Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

József főh. nádorhoz, egyúttal jelezvén, miszerint a város kész az igazgató és hat tanár részére lakást, a gymnázium részére pedig uj épületet emelni. Majd azt az óhaját fejezi ki, hogy a zalavári bencések, akik előre láthatólag az Ausztriában levő gottveigi apátságtól el fognak választatni, s mint független apátság e megyében szép birtokokkal és jövedelmekkel rendelkezni, lássák el a gymnásiumot képzett professorokkal. Addig pedig, mig ezen szerzet a szükséges tanéi őket elküldhetné, a helytartó tanács a kir. professorok fizetését a zalavári bencések jövödelméből rendelné el. Azonban Dresnitzer József győri főigazgató nehézségeket gördített a megindított mozgalom elé, az itteni elemi iskolák állapotát nem a legszebb szinben mutatta be felsőbb helyen s igy történt azután, hogy a helytartó tanács válasza 1832-ben nem volt kedvező, sőt mondhatnám — leckéztető. Többek között ezt mondja: a zalavári benediktinusokat nem lehet kényszeríteni tanerők adására, különben is tessék a városnak első sorban meglevő elemi iskoláit jó karban tartani, a rend és fegyelmet javítani, a tanulmányokban való előmenetelt fokozni, a tanítóknak a szerződéses fizetést megadni; mig e bajokon a város nem segit, a helytartó tanács szóba sem áll vele. Elkedvetlenítette ezen erőshangu leirat városunkat, de nem csüggedett, mert már 1843-ban, majd 1845-ben az előbb emiitett alapon megindította a mozgalmat; most már nem a helytartó tanácshoz fordult, hanem a megyei követek utján az országgyűléshez. Siker a legnemesebb törekvést ekkor^sem koronázta. Iverkápolyi István, a megye m. kir. országgyűlési követe, 1845-ben ezt feleié: a zalavári apátságnak a gottvoigitől való elválasztására nézve királyi válasz még nem érkezett, addig pedig az országgyűlésen nem sürgethetem, hogy a felállítandó gymnázíumot tanerőkkel a zalavári benczések lássák el. Ezzel beáll a nyugalom, hamarosan megjött az 1848/9-iki szabadságharc, majd a 15 évi keserves elnyomatás, mely alatt a hazafiúi gond és fájdalom nem engedett helyet a particularis óhajnak, törekvéseknek. A kiegyezés után pedig elnyeri városunk a polgári iskolát, majd a felsőkereskedelmit, s igy egyelőre ezekkel hallgattatták el. De azért az óhaj, a vágy egy gymnásium után nem halt meg, csak aludt. Almából felébresztette ezt városunknak volt munkás, lankadni nem tudó polgármestere : Kováts Károly; az ő buzgalmának köszönhető, hogy az 1889. szept. 14-én tartott városi közgyűlés elvben elfogadta a Zala-Egerszegen felállítandó VIII. osztályú főgymnázium ügyét és a szükséges lépések megtételével a polgármestert bizta meg. A polgármester a megyéhez, a megye a kultuszminiszterhez fordult. Egyedül a felteijesztéssel nem elégedett meg Kováts Károly, hanem még ugyan ezen évben megindította személyesen a tárgyalást a bencésekkel, mert hisz most már a zalavári apátság a gottveigitől el volt szakítva és a pannonhalmi főapátsághoz csatolva s a főapátság az ez által nyert jövedelem fejében évi 20.000 forintot fizetett a tanulmányi alapba. A szent Benedek rend hajlandónak nyilatkozott ezen évi 20.000 forintot a leendő zala-egerszegi főgymnázium céljaira fordítani, esetleg ezt tanerőkkel ellátni, sőt ha szükséges, még több áldozatot hozni. Ily értelemben irtak fel másodszor a magas kormányhoz. De itt a szépen kieszelt tervet kedvezőtlenül fogadták, gr, Csáky kultusz miniszter leiratában kijelentette (1890. ápril. 