Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

Lajos polgármester Zala-Egemet? város nevében „Jojjon ki ez intézetből minél több jeles fia a hazának", luczy János főgymnasiumi h. igazgató az állami főgymnasium nevében „Lebegjen az intézet vezetőinek szeme előtt mindenkor Isten, haza, király" — dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő Zalavármegye kn. tanfelügyelősége és a zalavármegyei népoktatásügy neveben Zalavármegye közművelődésének örök dicsőségére", vegul Orosz Pál vármegyei közgazdasági előadó, a nemesi pénztári választmány nevében „Amint kiemelkedik ez épület a köznapiasságból, úgy emelkedjenek ki ez mtezet fiai az életben" — jeligével. A szokásos kalapács ütések befejeztevel luczy János állami főgymnasiumi h.-igazgató tartotta a tanintézetet megnyitó beszédét, meljben részletesen ismertette a fógymnasium létesítésének történetét; majd a tanuló ifjúsághoz intézett hazafias szellemtől áthatott, többször zajos éljenzéssel kisért buzditó beszédet, amit lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Végül dr. Jankovich László gróf főispán üdvözölvén a főgymnasium igazgatóját, tantestületét, tanulóifjúságát, a kormány képviseletében az épületet átadta az intézet igazgatójának. Bezárta az ünnepséget a társaskör dalárdája a szózat eléneklésével. * * * Fél tizenkettőre járt az idő, midőn az ünneplő közönség a főgymnasiumtól dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter szülőházához ért, hol a rendet ismét a tüzöhő csapat tartotta fenn s az összes tanintézetek növendékei négyes sorokban tömörülve képeztek sorfalat. A társaskör dalárdája kezdte meg az ünnnpélyt a Honfidal eléneklésével. Botfy Lajos polgármester következő, többször éljenzéssel kisért beszédben méltatta a város nagy fiának kimagasló érdemeit: Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt ünneplő Közönség! Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város képviselő testülete áthatva a feletti benső örömtől, hogy szeretett hazánk jelenlegi kormányának egyik legjelesebb tagja, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága, e város falai között látott napvilágot s öztönözve a magas személye iránt folyton táplált őszinte tisztelet, ragaszkodás, sőt hála érzetétől, — 1896. évi április '20 án tartott rendkívüli közgyűlésében 1296/kig. szám alatt nagy lelkesedéssel egyhangúlag hozott határozatával elrendelte, hogy az érdemekben máris ritka gazdagságú államférfiú szülőháza a késő utókor részére emléktáblával jelöltessék meg. Eme határozatból kifolyólag, ezen ház, hol ő nagyméltóságának bölcsője ringott, — a város lelkes polgárainak adományazásából készült emléktáblával megjeleltetvén, most azért jelentünk meg itt, hogy az ünnepélyesen lelepleztessék. Hulljon le tehát a lepel ezen emléktábláról, hogy örök időkre mutassa városunk nagy fiának születés helyét. Igaz örömmel ragadom meg azonban ez alkalmat arra, hogy ő nagyméltóságának zsenge ifjúságáról, már akkor mutatkozott és későbben csak szilárdult ritka jelleméről, kimagasló jeles észtehetségéről, mély tndományáról, tüneményes pálya futásáról és legfontosabb alkotásairól, ez alkalmi beszéd keretébe illő rövidséggel, csak is vázlatosan megemlékezzem. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága, ezen házban 1852. évi március 17. született. Atyja néhai Wlassics Antal városunkban mint megyei törvényszéki tanácsos, később Nagy-Kanizsán mint polgármester és utóbb mint kir. törvényszéki elnök működött ; édes anyja, született Börzsönyi Mária, a jószívűségéről és nagyműveltségéről általában ismert nemes lelkű urnő, Isten kegyelméből még életben van, akin ünnepeltünk most is rajongó szeretettel csüng oly annyira, hogy izgalmas munkáit a szerető és gondos anya társaságában szokta jelenleg is kipihenni. 