Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

XVII. évfolyam Zala-Eáerszeg, 1898. november 27. 48. szán) Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, kösművelődési é gaÉsati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és iioVai járási községi és körjegyzők egyleté"-iiek hivatalos közlönye. Megjelenik m inden. -^asázmcLEtip. folgári leány- és felső kereskedelmi iskolánk államosítása. Az elfogulatlan itélő semmi szín alatt sem vonhatja kétségbe azt a haladást, melyet városunk rövid néhány év alatt minden irányban tett. De ha valahol, úgy különösen a tanügy terén szembeszökő városunknak ez a haladása. Ennek beigazolására elég egyszerűen rá mutatnunk hogy míg 25 évvel ezelőtt városunkban csak mindkét nembeli gyermekek részére hat osztályú községi népiskola volt összesen nyolc tanítóval : addig ma van állami főgymnasiuma, vau az állam részéről segélyezett felsőkereskedelmi és polgárileány iskolája, állami elemi népiskolája, melyben 17 tanerő működik a folyó 1898/9-ilí iskolai évben s végül gazdasági ismétlő szakiskolája szintén államsegélylyel, mely legközelebb nyílik meg. Egy szóval iskolái az igényeket teljes mértékben kielégíthetik, amennyiben a szülők úgy fiu-, mint leánygyermekeiknek itthon a szükséges alapvető kiképzést megadhatják. Ezek közül az iskolák közül a főgymnasium és az elemi iskola állami kezelés alatt vannak, míg felső kereskedelmi iskolánk s polgári leányiskolánk államilag segélyezett községi jelleggel bir. Ennek a két tanintézetnek az államosítását célozzák jelen soraink. A nyolcvanas évek elején, még boldogult Trefort miniszterségének idejében, városunk lépéseket tett az akkori fiú- és vele kapcsolatos kereskedelmi iskolának államosítása ügyében, azonban célunkat akkor nem érhettük el; mert tanügyi politikánk abban az időben oda irányult, hogy állami iskolákat csak nemzetiségi vidékeken állítanak fel; felekezeti, vagy államilag segélyezett községi iskolákat épen nem alakították át államivá. Ma ez a tanügyi politika jelentékenyen megváltozott. Belátták úgyis intéző köreink, hogy a magyar faj szempontjából nem elegendő kizárólag nemzetiségi helyeken állítani állami tanintézeteket, hanem reá szolgálnak erre a kedvezményre azok a városok és községek is, melyekben tisztán magyarok laknak. Ennek a megváltoztatott és kétségkívül igazságos tanügyi politkának következményeként látjuk, hogy tiszta magyar községekben is állít fel a tanügyi A „Zalamegye" tárcája. Egy krajcár, két krajcár . . . Már az igaz, hogy furcsa portéka az a pénz. Tudniillik, a mai világban; nem a régi aranykorban, mikor a természettel testvériségben élt az ember s a mesterséges vagy mesterkélt életnek bire-pora sem volt, söt amikor a pénzt nem is ismerték. Akkor mindenki boldog volt pénz nélkül is, most senkisem tud megélni nélküle. Az életnek és boldogságnak kútforrása ez. Máskor merő pokol, halálnak, bűnnek a fészke. Tudja Isten, melyik jobb: a régi világ-e, vagy a mostani ? Kris'ány azt mondja, hogy jobb a mostani. De tudja Isten, Krivány vájjon boldog-e, vagy boldogtalan'? Furcsa portéka biz ez! Testi és lelki nyugalmat szerzünk meg vele. Nyáron bűvös, árnyas ligetet csinálunk a pénzzel s fagylaltot eszünk, — télen meleg szobában forró teát hörpölünk — ;iz ő közbenjárásával. Azt nem is mondom, hogy a falusi biró választást vagy akár a bakter választást is legtöbbször ökigyelme végzi el. De azt már mondom — persze mások után, — hogy nincsen olyan erős vár, amelyet be nem tudna venni egy pénzes zsákkal megterhelt szamár. Mi mindennek el is nevezik az emberek ezt a furcsa portékát! Nervus re rum gerendarumnak, a világ tengelyének, majd szekérkenő hájnak, mely nélkül életünk talyigályának kereke nehezen forog s forgása közben szörnyen kormány állami iskolákat s egyúttal minden nehézség nélkül veszi