Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í898. szeptember 18. 38. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, kőimlisi és vadászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Za lam eáyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. IMI egj elenik; m inden vasá:mxa;pErzsébet királyné h.alála. Gyászba borult az ország. Meggyilkolták Magyarország királynéjáé Genfben. Genf! te három művelt népnek gazdag városa. Megáldott tégedet az Isten az emberek műveltségével, a természet szépségével s az aranyok gazdagságával. Oh te magas műveltség! egyik lábadat a szabadság földjén pihenteted, másik lábaddal embertársunknak a nyakát taposod s elrablód az életet, amit nem te adtál. Te aranyok gazdag városa ! benned járnak-kelnek azok a sötét démonok, kik az aranynál is drágább vagyont rabolnak, a leggazdagabb szív kincses házába törnek pusztítani . . . Nem gazdagodnak vele. Óh, ha tudnák, most be szegény fájó szivet raboltak el! — Te szép vár >s ! Kincsesháza a természetnek ! . . Kézenfogva ölelget át téged egyszerre a tél, tavasz, nyár és ősz. Gyümölcsöt hoz a kerted fája, míg mag s bérced vállán a tél hava csillog s lábad alatt a völgyben tavaszi virág nyilik és magasztal a költő dala, mert „szebbek a Frovence dalteL mezői", mint a gulyás pusztája... Folyóvizednek' csillogó tükrében s tavadnak kék vizében is a menyország fürdik . . . s néked ez n m elég. A partról is elrabolsz egy menyországot, Megölték partodon Magyarország ki- Nagy dolgokban rövid és száraz ami rálynéját, a mi menybéli asszonyunkat, p*— : emberi kötelességünk s csak addig terjed, országunk édes anyját. Olyan volt ő, mint hogy a holtakat megsiratjuk és eltemetjük. k ;o menyország: a íenkölt nemes ér- Megsiratjuk és eltemetjük most is a zésnek, a jóságnak és szeretetnek temploma. mi drága halottunkat. Ezt rombolta le egy istentelen kéz, mintÉdes anyánkat temetjük. Magyaroregykor Herosztrates a Diána templomát. 'szág gyermekei, hullassatok forró könyet jó Igen. Ez a mi gyászos fájdalmunk,anyátok koporsójára, — mert jó volt ő hogy nincs többé Erzsébet királynénk,hozzátok, az egész nemzethez, s annak koronás asszonyunk.minden gyermekéhez ; az egész magyar Óh nagy asszony ! pedig erős voltálnemzetnek volt ő édes anyja, te! Hármas koronát viseltél. A népek tettékVan azonban még e szomorú istenmagas homlokodra a királyi koronát, — ,hozzádon kívül egy emberi kötelességünk, ezzel nem sokat törődtél. Nagy lelkedre \ , , .Állítsunk emléket róla szivünkben, magad fontál szép koronát, a nemes jóság-lelkűnkben. Véssük jól emlékezetünkbe jó ból, —- ezt sem fitogtattad. I)e látta min- t-S '" . Mj^;királynénknak nemes alakját. Mondjuk el denki, a mit a sors adott: sziveden bor- v _ '."•;' : :unokáinknak is, hogy volt egy királynéja doztad a fájdalom töviskoronáját : ezta magyar nemzetnek, aki szerette a magyar súlyosan emelted. Magad egy megszentelt mmmnépet s akit szeretett a magyar; aki szefájdalom valál. rette és segítette a szegényt, s könnyet Talán ezt irigyelték meg a gonoszok!hullatott az ügyefogyottak panaszára, s Az emberiség jobb részében nem tá-gyógyító írt] készített a sebesülteknek ! Ki madliat annyi megvetés és utálat, hogya felséges urának, népek uralkodójának, a méltó legyen annak a gonosznak az elité- .magyarok királyának hitvesi szeretettel lésére, ki e nemes lényre emelte kezét. »«.