Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

XVII. évfolyam. Zala-Eáerszeg, 1898. szeptember íí. 37. szán). Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. arsam, mmnmi b rrlr i r i aetuav. •A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-uek hivatalos közlönye. IMI egj elenik m inden vasárna ;p_ Iparügyi mozgalmak. Az a közgazdasági kapocs, mely harminc éven kérésziül bennünket Ausztriához fűzött, — mint a jelek mutatják — erősen meglazult és már-már úgy érezzük magunkat, hogy nyomasztó, hatása alól mi hamarább kiszabadulunk. Ez az érzés körültekintésre ösztönöz bennünket atekintetben, hogy milyen állapotban találja az új helyzet a magyar ipart, amelynek legelső sorban lesz oka örvendeni az új helyzet fölött. Az az iparfejlesztési mozgalom, amely a hetvenes évek közepén indult meg, bála Istennek, elég erős volt arra, hogy a nemzet figyelmét a hazai beszerzési forrásokra irányítsa. Igaz, hogy van még ma is temérdek panasz! Ezzel szemben azonban be kell ismernünk, hogy a Magyarországon készülő iparcikkek fogyasztása a belszükséglet által a busz év előttninek hatszorosára emelkedett általában. Nem szólunk azokról az iparágakról, amelyek épen az osztrák verseny, vagy lehetetlen helyi viszonyok, drágább munkaerő és egyéb okok miatt nem honosulhattak meg. A textil-iparnak még csak a kezdetén vagyunk. De van néhány, hatalmasan kifejlődött iparágunk, amely nemcsak belső szükségletünket fedezi teljesen és kielégítően, hanem a keleti és tengerentúli piacokra is képes állandó kivitelt föntartani. S van néhány, fejlődésképes iparcsoportunk, amelyből a közel jövőben várhatunk hatalmas fejlődést. Ennek persze elengedhetetlen föltétele, hogy ne legyünk kényre-kedvre kiszolgáltatva a hatalmas osztrák ipar versenyének. Hiába igyekezünk mi például minden erőnkből magyar üvegipart teremteni, ha ismétlődik az a rút neme a versenynek, amelyet az osztrák üveggyárak szövetsége okozott a mult esztendőben. A jeles urak ugyanis kartellre léptek az áraknak a lenyomására és önköltségi árakon alul adták Magyarországon üvegáruikat. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a magyar pénzen meggazdagodott osztrák nagyipar kimondotta, hogy most három éven keresztül ráfizet az üzemére. Ez alatt az idő alatt a magyar gyárak A „Zalamegye" tárcája. ^^szerelem jussa. — Paraszthistoria. — Ha tudnám, elvinném olvasóimat — legalább képzeletben — arra a kies helyre, hol én barangolok, a muló emlékek töredező talyigáján. Mert olyan az emlék is, mint egy rosz szekér: „itt is törik, ott is szakad", néha egészen elakad. Rég volt, mikor az ifjúság lábával átnyargaltam a hegyet és völgyet s ittam a forrás vizéből. Ugy elmaradt az az idő, mint az álom, s úgy ott maradt az a hegvvölgy, mint a folyóvíz felszíne, melyet gyors reptében megcsapdos szárnyával a fecske s odább suhan. Most a képzeletnek villámszekerén is lassan tudom bejárni a tarka emlékek szép helyét. Ha tehetségemben állana — mondom, felültetném olvasóimat a képzelet szekérére s elvinném az északkeleti hegyek közé üdülni, hol a Szamos nagy kanyargással, növekedő testtel, de mindinkább lomhább, vontatóbb járással távozik a születő földjéről. Négyszer-ötször visszafordul, mintha otthon felejtett volna valamit s szülőinek, a vénhegyeknek csupasz lábát megcsókolja és simogatja ráboruló szerelmesét, a virágot; végre hátat fordít; a kövek is megkönyezik, a fűszálak utána hajlongnak, s bólintván fejőkkel jó útat kívánnak. Aztán kövekbe és szirtekbe ütődve boldogtalan zokogással megy ki egy nagy hegykapún jobb hazát keresni a Tisza felé s ebbe eltemeti magával együtt gyerelpusztulnak s megint ők lesznek az urak és szabhatják az árakat úgy, amint nekik tetszik. Ez történt nem rég. Es ez nem fog történni többé, ha a magyar iparnak módjában lesz védekezni a vámsorompókkal az ilyen harcmodor ellen. A legnagyobb figyelemre méltó az országos iparegyesületnek kettős irányú hazafias