Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-09 / 23. szám

XX. évfolyam Zala-EÉ^rszeg, 190í. junius 9. 23. szám JL Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetménvek: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. NUlt tér petit sora 24 HL ZALAMEGT társadalmi, 'én 55 inkú hetilar. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bá-mentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Köziratok nem küldetnek visszza. •A „Z

a

löDQ^áyei gazdasági egyesület", a „Zala-cgerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kacsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,L;égrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet' nek hivatalos közlönye. 2VI e g j e 1 e n i k t

m inden v a w á. -n -n a. Magyar közművelődés. A magyar társadalom a j lenben nagy feladatot kénytelen megoldani tisztán a maga emberségéből, nem segitve semmi külső tényezőktől. Más nemzeti társadalmak egy csapásra képesek voltak az egési közös érzületet a nemzeti óhajtások szolgálatába állítani s igy a politikai átalakulással együtt egész uj és a nemzeti géniusznak teljeseu megfelelő kfllső képet nyert az összeség. Nálunk a békés korszakra esik az összes nemzeti erők társadalmi utou való kifejtése, s igy lassan bár, de annál nagyobb meggondoltsággal és józansággal fáradozhatunk a társadalmi erők egységes nemzeti szempont szerinti összpontosításán. A mit századok véres harcai közepette elérni nem tudtunk; a mire a hazáért vértanúságot szenvedettek tízezrei vágyódtak: a magyar nemzet anyagi és szellemi hegemóniáját biztosítani e hazában, — arra most a modern kor különféle békés eszközeinek latbátetésével kell törekednüuk teljes erővel, céltudatos törekvéssel és körültekintő gondossággal. A mit annak előtte a népek sorsát eldöntő kard megszerzett a nemzetnek, azt verejtékes munkával most meg kell tartanunk; ami után nagy vezéreink hajdanában kívánkoztak, azt a szellem fegyvereivel mostanában tovább kell fejlesztenünk, felvirágoztatnunk s a jövőre nézve biztositanunk. És pedig tisztán társadalmi uton, annak tudatától vezéreltetve, hogy amit a haza felvirágoztatása érdekében teszünk, az egyszersmind e^yénj jólétünket és táji megcsorbitatlan fennállásunkat biztosítja. A magyar közművelődési egyletek eg}séges cél felé törekszenek; a magyar nyelvnek, a magyar szellemnek, a magyar faj kiválóságának utat akar nak egyengetni határtalan, senki által fel nem tartóztatható kifejlődésre. És minden fillér, mely tár sadalmi uton ez egyesületek anyagi erejének toko zására összegyűl: a nemzeti jövő oltárán, mint célját méltóan szolgáló áldozat, jő számba. És niiuden nyilvános tett, mely a közművelődési egyesületek tevékenységét képezi, egyszersmind ünnepéhes kijelentése annak, hogy megváltozott eszközökkel bár. de nem kevesebb áldozatkészséggel és soha le nem lohadó lelkesültséggel, a magyar meg akarja tartani mindazokat a vívmányokat, melyek dicső múltjának fényes eredményeit képezik. A közgazdasági előmenetel áll pedig napjainkban a nemzeti óhajtások előterében ; a nemzet anyagi gyarapodása első föltétel oly érvényesülésre, mely minden hazafi önzetlen igényeit kielégítheti. A közgazdasági függetlenség oly mozzanat ezekben a törekvésekben, mely elől a mag var társadalom többé ki nem térhet, az egyénnek épúgy, mint az össze ségnek, mindent el kell követnie, hogy ezt végrevalahára elérjük. De ne áltassuk magunkat! Igen nehéz és fáradságos az ut e fenséges célhoz és sok dolognak kell még megtörténnie, mig a hármas bérc hazája ban egyedül a magyar közgazdasági tekintetek lesznek kizárólagosan a mértékadók. De hogy valaha célt érjünk; hogy korlátlan ur legyen a magyar saját országában : a közgazdasági fejlődés alapjait jó szilárdan kell megvetnünk a magyar nemzet szellemi értelemben való propagálásának az érdekében. