Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

A megyei jegyzöegylet kérvénye a vármegye törvényhatósági bizottságához. Alább közöljük egész terjedelmében azt a kérvényt, amelyet a zalavármegyei községi és körjegyzők egylete 1, 1898. évi augusztus hó 27 én Zala-Egersáfgen tartott közgyűlésének határozatából vármegyénk tői vény hatósági bizott ságához intézett. Maga a kérvény egész részletességgel adja elo a jegyzői karnak a jelenlegi 400 forintos fizetéssel szemben tarthatlan helyzetét s jlykép a hzetés felemelésének elodázhatatlan szükségességét Nincs is kétségünk az iránt, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága, mérlegelve a kérvényben felhozott és figyelmen kivül nem hagyható fontos indokokat, a jegyzői karnak jogos kérelmét teljesíteni s ezzel számukra a tisztességes megélhetést biztosítani fogja. A kérvény szövege: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Zalavármegye községi és körjegyzők egylete által a folyó évi augusztus hó 27-én megtartott közgyűlés alkalmával hozott határozat értelmében azon tiszteletteljes ké réssel fordulunk a tekintetes törvényhatósági bizottsághoz, miszerint Zalavármegye azon községi és közjegyzőinek, akiknek évi fizetése 600 frtot nem teszen, azt az 1886 évi XXII. t. c. 66. §-a 3-ik bekezdésében biztosított tör vényszerü jogánál fogva, 600 frtra hivatalból felemelni szíveskedjék. Eddigi kérelmünk nem céloz semmi újítást, avagy törvénybe ütköző cselekmény létesítését, hanem csakis kizárólag egy már meglevő és szentesitett törvénybe lefektetett elvnek a keresztülvitelét, illetve megvalósulását. A melynek jogosultsága már magából a hivatkozott törvényes intézkedés szövegéből oly tisztán kiolvasható, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottságnak csak egy kis jóakarata szükséges ahhoz, hogy az életbe léptetve, azaz ép oly szerény, mint méltányos, de leginkább indokolt és törvényes kérelmünk teljesítve legyen. Hisz a törvényhozás már az 1886. évi XXII. t. c. megalkotása alkalmával belátta azt, hogy a községi- és körjegyzőknek évi 400 frt, fizetés kevés; mert máskép nem találjuk meg az értelmét annak, hogy miéit adóit volna jogot a törvényhatóságoknak azt saját hatáskörükben 600 frtra felemelhetni?! Mindenesetre azon elvből kiindulva, hogy az esetre, ha az egyes törvényhatóságok területén kéretik, ott érvényesíttessék is. De semmi esetre sem azért, hogy az az 1886. évi XXII. t. c. 66. §-n 3 ik bekezdésében örökre, mint holt intézkedés, foglaljon helyet. Hogy azután e kérelmünk a tényleges viszonyok szempontjából mennyire indokolt, azt hisszük tekintetes törvényhatósági bizottság, azt, nem szükséges vajmi tág kerettel körülírni, amennyiben a közigazgatási teendőknek a jegyzők vállaira nehezülő részével csak némileg ismerős laikus is beláthatja, hogy ennek az óriási nagy terjedelmű és irtózatosan sokoldalú, szellemet és testet egyaránt, ölő sysifusi munkának az elvégzése évi 400 frttal nem lehet megfizetve. Nem akarjuk ezzel documentálni, tekintetes törvényhatósági bizottság azt, hogy az általunk kért 600 frt évi fizetéssel munkásságunk talán horribilisen lesz fizetve, csak az általunk végzendő munka méltányosabb díjazását és némi arányt vélünk általa elérhetni, a velünk se képzettség, se társadalmi állás, se munkaanyag, de legkevésbbé a felelőség tekintetében egy színvonalon