Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1898. augusztus 28. 35. szám. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 lcr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. ii, k isi é nászati ketik A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. -A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. 3vT egj elenik ma. inden -v a s á :r- =n_ a jd. Egyesületi törekvések a vidéki társadalomban. Sokszor halljuk az említést a régi jó időkről, amelyek, fájdalom, többé vissza nem idézhetők s amelyekről sokszor úgy beszélnek, mintha azok liasonlithatlanul jobbak, szebbek és kedvesebbek lettek volna most folyó napjainknál. A letűnő idők emlékein elmerengve, vajmi könynyen jutunk arra a téves gondolatra, hogy a mult idők társadalma sokkal élénkebb, sokkal öszetartóbb és tevékenyebb volt a mainál. Pedig ha a társadalmi életre hatással biró és napról-napra felmerülő jelenségeket figyelembe veszszük, azt kell tapasztalnunk, hogy minden felé elementáris erővel lüktető és helylyel közzel lázas tevékenységű társadalmi forongást észlelhetünk. Nem a vidéki nagyobb központokról, hanem a másod- és harmadrendű városok mai társadalmáról akarunk néháy jellemző vonást feljegyezni. A vidéki nagyobb és jobbára forgalmi gócpontokba eső emporiális jellegű városok fejlődése és társadalma teljesen elütő irányzatot mutat a kisebb városokéhoz képest. Mert mig amazok fejlődése nagyobb szabású és rohamos léptű és ugy szólván a fővárosi jelleg után törekvő irányzatot mutat: addig a kisebb városok fejlődési folyamata csöndesebb mederben és kevesebb zajjal foly, azonban állandó tevékenységet tanúsít. A vidéki társadalom főtevékenysége napjainkban, leginkább abban kulminál, hogy működésének célhoz legjobban vezető eszközét az egyesülési törekvésekben keresi. A pénzintézetek, takarékpénztárak, népbankok és önsegélyző egyletek anyagi eszközöket nyújtanak, mindahhoz, amiket az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság terén elérni és megvalósítani óhajtunk. A virágzó pénzintézetek százai legfényesebb tanujelei annak, hogy az utolsó évtizedben önerőnkből, minden állami közvetítés és segélyezés mellőzésével, magunk emberségéből emeltük az illető vidéket arra a helyre, amelyet közgazdasági jelentőségében elfoglal. Az egyesülési törekvések a nagyobb ipar terén is észlelhetők. Részvényekre alapított gyáraink, ipartelepeink folytonos szaporodása csak azt tanúsítja, hogy törekvéseinkben kitartás vezérel és hogy a jövőbe helyezett bizalmunk napról-napra fokozódik. I)e anyagi érdekeink mellett szellemi haladáA „Zalamegye" tárcája. Vénkisasszony. Elbeszélés. Irta: szentmártoni Darnay Kálmán. En szépnek találom Laurát és Rabettet! Na ne tessék azért kacagni; mert együtt véve kilencvennyolc évesek; mert Laura napjában háromszor iszik kávét, két selyem szőrű fehér pincsit vezet sétáira, Babette pedig kanárit és cicákat nevel, mely utóbbiak egy tányérból esznek vele. Azért nagyon kedves lehet e két vénkisasszony az én szememben, ki őket Luci és Bébi korukban, virágzó leányságuk első hajnala óta ismerem. Luci ott lakott a templommal szemben kékre festett ősi házban, melynek ablakaiból szép holdvilágos estéken kihangzó mélabüs dalok oly sokszor megdobogtatták szivemet. Ha végig siklottak hófehér ujjacskái a zongora billentyűin, átcsapva ábrándos dalaiból a tüzes csárdásba, mely egybe olvadt az ő csengő kacagásával, szürkének láttam az egész világot, szürkének a kék égboltot, melynek egyetlen csillagaként Ő ragyogta be egész valómat. Virágos udvarának legszebb virága volt Lucuska, az ő sudár termetével, aranyos szőke hajával, melyet tizennégy éves koráig vastag hajfonatban leeresztve hordott. Ki csak egyszer is belenézett barna szemeibe, egy üdvösséget látott ott eltemetve. Elválhatatlan barátnője, a kis barna Bebi, olyan ellentéte volt a szőke Luczusnak, mint a sötétkék ibolya sunkra is gondolunk. S itt, e téren is, az egjesii