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a közművelődés a legszélesebb mértékben társadalmi rétegeinket átjárja, ,áthassa és fajsúlyra nézve a magyar géniusz tartalmát nagyobbítsa. Minden magyar — lakta vidék legyen a kul túrának oly közép pontja, melyből az értelem, a felvilágosodottság s a nemzeti célok iránti fogékonyság szerte áradjon a hazának oly vidékeire is, melyekben idegen ajkú honpolgárok laknak. A magyar középpontok oly tiszteletre méltók legyenek, hogy a nemzetiségek a magasabb ethikai tartalom következtében éreznék, hogy e nemzethez csatlakozni, e nemzet sorában részt venni s e nemzet törekvéseivel a saját óhajtásaikat azonosítani oly magasztos tény, mely önönmagában hordja jutalmát. Az ily magyar kö/ézpontok minden tekintetben legyenek kiválók! Ha ipart űznek: legyen iparuk oly fejlettségű, hogy tőlük szivesen és haszonnal tanuljon az idegen ajka polgár. Ila földmiveléssel foglalkoznak : legyen minden magyar gazda portája üzemre, tisztaságra és föld-zoretetre nézve oly minta gazdaság, melynek példája után indulni kivánjon mindenki. A magyar kereskedelem pedig törekedjék oly szohditásra, a hitelnek oly módon való kifejlesztésére, mely teljesen konszolidált állapotokra engedjen következtetni. És ha ezt elénük, akkor minden külső kényszerítő eszköz nélkül előáll a magyar fennhatóság, melyet a nemzetiségek őszinte tisztelete teljes mértékben elismer s melyhez az irigység soha fel nem emeli mérget lövellő fogait. Mert oly te^Meszetes, oly mesterkéletlen lesz a magyar géniusz érvényesülése; oly magasztosak a céljai; oly tiszteletreméltó egész eljárása, hogy mint feltétlenül elismert téuyező, áraszthatja szét áldással járó ténykedését. Közgazdasági fejlődésünk pedig még ina nem jár azokon az utakon, melyek e célhoz vezetnek. Különös állami helyzetünknél fogva inkább a nagyvárosi középpontokban érvényesül, mint a vidéken. A nagy ipartelepek, melyek keletkeztek, nem keresik fel az ország városait s kulturális tekintetben nagy ellentét mutatkozik a nagyvárosok és a vidék között. Kárára a magyar szellemnek, kárára az egyenletes kifejlődésnek. A székes főváros például rohamosan magyarosodott! A hol harminc évvel ezelőtt ritka volt a magyar szó: ott ma már mindenütt zeng a haza édes nyelve. A vidék azonban nem tart lépést a fővárossal s kivált a határszéli megyékben a magyar propaganda alig tudott számba vehető ered.nényeket elérni. S ha az okokat keressük, első sorban a kul turalis törekvések teljes hiányában vagy ferde alkalmazásaiban találjuk a vidék e tekintetben való visszamaradásának forrását. Hisz igen közelfekszik a felötlő példák egész sora saját vármegyénkben is. A Muraköz és a Vendvidék idegen ajkú lakossága anyagi tekintetben fölötte áll a mi elhagyatott Göcsejünk tősgyökeres magyarságának. Az anyagiak pedig a föld népének szemeiben a legelső sorban tekintetbe vett körülmények s a rosszul táplált, hitvány marhával dolgozó, rozzant viskókban lakó magyar a horvát és a vend szemében vájjon oly irigylendő ember, kinek atyafiságához tartozni az egyszerű paraszt esze járása szerint kívánatos dolog? A „Zalamegye" tárcája. •j^szültáp odaliszkja. Irta Kitolián. boy. Abdul Kherim a hatalmas török padisah, már kerek egy esztendeje, hogy háborút viselt Ali marokkói szultán ellen és meg mindig nem bírt győzedelmeskedni rajta, sőt hovatovább hátrálni volt kénytelen A hadi szereirse Alit pártfogolta és uiár vészes hírek keringtek Istambul városában, hogy a marokKói s/ultáu cnaiWktai mihamar ostromolni fogják magát a padisah Kzákhelyét. Leírhatatlan volt a törökök rémülete. Abdul Kherim raindeuiidp ünnepélyes szelamhkot'tartott, hogv diadalt könyfirögjón Allahtól, de hiába. A milyen fanatikus halálmegvetéssel harcolt .senge, midőn a diadal pálmája feléje hajtott, ép oly bénitólag hatott vitézeire a/, a lesújtó hir, hogy a török csapatok napról napra, majd itt, majd ott, vereséget szenvedtek. Mar a harmadik vezérének küldie el a szultán a selyem zsinórt, de Allah kegyelme még mindig nem akatt ."•eregére mosolyogni. Midőn a veszély már tetőpontjára hágott, jelentkezett egy gyaur nemes, a/angol >zármazásn lord Worthington es fela ánlotta szolgálatait a hatalmas uralkodónak es Abdul Kherim, mint a fuldokló a szalmaszál után, oly mohón kapott Worthington ajánlatán. A negyedik fővezér is megkapta a selvt mzsinórt és lord Worthingfont állitottaa szultán kegyelme a csapatok elere És íme! A gvaur vezér alig kezdte meg működését, a hadiszerencse ingadozó kockája azonnal a törökök oldalára fordult s gvors futárok minduntalan egy nagy győzedelmet vitték hírül az örvendező padisahnak. A törökök diadala teljes volt, Ali marokkói szultán kegyelemre megadta magát ós teljes díszben ezüst lánccal megbilincselve vett részt Lord Worthington diadal men tében. A levegő telve volt a hős vezér dicsőségével és földreborulva üdvözölték a tötökök a győzedelmes gyaur vezért, ki a veszélyeztetett félholdnak visszaszerezte régi fénvességét. Abdul Kherim személyesen várta palotája küszöbén és forró öleléssel, könnyes szemekkel vonta kebelére dicsteljes vezérét. Majd bevonultak a pazar diszbeu pompázó palota legnagyobb termébe, hol a divántanácsot szokták tartani és az összes vezérek s basák előtt szólt a szultán Worthingtonhoz: — Hatalmas vezér, Allah, az örök, nem fog megfeledkezni rólad, ki bár gyaur vagy, hogy a paradicsom legszebb hniijaival jutalmazza meg fényes diadalaid, melyIvel a félhold uralmát erősítetted meg. De itt a földön is nyerd el némikép jutalmadat, szólj s ha kívánságod teljesíthető, kerüljön bár országom felébe, teljesítve lesz. — S/ultán, köszönöm hálád e megnyilatkozását. Amit tettem, azt nem a jutalom reményében tettem Uazdig vagyok s földi kincsek nem boldogítanak — szólt Lord Worthington érces hangor; — látva azonban a szultán elkomorodó arcát, folvtatta: Ila azonban minden áion megajándékozni vágyói, úgy add nekem háremed legs/.ebb odaliszkját és vezéred túlontúl jutalmazva lesz. Az clszörnyedés moraja zúgott végig a díván ta nácsop. Abdul Kherim arcán a piros szín n halottlialványsággal percenként váltakozott, fuldokló hangon dö rögte Worthington felé: — Büszke gyaur! Kérted volna bár, hogy hozzam le neked Alah tündöklő csillagait, vagy merjem ki kanállal a Bosporus vizét, nem kívánhattál volna lehetetlenebbet, mint azt, hogy igazhitű muzulmán feleségót gyaurnak adji. Kérj mást, ime könyörgök hozzád, én a hatalmas szultán, csak azt ne kivánd, a mi lehetetlen. — Úgy hát ne adj semmit hálás padisah — szólt dacosan Worthington — és elhagyni készült a termet. — Megállj vezér, — kiáltott utána a szultán — te kívántad, legyen meg az akaratod. Még e percben esküdni fogsz háremem legszebb virágával. Hozzátok a főmuftit, az végezze a szertartást. E szavaknál Abdul Kherim arca a haragtól lángvörös pirban égett ós a vezérek s basák, mint nyárfalevél, remegtek félelmetes indulatától. A főmufti belépett. — Hozzátok a legszebb odalwkot. Fatimet, szólt a padisah, mig hangja a fájdalomtól könjbe fult. É« a szultána ralideht az.unuchok serege a dívántanácsba veze'te. Arcát slirü fátyol boiitottfl, valamint termetét is. de a fátyolon keresztül is meglátta Worthington, hogy a keleti faj remeke áll előtte! Bar sajnálta az agg Abdul Kheriraet. szivén kéjes .emegós futott keresztül a gyönyörű teremtés láttára, kinek izzó szemei perzselő lángsugarait még a legsűrűbb fátyol sem tudta e/homályositani. A főmufti kezébe tette Fatime parányi kacsóját ós Lord Worthingtont meleg tüz járta át, midőn aszultána rajidek kezének forró szorítását megérezte. Az esketés megtörtént és Worthington már boldoMfH a-/Hmnnkh,I/ F^I ÍV melléklet van csatolva.