Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

XVI. évfolyam. JIL Zala-Eá^rszeg, 1897. áügtisztüs 2ÁJ 35. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. Hl iimi, 16? immm aetnaj MIM A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. Megj elenik: minden vasárnap. Szent István első magyar királyunk lelke röpült végig a hazán a mult héten. Nemzeti ünneppé avatta augusztus huszadikát a magyar polgárság. Nemzeti ünneppé avatta a törvényhozás is, hogy a nemzet, melynek a nagy király bölcsesége ezer év előtt, ezen a vérrel áztatott földön hazát és alkotmányt adott, a szent király emlékén épülve, magába szállva áldozzon a hazafiság, a nemzeti kegyelet oltárán. Hazafiság? ... A hipokriták fanyar mosolyra vonják ajkukat; a világpolgársággal kérkedők vállat vonnak; a kalmárlelkek a zsebükre teszik a kezüket, mikor ezt a szót kiejtik közelükben. Hazafiság? . .. Hol van a haza ? Mit adott nekünk ? Minek nekünk ez az elavult jelszó, mely tőlünk csak áldozatot követel, mely csak néhány álmadozónak agyában él már manapság, a gőz, a villany, a lenyűgözött s emberi szolgálatba hajtott erő korszakában. Hagyjátok aludni a rémképeket, melyek felidézése mindig vértengerbe került . . . Aki azt hiszi, hogy ez a romlott gondolkodásmód, ez a száraz, cinikus logika csak ritkaság számba található a magyar földön : az szomorúan csalódik. Egyre terjed a nembánomság, a mitsem törődés; egyre nagyobb és nagyobb területet hódit közöttünk a világszellem, melynek különösen kedvez a féltékenység is, melylyel a bennünket körülövedző népek és nemzetek nemzeti fejlődésünket figyelik. Idegesekké leszünk, ha valaki bennünket sovinistassággal vádol s halálos küzdelemmel harcolunk e vád ellen, s ne hogy sovinistáknak látszassunk, egyre több és több engedményt teszünk az idegen szellemnek, idegen morálnak. Ha egy vidéki jó magyar polgár zsinóros attillában, magyar csizmában megjelenik a lőváros utcáin, megállanak az emberek s csodát néznek rajta. Mintha nem is volnának magyarok, s mintha az volna az igazi hazafiság, hogy minél inkább igyekezzünk levetni minden nemzeti vonást, minden sajátságot, mely bennünket a Nyugot népeitől elválaszt! Más nemzetek gondosan gyűjtik össze legrégibb nemzeti kincseikről a motívumokat, melyek megküA „Zalamegyü" tárcája. Mi ét évig ljoltan. (Novellett.) Isten veled, életem! Isten veled? Szólt fuldokolva egy halotthalvány szép leány, s formás karjait nyaka köré íonva a szeretett, távozó ifjúnak, ügy csüngött ott, mint a folyondár a tölgy derekán. Sűrűn hullottak könyei az ifjű férfiasan szép, csókban fürösztött ábrázatára. Ne sírjon, édes kicsikém, leszakad a szivem alatta! Oh Ibolya, sok az, mit, keblem magában rejt; több, mintsem azt egyszerre képes volna ajkam elrebegni. Az érzelmeknek egy tenger árja hullámzik keblemben, ki akar egyszerre törni, de magácskával szemben, édes, nem talál útat, melyen kiszabadulhatna! E szavakra az itjű hevesen dobogó kebréről levette klasszikus szépségű fejét a halvány leány, az ifjú pedig pálcikájával alakokat formált a porban, melyek nagyon hasonlítottak egy koszorúba irt i betűhöz. A leány megismerte neve kezdő betűjét, s üde pír festette be vértelen arcát. Egy szót, csak egyet, édes Gézám! — tört ki fuldokló hangon a leány — hisz tudod, hogy atyámon kivül csak téged szeretlek! Fölvetette az ifjú ez esdő szavakra földön tévedező tekintetét, s szabad folyást engedett bő érzelmei áradatának. Örökké csak téged foglak szeretni, esküszöm, Ibolya! Csak a te birhatásod tehet engem szerencséssé, a világ legboldogabb halandójává! Higyj és remélj, mert még az üdvösség sem kell, ha nem a te kezeidből jő; nem kell az életem, nem annak örömei, ha veled meg nem oszthatom!! Most pedig Isten veled, kicsikéin! lönböztetik a többi