Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

Páljaválasztás előtt. Még egy pár nap a szünidőből, azután országszerte megnyílnak a különböző jellegű iskolák kapui a tanulni vágyó ifjúság előtt, amely tömegestül, szinte megdöbbentően nagy számmal özönli el a tanintézeteket, amelyekben az ifjak jövendő életpályájukra akarnak előkészülni i biztos megélhetésüknek alapjait akarják lerakni. Az utóbbi évtizedek kultúrtörténete, a tanügy statisztikák adatai azt mutatják, hogy hazánkban a különböző életpályára előkészítő és azokra képesítő tanintézetek száma csaknem megkétszerődött s különösen f tudományos pályákra képesítő iskolák felé oly tömegesen, akkora rajokban özönlik a gyakorlati é'et követelményei vei és igényeivel mit sem tötődő gyermekifjuság, hogy az iskolák nem képesek már őket magukba fogadni s törvényes intézkedések váltak szükségessé az iránt, hogy az egyes intézetek osztályaiba felvehető növendékek létszáma bizonyos mértékig koilátoztassék. Valóságos invázió indul meg augusztus végső és szeptember első napjaiban az iskolák falai felé, melyek pedig épen ezekben a napokban egy nagyon is szomorú es nagyon is leverő látványosságnak szoktak a színhelyei lenni. Érijük ez alatt a szomorú dolog alatt a javító vizsgálatokat. A szülők és a szülők által a legtöbb esetben kény szerített ifjak nem látnak ebből a vigasztalhatlan képből elfogultságukban semmit és a messze jövőről álinadozva, nem veszik észre, nem akarják meglátni, hogy a/ iskolai növendékeknek több, mint 30%-a elbukik ut közben s áldozatává lesz szerencsétlen társadalmi felfogásának amely abban áll, hogy mindenki szeretné gyermekét „ur"-nak nevelni. Azokat a javító vizsgálatokra utasított kegyelemkérő tanulókat egészen más szempontból szokták megítélni a szülők és eszükbe sem jut arra gondolni, váljon az ő gyermekeiknek nem az a sors jut-e pár év elmultával osztályrészül, mivel talán hiányzik bennök a tanulói pá lyára megkívántató szellemi képesség, lelki tehetség és erős elhatározás, ami nélkül elhullanak útközben menthetetlenül. A legtöbb szülő még azzal sem gondol, hogy azok az ifjak, akiket a tanárok szánó kegyelme könyörületből átbocsát a javító vizsgálaton, csak a proletárok számát fogják szaporítani későbbi időben és keserű érzések között gondolnak vissza arra az időre, amikor a pályaválasztás előtt állva, szülőik egyenes akaratából, azoknak kívánságára egy hosszú élet gyötrelmességének vetették meg Alapjait. Aki figyelemmel és mélyebb megfontoltsággal vizsgálja az életet s a különböző kenyérszerző pályákon működő egyének társadalmi- és életviszonyait: annak lehetetlen be nem látnia, hogy a proletárismus a legnagyobb mértékben a tanult, intelligens osztályból toborozza híveit és a sorsakkal elégedetlen, zúgolódó, panaszkodó és nyomorgó emberek legnagyobb százaléka a félig képzett embereknek a sorából kerül ki. Tehetség hiány, rosz anyagi viszonyok és más, itt részletesen elő nem sorolható okok miatt az iskolák növendékeinek több, mint. 50%-ka, kénytelen tannlmányáit a fele uton félbeszakítani, még mielőtt a tisztességes megélhetést biztosító okmányokat megszerezhette volna és ekkor lelkében a keserűséggel, bizonyos önmeghasonlással lép ki a gyakorlati életbe, anélkül, hogy tudná, mihez kezdjen és miből tartsa fenn magát. A legtöbben ezek közül a kis hivatalnoki pályára adják magukat és míg közülök egyeseknek sikerül tisztességes pozícióra felkiizdeni magukat, a legtöbbnek sorsa keserű csalódássá, életviszonyai örökös nélkülözéssé válnak. Ezeknek az embereknek műveltségükből kifolyólagj is nagyobb társadalmi igényeik vannak, azonban csekély fizetésükből azokat ki nem elégíthetve, valóságos martirjai lesznek az életnek és az iskolának, amelynek falai közé a szülői szeretet idealismusa őket kényszerítette. Valóban roszul esik látnunk és tapasztalnunk, hogy a szülők, nem számolva a gyakorlati élet tanulságaival gyermekeik pályaválasztásánál túlnyomó részben elsőbbséget adnák a tudományos életpályának és minden mélyebb megfigyelés, gondolkozás