Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

Az elsőhöz tartozó különbségek olyanak, amelyeket a természet maga teremt, amiből azután önkényt következik, hogy befolyásuk az ember sorsára sokkal lényegesebb, sokkal hathatósabb, mint az a befolyás, amelyet az emberek által létesített viszonyok és állapotok hoznak létre. A rangnak, születésnek, gazdaságnak előnyei a valódi személyes tulajdonokhoz, a nagv szellemhez és nemes szívhez oly viszonyban állanak, mint a színpadi cselekmény az élet igaz és valódi cselekményeihez. Minden esetre az ember boldogulására, sőt létének egész lényére a legfőbb az, ami ő benne magában van. Mert tulajdonképen itt rejlik egész belső megelégedése vagy elégedetlensége, mint amelyek érzésének, akaiatának és gondolkozásának eredményei. Hisz minden külső csak közvetve bir reá befolyást gyakorolni. A színpadon az egyik a király, a másik a szolga, a harmadik a tudós szerepét játsza. Mert valójában mindegyiknek lényege egy és ugyanaz : a szegény komédiás a maga nyomorával és szenvedéseivel. Az életben is úgy van ez. Gazdagság és rang mindenkinek kiosztja a szerepét, amely szerep külsőleg ugyan különbségeket teremt, azonban belsőleg soha sem. A való jelennek objectiv része a sois kezében van s ennélfogva változó ; a subjectiv oldala azonban mi magunk vagyunk s azért lényegében változhatatlan. Individualitásából senki sem vetkőzhetik ki. Es valamint az állat minden körülmények között csak abban a szűk körben élhet és mozoghat, amelybe a természet helyezte : ép igy van ez az embernél is; individualitása előre jelöli meg lehető boldogulásának a mértékét. Különösen szellemi erejének határai azok, amelyek magasabb élvezetekre való képességét előre is meghatározzák. Ha szűkek ezek a határok, akkor minden törekvés hiábavaló, ő a köznapiasságból kiemelkedni nem képes és csak nagyon alantos eszközökkel fog tudni szórakozni, sőt még a műveltség sem lesz képes szellemi körét növelni, hanem marad, ami volt. Mert a legnagyobb élvezetek azok, amelyeket a szellem nyújt nekünk, de amelyek nagyon is a szellemi erőtől függnek. Ebből láthatjuk, mennyire függ boldogságunk attól, hogy tulajdonképen mik is vagyunk mi, vagyis minő a mi individualitásunk ? Hisz az embereknek a legnagyobb része csak azt nézi és vizsgálja, hogy mivel birunk és ennek folytán és megfelelőleg mit és mennyit ériünk? Hogy pedig életünk boldogságára nagyobb befolyással van az, hogy mi van bennünk, mint mivel és mennyivel birunk: azt az élet már számtalanszor fényesen bebizonyította. Azért mondja a közmondás, hogy az egészséges koldus boldogabb, mint a gazdag, de beteges király. Jó egészség, nyugodt és vidám kedély, józan ész, tiszta lelkiismeret azok az előnyök, amelyeket a rang és gazdagság pótolni nem képesek. Mert ami vagyunk, ami magányunkban kisér s amit senki sem adhat nekünk és senki el nem vehet tőlünk : az ránk nézve sokkal fontosabb, mint amivel birunk vagy mások birnak. A tanult ember magányában saját gondolataival kitűnően mulat, mig a tudatlant még a folytonosan változó társaságok, szinház, hangverseny, mulatságok sem képesek az unalom nagy kínjától megszabadítani. A szelid, mértékletes ember szerény viszonyok között is megelégedett: mig a gonoszt és az irigyet a nagy gazdagság sem elégíti ki. Sokrates nagy kincsnek láttára igy kiáltott fel: „Mennyi sok van még a világon, amire nincs szükségem!" Tehát