Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

XVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1898. augusztus 20. 34. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. «r társadalmi, közművelődési b gasdászaii hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. Megj elenik minden -vasárna;p_ V 1 szent „jobb" ünnepén. A magyar nemzet a mai napon kegyeletes ünnepet ül. Fényes menetben, szent zsolozsmák ünnepi hangjai mellett, levett föveggel tisztelik meg a régi idők csodaszerű módon megmaradt drága ereklyét: a dicső szent jobbot. Az a férfi, aki egykor e szent ereklye boldog és büszke tulajdonosa volt: ma már por és hamu! De a hálás utókor lelkesedéssel és vallásos buzgósággal ünnepli meg dicső emlékét. Maga a törvényhozás, maga a koronás király rendelték el ezt összhangzó akarattal, hogy a zivataros időknek ez a megmarad) talizmánja nemzetileg ünnepeltessék meg. S azért bezárulnak e napon a kereskedelemnek, a munkának csarnokai. És ennek a sokat szenvedett martir magyar népnek apraja-uagyja szívből énekli azt a régi dalt: „Hol vagy István király, Téged magyar kiván?!" Az idegen, látva ezt az ünneplést, méltán kérdezheti : Miért fon az útókor egy régen porladó ember emléke fölé koszorút? Miért helyezi az ő szent nevét annyi jeles, annyi nagy alakja közé? Bizonyára van oka rá a magyarnak, hogy századok tragédiáiban elesett hősök, annyi megtépett remény, annyi eltemetett hit, annji megért csalódás sirjai mögül oda lépjen a talizmánhoz és csodálattal illesse azt. Feleljen erre a mult időknek a legendája. Mert a mulandóság vas foga megemészthette, porrá tehette ugyan testét, azonban dicső emlékéhez hozzá nem férhetett. Örökre halhatatlanná lett az a férfi nagyszerű alkotásaival, amelyek hirdetni fogják nevét és - tiszteletet, becsülést fognak nyújtani dicső emlékének. Mert az ő művei: a magyar katholika egyház és a magyar alkotmányos nemzeti állam. Szent István, amidőn édes atyja után a vezéri széket elfoglalá, egész erejével arra törekedett, hogy országa, a magyarok szép hazája, műveltség, szellemi haladás tekintetében bátran kiállja a versenyt a többi európai nemzettel. Es hogy ezt a nagy célját megvalósíthassa, a keresztény egyháznak és különösebben a római katholika egyháznak megszilárdításán fáradozott. Tudós főpapokat hozott be az országba, akik részére, hogy magasztos hivatásukat az anyagi gondoktól lehetőleg menten teljesíthessék, gazdag alapít váltókat tett és vezéri tekintélyével nagy mértékben elősegítette, hogy az új vallás az ős magyar hitű nép között mihamarább megszilárdult. Miután II. Szilveszter pápától 999-ben megkapta a királyi koronát, melylyel magát az 1000-ik évben a nemzet üdvriadalma között megkoronáztatta: elérkezettnek látta az időt, hogy magyarrá tegye az általa megalapított egyházat. Ezredéves egyházi életünkben megóvta a világot a hitetlenek csordái ellen. Abban a harcban, amelyet a keresztény világ a tiszta erkölcs és a magasabb kulturának a megvédése céljából keresztes háborúk címe alatt vivott: legnagyobb része és dicsősége van a magyar nemzetnek. Korona és egyház együvé forrtak. A királyé az első szó az egyházi kinevezéseknél és a papi javadalmak adományozásánál. Az egyház főpapjai ott ülnek a törvényhozás előkelő helyén s mindenütt előljárnak ott, ahol a nemzeti érdekek' és a magyaf kultura oltárán áldozni kell. Azért legyen tisztelet, legyen dicsőítés annak a nagy embernek emlékére, aki ezzel nemzetét megajándékozta. Legyen ünnepelve Szent István közöttünk ! Reánk, magyarokra még, nagyobb fontossággal bir az első magyar királynak ezredekre szóló másik nagy alkotása: az alkotmányos magyar nemzeti állam. Mikor megkapta a királyi koronát, a nemzettel