lési törekvések egyengetik az utat. Ahol felső kereskedelmi-, polgári- vagy középiskolákat nem is tudunk teremteni, legabb alsóbb fokúakat rendezünk be, hogy a jövő nemzedékre kihatólag oly értelmes kereskedői és iparos osztályt létesíthessünk, amely a további önképzésre alkalmassá válván, magvát képezze egy müveit iparos és kereskedői osztálynak. Az egyesülési törekvéseket találjuk fel továbbá a közjótékonyság és a humanismus gyakorlásának megannjá nyilatkozásánál. Jótékony nőegyesületeiuk, betegsegélyző és egyéb aféle egyleteink keletkezése, szaporodása és virágzása szintén azt bizonyítja, hogy e téren sem akarunk visszamaradni a század uralkodó áramlatától, amely az anyagiság körében mozgó érdekei és modern reálizmusának érvényesítése mellett is oly szépeu össze tudja egyeztetni a phylantropizmus magasztos tényeit. A vidéki társadalmi élet egyik legjelentékenyebb mozgató erejét képezik — csak például hozzuk fel, mert épen a phylantropizmus magasztos tényeiről szóltunk — a tűzoltó egyesületek. Ezeknek az egyesületeknek kettős hivatásuk és feladatuk van. Az egyik, a nemesebb: a vagyonmentés. A másik, amely azonban egy cseppet sem áll mögötte tulaj donképeni rendeltetésének, az, hogy a társadalomban az osztályok között keletkező válaszfalat teljesen ledöntse s a társadalmi ellentéteket kiegyenlítse. Mint demokratikus alapokon nyugvó intézmény, hivatva van arra, hogy a társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledését előmozdítsa. S ha az egyesülési törekvések tág mezején tovább tekintve, felemlítjük még a sport egyesületek különböző nemeit: a torna eg3'esületeket, athletikai klubbokat, kerékpározó egyleteket, czőnakázó társulatokat, amelyeknek egyikével vagy másikával bizonyára bármely vidéki városban is találkozunk, akkor be kell ismernünk, hogy azt a régi elvet: „ép testben ép lélek" — a megvalósításhoz vezetendő, mindenütt és mindent elkövetnek arra nézve, hogy nemzetünk az elsatnyulás ellen megóvassék. De nem akarva sok mindennel előhozakodni, még csak a kaszinókat, társas- és olvasóköröket hozzuk fel, amelyek kiválólag arra vannak hivatva, hogy a vidéki társadalmat alapjában szabályozzák és sok tekintetben irányt szabjanak polgáraink tevékenységének. a kikelet első hóvirágának. Öt csak mosolyogni láttam, kacagását nem hallottam soha, legfeljebb sóhaját, ha csendes nyári ésténkint üldögélt a vadszőllővel befutott veranda alatt, elmerengve a holdvilág fényén, végignézve az augusztusi csillagok hullását. Lucusnak kívülem hatan is udvarollak, de ő egy nyolcadikért lángolt. Bebinek is udvaroltak néhányan; ő meg engem szeretett, mint később megtudtam. De olyan udvarlók voltak azok, kik olykor meglepték, mint a méh sereg a virágot, azután eltűntek, mint az őszi köd, ha a felhők közül kibujt a napsugár. Csak én tartottam ki mellettük; nem is hivtak másképpen, mint Luci és Bébi árnyékának, aki hűségesen kisértem sétáikban, végig táncoltam velük a bálokat, mellettük ültem mindig a színházban és a szeretet egész melegével dédelgettem őket éveken át. A rekkenő nyári délutánokon voltam a legboldogabb, mikor hárman együtt ültünk Luczusék szalonjában. Ok fejecskéjüket hátra hajtva, hűseltek a karosszék puha párnái között, én meg lábaiknál arra a puha zsámolyra telepedtem le, melyet Lucuska himzett. Órákon át elcsevegtünk. Ha néha elakadt a szó; ha szivecskéjüket megdobogtatta egy édes érzés, csendes ábrándozásba merültek. S ilyenkor én is hallgatva imádtam Lucust, gyönyörködtem üde arcába, kis szájába, mohón szívtam be hajának édes illatát, mely elkísért nem egyszer az álmok rózsás illatába, hol egy negyed óra alatt végig álmodtam mindazt, mi elég lett volna egy egész élet boldogságára. Igv tartott ez három évig, mikor kenyértörésre került a sor. Lucus nem akart feleségem lenni, mert még mindig azt a nyolcadikat szerette, Bébit p?dig nem vehetA hivatása magaslatán álló kaszinónak vagy bármily néven nevezendő