minden törekvésünk inkább testi egészségünk fenntartására és szellemi tehetségeink fejlesztésére, mint gazdagság gyűjtésére irányuljon ; mert hisz a nagy vagyon keveset járul hozzá boldogságunkhoz. A megyei tanítótestület évi közgyűlése. A sZalamegyei általános tanítótestület'* évi rendes közgyűlését Szalay Sándor tantestületi elnök elnöklete alatt a tagok élénk részvétele mellett f. hó 25-én tartotta Balaton-Füreden. A közgyűlés »Veni Sancte«-val kezdődött, amelyet mint hogy kétségbeesésemben megházasodtam. Elvettem egy másik, otthon felejtett leányt, aki sem szép, sem fiatal nem volt; egy kicsit köhicselt is, de az jól állt neki. Midőn házasságunk első hetében megigértem néki, hogy veszek egy zongorát, olyan hálás pillantást vetett reám, amely maga megérdemelte, hogy feleségül vettem. Szürke életet éltünk. O korán kelt. Mire fölébredtem, ágyam előtt a széken állt a frissen vasalt ing, ott párolgott a csésze thea. Jó ebédeket főzött; nem volt haragos, ha tele füstöltem a szalont; nem kérdezte, hol voltam, ha későn vetődtem haza. Pörölni csak a cselédekkel tudott, de én sohasem hallottam. Számomra dédelgetés volt minden szava, gyengéd figyelem minden mozdulata. Mégsem élt örökké. Boldog házasságunk nyolcadik szürke évében, melyidő alatt az ő gondos ápolása egészen megfiatalított, fájdalmas szívvel hantoltattam be sirját, nagy márvány obeliszket emeltettem jósága jutalmául hamvai fölé. E csapás után vissza kívánkoztam kicsi szülővárosomba. Itt láttam viszont Lucuskát, a feketébe öltözött Laura kisasszonyt. A kálvária uton vezetgette kedvenceit, a két selyem pincsijét. Találkoztunk. Én elpirultam, ő örömében felkacagott. Ez a kacagás, ennyi év után, ismét elvette eszemet. Sokat beszélgettünk a multak emlékeiről. Ki kérdeztem a kedves kis Bébiről, aki azért nem jött el ma vele sétálni, mert a „Czirmos cica" megette kedves kanári madarát, miért nyolc napig szobafogságot mért önmagára vigyázatlanságáért. Az együttlét alatt ujult erő vei tört ki rajtam első szerelmem visszafojtott érzelme, l'jra felajánlottam Laura kisasszonynak kezemet, megígérve, hogy hü dédelgetője leszek az élet utjain, és gondos a balaton-füredi kápolnában Lingl Valérián fürdő-igazgató tartott. AZ ülést pont 9 órakor nyitotta meg az elnök. Hivatkozva a 15 évvel előzőleg Balaton-Füreden tartotl nagygyűlésre, amely idő óta egy egész új generatio csoportosult a tantestület zászlaja körül, feltárta az azon idő óta csekély mértékben változott s ma is szomorú helvzetét a tanítóságnak ; a lassú kibontakozást a fizetés terén, a csekély erkölcsi elismerést szemben a nagy felelősséggel, a halványan pislogó reményt a jobb jövőre való kibontakozásra. E szomorú és mélyen lesújtó állapottal szemben, hogy a tanítóság munkáját becsülettel végezi, ennek rugója a lelkesedés és hazafias érzés, amely a tanítóság szivét magasztos hivatásának teljesítése közben áthatja; kéri a tantestület tagjait, hogy ez a lelkesedés és hazafias érzés legyen a jövőben is talizmánjuk s úgy remélhető, hogy a tanítóságra is egy szebb jövő hajnala fog felvirradni. Majd üdvözölte a közgyűlésen megjelent dr. .Janiiovich László gróf főispánt, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelőt, a vendégeket s a tantestület tagjait s a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A költői szárnyalású elnöki megnyitót a közgyűlés feszült figyelemmel