át a községi, vagy államilag segélyezett községi iskolákat nemcsak faluhelyeken, hanem városokbau is. Hogy csak vármegyénkből hozzunk tel példát, pár év alatt lett a tapolczai, alsó-lendvai polgári fiu-iskola, a Csáktornya polgári fiú- és polgári leány-iskola, a keszthelyi polgári leány-iskola államosítva. Át vette az állam saját kezelésébe a zala-egerszegi elemi iskolát s hogy a kisebb községektől eltekintsünk, folyamatban van, sőt befejezéshez jut a közel jövőben a nagy-kanizsai községi népiskolának, polgári fiú- és polgári leányiskolának az államosítása ; ugyanily kedvező megoldást nyert az iskola államosítása Zala-Szent-Gróthon. Ily kedvező előzmények után itt van az ideje, hogy a városi képviselőtestület megindítsa a mozgalmat a polgári leány- és felsőkereskedelmi iskolának az államosítása érdemében. Részünkről mind két tanintézetre nézve bizton reméljük, hogy fáradozásunkat óhajtott siker koronázza. Jiássuk a felső kereskedelmi iskola ügyét. E tanintézetnek saját épülete van, amelyet az 1875/6 ik évben az állam huszonötezer forintos és a nemesi pénztári választmánynak ötezer forintos segélye mellett a város épített fel azzal a kikötéssel, hogy az épület az állam nevére kebeleztessék be. A tanintézetnek tehát van épülete, erről a városnak gondoskodnia nem kell. A tanári testület az állampénztárból kapja fizetését, Az épület jó karban tartása, tisztogatása, fűtése, valamint a szükséges tanszerek beszerzése az évről évre megállapított költségvetés keretén belül az évi tandíjbevétel terhére megy s az ezeknek a szükségleteknek fedezése után megmaradó összeget az iskola minden tanév végén beszolgáltatja az adóhivatalba. Egy szóval az intézetnek a fenntartása a városnak egy krajcárjába sem kerül. Nem akarjuk feltenni, hogy ha a város képviselőtesülete a tanügyi kormányhoz az iskola állapotát teljes megvilágításba helyező felterjesztést tesz. kérve ezeknek az alapján a felső kereskedelmi iskola államosítását, a tanügyi kormány azt megtagadná ; mert az államosítással tulajdonképen a tényleges helyzetet szentesítené s újabb terhet magára nem vállalna. Nem járna nehézséggel a polgári leányiskolának államosítása sem, amely iskola tulajdonképen 1888-ik évben az addig fennállott két osztáyú felső leányiskolának az átalakításából származott, az átalakításra nézve irányadó az 1888. évi szeptember 14-én 29.960. sz. a. kelt miniszteri rendelet, mely szerint a tanügyi kormány a zala-egerszegi államilag segélyezett községi felső-leányiskolának polgári leányiskolává való átalakítását oly kikötéssel engedte meg, hog ZalaEgerszeg város tartozik a polgári leányiskola helyiségéről, fölszereléséről, bebútorozásáról, fűtéséről és tisztogatásáról gondoskodni s a beszedett tandíjakat az államnak átszolgáltatni. Igaz, hogy a polgári leány-iskolánál már vannak a városnak kidásai, de ezek oly természetűek, hogy ezeknek jövőben való elvállalása mellett — ismerve az eddigi államosítási feltételeket — minden nehézség nélkül keresztül vihető a polgári leányiskolának államosítása is. Természetes, hogy az államosítással eddigi terheitől a város nem menekülhet meg; mert hisz a fentebb hivatkozott miniszteri rendeletnek megfelelőleg ezekről a járulékokról annak idején a város kötelező nyilatkozatot adott ki, amelyet a vármegyei törvényhatósági bizottságnak a jóváhagyása után a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztett. Talán egy látszólagos ellenvetést lehetne a két intézet államosításának megindítása ellen tenni, hogy t. i. a tanügyi kormány a szóban forgó két tanintézet államosítását csak is a városnak újabb megtérheltetésével akarná teljesíteni. Látszólagosnak mondjuk ezt az ellenvetést; mert ha — feltéve, de meg nem engedve — ez az eset bekövetkeznék: akkor is módjában állana a képviselőtestületnek kijelenteni, hogy