társas körnek mindig kell annyi erkölcsi tekintélyivel birnia, hogy jrányt szabjon a kebelébe tartozó testületi tagok tevékenységének és ezek által közvetve az összes lakosság tevékenységének is, nyilvánuljon ez akár társadalmi, akár bármely más irányban. Az általunk felhozottakból csak azt akarjuk következtetni, hogy oly helyeken, ahol az egyesülési törekvés ily tág irányban és ily kiterjedett mezőkön mozog, ott a társadalmi haladás elmaradhatatlan. Minthogy pedig vidéki városaink legnagyobb részében hasonló jelenségekkel találkozunk, bátran elmondhatjuk, hogy a vidéki társadalom mozgató erőit a különböző egyesületek képezik. Évtizedekkel ezelőtt ez egyesülési törekvések legnagyobb része ismeretlen volt előttünk. Akkor a vidéki társadalom lüktető erőit csak egyesek képezték, most a legtekintélyesebb egyesületek alkotják. Akkor csak egy-két egyén tett a társadalomért valamit, most egyesült erővel mindannyian oda működünk, hogy emeljük azt és tekintélyessé tegyük. A vidéki társadalmat ma az egyesületek alkotják és képezik. Minél több virágzó' egyesülete és társulata van valamely vidéki városnak, annál élénkebb annak társadalma; annál inkább mondhatjuk, hogy ott az élet kellemesebben tölthető. Mi az egyesületek számából, azok virágzó vagy tengő állapotából vonjuk le következtetéseinket valamely város társadalmi életére és társadalmi egyedeinek sikeres vagy sikertelen működésére. S mert úgy tudjuk, hogy az egyesületi szellem vidéki városainkban mindinkább terjedőben van, bátran merjük hangoztatni, hogy a vidéki társadalom és az igazi vidéki társadalmi élet valójában csak napjainkban vau kifejlődve s a mult évtizedek vidéki társas élete még csiráját is alig képezheti a mai kifejlett társadalmi életnek. Az egyén értéke, Az emberek sorsánál tapasztalható különbségnek három körülmény az oka. Ezek a körülmények : mi az ember, mije van valakinek és mit képvisel valaki? Az elsőhöz az embernek a személyisége tartozik. Ez alatt pedig az egészség, erő, jellem, értelmiség és a műveltség értendő. A másodikhoz az anyagi javak sorolandók és a harmadiknál a becsületről, rangról és a dicsőségről lehet szó. tem feleségül, mert Lucust szerettem. Igy történhetett meg, hogy miután mindaketten ábrándjaikért egy csomó kérőt kikosaraztak, otthon maradtak. Úgy tiz év múlva, midőn már minden kérő eltűnt a látóhatárról, jöttek arra a gondolatra, hogy megvetik a férfiakat és közös lakásba mennek. Találkozott is egv alkalmas ház, ott szemben Bébiék vadszőllős verandájával, melynek virágos kertjét magas kőfal kerítette. Megvették és beköltöztek. Az utcára uyiló ablak sorba, olyan hetet mutató redős ablak táblákat tetettek, hogy a kíváncsi szemek elől elrejtve legyenek. A kapura is kis ablakot vágattak ; azon szedi be majd Nani, a vén cseléd, a netán érkező leveleket; azon kukucskálja meg, ha szól a csengetyű, hogy milyen rendű élő lény alkalmatlankodik, mert férfi oda többé bebocsájtást nem nyerhet. A házikó középső nagy szobája lett a közös ebédlő, jobbról Lucus, balról Bebi lakosztályai; mindegyiknek e,'y háló szobája és egy szalonja volt. "A szobákat mesés fénynyel rendezték be. A szalon tele volt ifjú koruk kedves emlékű csecsebecséivel ; amott egy elszáradt csokor, egy csomó táncrend, egy virágkosár, néhány diszkötésü kedves könyv, festett legyezők, emlék album, fényképek. Ki tudná egy dédelgetett leánynak az apróságait felsorolni, mi annyi boldog pillanatoknak volt egykor megteremtője. Mikcr a házikóból a kárpitos is kivonult, felrakta az ablakokra a nehéz függönyöket, melyen még a napsugár sem hatolhat át, becsapódott a kapu, mint maguk hangoztatták, örökre Luci és Bebi után. Igy lett belőlük Laura és Babette kisasszony. Midőn igy eltemetve láttam boldogságomat örökre, én is elköltöztem a kicsi városkából. Életunt voltam. A köszvény kezdett gyötörni. Ily helyzetben mit is tehettem egyebet, JVIai számunkhoz fél iv melleidet van csatolva.