hallgatta s zajos éljenzéssel kísérte. Ez után dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, a következő, lelkes beszédet intézte a közgyűléshez : Tisztelt közgyűlés! Ha csak az érzés megszokásának ellenállhatatlan hatulmára hivatkoznám is, elég jogcímem volna ma hozzányúlni a szeretet és becsülés ama elfogyaszthatlan tökéjéhez, melget Zalavármegye tanítóinak nemes munkájából, testületi közérzéséből, számban és szellemben egyaránt nagy erejéből, tizennégy éviKözpályámalatt gyüjtögettemmagamnak. Ámde ki fog ma odatapadni subjectiv érzékenységek fellobanásaihoz ? Hiszen ha viszzatekintünk évi közgyűléseink hosszú zarándokútjára, mely't a muraközi hegyvidék koszorús bérceitől a Balaton ezüstös tükréig, közel másfél évtized alatt együtt bejártunk; ha a földrajzi és nemzetiségi vonatkozások néma körvonalaiból is kipattan a vármegyei népoktatásügy nagy és szent céljainak egy-egy fényes, gyújtó szikrája; midőn mintegy varázslatból elénk bonlakozik az általunk féltékeny hűséggel szolgált magyar állameszmének izmosodó ereje, szépsége és fensége: óh akkor mindenikünk csak a magasan feldobogó sziv tanusáqát hallja, hogy életünk és pályánk küzdelmei közt nem aludt ki az örök eszmény; hogy a munkás szerény bérét megédesíti az apostol hite és bizalma. Igenis, tisztelt közgyűlés l A mai nap, a költészet és természet szépségeinek bájos keretében, a történeti igazság, rege, hagyomány és mondák száz meg ezer nagy és apró emlékeivel, sokszorosan készteti a lelket felszállani oda, hol a magyar tanító hazafiúi és társadalmi hivatása, testületi együttérzésének becse és jelentősége, kibontakozik az egyéni szempontok kötött nyűgéből s méltó helyet követel magának azok szövetségében, kik a haza nagyságának és boldogságának alapjául odahordják mindazt, amit véges földi létben akarni, tudni, remélni és szeretni lehet! S mert a tettek nemes versenygéseért senki bennünket el nem ítélhet: kimondom bátran és szabadon, hogy Zalavármegye minden tanítója külön is büszke lehet sorsára. Áz iskola hatását egész sora támogatja azon drága fény alakoknak, kiknek sirlakához küld bennünket a költő, hogy a régi fénynél új szövétneket gyújtsunk. Deák Ferenc, a haza bölcse, Kisfaludy, a szűzies, igaz szerelem költője, Zrínyi, a rettenthetlcn hős, Festetics György, az iskolák lánglelkű mecenása, Csányi, Gasparics a tántoríthatlan vértanúk, mind ott ragyognak Zalavármegye egén; halhatatlanságuk dicsfénye pedig beövezi mindazt, ami e világon szívben és földben — magyar! S az isteni Gondviselés nem hagyja abban csodás végzeteit! Keszthely szülöttje felküzdi magát a bíboros hercegprímás nagy méltóságára; leteszi király és nemzet jelenlétében az első ezer esztendő zárókövét. Zala-Egerszeg fia pedig a pannonhegyi ezeréves emléknél rámutat a második ezer esztendő szellemi alkotásaira; világító oszlopa lett a magyar kulturának, fényes miniszteri állásában pedig szerető atyja minden magyar tanítónak. ápolója a pincsi kutyácskáknak. 