tevékenysége, amelyet nemcsak hazánkban, hanem a messze külföldön is a legszélesebb körökben méltó érdeklődéssel kisérnek. Ennek a mozgalomnak a célja első sorban új iparágak meghonosítása, másod sorban az új, önálló vámtarifának az előlkészítése. Az elsőnél a tanulmányozás már óhajtott eredményhez vezetett s örömmel mutathatúnk reá, hogy a német, franczia és belga tőkék részéről oly nagy számú ajánlkozás történt a nálunk még hiányzó iparágak meghonosítására, hogy abban a pillanatban, amint a kedvező megoldásra kilátás lehet, egyszerre 30—40 hatalmas ipartelep építését fogják megkezdeni az ország minden részében. De idő kérdése különben is, hogy meg legyen az eredmény még az önálló vámterület nélkül is. Mindazonáltal párhuzamos tanulmányokat kezdettek meg az ország első iparegyletében az iránt, hogy melyek azok az iparcikkek, amelyek védvámszerű és jellegű támogatásra rá szorulnak és mely cikkek milyen vámtarifával kezeltessenek ? A mozgalom oly kezekben van, hogy minden magyar iparos a legnagyobb bizalommal tekintheti; és reménye lehet, hogy a magyar ipar félszázados elnyomatás után végre önálló, erős és hatalmas fejlődés felé indulhat. Alispáni jelentés a szeptember hó 12-én és folytatva tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűléshez. Csertán Károly alispánnak a "cármegye közigazgatásának és az ezzel összefüggő ügyeknek állapotáról 1898. április 1-től julius végéig terjedő időszakra szóló jelentése alapján közöljük a következőket: A felnőttek közegészségi állapota, daczára a gyakori csapadék és szeleknek, április, május és junius hónapokban igen jó volt, mert egyáltalán kevés megbetegedés fordult elő; juliusban eme jelleg megváltozott, a mennyimekkori ugrándozó örömét, ifjúi szerelmét, férfi bánatát és minden titkát . . . Elvinném olvasóimat e rövid pályafutást! élethez — tanulságul. Betérnénk útközben Koltóra, a lankásan emelkedő dombtetőre, a költőtől megszentelt helyre. Innen nézte végig az égen „ballagó felhőket" s a völgyben kigyódzó Lápos vizét, mint egy „odafagyott villámot". Itt olvasgatta Juliskája szeméből, hogy „a szerelem mindent pótol s a szerelmet nem pótolja semmi". A keltben van még a vén somfa, mely alatt irta a sötét falut fehér falával, hol egy fekete szemű lányka — volt. Nincs meg, elbujdokolt a föld színéről Anikó is, a vén cigányné, Petőfi nevéhez fűzve ifjú szerelmének az emlékét. Megtanulhatnák útitársaim itt is az emlékekből, hogy a szerelem nem kér, de követel s egyenlően töri át a rongyot és selyem ruhát. FJmennénk jobbra a szurduki erdős hegyek aljába, a regényes tájra, hol Jósika Miklós kőszikla pincében irta regényeit. S ha a képzelet csakugyan sebes szárnyú sas, hogy kevés időbe kerülve el ne fáradjanak, ide elvinném az asszonyokat is, leányaikat és unokáikat azoknak, kik úgy szerették a Jósika könyveit Avagy tovább barangolnánk, le a folyó mentén Hol még le-lefut az erdő vadja vizet inni, de egyúttal odatér meg a mezőség pásztora is szomját eloltani, búját eltemetni, egy rozzant csárdába. Mi is betérhetnénk oda. Miért ne? Nagyobb tisztaság van itt, mint a városi vendéglők bűzös környékén. Az eresz alatt árnyékban van egy hosszú gyalulatlan, de tiszta fehér fenyőfa asztal. Sajtot, friss kenyeret és bort raknak rá. A ki itt jár, abban az életerő lüktet; még a mi városi sápadt orcánk is felélénkül, egy kis vér gyűl belé a bükkfaerdő szellőjétől. Az asztal másik végén két ben váltóláz, gyomor- és bélhurut, úgyszintén hagymáz több esetben észleltettek, kimenetelük azonban elég kedvező volt. A gyermekek közegészsége nem volt oly kielégítő, mint a felnőtteké, mert a nyári hasmenés, vörheny, roncsolótoroklob, hőkhurutnagyobb számban mutatkoztak, a heveny gyomor- és bélhurut pedig több áldozatot követelt. A bejelentésre kötelezett fertőző betegségek közül előfordult vörheny 119 esetben; ezek közül gyógyult 101, meghalt 14, ápolás alatt maradt 4 ; torokgyik 3 esettel, ebből gyógyult 