Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)
1898-04-24 / 17. szám
XVII. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. "Negyedévre 1 frt. Egy szára ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. "TT 1 Zala-Egerszeg, Í898. április 24. társadalmi, k n \rr)r IN V UaUnvi 17. szánj. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. Megj elenik minden i „nagyreményű" ifjúság. „Lesz-e gyümölcs a fán?" Végigtekintve a mai „nagyreményű" fiatalságon, csakugyan méltó aggódással kiálthatunk fel nagy Petőfinkkel, hogy: „lesz-e gyümölcsfa fán?" Satnya, vézna, sápadt, élettelen arcú, fénytelen, réveteg tekintetű egyénekből áll legnagyobb részt az a fiatal sereg, melyre büszkén, önérzettel, reménynyel kellene nézni az apáknak, eltelve attól a lélekemelő gondolattól, hogy: „csak sast nemzenek a sasok." Mindennapi jelenség az, r hogy a párducnak magzata gyáva nyulfivá lesz. Azért mondjuk, hogy „lesz", mert az most sem igaz, hogy a párduc gyáva nyulat szülne; hanem azzá lesz, azzá teszik a későbbi nevelési befolyások. Ezzel azután rámutattunk, hogy miben keresendő a mai fiatalság elszomorító fejletlensége, éretlensége, satnyasága. A nevelési rendszerben ! Már igen sokan irtak arról, hogy a mai fiatalság igen korán kiveszi a részt az élvezetekből. Ennek tulajdonították és tulajdonítják a mai fiatal nemzedék satnyaságát. Hát az igaz, hogy a közvetlenül előttünk álló ok: ez. De az élvezetek ezen korai hajhászása, az azokra való beteges inger tulaj donképen már csak okozata a valódi oknak. Azt kell tehát kutatnunk, hogy mért hajhássza mai fiatalságunk az élvezeteket? A felelet erre az, hogy : mert testi nevelése el van hanyagolva ; erkölcsi nevelése pedig nem emelkedik az ideaUsmusig, sőt mater ialistikus. Midőn erről röviden akarunk szólni, oly irányban és oly szellemben teszszük azt, hogy belőle szakértők és nem szakértők (tehát a szülök és azok helyettesei is) egyaránt okulhassanak. Régente a szülői házban már nagy súlyt fektettek a gyermekek testi nevelésére, edzésére. Mihelyt a gyermek kissé nőtt, a szülőnek (különösen az értelmes apának) gondja volt rá, hogy oly foglalkozásokat végezzen, melyek a testi erőt, egészséget fejlesztik, fentartják, edzetté teszik s elejét veszik az elpuhultságnak. Ma-napság erre súlyt a szülői ház egy át alán nem is fektet. Sokkal büszkébbek a szülők arra, ha gyermekük oly dolgok megértésébe hatolt, melyek érett elmét, érett szivet kívánnak, hogy romboló hatással ne legyenek. A „Zalamegye" tárcája. ^^^feleség. Igen Mondjuk, hogy én olvastam pl. száz regényt, ám, de ezerszer, sőt tizezerszerte több regény van a világon megírva, mint a hányat én olvastam. Kevésre becsülöm, ha azt mondom, hogy kétannyi a száma a színdaraboknak, drámáknak, tragédiáknak, apró novelláknak s más fajta költeményeknek. Csaknem kivétel nélkül mindenik költői műben foglalkoznak a női természettel, ha epizódlag is; sőt ha csupán epizódlag foglalkoznak is a szerzők evvel a témával, mégis kiemelkedő pontja az a költeményeiknek, mert nincs gazdagabb és hálásabb tárgya a poézisnek, mint a nő. Millió költeményben millió nő van megirva. I)e egy nőnek hány féle tulajdonsága van megirva? Hány porszem van a földön V Vagy másodpercenkent hányszor esik napsugár a földre? Ha mindezeket összeadjuk, annyi tulajdonsága van megirva a nőnek. S hogy keveset mondjak, ha ezt második hatványra emeljük, annyi nincs még leirva, de a valóságban megvan. Más a kis leányka, más a nagy leány és más a feleség; más a menyecske és más a vénasszony. Hányféle konbinációja van csak a férj és feleség viszonyának! Hányféle a szerelem, melylyel egymást dédelgetik. Nagyjában csak kétféle : külső és belső, de mily sokfélejárnyalata van ennek! Dobozi Istvánt követi a hitvese a veszedelemig, más asszony kizárja az urát. Az öreg Adám -- Kepler meghökken feleségének szerelmetes ölelgetéseitől s a vén tudós méar eléír édeskésen kérde/i : Mi Az iskolai nevelésben van ugyan gondoskodva? arról, hogy a növendékek testileg is kellő