0 hamiskásan mosolygott; arcának redői elsimultak, a kis száj újra meghasadt, mint a piros ,cseiesznye, hangja ismét oly dallamossá vált, mint régen Én félve nyúltam fekete selyem kesztyűs keze után, hogy szivemre szoríthassam végre nyolc év után. Az öné leszek, de szöktessen meg, hadd legyen, miről beszélni a világnak, mert gyűlölöm a köznapi házasságokat . . . * * # Egy felhő rongy épen a kíváncsi hold elé tolakodott, midőn a ház elé értem jól behúzódva a csukott batárba. Az első kopogtatásra megnyílt a kapu, én tárt ka'okkal fogadtam a feketébe burkolt, Iefáyolozottarcu menyasszonyomat. Míg ő a hintóban zokogott, örök bucsut véve kicsi fészkétől, addig én kezecskéit csókolgattam, vigasztaló szavakat suttogva füléhe. Éppen jókor érkeztünk a félórányira levő állomásra, ott érve az éjjeli vonatot, mely velünk tova robogott. Már pitymallott, mire kiapadt könnyeinek árja ott a styrai határszélen. I)e ekkor meg kicsibe mult, hogy én eí nem pityeregtem magamat. Képzeljék, Lucuska helyett Bébit szöktettem meg .... A vér fejembe tódult, hirtelen elhatározással egy láb ficzamodás árán kivetettem magamat a gyorsvonat ablakán, mert nem tudtam elviselni — fejezte be János barátom elbeszélését, — hogy csupa barátnői szeretetből, velem kárpótolja Laura kisasszony Babettenek, a Czirmos által megevett kanáriját. Fel a szivekkel tisztelt közgyűlés! Széchenyi István gróf jóslata szerint a magyar nemzet díszére válik egykor az egész emberiségnek; én hiszek e jóslatban, de hiszem azt is — s ennek szentelem a magam és az Önök életét — hogy Zalavármegye tantestülete mindenkor díszére fog válni a magyar hazának ! . . . Szűnni nem akaró éljenzés kisérte a beszédet, mely után dr. Janlcovich László gróf főispán mggköszönte az elnök, valamint a tanfelügyelő részéről nyilvánított üdvözlést; jelezte, hogy teljes örömmel jött el a tantestület gyűlésére, mert már volt alkalma tapasztalni azt a hazafias és lankadást nem ismerő munkát, amelyet a vármegye tanítósága szép hivatásának teljesítése közben végez, különösen a határszélen ; kéri a tanítóságot, hogy a jövőben is hasonló lelkesedéssel éljenek hivatásuknak. Végül üdvözölte a vármegye tanítóságát. A közgyűlés zajos éljenzéssel kisérte a főispán beszédét, mely után felolvastatott az 1897-ben Nagy-Kanizsán tartott közgyűlés jegyzőkönyve, amelynek hitelesítése után Bélcefi Elek zala-koppányi áll. seg. községi iskolai vezértanitó szabad előadást tartott a gazdasági szaktanfolyamokról. Beszédében röviden ismertette ezeket a tanfolyamokat, majd feltárta hiányaikat s kérte a közgyűlést, hogy ezeknek orvoslása végett a tanitók országos bizottsága révén forduljon a magas minisztériumhoz, A közgyűlés előadónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét, indítványát elfogadta s a lelterjesztéssel a központi elnökséget megbízta. Ezután Brauner Lajos hodosáni áll. isk. igazgató a néptanítók egységes képesítéséről tartott hazafias érzéstől áthatott szaiiad előadást, amelyben miután megemlékezett népoktatásügyünk ezer éves múltjáról, vázolta azokat a módokat és eszközöket, melyekkel az egységes és nemzeti nevelés elérhető lenne. A közgyűlés az előadót zajosan megéljenezte, amelyre derék munkájával kétségkívül reá is szolgált s elhatározta, hogy a beszédet memorandum alakjában további eljárás céljából a muraközi járásköri közgyűlés ide vágó határozatával a központi elnökség utján felterjeszti a tanitók országos bizottságához, előadónak pedig jegyzőkönyvileg fejezte kiköszönetét és elismerését. Foredus Antal kanizsai községi népiskolai tanító a socialismus és a védegylet című értekezését olvasta fel. Bevezető részében röviden megemlékezett a socialismus fejlődéséről, ennek elterjedéséről az egyes országokban ; majd átért azoknak az eszközöknek a fejtegetésére, amelyek