Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-09 / 23. szám

Hiszen nem egyszer hallottuk a kicsinylésnek, a lenézésnek, és sajnos, még aszánakozásnak a kifejezését is horvátok és vendek ajkairól, mikor a vármegyei magyarokról szó esett. Pedig az uralkodó magyar fajnak illenék, ha minden tekintetben kiválóságát és fölényét bámulnák, mert igy jönnne létre a vonzódás a nagy nemzetfenntartó magyarság felé. A közművelődési egyesületek eddig bizonyos tekintetben ferde működést fejtettek ki, a mennyiben a nemzetiségi vidékeket elárasztották a kulturális intézmények egész özönével, a hátramaradt szegény magyar vidékekre pedig alig voltak tekintettel. P^s közoktatási kormány is csak Wlassics Gyula miniszter alatt kezdett állami iskolákat magyar vidékeken felállítani, ellentétben az előbbi kormányzati felfogással, mely a nemzetiségekről gondoskodott első sorban. Ha közoktatási miniszterünknek ez eljárását hálás szivvel fogadjuk, mert jóleső örömmel már is látjuk fényes eredményeit, tovább kell mennünk s az egész magyar társadalmat fel kell hívnunk és lelkesítenünk, hogy a magyar vidékeken a társadalom tegye meg kötelességét s a haza édes fiainak támogatásával, pártolásával a magyarság hegemóniáját a vidéken ép ugy biztosítsák, mint a nagyvárosokban. A mint a magyar elem elől járt vészben, harcban: úgy a békés eszközök alkalmazásával is hadd jusson neki első szerep. Oly ténykedés,' mely főiénvét minden időre biztosítja. S, Felhívás a magyar állami tisztviselőkhöz. A magyar tisztviselőknek az állami szolgálat egész életre szóló lelkiismeretes teljesítésére még eddig elegendő erkölcsi eiőt adott az önfeláldozó hazaszeretet. De midőn azt látjuk, hogy a megélhetés küzdelmeiben teljesen elhagvatva állunk, s helyzetünk javítását cé'zó törekvéseinket csak üres ígéretekkel támogatják, — erős küzdelmünkbe kerül visszafojtani a keserüaeg kitörő szavait... de a kötelességérzet megóv ettől I Mert: A magyar tisztviselők érdeke ma már országos érdek és annak törvény által való rendezését semmi más ok miatt elodázni nem lehet és nem szabad I Az állami tiszviselők helyzetének megjavítása érdekében, az ország minden részében a'akifsunk „állandó bizottságokat", melyek egy időben és egy értelemben tegyenek sürgető lépéseket a fizetés végleges rendezése és a szolgálati szabályzat életbeléptetése iránt Ily értelemben mi már megalakítottuk: a Tordán alkalmazott állami tisztviselők „állandó bizottságát." Ez az álllandó bizottság — egy bi/.o< t^ági elnök, egx intéző elnök és egy jegyzővel — működését már meg is kezdette, a bizottsági tagoknak mioden anyagi megterheltetése nélkül — tisztán erkölcsi támogatásuk mellett. Első ténykedésünk már ezen felhívásunk közrebocsátásával veszi kezdetét, mely által kérjük az ország minden részében alkalmazott tiszviselő kartársainkat, hogy szervezzenek a mienkhez hasonló állandó bizottságokat és bizzák meg azokat hasonló működési körrel. E bizottságok feladata: 1. A tisztviselő kérdést állandóan napirenden tartani," részint a sajtó utján, részint a fővárosi tisztviselő egyesületek összekötteteseivel; — hivatva lesz pótolni a fővátosban szervezett „Köztisztviselők országos szövetségé"-nek vidéken még eddig nem lete/ő választmányait; vagv azzá átalakul; 3. ébren tattani az intéző körök érdeklődését. Midőn ezen felhívásunkban foglalt kérő szóval fordulunk a tiszt viselő kartársainkhoz ós megjelöljük a mi irány eszménket, egyúttal a /. alatt mellékel