fejlesztésben részesüljenek; de mit tapasztalunk- ? Azt, hogy a testképzésre fektetett súly a szellemképzéssel, helyesebben mondva: az ismeretekkel való túlhal mozással szemben szóba sem jöhet. A tornászaira mind az elemi, mind a közép-iskolában szánalmasan csekély idő van fordítva. És azután ehhez járul, hogy az elméleti tárgyak előadói a tornászatot egyátalán nem respectálják; azt csak aféle bukfencmesterségnek tekintik s arról nem egyszer az ifjak előtt is kicsinylőleg, vagy gúnynyal szólanak. Igj azután a fiatalság sem fektet arra súlyt, kicsinyléssel veszi s ha megjelen is a gyakorlati órákon, a (különben testedző) gyakorlatokat csak immel, ámmal végezi, — jól tudván és ismervén más oldalról azt is, hogy a tornászat nem ,,rendes" tantárgy s a belőle nyerendő érdemjegy '„általános osztályzata" minőségére befolyással (még ha elégtelent kap) sem leend. így azután (semmi fárasztó gyakorlatot nem végezvén) teste elpuhul, s az egyébbként igénybe nem vett és jól táplált, fiatal testben uralomra jutnak az érzéki ingerek. És az elpuhult, a testi kényelemnek átadott fiatal ember lelke csakhamar elkalandoz oly vágyak után, mikre ha teste kellőkép edzve, fárasztva volna és ekként az érzéki ingerek ébredésre nem juthatnának -- egyátalán nem gondolhatna ; meg ha gondolna is, edzett idegeit azok a megszédülésig sohasem ingerelhetnék. A testi edzés teljes és elszomorító ignorálása a fiatalság részéről abból is kitűnik, hogy ma már felnőttebb fiatal embert valami testedző és fárasztó társasjátékban, p. lapdázásban résztvenni senki sem láthat. Ha van is rá eset, csak kivételképen. Ez előtt néhány évtizeddel pedig szakállas, bajuszos jogászok is nagy élvezettel vettek részt a társas játékokban. Most a pelyhes állú diák sem igen akar már tudni az ilyfajtá „gyerekes" dolgokról ; mert az edzetlenül maradt, elpuhult fest érzéki vágyai oly útra vezették, melynek szomorú, de biztos eredménye a sziv és .lélek naivitásának elvesztése, a testi .és lelki bágyadtság, petyhüdtség s majd később a korai komorság. Előttünk állanak, lépten nyomon találkozunk a'í ily blazírt, életunt alakokkal. baj nó, angyalom ? — Pénz János, pénz! felel a hölgy, egy középrendü kalap ára csak ötven forint. Az Írásokból tudjuk, hogy sok pozsgás vérű Éva elmegy fürdőre, tengeri fürdőre, velenczei utazásra, mig a férje ura poros aktákat szedeget a polcról. — No, de ezek hátha csak költemények, talán ? / Én leirok most egy prózai históriát, hogy legyen ilyen is. Ugy irom le, amint hallottam. Nem a magam fejemtől találtam ki, még kevésbbé a képzeletből való. A kitől hallottam, a következőképen heszélé el: Egy gazdag alföldi városba, Nagy-Kőrösre mentem ünnepelni, ahol olyan egyeneslelkü, egyszerű, természetes emberek laknak. A többek között meglátogattam MagyarAmbrus nevü kir. közjegyző házát is, kiről néhány év előtt azt mondták, hogy meg vannak számlálva napjai, a munka úgy kiaszalta. De túllépett már ezen a baljóslaton. A házban néhány élénk gyerek pajzánkodik. Ifjú felesége csupa élet és lélek. Minden belépő mintha haza menne, ugy érzi magát, mert van éltető szeretet, amint Tompa Mihály modaná, s megbecsülik a vendéget. Még az is a dologhoz tartozik, noha felesleges mondani is, hogy előkelő mi emberek, jó módúak, szép házuk van, de egy komikus látványra alig tudtam visszafojtani mosolygásomat. Olyant már láttám eleget, hogy a nemeslevelet, vagyis a kutyabőrt s a gyászjelentést vagy az emlékbe kapott hajtincset aranyos kerettel üveg alá teszik, de hogy az utazó jegyet ennyire megbecsülje valaki, azt még Göre Gábor biró úrról sem tételezném fel. Itt a falon nagy pompával díszeleg néhány utazó jegy, nem épen vasúti, hanem hajó-jegy. De egyik sem különb a másiknál. Csak szóvá tettem a dolgot, hogy ugyan micsoda luxus ez? A házi asszony azonnal elmagyarázta, hogy egyik a férjé utazó jegye volt, másik az övé, harmadik a kisfiucskáé, Vajh mi melegítené föl őket?! Másik okul a „nagyreményű" ifjúság elsatnyulását illetőleg a materialisztikus irányú