0 nagyméltósága gyermek korában gondos szülői nevelésben részesülvén, elemi és közép iskolai tanulfeleségem — hogy ma van házasságunk ötödik évfordulója. Lakomával ünnepeljük meg ezt a nagy napot. Az okozatnak egy kicsit örültem, de az okozat okát szerettem volna, ha más okozza. Denique meg volt a nagy vacsora. Mind a négy gyerek a nekik szokatlan boritaltól csakhamar becsípve, a bölcsőkben elhelyeztetett és elaludt, a feleségem kiment a konyhába rendet csinálni, én meg lefeküdve, elővettem Tóvölgyi Titusz „Van-e másvilág?" cimü spiritisztikai könyvét ós olvasni kézdtem. Nohát az borzasztó, hogy mennyi képtelenség van abban a könyvben felhalmozva"! Ideges bosszankodással dobtam el a könyvet, s felhasználva a feleségem távollétét, újra pipára gyújtva, gondolkozni kezdtem a felett a spiritisztikai humbug felett. Feltettem magamban, hogy felkeresem azt a spiritisztikai társaságot, részt veszek az ülésein, hogy személyesen győződjem meg, csakugyan idézhetők-e a lelkek és lehet-e azokkal beszólni ?... * A feleségem a homályos szoba egyik sarkában feküdt a puszta padlón, feje alatt egy kis divánpárna, s bár szemei nyitva voltak, mégis aludni látszott. Ivivüle még négyen voltunk a szobában, mindannyian a spiiitizmus lelkes hívei. Egy öreg úr volt az elnök, rengő, övig érő, hófehér szakállal, pergamenszinü erősen barázdás arccal, a feleségem volt a médium. A „Heretyutyutyu" éneklésével kezdtük meg az ülést. Mikor az éneknek vége volt, sirbolti mély hangon kérdi az elnök: — Nos uraim, kinek a lelkét idézzük? Bátorságot vettem magamnak, s félénken susogtam: — Az én első feleségemét. — Omikron úr első feleségének a lelke hajlandó-e előttünk megjelenni, s a kérdéseinkre válaszolni ? Dübörgő kopogás jelzé az „igent". Nyomban rá mintegy a levegőben libegve megjelenik az én boldogult mányait Nagy-Kanizsán és Budapesten végezte, még pedig oly kiváló sikerrel, hogy minden osztályban az első volt; de azért iskolai tanulmányai mellett már a IV-ik gymnaziumi osztálytól kezdve az irodalommal is ritka előszeretettel és nagy jövőjét megalapító eredményekkel foglalkozott. Mint ifjú, már rendesen megjelent a Kisfaludy társaság és az akadémia ülésein, melyekről sikerült tudósításokat irt; később számos büntetőjogi dolgozat jelent meg tőle és néhány nagyobb önálló munka, melyek közül nagy elismerést és hírnevet szerzett neki különösen : A kísérlet és bevégzett büncselekvény „tettesség és részesség tana" cimű nagyterjedelmü műve, melyet a Magyar Tudományos Akadémia a Strohay díjjal koszorúzott meg s őt, a most már nagynevű jogtudóst tagjai közé választotta. Jogi tanulmányainak a budapesti és bécsi egyetemeken történt bevégezte és a jogtudori oklevél elnyerése után, ünnepeltünk közhivalnoki pályáját 1875-ik évben a joggyakornoki álláson kezdette meg ée minek utána időközben az ügyvédi oklevelet szintén megszerezte, jeles tehetségeinek jutalmául gyakori előléptetések között majd az igazságügy minisztériumban, majd a kir. ügyészségnél nyert alkalmazást. Az igazságügyminiszteri segéd fogalmazóból komáromi alügyész lett és innen megint a minisztériumba került titkári minőségben, a honnan a budapesti kir. főügyészséghez helyettessé, mig végre 1890-ik évben a budapesti tudomány egyetemre a büntetőjog és büntető-eljárás nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Annak tudatában, hogy azon széles körű ismereteit, melyeket az akkor a képviselőház elé került igazságügyi reformjavaslatok kidolgozásában tanúsított, — csak is a törvényhozás termeiben érvényesítheti, <) Nagyméltóságát a politika is vonzotta ugy, hogy magát a csáktornyai kerületben képviselővé választatta és a képviselőházban az igazságügyi bizottság tagja lett, hol későbbi telszóllalásaitól eltekintve, első nagyszabású beszédét a polgári házasságról szólló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tartotta. Kiváló sikert aratott továbbá ékesszóllásával és debatteri képességével a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, a melynek előadója volt. A képviselőházban személyét megelőzött jó hírnevét az országos szabadelvű párt beigazoltnak látva, mint ezen párt egyik legjelesebb szónoka, megbízatott az 1895. évforduló alkalmával a képviselőházi elnökhöz intézett beszéd megtartásával, mely beszéd gondolatainak gazdagsága és formai szépsége, különösen önérzetes hangja altal általános feltűnést keltett oly annyira, hogy annak hatása alatt ünnepeltünk a jelenlegi kormány megalakulása alkalmával () Felségének 1895. évi január 15. kelt legfelsőbb kéziratával a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát nyerte el. Az