1 másolati kérvény példányban közöljük az országos képviselőinkhez intézett kérelmünket, melyet már Jel is küldöttünk a Tordán alkalmazott hatvan bizottsági tag aláirásávál ós amelyből láthatják kartársaink, högy mit kívánunk a törvényhozóktól? Hogy azonban kérésünknek általános nyomatéka és országos jellege legyen, óhajtandó volna, hogy a miénkkel egyidejűleg még a folyó év junius havában — minden vármegye központjából és minden választókerület képviselőjéhez hasonló kérvények intéztessenek ; mert csak igy és egyesült erővel lehet az összes tisztviselők jogo és méltányos kívánságait egybehangzó kérelembe foglalva — kifejezésre juttatni; — igy lehet elerni, hogy az a törvényhozás elé kerüljön e mint or«z. gos érdek, még ezen országgyűlés folyamában tárgyalás alá vétessék és elintéztesi-ók ! Azért bízzunk ügyünk igazságában és tartsunk össze, mert: egyesült erővel cclt kell érnünk!*) Az eddigi mozgalmak sikertelenségeinek oka az erők szétíorgácsolása volt. A porszem erőtlen, de a porszemekből alakult szikla erős ós hatalmas lehet. A állami tisztviselők érdekében Tordán alakult intéző bizottság által 1901 május hava 21-ikén megtartott értekezlet határozatából. Solymosi Miklós, kir törvényszéki biró, bizottsági elnök Harmath Domokos, Gallay Nándor kir. tlkvezető, kir. tszéki iroJatiazt, intéző elnök. bizottsági jegyző. Jegyzökönp. Felvétetett a kanizsai járási községi és körjegytők egylete által megtartott évi rendes közgyűlés alkalmával Nagykanizsán 1901. évi május hó 30-án. Jelen voltak: Ferenc/i János egyleti elnök, Kovára Gyula egyleti jegyző, Star/.sinszkv György egyleti pénztáros, Giiinfeld József, Szondy László, Szemző Gyula, Lévay Endre, Szentmihályi László és Nagy Ferenc egyleti tagok, Viosz Ferenc főszolgabíró, tisztb. elnök, di. Hauser János egyleti ügyész, Szemző Zsigmoud és Hajdú Lajos mint vendégek. Egyleti elnök üdvözölvén a jelenlevőket, a közgyűlést megnyitotta s előterjeszíetfe elnöki évi jelentését, melyet a közgyűlés egyhangú helyesléssel tudomásai vett. — Felolvastatott a mult évMcft/gytllésről felvett jegyzőkönyv, melynek hitelesítésére elnök által Grünfeld József és Szondy László egyleti tagok kórettek fel. Siarzsinszky György egyleti pénztároR előterjesztette az egylet évi számadását, amelv 684 kor. 30 fill. bevétel, 148 kor. 22 fill. kiadás, 536 kor. 08 fill. pén/tári maradvány ós 2085 kor. 82 fill. eizyleti vagyonnal helyesnek találtatván, egyleti pénztáros iészéie a felmentvóny megadatott. Ez'el kapcsolatosan határozatilag utasíttatott az egylet pénztárosa, hogy a vármegyei jegyzőegyletm k járó 1901. évi tagsági dijat az egylet pénztárából haladéktalanul fizesse ki. * Egyben megkerestetni batároztatott a megyei jegyzőegylet elnöksége az iránt, hogy a járáskörből és a vár-) A dolog sürgős voltára való tekintetből óhajtandó volna, hogy az egy városban különböző szakoknál #kalmazott tisztviselők minél hamarább érintkezzenek egymás között a szervezendő intéző bizottság létrehozása tekintetéhői. Ha a szervezendő iutéző bizottság Velünk egyetértő határozatban állapodnék meg: — a megküldött kérvény példányát már első érteke/.leten aláírhatnák és az országgyűlési képviselőjükhöz haladéktalanul el is küldhetnek. Ez által a törvényhozók az ország minden részéből egy időben lennének megtalálva. megyéből is végleg eltávozott Kállók Elek volt sárszegi körjegyző terliere 1901. évre előírva levő 6 kor. tagsági dijat törlésbe hozatni szíveskedjék. Kugler Sándor gelsei körjegyző egyleti tagnak, az egylettel szemben eddig ta-iusitott részt.vétlensége ós kötelezettségeinek nem teljesítése folytán az alapszabályok IV. 11 § a értelmében az egálét kebeléből' való törlése s fennálló tagsági díj tartozásainak per utján leendő behajtása határoztatott el egyhangúlag. Az indítványok tárgyalása folyamán hosszabb és beható eszmecsere után megkerestetni határoztatott a vármegyei