e veszedelmes társadalmi betegségnek orvoslásául szolgálnak, amelyek között tüzetesen szólt a védegyletekről s azoknak üdvös hatásáról. A napi renden levő kérdésről szóló gondos tanulmányért a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Ez után a közgyűlés a folyó ügyek tárgyalására tért át, melynek keretében egyleti elnök beszámolt a járáskörök egy évi működéséről, a pénztárnok az egyleti vagyonról, valamint a tantestület gyűjtéséről a tanítók árvaházára ; majd az indítványokat tárgyalta, amelyek során a járáskörök részéről beadott, az elöértekezleten megtárgyalt s az előértekezlet által elfogadásra ajánlott indítványokat a közgyűlés tantestületi határozatokká emelte s a szükséges intézkedések foganatosításával a központi elnökséget megbízta. Az indítványok során a közgyűlés elhatározta dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek távirati uton való üdvözlését. Végül miután a közgyűlés jövő évi helyéül Tapolcza kijeleltetett s az elnök indítványára a szen-benedék rendnek a jutányosán adott szállásért, Kanovits György szeretetházi igazgatónak az elszállásolás, valamint a rendezés körül kifejtett buzgó működésért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott, elnök megköszönve a szives türelmet, a közgyűlést 12 órakor bezárta. A tagok az elnök lelkes éljenzése között oszoltak szét. Az iparos tanulók munka-kiállítása. Az a meleg érdeklődés, mely első koronás királyunk ünnepén az iparos tanulók munka-kiállításán oly impozánsan nyilatkozott meg, méltán a legőszintébb örömmel és megelégedéssel töltheti el iparosaink kebelét Az a őszinte elismerés, mely dr. Jahkovich László gróf főispán, Botfy Lajos polgármester, á kir. tanfelügyelőség és több kiváló egyén ajakáról elhangzott: a jövőre nézve biztos erkölcsi tőkéül szolgálhat iparosainknak ; erőt és kitartást önthet a csüggedőkbe, le'ket a „fásultságban" és a „nem törődömségben" tengődőkbe! Bizonynyal hálával és elismeréssel tartozik ZalaEgerszeg város munkás ipartestületének, különösen annak élén álló buzgó elnökének, ki sem időt, sem fáradságot nem kímélve, csak arra törekedett, hogy a kiállítás minél fényesebb legyen. Egyébiiánt álljon itt a kiállításról tudósításunk: Az iparos tanulók munka-kiállítását f. hó 20-án délelőtt 9 órakor Botfy Lajos polgármester nyitotta meg az elemi iskola egyik termében. A polgármester rmleg, lelkes szavakkal fejtegette, hogy a becsülést megillető munka, az értelmiség és az iparágban való szakértelem : nemcsak tisztes megélhetést, hanem kellő társadalmi állást is biztosít. Majd a tanoncokhoz intézi szavait, (csak az a kár, hogy nagyon kevesen voltak ! Nem lehetne ezen segíteni ?) s búzdítja őket, hogy legyenek istenfélők, szeressék a hazát és tiszteljék a királyt. Törekedjenek szakértelemre, hogy majdan a hazának erős oszlopai lehessenek 11 A zsúfolásig megtelt teremben a hallgatóság zajosan megéljenezte a polgármester szép szavait. Ezután dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő szólott; legnagyobb megelégedését fejezte ki a látottakon és köszönetet mondott ezért a vezetőségnek és az elnöknek. Ezután a főispán ő méltóságát üdvözlé a polgárság nevében. Az éljen vihar szüntével dr. Jankovich László gróf főispán beszélt, kérve a jelenlevőket, miszerint hazánk fejlődésnek indult iparát teljes erejükből támogassák, hogy „illŐ" helyét az európai államok közt megtarthassa!