9.), hogy a szent Benedek rend által a tanulmányi alapba fizetett évi 20 ezer forint nem áll a miniszter rendelkezésére, ez az összeg a tanulmányi alapban állandó tételként szereplő bevétel, s az összes kir. gymnáziumok szükségleteinek fedezésére szolgáló évi bevételeknek ki nem hasitható részét teszi. Más alapot kellett tehát keresni a megoldásra. Még ugyanezen az 1890-iki év május 5-én tartott megyei közgyűlésből ujabb kérelem felterjesztését határozzák el, melyben megyénk akkori ékes tollú főjegyzője: Gózony László, kifejti, miszerint Zala-Egerszegen a polgári iskola a létező társadalmi és közművelődési viszonyoknak nem felel, az igényeket nem elégíti ki, sőt itt helyben azon félművelt osztály szaporodását mozdítja elő, mely a polgári iskola elvégzése után magátsem reális,sem tudományos pályán tovább nem tökéletesíti. Ennél fogvájez eltöilendő, s helyébe főgymnázium emelendő. Erre mulhatlanul szükség van, mert az itteni társadalmi osztályok közt legjelentősebb az orvosok, ügyvédek osztálya. Ez az osztály és az itt központosított hivatalok alkalmazottjai képezik azon központot, a melj körül a város társadalmi élete mozog. Ezen osztálybeliek gyermekeiket általában tudományos képzettséget igénylő pályákra óhajtják nevelni. A mely hajlammal számolni kell, mert az ember természetében találja alapját a műveltebb szülők azon vágya, hogy gyermekeiket legalább szülőik társadalmi körében megtarthassák. Ennek a felírásnak megvolt a maga hatása. Ezen alapon a ministerium hajlandónak mutatkozott érintkezésbe bocsájtkozni és tárgyalni a várossal, annál is inkább, mert a város már most a legmesszebb menő áldozatkészségét fejezte ki Ezek után 1892.- (márc. 29.) ben a miniszter megbízásából lejött Spifkó Lajos, a székesfehérvári tank r. kir. főigazgatója, s itt a helyi hátóságokkal elkezdte a tárgyalást. Értekezletet is tartottak Ezen az értekezleten hű statisztikai adatok alapján a város polgárme tere bebizonyította, hogy e megyének 180 ha tanul a megyén kívül, tehát a zala-egerszegi íőgymnáziumnak kellő számú növendéke lesz, a nélkül, hogy a kanizsai vagy keszthelyi főgymnázium növendékeinek száma csökkenne. De a város nem elégedett meg ennyivel, hanem mindjárt az áldozatok terére lépett és a legközelebb (1892. april 6.) tartott képviseleti közgyűlésén egyhangúlag évi 5 ezer forintot ajánlott meg a létesítendő áll. főgymnázium költségeihez. A példa hatott! A várost követte a megye, azt a nemesi alap, az előbbi évi 3 ezer, az utóbbi évi ezer forintot ajánlott fel. Ily áldozat készségnek jele a magas minisztériumra is csak jó hatással lehetett! Ugy is volt! Gr. Csáky 1893. november 8-án leküldte dr. Klamarik János személyében megbízottját, hogy az összes városi és megyei tényezők Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 37ife számához. sorakoztatása és hozzájárulása mellett a főgymnázium felállításának módozatait tüzetesen megállapítsa. Miután az e végre tartott értekezleten meghányták-vetették, hogy mit ad a vár-os, nemesi alap, megye és a kormány, s mindezt az illető hatóságok jogkötelezőleg is biztosították, megkötötték 1894. évben a szerződést. E szerint a város a gymnáziumi épület számára ad egy telket, mely legalább 6400 • méter legyen ; ezenkívül 40 ezer forintot az épités költségeihez, a fenntartás költségeihez pedig a város évi 5 ezer, a megye évi 0 ezer forinttal járul. 