nem álló tisztviselőkkel fizetés tekintetében. Távol legyen tőlünk tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy ez összehasonlítással akár a/, illetők fizetéseinek magas voltát, avagy tán teendőik csekélysó gét dokumentálni, legkevésbbé pedig képzettség s int,elli gentiájuk mérvét akarnók kicsinyíteni, nem! Csak nemi összehasonlítást szándékozunk tenni a végzcinl í teendő s az élvezendő fizetés között, hogy szerény kérelmünk indokolt volta annái megragadóbb világításba legyen helyezve. Vegyük például a vármegyénél alkalmazott kezelő- és segéd-személyzetet, ahol az iroda tisztek évi fizetése 800 frt, az írnokoké 500 700 frt, a járási Írnokoké 500 frt, az állami hivatalokban alkalmazott iroda tisztek fizetése 800—900 frt, az Írnokoké pedig 600 frt, s végzendő teendőik egyoldalúak, képzettségük maximuma IV. középiskola és felelősségük semmi. S mégis már évek óta fizetés emelésért mozgolódnak, mert érzik, hogy li/.etésiik a napi 8 órán át végzendő munkával arányban nem áll: másod szor mert abból megélni nem tudnak. — Igazuk van! hölgy meghúzódik arccal a ház falához. Fázik s jobbra balra néz. Csakhamar megint visszakapja ruházatát. S vígan mennek hazafelé. Sem a hideg, sem az éhség nem tudja már szemökböl kisajtolni a nyomruság kömét. Hiszen maga a jég nem fázik, sem a tűz nem érzi a meleget. Csak a környezetnek borsódzik a háta. Ezalatt észrevesznek minket s délkeleti szokás §zerint - egy krajcárt ! . . . egy krajcárt ! . . . kérnek. Kapnak két krajcárt, négy krajcárt. Mintha avval a hideg krajcárral betakarhatnák mezítelen testokét.. De miért volna szánalom és könyörület az emberekben.Jha csak egy-két krajcárig emelkedhetik fel ? Emberies szánalom és könyörület volt bennünk is. S néhány nap múlva egy-egy darab rendes ruhát vett fel mindakét gyermek. A hölgyike még papucsot is húzott a lábára. Nó, ezt már mégsem kelleti volna. Neki már szűk lett a kis viskó. Néhány hét múlva a városban lakott. Egy hét múlva fényes csilláros szobában járkált. Hetykén lépegetett. Virágot árult. Az uríik meg is csipkedték barnás, de nem rút orcácskáját . . . Két év múlva selyemköntösben járt és sok pénze volt. De ezután néhány év alatt, mintha menyköcsapás érte Volna s perzselte volna le róla az ifjúságot: vénült, csúfult, s ruháját mintha a szél vitte volna el. Vájjon tehet-e ő róla, hogy most megint kér egy-egy krajcárt. . . ? Baran Goló. De igazunk van nekünk tekintetes törvényhatósági bizottságin mikor a törvény által előirt VI. középiskolai előképzettség, .« ezen kivül jegyzői képesítés birtokában, az összes s minden elképzelhelő közigazgatási s állami teendők cl- és megszámlálhatatlan tömegének kötelességünkké tett s úgyszólván naponkint ujakkal szaporodók végzése közepette, mi is följajdulunk fizetésünknek nevetséges csekélysége miatt s az illetei.es felsőbbség elé állítjuk megdönt hetién igazságként, hogy ma mai 400 frt évi fizetésből megélni, s legkevesebb 300 frt költséggel segédet tartani nem tudunk, mert nem lehet, l'edig nekünk ép úgy, mint más ember fiának, nemcsak napról-napra élni, hanem ruházkodni és családot fenntartani, ezenkívül gyermekeket is kell neveltetni, még pedig házon kívül; mert közoktatásunk még olyan nivóra nem emelkedett, hogy a községi vagy körjegyzőségek székhelyein is volnának felsőbb tan intézetek. S mindezt 400 500 