erkölcsi nevelést említettük. » Ez is nagyon fontos ok; mert ha a testi nevelésre nincs fektetve oly súly, hogy az a fiatalság testét a kísértésekkel való küzdelemre megedzené, akkor okvetlenül kellene gondolni oly erkölcsi tényezőre, oly lelki erőre, mely amannak jó hatását legalább jó részben pótolná. És ez az idealisztikus irányú nevelési rendszer érvényre juttatása volna. Korunkban az elemi-iskolától kezdve (még talán az ovodákat is belevehetjük) egész a legmagasabb szakiskoláig mindenütt az a törekvés, az az elv, hogy a növendék tudjon. Ezt sürgetik, ily irányban ügyekeznek tapasztalatot szerezni az iskolai felsőbbségek; ez boldogítja és elégíti ki a szülőket is. Mintha annak a szegény fiatalságnak csak feje volna s csupán azt kellene tele tömni! A szivre senki sem gondol. Az üresen is maradhat. Fájdalom, hogy ifjáink legtöbbjének üresen is marad, különösen magasabb és magasztosabb értelemben. Ifjaink elhagyják az iskolát; tele vannak ismeretekkel, tele tudománynyal, de maguknak eszményt alkotni nem képesek. Megtanulnak élni, (sokszor nagyon is megtanulnak), hogy a föld göröngyein elevezhessenek. Ott is marad a legtöbbje; leJkök az eszményiség tisztult, szennytelen, rög nélküli magasába emelkedni nem bir; szivöket semmi, a göröngyök közöl kiemelkedett eszmény nem lelkesíti, annak eléíéseért nem dobogtatja. Megtanulta mesterségét; azt is, hogy miként kell azt a saját javára felhasználni, esetleg kiaknázni s azzal vége. A nagy eszmék, a közös szent ügyek aludhatnak, csak legyen jólét, legyen mindennapi kenyér. íme: ide jutottunk. Itt van a magyarázatja annak is, hógv mért oly kevés ma-napság a közönséges küzdelmekből kimagasló alak s hogy a „nagyreményű' 1 1 fiatalság legnagyobb része mért marad meg nagyreményűnek egész sirjáig anélkül, hogy titulusából csak valamicskét is beváltott volna. Élni! élni! minden áron élni: ez a jels/ó. Eredménye a/ materialisztikus irányú nevelési rendszernek. Mert a legtöbb szülő s legtöbb tanít.'» a korszellem hatalma alatt a gyakorlatias, az életnek való nevelést úgy fogja föl hogy a fiatalság első sorban és kizárólag negyedik a leánykáé. Még van egy kicsike, annak nem volt jegye. Ebből még mind édes keveset tudtam arra nézve, hogy miért is vannak annyira megtisztelve azok a rongy jegyek. Hanem aztán beszélt tovább a házi gazda. Elmondta, hogy pár évvel ezelőtt gyenge lábon állott egészség dolgában s délvidékre, enyhe levegőre ment Fiume tájékára. Több időt töltött ott. Néha huzamosabban ts időzött ott egész háznépével. Egyszer egy parádé utazást is akartak csapni, — különösen a felesége iránti elózekenységből, hogy járjon tengeren, lásson világot s nézzek meg azt az érdekes szép Velenczét. S neki sem ártana már egv kissé a í'risebb levegő. Legtisztább, legjobb levegő van a tenger felett. Ezen a tengeren esik leggyönyörűségesebb utazás. Az Atlanti óezeán az ő kietlen végtelenségében szédületes 1. A sötét kis Feketetenger, mint egy őrült, úgy hánykolódik, mintha minden pillanatban el akarná nyelni az embert, s igen szelid jelző neki a „haragos'' is. Meg hideg szeles valamennyi. Ez a mi tengerünk a legenyhébb, legcsendesebb, kivált egy augusztusi holdvilágos "éjszakán. A test erőt s a lélek szárnyat kap itt az ég alatt, a viz felett; a tüdő tágul, a szem nyílik s a vér melegebben kering a bordák alatt; az érzés bájosabb lesz s a gondolat szabad. Nem hiába, hogy a nis hitvesek, szerelmesek, turbékoló galambok az élet legkitöróbb idejeben ide jőnek fokozni a gyönyört. Szóval megváltják a jegyeket erre a barátságos vízre. Fel is mennek a hajóra, lkának hivták azt a hajót. Nehany perc, és indul. A hajós nép sürög-forog. Bontják, szedik, húzzák a köteleket, vasmacskát, s többefelet, felszedik a hidat, fütyölnek s a hajó elrúgja magát a parttol. A teleséire örvendett, mint egy gyermek. Hogy is ne. Mindenki gyermek itt a tengerhez képest s ahhoz az oromhoz képest, melyet egy ilyen ut kedveskedéssel ígér s Velencze látáIVlai számunkhoz egész ív melléklet van csatolva.