3. Az államkincstár az 18y5/6-ik tanévben egyszerre az I. és II. osztálylyal megnyitja a főgymnáziumot, ezt fokozatosan fejleszti, ellenben a polgári fin iskolát fokozatosan beszünteti. A jelzett időben nagynehezen megnyílt a főgymnázium. Mondom nagynehezen ! Mert a mindnyájunk által ismert nehézségek miatt a város nem tudta hamarosan az ígért telket a kultusz-miniszter rendelkezésére bocsájtani, s igy nem kezdhettek gr. Csáky intentiojaszerint 1895-ben a gymnáziumi épület emeléséhez. Attól lehetett tartani, hogy a telek megszerzés nehézségei, a kisajátítás hosszadalmas volta elodázza a gymnázium megnyitását. Ebből érthető és magyarázható ki a minisztériumnak lassú huza-voua mtézkedese, ugy hogy az ide rendelt első tanár csak auguszt. 29-én érkezhetett, 30-án „Hirdetésekében jelezhette, hogy mikor lesznek a felvételi vizsgák és beírások. ü maga egy személyben: igazgató, tandíj kezelő, osztályfőnök, kérdező tanár, jegyző s többeféle volt. Tiz nap múlva jött a második tanár és csak egy hónap múlva a tulajdonképeni igazgató Yidovich Bonaventura személyében. Ettől fogva a gymnázium mint vendég, a polgári iskola épületében húzta meg magát., Intézetünk hajója csendesen haladt tovább a kitűzött cél felé. 1896. tavaszán hozzáláttak az uj gymnázium épület emeléséhez, mely még ugyanezen évben tető alá került; e folyó év tavaszára maradt: a vakolás, meszelés, asztalos, lakatos, üveges munka, szóval a teljes felszerelés. Igy eljutottunk a mai naphoz, midőn a gymnáziumi ifjúság először vonul be testületileg uj épületébe, s itt ennek felavató, megnyitó ünnepélyéi tartjuk. Hosszú utánjárás, küzdés könyörgésj fáradság, nagy anyagi áldozatok végre- valahára meghozták Zaia-Egerszeg városának és a megye közönségének azt, amiért annyira vágyódott, a mit oly szorongó leiekkel várt! Meghozták ! Mert ime van már íőgymnáziuma, melynek hivatása a haza részére becsületes, hasznos, murkás és vallásos polgárokat nevelni. Örülhet e város, e megye minden szülője, a tanügy minden barátja! De örömünk a hála és tisztelet érzetével forduljon azok felé, kik ezt az örömöt nekünk szerezték ! Ezek közé tartozik Berzeviczy Alberc volt államtitkár, a ki a minisztériumban legmelegebben karolta föl gymnaziumunk ügyét, s először mondta ki oda fönt: „kell és lesz"; Gr. Csáky Albin akkori kultusz-miniszter, ki az intézet létes

:tése ügyében megindult mozgalmat szeretetteljesen felkarolta es a cél megvalósítására segítette. Utódai: Báró Eötvös Lóránt és dr. Vlassics Gyula, kik alatt az ige testté lőn. Végre soha el nem enyésző hálával kell megemlékeznünk e nemes yáros, e nemes megye érdeklődéséről, gyámolitásáról és áldozat készségéről, mely nélkül itt főgymnázium létre nem jöhetett volna, és a melyek a jövőben is erejöket fölülmúló .áldozatokkal fognak járulni a gymnázium íentartásához. És ezt a hálát, tiszteletet, elismerést rójjuk le első sorban mi, kik a küzdelemnek, áldozatoknak tanúi vagyunk, de rójják le fiaink, unokáink is az által, hogy intézetünkből minden szép, jó, nemes és szent dolog kánt fogékony szivet vigyenek innen magukkal a nagyvilágba, hol a hazafi, ember és polgár mintaképévé váljanak, s ezzel bizonyítsák )be, hogy elődeik 'fáradsága, a nagy anyagi áldozatok nem vesztek kárba! Ezzel szoros értelemben kimerítettem volna a tárgyat, mely a mai ünnephez megfelelő, alkalomszerű. De engedjék meg nekem a tisztelt vendégek, hogy a mai ünnepből necsak a mult, a cselekvés emberei, hanem a jövő, a remény emberei, az iíjuság is kivegye a maga részét, azért most (kizárólag) különösen ehez akarok szólani. Kedves Fiaim! Ha ti a most felavatott uj gymnáziunii épület homlokzatára néztek, ott találjátok e felírást: Millenium. Anno millesimo octingentesimo nonagesimo sexto. A millenium évében lo9ö-ban. Gondolkoztatok-e a fölött, hogy mit jelent ez a felírás nekünk ? Tudjátok-e, hogy minden magyar iíjunak mire kell gondolni, mikor e feliratot olvassaV Mit hirdet ez a felírás ország-világ előtt? Ha