és a tényleges viszonyok kellő méilcgelése nélkül hanyagolják el a gyakorlati életpályákat, amilyenek példáid a kereskedelem és ipar, amelyeken pedig szorgalommal, igyekezettel és erős akarattal sokkal kedvezőbb helyzetet biztosíthat magának bárki, mint az elözönlött és végtelen lassú haladást biztosító hivatalnoki pályán. Az urhatnámság ördöge, a látszólag könnyű es munka nélküli életmód csábítja a legtöbb fiatal embert az iskolák falai közé és tereli helytelen irányban a szülői gondoskodás és szeretef, amelyet, azután megbánni már késő, jóvá tenni pedig sohasem lehet. Elmondottuk pedig ezeket a dolgokat a közeledő tanév elején azért, hogy a szülőket gondolkodásra kész tessük, nehogy gyermekeiknek pályaválasztása előtt állva, az üres látszat és hiú ábrándozás útjára lépjenek. A „Zalavármsgyei Gazdasági Egyesület" közgyűlése. A „Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" f. hó 14-én Keszthelyen Háczky Kálmán alelnök elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott, amelyen az egyesület tagjai szép számmal vettek részt. Több egyleti belső ügy elintézése után olvastatott a Torontálmegyei Gazdasági Egyesületnek a miniszterelnökhöz intézett és pártolás végett megküldött felirata az agrar socialistikus mozgalmak megszüntetése és a magyar mezőgazdaság felvirágoztatása tárgyában. Dr Haudek Ágoston egyesületi tag indítványára a felirat vé leményes jelentéstétel végett kiadatott az igazgató választmánynak. Olvastatott a földmivelésügyi miniszter leirata, melyben megszorgolja az egyesületet a vármegye területén létesítendő egy vagy több mintaparasztgazdaság tárgyában A titkár jalentése szerint a gazdakörök e tárgyban véleményt még nem adtak, kivéve a Nagy-Lengyel vidéki gazdakört, amelynek javaslatára a gazdasági egyesület Kiss István rózsásszegi lakosnak birtokát ajánlja ily pa raszt mintagazdaság létesítésére, mig Békefi Elek zalakoppányi vezértarítónak ajánlatát — mivel a miniszter rendelete minta parasztgazdaságra vonatkozik — nem fogadta el. Egyúttal a sümeghi és keszthelyi gazdakörök e tárgyban javaslatuk beterjesztére újból felhivatnak. Á földmivelésügyi miniszternek körrendelete a szőlő és mezei munkások csoportonkénti kedvezményes vasúti szállításáról tudomásúl vétetett A szent imrei földmivesiskola záró vizsgálatára az egyesület képviseletében Orosz Pál egyesületi titkár küldetett ki. A közgyűlés tudomásúl vette a földmivelésügyi miniszter értesítését, melv szerint a bécsi fö'.dmivelési és erdészeti jubileumi kiállítás keretében f évi szeptember hó 3-ától 12 ig bemutatásra kerülnek az alpesi tájfajta szarvasmarhák; továbbá tudomásúl vette azt a lendeletét, melyben tudatja, hogy mely hazai gyárak szerkesztenek legjobb Sack rendszerű ekéket és hol lehet hazai gyárakból ekekészleteket és szántóvasakat beszerezni. A Nagy-Lengyel vidéki gazdakörnek a már adományozott lr>0 frt segélyen felül kért javadalmazást — tekintettel az egyesület pénzügyi viszonyaira — a közgyűlés egyelőre nem szavazta meg. Előterjesztetett a járási mezőgazdasági bizottságok véleményes jelentése a szarvasmarha tenyész kerületeknek a viszonyokhoz való megalakítása tárgyában. A közgyűlés ebben az ügyben azt a véleményt nyilvánította, liogv a községek gazdasági bizottsága határozza el, melyik fajtát óhajtja tenyészteni és ezt a határozatát jóváhagyás végett a járási mezőgazdasági bizottsághoz jelentse be ; azonban egy és ugyanazon csordában kétfajta t. i. magyar és nyugoti bika nem engedélyezhető. A közgyűlés néhai Inkey Kálmán után az alapító jogot vejére, gróf Batthyány Pál zala csányi birtokosra ruházta át, továbbá Tüske Szent-György községet, mint erkölcsi testületet és Breuer testvérek céget Bánok-SzentGyörgyön az egyesület íendes jagjai sorába felvette. A lemondás folytán üresedésben levő elnöki állás a jövő rendes közgyűlésen töltetik be. A hódoló diszfelvonulás. Olvasóink közül azokat, akik a fővárosba rándulnak, figyelmeztetjük arra, hogy Budapestnek jelenleg a legszebb, legcsodálatosabb látványossága az a körkép, mely az