tétette fel felkent homlokára. S azután nemzetgyűlést hivott össze, hogy megépítse országának boldogulását. E gyűléseken törvényeket hozott, hogy legyen vezetője, buzdítója és tanácsadója ifjú nemzetének. Tőrvényeket hozott, amelyek a magyar nemzet szükségleteinek megfelelve, életet leheltek az állam alkat gépezetébe s a társadalmi osztályok, e hazában lakó nemzetiségek boldogítását célozták. Az az alkotmány, amelyet a nagy király így létre hozott, a régi nemzeti jogokat nem hogy csorbította volna, hanem ellenkezőleg, az Etelközi vérszerződés, tehát a régi ős alkotmány talapzatán épült fel. íls a nagy király ezeket a jogokat csak a nemzetnek hozzájárulásával gyakorolta. Vezéreszméi ezek voltak a kormányzásban: „Mindent a nemzetért és nemzettel, a nemzet nélkül, avagy a nemzet ellen semmit". Ezeket a magasztos eszméket lelkének nagy államférfiúi bölcseségével, szivének érzelem gazdagságával és akaratának óriási erejével valósította meg akkor, amidőn közigazgatásilag ujjá szervezte az országot és megteremté a magyar nemzetnek itt ebben a hazában az erkölcsi és szellemi túlsúlyt. Az ő nagy alkotása: a magyar állam, vészek és viharok között megállta helyét. Ezer veszély, ezer zivatar korbácsütéseit szenvedte át ez a szegény zaklatott nemzet. Megtörte a pusztító tatár sereg, midőn porig égette a kétségbeesetten menekülő magyar nép házait; midőn lelketlenül gyilkolta a zokogó anyákat, a siró gyermekeket és. a gőgicselő kisdedeket. Megtörte ezt a szegény hazát az ozmánok hada, amidőn a három százados rabigába hajtotta a magyart. Megalázta ezt a hazát a testvérháború, amidőn apa fiú ellen, testvér testvér ellen villogtatta az áldatlan fegyvert és tette iszonyú párttusáknak sanyarú földévé ezt a mézzel és tejjel bővelkedő Kánaánt. És mégis megállt a magyar. Az a zászló, a magyar szabadság háromszínű szent jelvénye, büszkén lobog ős Buda ormairól! A megpróbáltatások, a szenvedések között sem esett kétségbe a magyar. Ah az a szent jobb, melynek emlékét ma ünnepeljük, vezette, védte, oltalmazta Ez a kéz balzsamot csepegtetett vérző sebére. Felszárította tenger könnyeit. Vigasztalta nagy bánatában. És a titáni küzdelmek után elvezette a megérdemlett béke, a jólét országába. És megáldotta az a szent jobb kéz, a Gondviselés áldó keze. A „Zalamogye" tárcája. •jZ^felVinczi nazarénusok. Erdélyt meglehetősen jellemzi a szabadszellem. Nem is említve a fejedelmi korban az erős nemzeti szellemet. Itt gyökeresedett meg leghamarabb és legelősebben a reformatio is. Sőt a reformatio teremtette „hiteles" új felekezeteken kivül is keletkeztek még apróbb secták, melyek aztán lemaradtak s ma csak kinövéseknek nevezhetjük őket. Ilyen volt a szombatosok, másnéven a „zsidózók" felekezete a 16. száz elején, Péchy Simon, a hires kancellár védő szárnya alatt. Utána meggyengültek, most már jobbára csak emiékezetök van meg Udvarhelymegyében. Sokkal később, csak a mai században, ütötte fel tanyáját Erdélyben egy másik ilyen secta, a nazarénusok felekezete. Ennek gyökere azonban a nagy alföldön, Orosházán van, ide csak átplántálódott. De a vallások fíján ez \s csak kinövés, legalább még ma. Ez a legújabb kinövés Erdélynek csak Felvince községében van. S igy eléggé speciális dolog nemcsak Tordaaranyosmegyében, de egész Erdélyben is. Ez a Felvincz, régen kis város, a régi Aranyosszéknek központja, Torda és Nagyenyed között, a 48—49-es forradalom tüzpróbája, mert Nagyenyedet és Felvinczet égették pozdorjába az oláhok. Nevezetes Jókainak a nagyenyedi „két fűzfája", melyekről dorongokat törtek volt a diákok. Az a két fűzfa most nincs meg, helyette Felvincz végin van még most is két fűzfa. (Lehet, hogy a Jókai phantaziája innen varázsolta volt oda