forintért, illetve 400—500 írtból teljesítsük? Aki ezt képes megtenni, annak már igazán magasabb képzettségűnek, valódi finánc/, geninek kell lennie, ehhez a mi jegyzői cjualificatiónk már nem e'égséges. Tudjuk tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy vannak igen sokan, akik részint a viszonyok, részint munkakörünk nem ismerése, de leginkább indokolatlan antipáthia, hogy ne mondjuk irigységből azt a véleményt hangoztatják, miszerint nekünk községi és körjegyzőknek nagyon is elég 400 —500 frt évi fizetés, mert van busás mellékjövedelem ! Pedig ezek a jó urak hacsak egy kis táradságot is vennének maguknak bepillantani egy jegyzői iiódába, hogy közvetlen tapasztalást szerezzenek maguknak egyrészt a végzendő munkáról, másrészt a busásnak képzelt mellékjövedelemről: erős a hitünk, hogy más véleményük lenne a községi és körjegyzők fényesnek hitt helyzetéről. Mindazon által nem zárkózunk el azon kijelentéstől, tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy nincs mellékjövedelmünk, mert nem mondanánk igazat. Csakhogy az 1886. évi XXII. t. c. életbeléptetése óta lefolyt Í2 év alatt nagyon is bőven lett gondoskodva arról, hogy mellékjövedelmeink anyagát képező ügyek dijai nagyon is redukáltattak, sőt jórészben teljesen meg is vonattak. De egyúttal gondoskodva lett arról is, hogy a mellékjövedelmeink megkereshetésére szükséges idő is a lefolyt 12 év alatt életbeléptetett uj törvények végrehajtása által nyakunkba zúdított hivatalos teendők végzése által tőlünk szintén elvonassék. S e szerint ma úgy állunk, hogyha volna is mellékjövedelmet hozó ügyünk, nincs időnk annak elvégezhetésére. Mert ama tengernyi nagy hivatalos anyagnak naprólnapra leendő elvégzése után — amely akárhányszor az az éjszakai órákat is igénybe veszi, — volna bár vas szervezetünk, de nincs elég erőnk még egyebet is dolgozhatni Hogy többet ne említsünk, csak az 1893 évi 31., 32. és 33-ik törvénycikkekkel életbeléptetett, állami anya könyvi, az 1894. évi 12. törvénycikkel megalkotott mezőrendőii, az 1894. évi 16 tői vényeikkel létesített örökösödési és végül az 1898. evi 2. törvénycikkel napvilágot látott munkás törvényeket hozzuk például fel. Melyek mindegyikének végrehajtása által oly óriási anyaggal szaporittatott a már ember erejét amúgy is sokszorosan túlhaladó munkakörünk, hogy legkevésbbé som tulozunk, tekintetes törvényhatósági bizottság, ha egész nyíltan s leplezetlen ül ama kijelentést tesszük, miszerint hivatalos kötelmeinknek ma már megfelelni psichologiailag és physikailag teljesenképtelenek vagyunk. Hogy azonban a községi közigazgatás nehézkes szekere mégis csak döcög s meg nem akad, ezt kizárólag csakis testületünk most már a végletekig túlerőltetett munkásságának lehet tulajdonítani Amelynek lelki és tesli szervezetünkre kiható káros voltát azonban fájdalom, napról napra érezni s önmagunkon szomö ruan tapasztalni vagyunk kénytelenek úgyannyira, hogy legkevésbbé sem csodálkozunk azon, ha napról-napra, reggeltől estig, iró-asz talmikhoz szegezve, sisifusi munkánk végzésében teljesen kimerülve, önkénytelenül jő ajkunkra a sóhaj: Istenem! miért vagyunk mi a kiv.igazatás nagy apparatusának ily elhagyott páriái ?! S nem indoktal anul. Mert tapasztalhatja ezt bárki is, ha figyelemmel kiséri a jegyzői állások üresedését, ame'yek legnagyobb részének mi az oka ? A munkaképtelenné válás! S ennek mi a következménye? A hivatalból való nyugdíjba küldés ! Fehér holló számba jön manapság tekintetes törvényhatósági bizottság, az a községi vagy körjegyző, a ki 40 évi szolgálat után léphet nyugdíjba. Mert, ha pályája kezdeténhivatásszerüambitióvals fiatal erővel kezdi meg működését s eleget akar tenni annyi elszámlál hatatlan felsőbb hatósága „Azonnal, Postafordultával, Felelősség, Pénzbírság, Fegyelmi eljárás terhe mellett" s ki tudná elősorolni, miféle cifra ki tételi! rendeleteinek, csakhamar önhibáján kívül lankadni kezd munkaereje, hanyatlik szellemi és testi fogékonysága s beáll az előbb túlhajtott munkásság által okozott reactió. S ekkor, élte delén, életkora tán kétharmadán, gyorsan gondoskodnak arról, hogy nagyon szerény összegű nyugdíjba kényszerítsék ! Ez a mi mai helyzetünk valódi és tiszta képe, amelyet nem lehet és nem szabad tovább figyelmen kívül hagyni, hanem okvetlen megfontolás tárgyává kell tenni s azon az arra kizárólag hivatott s törvényes joggal felruá/.ott törvényhatósági bizottságnak kell segíteni. Annál is inkább, mert nem hisszük, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottság minden egyes tisztelt tagja positiv tudomással ne bírna sanyarú s nagyon is segítségre szoruló helyzetünkről s be ne látná, hogy a mostani stagnatióban sem anyagi, se phisikai tönkrejutás nélkül meghagyhatok nem vagyunk. Mert, az csak kárára volna úgy nekünk, valamint ama hivatás körnek, melynek óriási alkotmányát váltainkon s gépezetét mozgásban tartjuk. Miért is tiszteletteljes kérelmünket a legjobb reményben megújítva, vagyunk a tekintes törvényhatósági bizottságnak a Zalavármegyei községi és körjegyzők egylete képviseleteés megbízásából alázatos szolgái: Koliay László Kovács Gyula egyleti jegyző. egyleti elnök. A hülyék menliáza. Egy, az emberbaráti szeretet szolgálatában álló új intézményt ismertetünk meg olvasó közönségünkkel s ez a „hülyék menháza", amelyet „Szeretet" testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket, gyámolító országos egyesület" létesített abból a célból, hogy a Magyarországban lakó, sok esetben közveszélyessé váló hülyék megfelelő gondos ápolásban részesüljenek és testi szervezetükhöz, valamint egészségi állapotukhoz mért. foglalkozáshoz jussanak, A menház fenntartói: a belügyminisztérium, a székes főváros és az egyesület. A fentartási költségek fedezésére szolgálnak: az állampénztárbólfolyósitott összegek, a székesfőváros segélye, az alapit ián yok kamatai, esetlegesadományok, és hagyományok, a fizető ápoltak dijai, az egyesület közgyűlése által erre a célra megszavazott összegek. Jótékony emberbarátok e menházban örök időkre szóló alapítványt tehetnek, amely 6000 frtban van megállapítva és készpénzben vagy állampapírban fizetendő az egyesület pénztárába. A menházban vallás- és nemzetiségi különbség nélkül csak olyan mindkét nembeli, magyarországi illetőségű hülyéket és gyenge elméjüeket vesznek fel, akik életkoruk tizedik évét már betöltötték s orvosi bizonyítvánnyal igazolni képesek, hogy egészségesek, testileg épek és munkára alkalmasak. Dühöngő hülyéket egyáltalán nem vesznek fel, testileg nyomorékokat pedig csak kivételesen, kiválóán fontos okokból, Az ípoltak lehetnek ingyenesek, alapitványosak és fizetők. Az ingyeneseket a felügyelő bizottság javaslatára