ezredévi hódoló diszfelvonulást ábrázolja. A művészek egész kis serege — élén Eisenhut Ferenccel közel két évig dolgozott e képen, amely úgy történelmileg, mint művészetileg remek alkotás. A művészek kitűnősége elég garancia arra, hogy a festmény, mely az ezredévi ünnepélyek legnagyobbszerű mozzanatát örökíti meg — bámulatos legyen, de hogy annak becsét „kézzelfoghatókig" is kifejezzük, megemlítjük, hogy jóval többe került százezer forintnál. A festmény a Városligetben (az Andrássy-ut torkolatánál) látható egész nap, az esti órákban villanyvilágításnál A körképen arczképhiiséggel látható Magyarországnak majdnem minden nevezetessebb embere, továbbá azok a banderisták is szinte valamenyien, akik a hodoló diszfel vonulásban résztvettek, arczképhiiséggel saját disz öltönyeikben, saját lobogóik alatt; a nézőközönség közé a művészek igen sok országszerte ismert, kedvelt kitűnőség és nevezetesség arczképeit föstötték le. Lehetetlen, hogy közülünk bárki is, aki a fővárosba fölutazik, ezt a festményt meg ne tekintse. A nagyszerű körkép magyarázására, tájékozásul érdekesnek tartja elmondani a következőket: a föladat megörökíteni, lefösteni a hódoló diszfelvonulást egy képen sokkal nehezebb volt a kivitel pillanatában, sem mint felületesen szemlélve a dolgokat, hihető volna. Eisenhut a kérdést ugy oldotta meg, hogy képe híven visszatükrözi az eszmét, aminek kifejezésére a diszfelvonulás törekedett, de azért íáföstötte a képre az egész bandériumot, annak minden jelentős alakját portrait —* hűséggel is ábrázolván. A bandérium föl és elvonulásának legfőbb célja, legkieinelőbb mozzanata, kétségkívül a hódolal volt a király előtt, s a bandérium kígyózó vonalának, hogy úgy mondjuk, a legtartalmasabb részét, a színét Képezték az országok lobogójának vivői. S ezek között is a legelső, legkiemelkedőbb mozzanatot annak kellett képezni, amint Magyarország zászlójával annak hordozója, Vay Béla báró hódolattal elvonul a király előtt — Vay mögött és előtt a többi zászlós urakkal. Ez képezi tehát a festmény magvát, — jegecedési pontját, s e pont körül kellett sorakozniok a többi mozzanatoknak, amennyire lehetséges volt, a történelmi hűség szem előtt tartásával. Eisenhut úgy alkotta megföstményét, hogy a bandérium azon .részét, mely a menet elejét képezte — a Vérmezőre helyezte vissza, abba az időbe, amikor a várban a díszfelvonulás már feloszlófélben vau, — de azért ott szépen megfösthető, s természetszerűleg szerves összefüggésbe hozható magával az egész milleniumi diszfel vonulással. Egy másik „költői szabadság", amivel az alható művész élni kénytelen, sőt köteles volt, az, hogy mindaOda Szabai szomszéd! Nem tart velünk V A falu bírájához mért komolysággal tekergette fejét Szabai, s Isten hozzádot intve, zsindelyes istállója felé tartott. Be is lépett volna, mert már egyik, fényes szegei kel kivert csizmáját rá tette a küszöbre, ha a mindig közelebb és közelebbről hangzó ostor-pattogás nem tette volna kíváncsivá, hogy megtekintse, kinek olyan sietős az utja . . . Isten vele, Szabai koma ! A komám asszony nézzen át olykor a portára, hogy valami baj ne essék! ... Repültek esdő szavai Suliaj Pistánénak. Ezeknek csak misdenütt ott kell lenni! Csak nem akarja ez a bogaras Suliaj elkerülni azt a vad Pethőt'?... Igy beszélgetett önmagával a jó öreg. miközben meg-megcsóválva fejét, ily szókra fakadt: Ebből még baj is lehetne 1. . . A vágtató lovak egy fordulónál eltűntek a szem elől és ráértek a 10 kilometer csányi útra, melynek közepén a sebes folyású Iíiza szalad tova. Elől I'ethő Mihály uram, nyomában Suliaj Pista két sárgája; foly a bab a szegény párákról, de azért megmarad a távolság. S miker Suliaj Estók gazda pattant egyet ostorával gúnyosan mosolyog rá a szilaj vérű I'ethő uram, kinek erre tüzesparipái megugranak, és nen sokára prüszkölve, tombolva meg is állanak a csányi korcsma udvarán, hol szól a zene, hol foly még ma bor és vér; lopják a csizmát, no meg a — csókot! . . . Petliő Laczi, a '21 éves szálas legény, lehorgasztott fővel