jeg/zöegylet elnöksége, hogy tegye meg az ntézkedéseket a f. évi közgyűlésben, miszerinta közigazgatás egyszerűsítése terén ugy a vármegye alispánja, valamint a kir. péuzügyígazgató által elrendelhető felesleges ós célnélküli rövidítések mielőbb életbe léptettegsenek. Különösen a vármegye alispánjánál tegyen javaslatot az iránt, hogy atörvhatós. pótlék, miként a tisztviselők fizetés telemelósi járuléka, az évi községi költsógelőirany zatba legyen beilleszthető és százaléka a község pótadójával összesítve s ezzel kapcsolatosan kivethető. S az így összekapcs lt törvényhatósági ós községi pótlék a törvényhatósági útadóval egy főkönyvben ós naplóban legyen kezelhető. Tegye meg továbbá a kallő lépéseket a vármegye alispánjánál aziránt, hogy a vármegyei jegyzőegylet által már a mult évben beterjesztett és Zalavárroegve törvényhatósági bizottsága által elfogadott összesített adó kiakönyvecske lehetőleg még ez óv őszén életbe léptethető és használatba vehető legyen. Hajdú Lajos okleveles sormási segédjegyzö r d kérelme folytán az egyleti tagok sorába felvétetett. Az egyleti tisztikar választása a következő egy i.airgu eredményre vezetett: elnök Ferenczy János kiskomáromi jegyző; jegyző Kovács Gyula légrádi jegyző; pénztáros Staizsinszky György galamboki jegyző. Választmányi tagok: Grüufeld József sormási, Szondy László zalaszentbalázsi ós Nagy Ferenc langvizi jegyző. A jövő közgyűlés helyéül Ferenczi János egyleti elnök szíves meghívása folytán Kiskomárom, idejéül pedig május hó 2-ik fele tüzetett ki. Ezzel a közgyűlés tárgysorozata ki lévén merítve, egyleti elnök a szives megjelenés és élénk érdeklődéséit köszönetét nyilvánítván, a közgyűlést berekesztette. Ezzel a jegyzőkönyv bezárva aláíratott s annak hitelesítése a jövő évi közgyűlésnek lentartatott. Kmf. Kovát* Gyula ». k. Ferpiety János 8. k. egyl. jegyző. egyl. eln3k A ^szövetkezetről. A földmivelésűgyi m. kir. miniszter íg«n érdekes kimutatást készíttetett a hazai tejszövetkezeteknek 1900-ik óvi fejlődéséről ós forgalmáról. A jelzett kimutatás szerint az 1900-ik évben hazánkban száz újabb tejszövetkezet létesült ós tagjai úgy szólván kizáró!,ig kisgazdák, akiknek nemcsak a tejből volt hasznuk, hanem több állatot tarthattak és több trágyát tudván gyűjteni, földjeiket is jobb erőben tarthatják. Valóban az e téren kifejtett tevékenység teljes elismerést érdemel ! ' . Hogy mi történt 1895. óta, azt a következő számadatok fényesen igazolják: 1895-ben megalakult 4 tejszövetkezet, 1896-ban 10, 1897-ben 20, 1898-ban 36, 1899-ben 76. 1900-ban 100 s igy van az ors.ágbm ez idő szerint 246 tejszövetkezet. A szövetkezetekben részt vett 1896 ban 486 gazda 640 tehén üzletrésszel, 1897-ben 2.767 gazda 5.937 tehén üzletréeszi'l, 1898-ban 10.402 gazda 19,701 tehén üzletrésszel, 1899-b«n 15 357 gazda 26.917 tehén üzletrész, 1900-ban 26.952 gazda 45.934 telién üzletrésszel. Ez pedig annyit jelent, hogy ugyanannyigkisgazdát sikerült nemcsak a szövetkezés elméjének, hanem a belterjesebb gazdasági üzemnek is megnyerni, akiknek példája rövid idő alatt legalább is még annyit fog maga után vonni. A fejszövetkezetek utján értékesük 1897-ben 4.7 millió liter tej, 1898 ban 10 5 millió liter tej, 1899-ben 22 1 millió liter tej, 190O ban pedig 49 4 millió liter tej, melynek alapján a szövetkezeteknek bevétele volt 1897-ben 539.286 korona, 1898-ban 1,153 456 korona, 1899 ben 2 327 202 korona, 1900-ban 4,284.359 korona. Íme tehát ezek a számok fényes bizonyítékai azoknak a jelentékeny óvi összegeknek, melyek a semmibe vett tejből, mely még ma is legnagyobb részt a kisga/gák háztartásában elkallódik, bevehetők a amelyek milliókat képviselnek. A