1, meghalt 2. Roncsoló toroklob észleltetett 63 esetben, gyógyult 40, meghalt 23 ; hőkhurut előfordult 147 esetben, gyógyult 20, meghalt 6, ápolás alatt maradt 121. — Alhasi hayymázzal megbetegedett 22, ebből gyógyult 10, meghalt 3, beteg maradt 9. — Kanyaró előfordult 38, ebből gyógyult 33, meghalt 1, ápolás alatt maradt 4. Fültőmirigylob észleltetett 63 esetben, bárányhimlő 12 esettel, melyek mind gyógyulással végződtek. Agyés gerinc agyhártyalob 1 esetben észleltetett, mely beteg meghalt; gyermekágyiláz előfordult 5 esetben, melyből gyógyult 3, meghalt 2. Mindezen előfordult fertőző betegségeknél a szabályszerű orvosrendőri intézkedések pontos keresztülvitele igen szép sikert engedett elérni, s csak igy volt lehetséges, hogy a vörheny és hőkhurut kivételével, a többi fertőző betegség járványosán nem uralkodott: — a védekezés módjai, közül leghatályosabbnak bizonyultak a fertőtlenítés s a betegek lehető elkülönítése. Szemcsés kötőhártyalob, mely az alsó-lendvai, Csáktornyái és perlaki járásokban már régóta táj kórosan, egyes járások- és városokban pedig szórványosan uralkodik, még mindig 1705 számmal szerepel; a gyógykezelés kielégítő eredményt mutat fel, de a nép tudatlansága, előítélete miatt úgy az orvosoknak, mint az egyes hatóságoknak a betegség tovaterjedésének megakadályozásárairányuló odaadó törekvésükben nagy,és sok nehézséggel kell megküzdeniük. A védhimlőoltás szabálvszerüleg teljesíttetett, s az oltási eljárás alkalmával rendkívüli hatósági intézkedések alkalmazásának szüksége sehol fenn nem forgott. Rendőri boncolat teljesíttetett 8-szor, —- külső hulla• szemle rendőri szempontból 33-szor ejtetett meg. Súlyos sértés bejelentetett 12; öngyilkosságot 15 egyén követett el. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 17 egyén esett áldozatává, 6 közveszélyes elmebeteg szállíttatott kórházba, 1 pedig, mint csendes beteg, házi ápolás alatt hagyatott. Veszett eb által egy gyermek maratott meg, ki is védoltás czéljából a budapesti Pasteur-féle intézetbe szállíttatott. A vármegye népesedési mozgalmát illetőleg április 1-től julius végéig született a vármegye területén 5115, meghalt 3264 s így a szaporodás 1854. A hasznos háziállatok egészségi állapota a lefolyt vállas ifjú ember ül. Borozgatnak. Hosszú botjok van és zsíros kalapjok. Az eső és a szél megvastagította orcáikon a bőrt. Gatyában járnak. Paraszt legények. Erős, izmos, durva külsejü paraszt legények. — De ne féljünk tőlök, amiért egy asztaltársaságba kerülünk. Nekik is van jussok. Miattok még a tekintélyünkön sem esik csoiba. Nem is bántanak azok minket, jámbor útitársaim ! ha el nem raboltuk kincseiket. Nyugodtan ülhetünk. Közülünk csupán a gyenge idegzetüek nem ülhetnek ez asztal mellé. Vagy bekötött szemmel ozsonáljanak, hogy ne lássák, mint keresi ez a pásztorember az ő jussát, elrabolt drága kincsét. A két pásztor összekoccantja a poharát. Aztán lioszszút hallgat rá mindakettő, mintha a keskeny asztal egyik szélétől a másikig a túlvilág messzesége volna. Petőfiként furcsa gyerek az a gyanú! Mihelyt megszületik, mindjárt enni vágyik, s ha jól lakik, rögtön szörnyeteggé válik. — Te ! — mondja egyszer az ifjabbik, te bátya! te nem vagy testvérem ! te megöltél engemet — erre az életre. Én feltámadásra küldelek téged — a másik világra. — Megbolondultál öcsém? Mit beszélsz? — Hát csak azt, hogy tegnap nem voltál kün. Hol jártál ? — Nem kötöm én azt minden gyerek orrára, hol járok, mit csinálok. Az úristen sem számadoltat engem, hé? nemhogy egy ilyen fickó régulázna. — Na, na! bátya ! keveset és jót. Azt mégis csak megmondod, hogy benjártál, Erzsinél jártál; még a falevél is azt mondja nekem, hogy úgy volt, — Na, úgy volt, s ki parancsol abból ?! Az ifjabbik pásztornak ene végig fázik a háta, onnan elköltözik s ínég a talpából is arcába gyűl a vér. Elvehettek volna tőle apai, anyai öiökségéí, elzavarhatták JVIai számunkhoz fél iv melleidet van csatolva.