^.„^ enyhítette nehéz kormányzói gondját. Meg kell elégednünk ama szomorúMondjuk el unokáinknak is, hogy Erzsébet vigasztalódássa], hogy a változhatatlan 9HKIK ||| királyné, a szelid galamblelkü asszony, végzet kezében könnyű játékszerek vagyunk " f mikor még viharos idők voltak, egy kézs a sors csapásait némán elkeli tűrnünk. . simítással csendesítette a kedélyeket; a Meg kell nyugodnunk abban az erős hit- "... harckedvelő férfiak zordon orcáira békeben, hogy elménk hiában hánykolódik, szerető fényt derített jó lelkének egy mert az irgalom és végső büntetés Isten — 1 - J mosolygásával ; hogy ő volt a kezes, kezében van. mikor Felséges ura kezet fogott a nemzettel ; hogy ő segített a rossz időkre borítani a feledés fátyolát. Mondjuk el unokáinknak és fiainknak, hogy nagy szavazata volt akkor is, mikor a felséges urával együtt a magyar szabadságharc katonáinak ajándékozták a koronázás ajándékát. Még mit ? Azt se feledjük el, hogy a mi Deák Ferencünknek koporsójára egy könyet hullatott a nemzettel együtt ő is, a nagy királyné. Ne feledjük el ezeket, mikor róla képet alkotunk. Nem is tudjuk mi elfelejteni, mert mi magyarok vagyunk. — A világtörténelem Ítélőszéke előtt a magyar nemzetet háládatlansággal még sohasem vádolták. Hagyjuk meg unokáinknak is, hogy okot erre ők se adjanak. A magyar nemzet hálája, rendületlen tisztelete s élénk költői képzelete a szentek közé emelte nagylelkű nemes embereit és asszonyait. Nem fog elfelejtkezni a nemes Erzsébet királynéról sem. A holtak birodalma sok embert befogad. De nagy a mi hitünk a feltámadásban. Most elköltözött királynénkat is meg fogiák látni a késő nemzedékek is a költők világában, a legendás alakok között Szent Margit, Szent István és Szent László társaságában, amint gyógyító füvet keres a betegek számára. Meg fogják látni a bánatos anyát a bús románcokban s - szivet tépő balladákban, amint elvesztett fián kesereg s hogy végre még ez édes fájdalmat sem engedik meg neki a gonosz emberek . . . S ha az élőkre fordítjuk szemünket, találunk-e vigasztalást magunk számára ? Nincs kitől. Az egész nemzet gyászol. De hol van olyan nagy fájdalom együttvéve is, mint a mi felséges Urunk, királyunk szivében ! ? Ő annyi kegyetlen csapás után most lelkének jobb felét vesztette el. Viharedzett tölgyfa. Levelei alá lnilladoznak. Ágak töredeznek róla. Itt-ott megszakgatja, sodor a szélvész a koronájából is. De áll a kemény törzs, bár vihar csapkodja. így áll magyarok királya. Gyertek oda mindnyájan bámulni az erőt, tisztelni a bánatos fenséget s szeretni és magasztalni a példaadó vezért, ki népei jóléteért aggódik saját bajában is. Gyertek, boruljatok térdre és imádkozzatok az Istenhez, kogy fordítsa el immár fejéről a csapást ! — Kérjétek az Isten irgalmát jó öreg királyotok számára. Egyúttal a nemzet számára is irgalmat kértek ekkor. Ki szereti a királyt, ha a magyar nem ? Kinek volt egymásután ezer esztendeig királya, ha nem a magyarnak i Király és nemzet mintha egy egész volna, mint a fő a testtel. Lám „rosz időket élünk, rossz csillagok járnak". Védelmezzétek könyörgéssel is a jó királyt s imádkozzatok, hogy „Isten ójja nagy csapástól mi magyar hazánkat." 1 a s J.ÍW n'^araasí^^mHaoiB Mai számunklioz fél iv melleidet van csatolva.