a két fűzfát). Ez mellékes. A fődolog az, hogy Felvincz — volt kis város s lett nagy falu, amióta Tordaaranyosvármegyének Torda lett pyyetlen városa. S a legfőbb itt nem is a város, hanem benne a názárénus vallás. Mert mint mondám, speciális, mint Tordán a disznó pecsenye s az élő malacz. Nemcsak ebben a megyében, de egész Erdélyben csak Felvinczen vannak nazarénusok, amint Nagymagyaroszágon csak Orosháza vidékén. Nyári barangolásomban legelőbb erről csinálok jegyzetet (mert Torda már ismeretes a világ előtt s Nagyenyed is legalább az ország előtt). Tehát a felvinczi nazarénusok. Érdekes ennek a vallásnak az alapja. Az Istenben vetett erős hitből, bizalomból (Orosháza vidékén egyszerűen „hivők"-nek mondják magokat), jó ságból és becsületességből indul ki. A háborúval furcsa lábon állanak. Az öldöklésnek s igy a háborúnak is, ne gative bár, hadat izennek Ölés szándékból vasat nem fognak kezükbe. Készek inkább meghalni. A 70 es években két felvinczi legényt a katonaságban erővel ültettek lói a, s odakötözték. Nem használt semmit. Ók megmaradtak hitükben és sectájok parancsolata mellett. A katona vasszigor sem tágított s a káplár vesszője alatt — hitelvök mellett — meghaltak. S furcsa, mindezek mellett a hadkötelezettséget elismerik. A félvinczi nazarenusság 1867-ben kezdődött, mikor Vas József bankóhamisító s kötekedő természetű ember az illavai börtönből, mint megszelídült bárány, került ki ; feltette magában akkor, hogy ezután a jónál is jobb lesz. Egyszerű, elvonult életet él, senkit sem bánt, nem károsít meg, inkább ő szenved; adósságot nem csinál, — takarékos, becsületes, jó ember, szóval az istenes életnek vasembere lesz. Elment az alföldi nazaienusokhoz, hogy tőlök is tanuljon valamit. Aztán városában megalapította az új egyházat. 1875-ben már egy csinos imaházat építettek, melybe csütörtökön és vasárnap járnak el, lehetőleg úgy, hogy egy időbe ne essék a más közönség templomozásával, melyhez ők is még tartozandóknak ismerik mayokat, s noha joyot nem kivannak, a kötelezettséget elismerik és teljesítik a rendes egyházzal szemben, ki-ki a hová tartozik. (Orosháza vidékén éjjelenként szoktak összegyűlni rendesen egy-egytanyán, s egy-egy pinceszerű kocsmában, meglehetősen bujkálva). Felvinczen nyíltan megy a dolog. Két alapkönyvük van: a biblia ós énekeskönyv, utóbbi speciálisán saját számukra irt „Sión Hárfája" cimmei, melyhez ugyan természetük szerint nem kötik le magukaí, hanem kiben, mikor és miként keletkezik az érzés és támad a szó, csináljak a verset, a rimet, a dallamot. A bibliához sincs külön papjok, hanem a kit leghamarabb megszáll a szentlélek, akár kovácsmesterember, akár gombkötő, feláll s ihlettel magyarázza a bibliát. Az imát térdreesve mondják egy elől imádkozó után. Ennek sincs formulája. Kiki amit érez, azt mondja. A társaságba való felvételt hat heti vezeklés előzi meg, mely alatt a templom tornácán belül nem mehet az illető. Ez idő alatt „utazó" címe van a confiimálandónak. A ki a gyülekezet törvényét nem tartja meg, egyszerűen kizárják. Felvinczen mintegy 25 nazárenus van, s van egy pár a szomszéd falvakban is. — Némely cikkelyük bizony lehet beteges kinövés, mint pl. a vastól való irtózás. Sokat azokból magam sem tudok, de az ismertekben sok őszinteséget látok s én ugyan nazarenus nem vagyok, de őszinteségüket nagvra becsülöm. Borbély György. A halálos hajsza. Irta Siposs Géza. Verőfényes szent Ltván ünnepén prüszkölve, tombolva hagyta el egy pár íolsallangózott fehér Pethő Mihály uram portáját. Ráz egyet fölcicomázott fején a jó Vihar és az okos Szellő, azután fülvágják rövid fejüket és porfellegeket verve lábaikkal tova röpítik a kocsit. A kis csányi búcsúra mennek kendtek V