tejszövetkezeteK 21 vármegyében vannak elosztva. Legtöbb esik Baranyavármegyére, ahol 39 tejszövetkezet működik. A szövetkezetek tejéből vajat készítenek s azt viszik külföldre. Ugyanis Angolországban és Németországban több vaj kell, mint amennyit ott termelnek. Azért állítják fel hazánkban a vajgyárakat, amilyen van Ttmesvárott, Szabadkán ós Ves/premben, egy kiviteli vállalat pedig Dombóvárott. A vajteimeló központok közül még csak a temesvári működött egy éven át s annak forgalma is kisebb volt; mert. a tejszövetkezetek nagyobb része csak évközben alakul és csatlakozott hozzá. S ezen körillménv mel ett is meglepetéssel látjuk, hogy. oly vidéken, mint Toiontál- és Temesvármegyék, ahol szorosan véve m g csak ezután lehet szó marhateiiyésztósről, ahol tehát a szó szoros értelmében még nincs i> ttytertaelós, raej * 9 ós fél millió liter tejnek a fölét szállították be es tisztán csak a tejzsirért fizetett a központ háromnegyi d millió koronát! Következetes és eéltudsrtos müköde«el g»n távozni készült, midőn a szultán parancsszava megállitá. — Megállj vezér, még nem vagyunk készen ! Szolgák, vigyétek vissza Fatimet! A vezér kérdőleg tekintett a szultánra. — Haiom nap muiva, — folytatta a padisah, bejösz h ii emtmbe és ott kiválasztod a legszebbet magadnak. Ha eltalálod Fatimet, ugy az tied leszen, ha mást választasz, fejedet veszted. Zülfikár, vedd őrizeted alá a gyaur vezert! Egy horrhor^as szerecsen lépett elő, a szultán mögül, kezében óriábí pallossal. A halál szele rebbent a termen keresztül. A basák és bégek halkan mormolni kezdték a szurát imát, melyet akkor mondanak a törökök, hogyha halott van a háznál; oly biztosra vették Woithington halálát. Worthington pedig komoian lehajtotta fejét, majd ismét felkapva, büszkén, fagyos mosolylyal ajkái, távozott. Zülfikár mindenütt a nyomában s hogy foglya el ne unja magát társaságaban, azzal mulattatta., hogy pallosára hajszálakat ejtett, melyek ketté szelve hullottak le a földre, evvel is bizonyítva annak élességét. A három nap letelt. Lord Worthingtont bevezették a szultán háremébe. A diszes pompázó termek a, fényes tiikrök ezrei, a szökőkutak s a mindent betöltő ambra es rózsa illat elkábitá fejét. Midőn pedig a hárembe lépett, elszédült attól a gyönyörűséges látványtól, mely szemei elé tárult. Mintha a menyország angyalai szállottak volna alá, hogy megtévesszék az emberi sziveket, oly válogatott szépségek voltak ott egy rakáson. Háromszáz szebbnél szebb odaliszk nzemének perzselő sugara érte Worthington arcat. — Válaszsz! — hangzott egy láthatatlan alak parancsszava, melyre Worthingten rögtön a szultán gzavára ismert. Kémlelődye nézett szét a háromszáz szépségen, szigorúan mérlegelve mindegyiket. Ám választani nem tu dott. Mindegyik szép volt s mindegyik mégis szebb. Midőn már harmadszor vette szemügyre a szem kápróztató szépségeket, figyelmét két odaliszk vonta nia gára. Az egyik, midőn szemét reája szegezte, barátságosan mosolygott feléje, mig ajkán hamiskás mosoly játszadozott. Talán ez lenne a szultáoa valadeh? Hiszen Fatiqte az esketés alatt vágyódva szoiította meg kezét és mosttáu örül, hogv megszabadulhat a hárem émelyítő 'légköréből ? A másik odaliszk pedig szomorú pillantással tekintett reá. Avagy tán ez volna az igazi, ki sajnálja ily ifjan elpusztulni látni? A kettő közül egyik biztosan FaMme! De melyik? — Válassz! — hangzott fel ismét a láthatlan alak parancs szava. Erre Worthington a két odaliszk közül egyiknek megragadta kezét . . . Zene harsogott, ének hangzott fel, a müezzinek a mecsetek tornyáu hálaimákat zengtek, az egész hárem boldogan sóhajtott fel. Wotthirgton jól választott, az odaliszk Fatime volt. —