltek, hol a kicsinyes és személyeskedő érdek üli diadalát ós háttérbe szorul az igaz muuka érvénye, a testület javát célzó minden nemes törekvés érdeke. A kö.gyűlés a kipróbált vezetőséget mellőzte, az elöljáróságot elismerés helyett tisztségétől megfosztotta s mindennek eredményekép jelentkezett a mai válságos helyzet, amelyből mindenáron ki kell bontakozni, meg padig okosan, hogy az ellentétek leküzdhetők, a normális állapotok visszaállíthatok legyenek. A f. hó 10. napján taitandó közgyűlés emlékezetes marad az ipartesület töiténetóben. Ekkor fog kitűnni, hogy a 16 éven keresztül lerakott alap elbirja-e az ellentetek súlyát, avagy leroskad-e az egyenetlenség lomha súlya alatt, maga ala temetve annyi tisztes munkát, annyi fáradságos haladást. Mi abban a kellemes reményben ringafjuk magunkat, hogy iparosaink e végzetes közgyűlésen az ipartestület ideális céljainak magaslatára emelkednek, hogy a kicsinyes —• szóra is alig érdemes személyes momentumokat felre vetve —• testületük eddig elért anyagi es szellemi sikereit kockára nem teszik, hanoin kellő m 'gfontolással s higgadt tárgyilagossággal az ellenteteket kisimítják ós hogy a választásnál az eddig kipróbált vezetőség felé tordulnak bizalmukkal. A vezetőségtől pedig méltán elvárhatjuk, hogy amennyi jen a bizalom megint feléje irányul, túl teszi magát bizonyos külsőleges formákon s megmarad eddigi helyén már csak azért is, hogy a szépen megindult haladást tovább fokozhassa, az ipartestülettel törvényes ós társadalmi feladatainak megvalósításában kipróbált ktpessegevel, higgadt- előrelátásával, szükségelt eré'yóvel és önzetlen jóakaratával tovább is támogathassa. Iparosaink józanságában bizuuk. Ei'telmessüguknél fogva megtalálják azt az egyedüli helyes utat, mely tiszta lesz az ellentétektől, a személyeskedéstől ós csakis az ipartestület j 1 felfogott érdekeinek minél sikeresebb gyakorlati érvényesülését eredményezi. Balassa Benő. Szövetkezetek ítalmerési és dohányelárusitási engedélye. A pozsonyi kereskedelmi- ós iparkamara széleskörű mozgalmat indított meg az iránt, hogy a fogyasztási szövetkezetektől az italmérési ós dohányeláiusitási engedüly megvonassák. A hazai összes kereskedelmi es iparkamarák tárgyalták ezt a kérdést s valamennyi hozzájárult a pozsonyi indítványhoz es az álulanos kereskedelem szempontjából, meg a szövetkezetek jól felfogott kölcsönösségén felépülő vitális érdekebői is együttes kérvényt adtak be a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hol legközelebb ebben a fontos ügybdti dönteni fognak. Kereskedelmi békéltető bizottság. Balassa Benő kereskedalmi kön titkár elkészült a kereskedelmi bekeltető bizottság tervezesével, melyet a kereskedő i íjak önképző egylete 1. hó 6-án tartott választmányi ülese nagy lelkesedéssel elfogadott. A tervezetet a közelebbi napokban egy kereskedőkből, alkalmazottakból és jogászokból álló vegyes bizottság tagja véglegesen megállapítani. A tervezetet aunak idejeu lapunkban ismeitetui fogjuk. Hivatalos-rovat. I. A gazdasági munkás és cselédpénztárról szóló 1900 évi XVI. t.c.1901, évi január hó 1-én életbe lépett. Ezen törvény a munkások megbecsülésének s az emberszeretetnek útját jelöli meg, a melyen a társadalom s az érdekelt cselédtartók, de maguk a mezőgazdasági munkások és cselédek válvetve, hivatva vannak, a létlentartás legmegterheltebb küzdőit munkaképtelenség esetén az éhenhalás és a koldulástól megmenteni. Törvény hozatott arra nézve, hogy módotadjon a napról-napra küzdő muukúsnépnek