mivel ujabb, bármily csekély teher elviselésére a város jelenlegi pénzügyi viszonyai mellett nem képes, inkább lemond az állam tsitásról és fentartja a jelenlegi állapotot. Ezt azonban csak mellesleg hoztuk fel a kételyek elosztása végett. Jelen sorainkkal sikerült talán olvasó közönségünket meggyőznünk, hogy úgy a polgári leányiskolának, mint a felső kereskedelmi iskolának államosítása a siker biztos reménye mellett s minden nehézség nélkül keresztül vihető. Kérjük ennélfogva városunk polgármesterét, hogy az államosítás ügyét a legközelebbi képviselőtestületi ülés napirendjére tűzze ki, hogy így a két iskola államosítása még a folyó iskolai évben kivihető legyen. csikorog-nyikorog. Közlekedő nagy országút ez a pénz, melyen mindenkinek utazni kell. Nyüzsög, tolong rajta tenger nép. Ki gyalog, ki lóháton, ki meg négylovas hintón jár. Vágtat, rohan az egyik, csak cammog a másik. Ki .előre, ki bátra. Van, aki se té-, se tova egy tapottat sem 'lép, csak a saját tengelye körül forog, mint a kerge juh. Sokan rongyos ruhájukba burkolódzva, fetrengenek a porban, mint a féreg. Egyik, másik odatapad egy-egy hintókerékhez; ez meghordozza a magasban, aztán újra lecsapja, hogy nagyot nyekken belé s irgalmatlanul keresztül gázol rajta. Jobb lett volna ott a szélen maradni. De tehet is ö róla! Nem tehet róla az a szám sem, melyet a lutrikerék fölemel s kidob magából, hogy többet nem játszik. Olyan sok barangolásom alatt igaz, hogy fel nem kapott soha az a kerék, de földhöz sem csapott egyszer sem. Pénz, te furcsa portéka! te széles hosszú országút! Mennyi különös alak nyüzsög rajtad! Hová mennek? Mit keresnek ? Mi a céljok ? Isten a megmondhatója. * Most hideg ködös őszi idő van. Éppen ilyen hideg ködös időben jártam végig én is egy vadászatot jó kedvű fickók társaságában. Nem volt sok pénzünk, de azért vigak valánk ; mert jó vadász kabát volt rajtunk, tarisznyánkban kenyér és csirke cubák s oldalunkon lógott egy-egy palack orvosság, — mely a hideg ősznek méreg fogát elvegye. Megrakódva nyúllal és emlékkel, ballagánk hazafelé. Köd is volt, estszürkület is volt már. Homály és hideg. Ilyenkor meglehetős élénk képzelödésünk támad a nyomorúságról, mely ha nincs is velünk, de körülöttünk van, vagy legalább lehet. A levelétől félig megfosztott fa, mintegy sárga foltos, rongyos condrába bújt koldus, didereg. Falu végén, az erdő szé'iin egy-egy törpe viskó guggol, mint a kétrét görnyedt vénasszony, s mint ennek fáradt szeméből, úgy pislog ki annak papirablakán keresztül egy kis bágyadt mécsvilág ... Megrakodva nyúllal a többiek-, én csak egy emléket cipelek onnan. A nyulakat megettük, de az emlék el nem fogy. Egy részét most föltálalom. Kijön két gyermek egyik viskóból s megy a másikig. Nyilván testvérek. Egyiknek rongyos a ruhája, másiknak nem rongyos. De mindakettő kegyetlenül fázik,mindakettönek vacog a foga. 10—12 évesek lehetnek. Egyik leánygyermek? ezt onnan lehet tudni, mert kócos haja nagyobb, mint a másiknak. Ennek rongyos a ruhája. Nem is rongyos. Egy darab rongy az egész, nyaktól a bokáig, de sok cafatban sir le róla. A másiknak sima új ruhája van, melyet nem varrtak soha, nem is szakad el soha, haláláig hordhatja vasalatlan, soha ki nem nő belőle. Ez a legtesthezállóbb ruha. Ingyen csinálják. Ez fiúgyermek. Abból is látszik, hogy udvariasságból nénjének engedi át a bokáig érő habitust. Neki jó úgy ősi ruhában is. A nőt inkább meaillei a fényűzés. Mennek a másik viskóig. Ott benn egy néhány részegember lármáz. Pálinkát mérnek, ecetet és fagygyugyertyát árulnak. A két kis emberi tárgy kün az ajtóban megáll. Egy kissé tanakodnak. Aztán hamarosan ruhát cserélnek. Most a kis fiú lesz a rongyos fényűző. Ü megy be a boltba egy kis üveggel valamit vásárolni. Addig a szemérmes Jvlai számunkhoz fél iv melléltlet van csatolva.