ezen miniszteri székben bizalmatlansággal fogadott első rendű jogász tekintély azonban csak hamar, már miniszterségének első napjaiban, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával, a kételyeket eloszlatta és kétségtelenül beigazolta, hogv európai műveltségénél fogva teljesen reá termett az ellőtte ismeretlennek látszott azon nagy fontosságú kormányzatiág vezetésére, melynek hivatása az ifjúság vallás-erkölcsi és tudományos kiképzéséről vagyis a haza jövőjéről gondoskodni. Elvitázhatlanná teszik ezt a minisztersége alatt létesült következő legfontosabb alkotásai és kezdeményezései is, nevezetesen: a minisztérium ujszemélyzeti s ügybeosztása, az országos közoktatási tanács újjászervezése, a congrua rendezése, kath. autonomia létesítése, orvosi ujszigorlati rend megállapítása, a jogi szakoktatás reformja iránt törvényjavaslat tervezése; nőknek a bölcsészeti, orvosi és gyógyszeiészi pályákra bocsátása, a középiskolai tantervek revisiója, a zala-egerszegi főgymnasium alapítása ós sokmás maradandó becsű intézkedés, melyek ezen beszéd szűk keretében bele nem foglalhatók. De városunk nagyszülőttje és díszpolgára nem csak nagytehetségű és fáradhatatlan jeles állam férfiú, hanem első feleségem aetheri alakja, fehér slafrokkban, leeresztett hajjal s édes mosolylyal integet felém. — Itt vagyok — szól túlvilági hangon — miért hivattál ? — Akarom tudni, hogy érzed magad a másvilágon, s szeretsz-e még? — Nagyon jól érzem magam, s most még jobban szeretlek, mint az életben. Mialatt beszélt, olyan villogó fényt láttam feltűnni időről-időre, mint egy meggyújtott s hirtelen kialudt gyufa lobbanása. — Jöjj ide mellém, s csókolj meg! A szellem megmozdul, felém lebeg, oda ér, s megcsókolja a homlokomat. E pillanatban a médium feleségem felugrik, hozzám rohan, s meg akarja a szellemet fogni, de az odébb libben; most egy rémületes kergetődzés kezdődik. A feleségem ujjongva kergeti a szellemet, az meg táncoló lebegéssel röpköd köröttem, néha megérint, s mindannyiszor valami égetés félét érzék az érintés helyén, azt a süstörgő lobbanást meg egyre sűrűbben látom. Egyszerre a feleségem abba hagyja" a kergetést és iszonyuat csip a karomon . . . * Felébredtem. Csakugyan a feleségem csipése ébresztett fel. Mikor az álomból kibontakozva magamhoz tértem, láttam s értettem meg mindent. A Laczi fiam roppant komoly pofával ült az ágyában ós szítta az elalvásnál a számból kiesett pipámat, melyet a zsebemből elcsent gyufával gyújtogatott meg. Annak a lobbanását láttam én álmomban, s a feleségem is arra ébredt fel, hogy : — Még jó, hogy fel nem gyújtotta a lakást. Omikron. I rendkívül rokonszervü egyén is, ki művészies és udvarias az emberekkel való bánás módban is, szigorú, de igazságos alárendeltjei irányában, ami nyilt, őszinte és határozott jellemének tulajdonitható, mely nála már zsenge iíju korban félre ismerhetlenül mutatkozott is, melv a fenti korral meg is maradva, őt mindig önálló cselekvésre ösztönzi. Az előadottokból, minnyájunk és különösen a tanuló ifjúság által szem előtt tartandó azon üdvös tanulságot vonhatjuk le, hogy az emberek pályafutását nem annyira a minden viszonyokkal megalkudó sors, mint inkább az észtehe

fség mellett a szilárd jellem, erős akarat és soha nem szűnő munkásság vezérli. Kövessétek tehát ezekben ti nagyreményű tanuló ifjak nagy ünnepeltünk vonzó példáját, mert csak ezen esetben lesztek hű és biztos letéteményesei a második évezredben imádott hazánk sok vérrel kiküzdött szabadságának és fen maradásának ! Az iseni gondviselés tartsa meg városunk nagyszülöttjét és díszpolgárát szeretett hazánk és városunk javára igen soká s engedje, hogy a hazafiúi érdemekben már is gazdag nagy tudományú jeles állam férfiú, a homlokát méltóan övedző babérkoszorút a jövőben még minél számosabb levéllel gazdagíthassa. Éljen! A beszéd alatt lehullott a lepel a csinos kivitelű márványlapról, melynek felírása: „Ezen házban született 1852. évi március 17-én dr. Wlassics Gyula magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter". Az éljenzéssel fogadott beszéd befejeztével Botfy Lajos polgármester indítványára az ünnepelt férfiút táviratban üdvözölték. A megható ünnepség befejezéseül a dalárda a szózatot énekelte el, mire a közönség szétoszolt. A kettős ünnep befejezéseül az Arany Bárány szálló emeleti dísztermében százötven terítékű bankett volt, amelyen dr. Jankovich László gróf főispán a királyra, dr. Czinder István dr. Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszterre és annak képviselőjére, dr. Jankovich László gróf főispánra, Tuczy János állami főgymnasiumi h. igazgató Zalavármegye közönségére, a nemesi pénztári választ mányra s a vármegye első tisztviselőjére, Csertán Károly alispánra, Boschán Gyula Spitkó Lajos tankerületi főigazgatóra, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelőre s a főgymnasium tantestületére, Staniszlavszky Adolf a főgymnasium tanári karára, dr. Ruzsicska Kálmán a város közönségére s a város polgármesterére, Botfy Lajosra, Skublics Jenő az ünnepségre, valamint a bankettre megjelent vendégekre emeltek poharat ; dr. Jankovich László gróf a miniszter neveben köszönte meg a roia való megemlékezést azzal a biztosítással, hogy a miniszter valamint eddig, úgy a jövőben is szivén fogja hordani a vármegye s e város kulturális ügyeit; ennek kifejezést adva, a maga részéről is megköszönte a szives megemlékezést, kijelentve, hogy a vármegye boldogitására fogja irányítani főispánsága alatt minden cselekedetét; egyúttal poharát emelte azokra az anyákra, akiknek gyermekei a főgymnasiumba fognak járni; Csertán Károly Tuczy Jánosra, dr. Felber Arthur dr. Jankovich László gróf főispánra, dr. Kele Antal a polgárság lelkes éljenzése között Kovács Károly volt polgármesterre, Skublics Jenő dr. Ruzsicska Kálmánra, Vértessi Sándor Zala-Egerszeg rend. tan. városra, dr. Grünwald Samu a polgári iskola tantestületére, dr. Hajós Ignác a főgymnasium tanári karára, Gombás István azokra, akik a főgymnasium létesítéséhez adományaikkal hozzájárultak, Csertán Károly dombrádi Nagy Gyulára, dr. Ruzsicska Kálmán Zalavármegye közszellemére, a körünkből távozó dombrádi Nagy Gyula a vármegye közönségére ürítettek poharat. jyjegnyitó beszéd, ineZyet a zala-egerszegi állami fó'gymnasinm zárkó'letéteti és megnyitási ünnepélyén tartott Tuczy jános állami fó'gymnásiumi h. igazgató. Méltóságos Főispán Ur ! Tisztelt vendégek ! Kedves Ifjak ! Minden kornak meg vannak a maga uralkodó eszméi, melyek koruk népeire és nemzeteire létkérdések ; épen azért ezekhez alkalmazkodni, ezők előtt meghajolni a józan ész tanácsolja, s ha e tanácsot nem követjük, iszonyúan bűnhődünk. Korunkban a hitnek, a haladásnak és uralomnak, a fegyverek hatalma mellett két tényezője van: a munka és a tudomány. Amely népnél a munka a mindennapi kenyér, s ennek élesztője a tudomány, azon nép léte, jövője, boldogsága biztos alapon nyugszik ; ellen ben azon népek és nemzetek, melyek nem hallgatnak koruk intő szózatára, nem dolgoznak, nem tanulnak, önmaguknak ássák a sirt, melybe ellenségeik temetni fogják. Régtől fogva átérezte ezt városunk és megyénk értelmisége, amely nemcsak dolgozni igyekezett, hanem tanulni, a város és megye intelligentiáját emelni. Épen azért e század eleje óta nem szűnt megsürgetni felsőbb helyen, hogy Zala-Egerszeg városában gymnásiumot állítsanak fel, s innen, mint központból, sugározzék szét e szép megyén a tudományosság alapjának égő fáklyája. Először 1829-ben fordul a város a megyéhez és arra kéri, miszerint eszközölje ki a helytartótanácsnál egy gymnázium felállítását. Kéréseit igen talpra esett dolgokkal indokolta: pl. hogy e város megyei székhely, megyei gyűlésekre (s más alkalmakkal) idegyül az egész megye értelmisége, itt tehát legolcsóbban, legszívesebben taníttatná gyermekeit, mert egy költséggel jönne a gyűlésre, megnézné tanuló fiait, gongoskodnék ezek szükségleteiről és ellenőrizné koszthelyöket. Továbbá, hogy a nemesség legnagyobb része épen ezen a vidéken lakik, a mely helytől a megye székhelyén lévő kanizsai, keszthelyi gymnáziumok messze vannak, ennél fogva sok tehetséges ifjú épen a nagy távolság miatt esik el a nagy iskolázástól. Utoljára elv és szokás, hogy a hol a megyei székhely, ott vannak összpontosítva az iskolák; adjon tehát a helytartó tanács Zala-Egerszegnek is gymnáziumot. A megye szives örömest terjesztette fel ezt a kérést