nem gondoltatok még erre, ha nem tudjátok, megmondom én ! Ezen felhívás, ezen évszám hirdeti először azt, hogy a magyar nemzet, ebben a hazában, Isten segítségével és saját elejéből egy küzdelem teljes évezredet átélt. De többet is hirdet! Hirdeti másod Ifrban, erős hangon mondom, hogy hirdeti egy második ezredévhez való jogosultságunkat! Azonban csak egy féltétel alatt. Ha azokkal a tulajdonokkal lépünk a 2-ik évezredbe, azokkal a tulajdonokkal haladunk tovább, melyekkel az elsőt küzdöttük! Lás-.uk ennél fogva, melyek azon eszközök, meiyek azon erők. melyek azon tulajdonok, melyek a magyar; megtart itták a múltban, biztosítják szárnál a á jövőt ? Kérdezzük !' 1 Mi volt a-z a hatalom, mely őt a haza földjének elfoglalására képesítette, az idegen ajkú népek vezérévé tette? Bátorsága, hősiessége, szellemi fönsége, állam alkotó ösztöne! Mi volt az a titokzatos rugó, mely jövőjét, hatalmát biztosította? A történelmi öntudat, akorhoz való alkalmazkodás, ragaszkodás múltjához, nemzetiségéhez, nyelvéhez, alkotmányához, királyához és Istenéhez. 3. Mi volt az az erő, mely megtartotta? Hazaszeretete ! 4. Mik voltak eszközei? Kitartás és következetesség, melyek minden gyanúsítás, mind n félreértés, minden sorscsapás dacára feltartozhatatlanul vitték előre, emelték fel, mint. tengert a dagály! Ezek a nemes tulajdonok okozták, hogy nemzetünk, midőn legyőzetett, felkelt mint győző; midőn száműzetett, visszatért mint uralkodó; midőn a bárbár csordák ellen való százados küzdelmében, védelmezve a kereszténységet és nyugoti civilizátiót, majdnem öngyilkossá lett, örök jogot biztosított a világ nemzeteinek hálájára! A példa előttetek van fiuk, nektek csak követni kell! De egyetmást magam is kiemelek ! Legyetek jószivüek, őszinték, szelídek és szerények! Szép az erő és bátorság, ifjúhoz, férfiúhoz egyaránt illik; de csak akkor, ha elbizakodottság, gőg, vakmerőség, rossz indulat nélkül lép fel. Szép látvány a szenvedélyes hős, de szebb a szenvedélyein uralkodó, szelíd ember! Bátorság az állatokban is megvan ; de a magát meggyőző, a résztvevő kegyes sziv leginkább bizonyítja, hogy az ember Isten képére van teremtve. Ragaszkodjatok független szabad hazánkhoz és magyar királyához. Ezt a szabadságot, bárhonnan intézzenek is ellene támadást, mint az elődök megvédték, nektek is meg kell védelmezni; de mellette meg ne feledkezzetek a a történelemnek lángbetükkel felirt intelmeiről, melyek szerint szt. István koronája, a magyar király és magyar nemzet között bűvös kapcsot létesített, melyet felbontani semmi szin alatt sem szabad; mert felbontását sem a haza, sem a király nem élné túl! Valamint tehát szeretnünk kell a független magyar hazát, épen ugy kell szeretnünk a magyar királyt és ragaszkodnunk hozzá! Alkalmazkodjatok a kor szelleméhez! Századunk nemcsak mártír halált, hanem első sorban munkát követel! Ennél fogva dolgozni, munkálkodni kell a haza javára mindenkinek! Mert a kik terveznek épen ugy, mint a kik végrehajtanak; a kik eszközökkel dolgoznak épen ugy, mint akik gondolkoznak ; a kik ipart űznek épen ugy, mint a művészek, költők és tudósok; a kik tanulnak épen ugy, mint a kik tanítanak; atéritők épen ugy, mint harcosok; a kik a templom kövezetén imádkoznak s Istent dicsérik épen ugy, mint a kik vetnek, kapálnak, kaszálnak — mind mind —dolgoznak, munkát végeznek. Föl tehát fiaim munkára, tanulásra ! Később pedig abban a körben, azon az álláson, melyre tudástok emel, dolgozzatok tovább, legyetek hasznos munkásai a hazának! Mert valamint igaz az, hogy mióta a mindenható nagy Isten a világot megteremtette, egy porszem