nemzetektől, s az ilyen nemzeti motívumokat fejlesztik, tökéletesítik, beleviszik a nép körébe, a viseletbe, a díszítő motívumokba, az iparban, művészetben alkalmazzák, hogy el ne vesszen valahogy s hogy a rohamos haladás le ne koptassa róluk a nemzeti jelleget. Mi veszni engedünk mindent, mert félünk, hogy sovinistáknak néznek bennünket. Hát mi az a sovinizmus? Ez az igazi hazafiság, a nemzeti türelmetlenség, mely nem enged egy lépést sem ott, ahol a magyarság érdekeiből kell áldozatot hozni s mely minden alkalmat megragad, hogy elvesztett nemzeti kincseket, nemzeti vonásokat, nemzeti javakat viszszahóditson a hazának. Ne adjuk föl a magyar álláspontot azonnal, mihelyest valaki ferde szemmel néz ránk, hanem nézzünk vissza egyenesen a vádas kodók szemébe s adjunk megfelelő választ a kozmopolita magyaroknak is. Olyan nemzetiségi viszonyok között, mint a mienk, nem szabad egy lépést engednünk a magyarság jogaiból s ahol nem állunk erősen, ott legyünkkétszeresen éberek, nehogy ellenfeleink kihúzzák lábaink alól a talajt. Csak pillantsunk át más országokba, s nézzük, hogy nincs-e mindenütt ugyanaz a nemzeti türelmetlenség s nem tekintik-e mindenütt hazafias erénynek a sovinizmust? Németország tüzzel-vassal németesitette Posenben a lengyeleket, Elszasz Lotharingiában a franciákat. Az orosz balti tengeri tartományokban becsukják a német egyetemeket. A franciák kiüldözik délen az olaszokat, az olaszok meg a franciákat kergetik a határon túl. S itt közelünkben, Ausztriában, éles késsel álianak egymással szemben a német, a cseh, a lengyel, a szlovén és az olasz. Hát csak nálunk volna hűn, hogy magyarok vagyunk, hogy azok akarunk maradni? Nem, ez nem bűn, ez a legnagyobb erénye a magyarnak, melyet most kell táplálni, erősíteni, amikor nem is az ellenfelek támadják, hanem a közöny mindent megölő férge rágja, még pedig hosszú idő óta. Fel kell támasztanunk a nemzeti önérzetet, a Vigyázz gyenge, megtámadott egészségedre, melylyel nekem is tartozol! Isten veled! . . a viszontlátásig! Isten . . . veled . . . rebegte Ibolya, azután lerogyott a mellette álló kis padra, s önkénytelenül lobogtatta fehér selyem kendőjét. Az ifjú meg csak nézte, nézte, mig egyszer csak azt nein vette észre, hogy a könyfől nem lát, s befordult az utcák tömkelegébe! * * *• X. . . . város főutcáján diszlett Benedek Benő képviselő két emeletes palotája. Előtte szép virágos kert, középen pedig hatalmas szökőkutak emelkedtek, szökdécseltek a magasba, mig a gondosan ápolt utak mellett mosolygó Ámorkák szobrai voltak felállítva. Ott, hol az orgonabokor kábító illata árad szét, láthatunk egy megtört, de még mindig szép, halovány arcú nőt egy deli, megnyerő külsejű ifjúval beszélgetni. E fiatal ember: Sárossy Béla dr. ügyvéd, egy hét óta napos vendége a beteges asszonynak. A nő bizalmasan az iljú karjára támaszkodik, a mint bizonytalan léptekkel bejárják a kert virányait. Egyszer megállnak és az ifjú kérdést intéz a halovány asszonyhoz. Mikor is látta utoljára Gézát? — Miközben tiszteletteljesen meghajolt. Épen ma hét esztendeje! és szép szemeit a földre szegezte. Ugyan mit kereshet ott ? Azóta hirt sem hallottam felőle! Azt mondják, hogy tanulmányai tökélyetesitésére külföldön tesz nagy utazásokat. Szétmorzsolt kezében egy őszirózsát, s a röpködő szines szirmokat bámulva, folytatá: Csak egy szóval értesített volna sorsa felől, úgy nyugodt lennék. Hisz nem tudok egy virágot sem leszakítani a nélkül, hogy azt ne gondolnám, jó lenne tán fejfájára koszorúba fonni! Vagy talán örömben, boldoghazafias érzelmeket! Erősíteni, támogatni és táplálni kell minden megnyilatkozását a nemzeti léleknek, kegyeletnek . . . Szent István nagy királyunk szelleme jön segítségünkre ebben a nagy feladatban. Az ő szent emlékén hevülve idézzük