az egyesület igazgató-bizottsága veszi fel, az alapitványosokat a szabályzat betartásával az alapítványt tevők nevezik ki, a fizetők felvétele felett pedig a felügyelő bizottság határoz. Az elhelyezés, illetve a felvétel bizonyos időre, vagy életfogytig terjedhet, a menház érdekét veszélyeztető hülyék azonban bármikor eltávolíthatók. Ápolási dij cimén negyedévi előleges részletekben évi 400 frt, szegényebb sorsuak után évi 250 frt fizetendő az egyesület pénztárába. Külön szobában való elhelyezésért az évi dij 600 frt. Az ápolási dijak mindenkor január, április, julius és október 1-én előre fizetendők. A dijak azon naptól fizetendők, amelyen az ápolt a menházba felvétetett. Elhalálozás esetén a már befizetett dijak visszafizetése nem követelhető A felvétel kérvény ntján történik, amelyhez csatolandók : a felveendő keresztlevele illetőleg születési bizo nyitványa, hatósági orvostól kiállított bizonyítvány, családi és vagyoni állapot kimutatás, himlőojtási bizonyítvány; fizető ápoltaknál kötelező nyilatkozat, lipgy a dijakat pontosan fizetik, hatósági bizonyítvány, hogy a felvételt kérő vagyoni állapota a dijak fizetését lehetővé teszi; ingyenes vagy alapítványi helyre pályázóknál szegénységi bizonyítvány. A kérvény az egyesület igazgató-bizottságához címezve nyújtandó be. Az alapítványi helyek elnyeréséért egyenesen az alapitókhoz kell fordulni. Minden ápolt férfi köteles magával vinni 3 öltözet ruhát, 6 ingót, 6 alsónadrágot, 6 pár harisnyát, 6 zsebkendőt, 2 pár cipőt vagy csizmát, 1 pár papucsot, mig nők 3 öltözet ruhát, 6 inget, 3 alsó szoknyát, ti pár harisnyát, 6 zsebkendőt, 3 nyakkendőt, 2 fejkendőt, 2 pár cipőt, 2 pár papucsot, F szalmakalapot. A/ ápoltak a menházban teljes ellátást, ruházatot kapnak és orvosi kezelésben részesülnek, a házi és gazdasági teendők elvégzésénél segédkeznek. Nyáron kerti és mezei munkát végeznek, télen pedig háziipart űznek. A menház házirendje minden ápoltra nézve kötelező, kivételnek csak orvosi rendeletre lehet helye. A városi közlegelökön való legeletésre vonatkozó szabályrendelet. Nem egyszer fondult elő a képviselőtestület ülésén a városi közlegelőkön való legeltetés ügye, sürgetvén egyesek, hogy a város tulajdonát képező közlegelőkön a legeltetésért bizonyos illeték fizettessék, amely azután a város szükségletének fedezésére fordíttatnék. Végre a legutóbbi képviselő testületi üiós a legeltetés tárgyában szabályrendeletet alkotott, melynek főbb pontjait a következőkben ismertetjük: Köziegelőkiil szolgálnak a felső erdőn 312 katasztrális hold és 253 |~[ öl, továbbá Szabad Csácson 347 katasztrális hold és 215 Q öl terület, mely a város tulajdonát képezi és amely területen csak tehenek és növendék szarvasmarhák közös csordában, sertések csürhékben legeltethetek. A városi legelőre 950 db. állatnál több, úgy szintén a gulyába egy évnéf idősebb méncsikó és félévnél idősebb bikaborju, felévnél idősebb kansertés, továbbá a falkába igavonó vagy vágó marha, kécske vagy bika fel nem vétetik, valamint nem zala-egerszegi lakosnak semmiféle barma sem. A városi állatorvos a barmok felett nyáron át legeltetés közben, télen pedig az istálózott apa állatok fölött hetenként legalább egyszer, a pásztoroknak betegséget gyanúsító híradására pedig azonnal szemlét tart és állapotukról a mezőgazdasági bizottság elnökének szóbeli