sem veszett el, épen ugy nem vész el a cselekvés és munka egyetlen mozzanata sem az erkölcsi, a szellemi világban! és valamint a legparányibb porszemek, atomak alkotják a mindenséget, épen úgy munkánk összege alkotja a nemzeti nagyságot! Dolgozzatok tehát! Ragaszkodjatok nemzetiségünkhöz, nyelvünkhöz, ősi szokásainkhoz ! Ezzel álltunk ellen az elszlávosodásnak, ez mentett meg az elnémetesedéstől, ez teszi elsővé a magyart saját különböző nyelvű hazájában. Ez azon ércfal, melyen fejét minden önkény szétzúzta, melyen megtört a düh minden ostroma, megtört a pokol minden ármánya! Ezt a kincset, mely most ami kezünkbe van letéve, melyet féltékenyen őrzünk, a jövő nemzedék, az ifjúság, a ti kezetekbe fogjuk letenni. Legyen ez a tudat rátok nézve szent ige ! és ha lesznek a nemzetnek ujra'megpróbáltatásai, ne féljetek, ne csüggedjetek! mert valamint a félénk és dadogó Mózest az égő csipkebokorból elhangzó titokteljes isteni szó hőssé és ékesszóllóvá tette, ugy fog benneteket ez a tudat (hogy mit bíztunk rátok) a bátorság, hősiesség bajnokaivá felavatni, ha e szent hazának szüksége lesz rátok! Ragaszkodjatok a hazához ! Hisz még a fa is ott terjeszti ki lombját legdúsabban, a hol előszór estek rá a nap sugarai; az erdők farkasa, a puszták oroszlánja is vissza sír .szülőföldjére; csak az ember lenne érzéketlen a haza fogalma iránt? Hisz hazánkban van az a lak, hol bölcsőnk ringott, hol az édes anya csókjait élveztük, hol a szerető atya szigora nevelt; a hol szellemünk ismereteket, testünk táplálékot nyer; hazánkban van a templom, a hol Istent imádjuk ; az oltár, melynek lépcsőjén először nyert lelkünk mennyei vigasztalást; itt van a rög, melynek gyümölcseiből élünk; a föld, mely boldogságunkkal és szenvedéseinkkel hordoz; a hant, mely alatt szeretteink nyugosznak; a sir, mely a mi koporsónkat is befogadja! Ha tehát a hazát elvesztettük, mindent elvesztettünk, ha a hazát birjuk, mindent bírunk! Szeressétek, őrizzétek e szent kincset, s az Isten meg fog áldani benneteket! Szeressétek az Istent; mert az ő keze. vezette e nemzetet ezer utján; az ő gondviselése védte tengernyi veszélyek között; az ő kegyelme hívta uj életre, midőn balsorsa a sir szélére juttatta, Mi ugyanis Európa közepén, mint sziget a zajló tengeren, védő testvérek nélkül állunk, azért a különböző ellenséges elemek között csak önmagunk jó tulajdonai és a hatalmas Isten tarthat fönn bennünket! Fiuk ezek után jegyezzétek meg, mi a kötelességtek ! Legyetek becsületesek, legyetek jószivüek, legyetek szerények; legyetek szorgalmas nuukások; ragaszkodjatok ősi^szokásainkhoz, ragaszkodjatok alkotmányunkhoz, ragaszkodjatok nyelvünkhöz; szeressétek a hazát, szeressétek a királyt, szeressetek az Istent, a ki igy meg fog áldani benneteket és ti bennetek édes magyar hazánkat! Elén a Király! Éljen a haza! Néhány észrevetel Ticsy János h. igazgató urnák a gymnásium megnyitásainak ünnepén elmondott beszédére.* A zala-egerszegi állami főgymnasium megnyitásának f. hó 8-án megtartott ünnepélyén az ünnepi szónok az intézet keletkezése történetének vázolása közben Zalavárni,:gye volt főjegyzőjének a polgári iskola beszüntetése s •7 \ történeti hűség és az igazság érdekében szükségesnek tartjuk megjegyezni, liogy l'nczy Jánrs fógymnasiumi h. igazgató urnák a rendező bizottság által a lap részére megküldött beszedő kifogasolt részében eltér az ünnepségeken elmondottról Hogy azonban a jelen közleményben felhozottakat, még pedig feltűnő hangsúlyozással, tényleg mondotta, e tekintetben hivatkozunk az ünnepsegen jelen volt közönségre, mint fültanura. Szerkesztő.