sétáltatja atyja győztes lovait, Csillogó szemeivel csak a poros útat nézi ; talán nem is azt, hanem a sebesen közeledő Suhaj Pista kocsiját; de tán azt sem. hanem az azon haloványodó pirosló szép virágszálat: Suhaj Piroskát. S mikor Suhaj behajt, illedelmesen emeli meg Laczi pörge, pántlikás kalapját, mire a szép leány hálásan veti rá. tekintetét ; s ott volt abban a nézésben minden : szeretet, féltés, a viszont látás öröme és boldogsága Szól a zene, s úgy hívogat, úgy csalogat a íánczt'a Nem is állanak ellen szavának a/, ilju szívek, sőt az öregebbek is neki melegednek. Csak a gyérén világított tánctér egyik sarkában nem hallják a solv „húj-rát", és „soh'se halunk meg"-et, annyira elmerültek a szerelem édes mámorában. Hát megvársz engem, kedves galambom, mig kiszó gálom azt a három esztendőt V Nem csak hármat, de tudj' Isten mennyit tudnék, Laci magára várni! Köszönöm, Piroskám! — s a bér már ott égett az üde, szégyenlős arcon . . . Mig a fiatalok a csillagos ég alatt esküdöznek egymásnak örök hűséget, addig heves szóváltás foly szerelmesek apjai között. Tudod Pethő ne kérkedjél a lovaiddal, meit azok az én sárgáimnak még az árnyékába sem léphetnek. A pünkösdi veisenyen is az enyéim nyerték volna el az első dijat, ha a nagy zajtól épen a cél közelében félre nem ugranak. Ugyám, Suhaj gazda, ha az a „ha" nem vóna! Nó de majd elválik, ki fogja ki ma előbb a lovait 1 Majd talán „holnap", kedves vendégeim — vágott közbe a korcsmáros — a csányi bucsu oetáváját másnap szoleták megülni! En nem maradok — kiáltott a bogaras Suliaj. I)e korom sötét van — veté oda marasztalólag a korcsmáros. Majd világítanak sárgáim prtkói, szólt és kiballagott Pethő urammal. Menj szomszéd, nógasd addig az asszonyokat, mig én a lovaim után nézek ; aztán soh'se félj Suhaj I megcsináljuk még mi ma a második pünkösdi versenyt. Az istállóban egy lélek se volt jelen, midőn Pethő átlép';e a küszöböt. Fölemelte Suhaj egyik sárgájának lábát, s beleszúrt egy hatalmas tövist patájába, azután sietve eltávozott . . . Egy percet se tovább - dühöngött a vad Pethő. Könyben csillogtak az erős szavakra a fiatalok szemei ; még egy pillantás, még egy meleg kézszorítás és ők is elváltak . . . Nem sokára a korcsma lámpájának gyenge fénye mellett két kocsi került le a hosszú csányi útra . . . Pattogtak az ostorok, elől Pető, Suhaj utánna. Fecske, édes Fecském! — szinte könyörgött a bogaras Suliaj kedves lovának; persze nem vette észre a korom sötétségben,hogy anemesállatmár csak három lábon tör előre. Siess büszke Suliaj, megvárlak a Itiza felett, hogy elölről kezdjük a versenyt, kiáltott a mámoros Pethő, nem hallgatva sem feleségére, sem derék fiára. A hidra értek. Az őrjöngő Suhaj kocsijával neki járt. a Pethőjének. Ebben felkerekedett a vad szilajság, s korbácsával végig vagdalt Suhaj lovain, melyek ijedve ugrottak félre, épen a Riza partjára, onnan a tova rohanó áradatba. Nagyot locscsant a viz . . . De mintha egy gyenge hang a szellő szárnyán Laci nevét hozta voina, mi az itju Pethő szerető szivébe nyilait, mire leugrott atyja szekeréről s beleveté magát a síró hullámokba, oda, honnan a hangokat hallá . . . Ismét nagyot locscsant a viz . . . * * Miért e nagy tömeg ? Miért e nagy népcsődület V Ma hozzák a hires Pethőt börtönbe, ki bedöntötte Suhajt a Ilizába, s kinek fiát összeölelkezve fogták ki a csányi halászok a szép Suhaj Piroskával. JŐ a fogoly. Mélyen csüggeszti le már-már deresedő fejét. Vér fakadt nyomán, a hol láncra verték ; a fogház kapujában állt felesége, legény fia, kettő az édes anyja szoknyájához húzódva, egy pedig a karján ... A mint a fogoly Pethő a kapuhoz ért, egyszerre felkiáltott az édes anyja karján lévő legkisebb Pethő, miközben kis kezeit feléje tárta: Edes apám, édes apám! Az ismerős kedves hang felé veté tekintetét a szerencsétlen apa,s miután észrevevé feleségét és tapsoló kedvencét, a boldogság egy megnevezhetetlen sugára jelent meg vértelen arcán, szivéhez emelte lánctól nehéz kezét és ... . összerogyott; mondják —• a szive repedt meg.