a lankadó magyarságot a hazafisag oltárához . . . Áldozzunk rajta ne csak lángoló, hanem melegitő tűzzel, igaz hazafisággal! Jegyzőkönyv. Felvétetett „Zalavármegye községi és körjegyzői Egyleté"-nek évi közgyűlése alkalmával, Zala-Egerszegen, a vármegye székházának gyíiléstermében 1897. évi aug. hó 7-ik napján. Jelen voltak: Baranyay Kálmán egyleti II. alelnök Alsó-Lendva nközségi, Kovács Gyula egyleti főjegyző Légrád nközségi, Scholtz Károly egyleti pénztárnok Zala-Szent Gróth nközközségi, Molnár István szepetki, Székely Ernő pacsai, Vutskits Ignác ságodi, Bichler Dénes zalabéri, Árvay Gábor zala-apátii, Fodor Gusztáv nagy-lengyeli, Tóth Gyula felsőbagodi, Martincsevits István zala-koppányi, Hartl János andráshidai, Takách Lajos salomvári, Boda Miklós zalaszent-iváni,^Bárány Jenő zala-lövői, Puly E. Gábor tárnoki, Lohonyai Elek zala-mihályfai, Borky Antal bessenyői, Kánián Lajos tótszentmártoni, Linter Gyula ukki, Itohrer János galsai, Halász István orosztonyi, Forintos Titusz dobrónaki, Nagy Sándor belatinczi, Grasanovics Antal cserencsóczi, Toppler György bucsu-szent-lászlói, Nóvák Károly alsó-páhoki községi illetve körjegy ők, — Fülöp József zala-egerszegi városi aljegyző és Wlassich József bellatinczi segédjegyző. Baranyay Kálmán alsó-lendvai városi jegyző II. alelnök a megjelent egyleti tagok üdvözlése után a közgyűlést délelőtt 10 órakor megnyitván, kéri a tagtársakat, a tárgysorozatban felvett ügyeknek érdemleges és beható tárgyalására. A lemondás folytán megüresedett egyleti elnöki s az esetleg megüresedendő egyéb tiszti állások választás utján leendő betöltése. A lemondás folytán megüresedett egyleti elnöki állásra, Molnár István egyleti tag indítványára, Kovács Gyula légrádi községi jegyzőt s az ekként megüresedett egyleti főjegyzői állásra pedig Fülöp József, zala-egerszeg rend, tanácsú városi aljegyzőt választotta meg egyhangúlag a köz< Melynek megtörténte után az újonnan megválasztotságban él valahol, feledve engem ? Géza, Géza mit szenvedek én teérted ! . . . Szégyenlős pirosság jelent meg e szavakra halovány ajkai körül, mert egy kissé mélyen beleengedett nézni nemes lelkének titkaiba. Béla észre vette e változást, miért is csak hosszabb szünet után nyilvánította véleményét. Bocsánat, de ha Géza kegyedet úgy szerette, mint mutatta, s mint nekem testi-lelki jó barátjának csillogó szemekkel elbeszélte, nem hét évig, de hét hétig sem tudott volna kegyed nélkül ellenni. Valami szúrós fájdalom vonaglott gyenge testén végig, valami megnevezhetetlen bánat felhő ült nyílt homlokára, midőn feleletre nyitódtak meg picike ajkai. Hisz, ha szivem ellent mond is, eszem nekem is igy beszél! Ha csak egy vonással is jelzi, hogy van ; ha csak egy rövidke izenetet küld a szellőtől, melyet naponkint kihallgattam, a kis madártól, melylyel együtt danoltam el epedő szivem sajgó fájdalmát, higyje el, kedves Sárossy ur. nem tört volna ez meg soha! Letörölte szemének földre hulló drága gyöngyeit, s mintha szive minden zsilipje megnyílt volna, oly hevesen beszélt tovább. Férjes, bűnös asszony vagyok! Egy a vétkem, hogy szeretek! Igen csak Övé vagyok! Férjem dédelgetése, csókjai, ölelései hidegen hagynak; gondolataim az () emlékéi körül révedeznek : őt várom most is napkeletkor; őt ha lealkonyúl de hiába! S ha nem tanultam volna szülőm parancsainak ellentmondás nélkül engedelmeskedni nagyot sóhajtott, atyám kényszerítésének soh'sem engedtem volna, soh'sem hívtak volna engem Benedek Benőnének! Erős köhögés vett most erőt rajta, mely fejedelmi termetét meghajtotta, egész valójában megrengette. Lassanlassan lecsendesült s a beálló csendet megtörte az ifjú érces hangja. Nekem Géza jó barátom volt, mégis elitélem ívlai számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva