Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

tak helyeiket elfoglaíván, a beléjök helyezett bizalmat megköszönték s Ígérték, hogyannak tőlük telhetőleg megfelelni igyekeznek; kérték azonban a kartarsak hathatos támogatását és vállvetett munkásságát; mert csak igy érhetik el kitűzött céljukat, — az egyleti élet fellendíteset. A ministeriura által jóváhagyott alapszabályok bemutatása. A bemutatott- s az 1896. évi junius hó 22-én Csáktornyán tartott közgyűlés alkalmával elfogadott es a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium által 1896. evi december 7-én 98624/896 szám alatt jóváhagyott s az egyleti tagoknak 1—1 példányban megküldött alapszabályok tudomásul vétettek. Az 1896. évi egyleti számadások megvizsgálására kiküldendő bizottság választása. A számvizsgáló bizottság tagjaiul az alapszabályok 15 §-a értelmében 1896—1898-ig terjedő 3 évre, egyleti elnök indítványára, -- Linter Gyula ukki, Martincsevits István zala-koppányi és Fodor Gusztáv nagy-lengyeli korjegyző, — egyleti tagok választattak meg egyhangúlag. Bars- és Nagy-Kükül lő vármegye jegyző egyletének indítványa a hagyaték leltározási dijak fölemelése tárgyában. A közgyűlés a tett indítványhoz, — többek érdemleges hozzászólása után, — egyhangúlag hozzájárul; mert a 9546'5/VIlI. a. 895. sz. nagym. belügyminiszteri rendelettel, a jegyzők részére megállapított leltározási dijak felemelése általában, de Zalavármegye speciális viszonyainál fogva, — nálunk különösen és feltétlenül szükséges. Mert itt a leltározandó hagyatékok értéke igen kevés esetben haladja meg a 200 koronát, amely összegig pedig dij megállapítatva nincs, a dolog azonban vele elég és — ingyen teljesítendő. Ami pedig tekintve a jegyzői karnak munkával való túlhalmozását s fizetésének ezzel nemcsak arányban nem álló, hanem ettől nagyon is távol eső csekély voltát, sem nem jogos, de legkevésbbé méltányos. Gömör és Ivis-Hont vármegye jegyzői egyletének indítványa, — a községi lakósok által, — az átvonuló katonaság részére kiszolgáltatandó előfogatok díjainak felemelése tárgyában. Közgyűlés a tett indítványhoz egyhangúlag hozzájárul. Heves vármegye jegzői egyletének indítványa, a községi és körjegyzőknek a papi párbér végrehajtás utján való behajtása alól leendő felmentése tárgyában. Közgyűlés a tett indítványhoz, — Molnár István szepetki körjegyző egyleti tag által tett s kellőleg indokolt előterjesztése és hosszabb elmecsere után, — hozzájárul, oly módosítással azonban, hogy a községi és körjegyzők nem a papi párbér, hanem általában az összes végrehajtási teendők teljesítése alól legyenek felmentve s ezek eszközlése járásonkint a helyi szükségnek megfelelő, egy, esetleg több számban alkalmazandó úgynevezett mozgó végrehajtókra bizassék, akik fizetésüket, a befolyandó végrehajtási díjakból nyernék. Mi által a jegvzői kar egy tulajdonképeni hivatalával össze nem egyeztethető foglalkozástól lenne felmentve, egyéb tengernyi nagy munkaanyagának végezhetésere sok időt nyerne, s a községek külön anyagi megterheltetésnek mindazonáltal nem lennének kitéve. A vármegyebeli községi és körjegyzőknek, a vármegyei jegyzői egyleti közgyűléseken való megjelenésük alkalmával felmerülendő uti költségeinek az illető községek pénztárából történendő kiűzetése tárgyában tett indítvány. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja s az ez érdemben tett kérvényezési kimondja és annak elkészítésével és illetékes helyre való benyújtásával az egylet elnökét s főjegyzőjét bizza meg. A „Zalamegye" cimü hetilapnak az egylet hivatalos közlönyévé leendő tétele tárgyában tett indítvány. Az indítvány az egy let|elnöke által tett kimerítő indokolás után elfogadtatott s ,a, Zala-Egerszegen megjelenő „Zalamegye" cimü hetilap, a vármegyei jegyzői egylet hivatalos közlönyéül kimondatott. Egyben határozottá vált, miszerint intéztessék kérvény a vármegye tekintetes alistettét s bocsánat szavaimért, én nem könyeztem, vártam volna rá hét esztendeig! Ily ember feletti dologra csak olyan nagy lélek képes, mint nagyságos asszonyom! A halvány nőnek jól esett az elismerés, s kecsesen meghajolt a bókra, s oda nyújtotta az ifjúnak egy hosszú csókra bársony poha kacsóját. Csak hat évig vártam rá, kedves Sárossy ur a világ előtt, azóta csak lelkemben ! S higyje el, kedves barátom, várom örökké! Tisztelem, becsülöm férjemet, de hiába — szeretni csak őt tudnám! De mennénk fel, kedves ügyvéd ur, hideg, csípős szellő kezd lengedezni, fázom, vagy tudja Isten, mi a bajom . . . Óhaja parancs előttem — szólt az ifjú — s talán szabadna kabátját reá akasztanom V Sőt kérném! . . . Fény és drágaság minden felé. Pompa- és jóléttől mosolygott minden, merre csak lassan haladt a szomorú pái. Az ajtónál mélyen meghajolt, s azután ajálta magát a fiatal ügyvéd. Másnap csak este felé kereste fel lakását, melynek asztalán egy levél várakozott rája — helyből. Végig szaladt szemeivel a finom kézre valló sorokon, s mire a végére ért, szinte önkénytelenül lebbent el ajkairól: Szegény asszony ! Nagy lélek ! Másnap a fiatal ügyvédet ismét Benedek képviselő házában találjuk. De szomorú ott minden! a házi gazdától le az utolsó szolgáig! Lábújjhegyen jár mindenki, susogva beszélik, hogy . . haldoklik a szegény nagyságos asszony. Es nem is beszélnek roszúl ez együgyű lelkek! Agyán fekszik a halotthalvány képű nő; arca beesett, szemeinek tűze kialudt, s nehezen pihegett, kapkodott a levegő után. A űatal ügyvéd egyszer csak egyedül maradt a beteg ágyánál. páni hivatalához az iránt, hogy a „Zalamegye" — mint a jegyzői egylet hivatalos közlönye — minden jegyzoseg részére, az azt fentartó községek pénztára terhére legyen évi 2 frt kedvezményes előfizetési árért megrendelhető, s ez összeg költségvetésileg előirányozható. Amely lap példányok, mint a vármegye közigazgatási életének minden mozzanatát, valamint a jegyzőkhöz intézendő megyei rendeleteket magukban foglaló hivatalos tudósítások, évfolyamorikint összegyüjtendők s a jegyzősógek törvénytára számára megőrzendők lesznek. A vármegyebeli községi és körjegyzők fizetésének 600 frtra leendő felemelése és segédjegyzői állások rendszeresítése tárgyában tett indítvány. Scholcz Károly zalaszentgróthi jegyző által kezdeményezett s többek által írásban beadott és kellőkép megokolt indítvány, amely alapját az 1886. évi XXII. t.-cz. 66. S-a rendelkezésében találja, egyhangúlag elfogadtatott s e tárgybau még a folyó évi őszi törvényhatósági közgyűlésen tárgyalandó kérvénynek illetékes helyen küldöttségileg leendő benyújtása elhatároztatott. Mely küldöttségbe közigazgatási járásonkint 2—2 egyleii tag választatott, az egyleti elnök veretése alatt. És pedig: Zala-egerszegi járásból: Duzár István söjtöri, Molnár István szepetki-, Parsa-i járásból: Halász István orosztonyi, Topler György bucsuszentlászlói-, Zala-Szent-Gróth-i járásból: Scholcz Károly zala-sztgróthi, Martincsevies István zalakoppányi-, Sümeg-i járásból: Lohonyai Elek zalamihályfai, Schreiner Dénes csabrendeki-, Keszthely-i járásból : Sarkadi Károly alsó-zsidi, Nóvák Károly alsó-páhoki-, Nagy-Kanizsa-i járásból : Starzsinszky György galamboki, Nagy Ferenc lángvizi-, Tapolcza-i járásból: Pap Mihály lesencze-tomaji, Pap Lajos kővágó-eörsi-, Letenye-i járásból: Dénes Jenő letenyei, Kálmán Lajos tótszentmártoni-, Alsó-lendva-i járásból: Baranyai Kálmán Alsó-Lendva városi, Forintos Titusz dobronaki-. Nova-i járásból: Pulv Gábor tárnoki, Kutnvek Ferenc pákai-, Perlak-i járásból: Verbancsics Nándor murakirályi, Vizmathy Sándor muracsányi-, és végül a Csáktornya-i járásból: Plichta Béla viziszentgyörgyi és Belecz Ede muraszentmártoní körjegyzők. Az 1898. évre összeállított s a közgyűlés által tételről-tételre átvizsgált egyleti költségelőirányzat bevételi tételei 487 frt 21 krban kiadási tételei . . . 209 frt 50 krban s a maradvány . . . 277 frt 71 krban állapíttatott meg. Egyúttal a kiküldött számvizsgáló bizottság jelentése alapján az 1896.-ik évi egyleti számadás bevételi tételei 199 frt. 49 kr. kiadási tételei . . . 147 frt 56 kr. s a pénztári maradvány 51 frt 93 krral továbbá „Illés Lőrinc-féle sírkő alap" 65 frt 51 kr. tőkével helyesnek találtatván, számadó pénztárnoknak a felmentvény — a szokásos óvás fentartása mellett — megadatni határoztatott. A hátralékos egyleti tagsági dijak behajtása tárgyában tett indítvány. Az egyleti hátralékos tagsági dijaknak, az alapszabályok 11. §-a értelmében leendő behajtása előtt egyleti elnök indítványára megbízatott a számvizsgáló bizottság, miszeiint az egyleti pénztárnok kai együtt állapítsa meg 1893. évtől kezdve egyénenként a tagsági díjhátralékokat akként, hogy akik az elengedett évekre tagsági dijukat kiűzették, azoknál a kifizetett összeg az 1893. évtől fogva javukra beszá.iiittassék. S az igv nii illapitandó hátralékokról egy kimutatást bocsássanak — további eljárás végett — az egyleti elnök rendelkezéséi • Köszönöm! I teii hozta — susogta a beteg, miközben egy levélkét vont ki kebléből. — Itt van — átnyújtá a levélkél — s ha valaha útjába hozza a jó Isten, mondja meg neki, hogy nevével ajkamon zártam le szemeim őrök nyugalomra. Csak ne essék olyan hamar kétségbe, reménység! Hálásan emelte az ifjúra üvegesedő szemeit, s intett kiaszott kezével, hogy ne folytassa. Erős köhögés vett rajt erőt, mire három jeles profeszor vette ágyát körül, Sárossy pedig csak nézett, könyezve bámulta a nemes lélek kinos vergődését, várva, hogy melyik pillanatban száll el csudás lelke . . . * * * Kikísérte az egész város a temetőbe, hisz mindenkihez oly jó volt az a szép, halvány képű asszony. Igaz, részvevő könyet hullatott minden szem; különösen a szegények vesztették el benne bőkező gyámolítójukat. Ott könyezett a képviselő mellett a űatal ügyvéd is. Nehezen tudtak megválni a kedves halottól. Egy Isten hozzád ! Nyugodjál békében! és senki sincs már a behantolt sirnál. * * * Otthon Sárossy Béla letelepült a barátságos divánra, és a szivarjából eregetett bodor füst tömkelegébe bámult, midőn egy szolga sürgönyt nyújtott át neki. Lázasan tépte fel. Édes Bélám! Holnap, reggel 8 órai vonattal érkezem. Várj! Géza. Kiejtette kezéből a kis papír darabot, midőn átszaladt, szarkalábu betűin. Ébren vagyok, vagy álmodom ? El! Ugyan mit akarhat itt? Szegény Ibolyának megrepedt volna szive e bir hallatára! Izgatottan feküdt ágyában, de kerülte az álom szemeit, s már világosodni kezdett, még sem tudott el aludui. A jegyző szigorló bizottságban megüresedett egy tagsági hely betöltése. A jegyző szigorló bizottságban megüresedett tagsági helyre Kovács Gyula egyleti elnök választatott meg. A választmányi tagok sorában elhalálozás folytán üresedésbe jött egy tagsági hely betöltése. A választmányi tagok sorában — a pacsai járásból — megüresedett tagsági helyre, Halász István orosztonyi jegyző választatott meg. A f. évi országos jegysői egyleti közgyűlés képviselőinek kiküldése. , Az országos jegyzői egylet közgyűlésére az egylet képviselőiül, Kovács Gyula egyleti elnök és Molnár István választmányi tag küldetik ki. A jövő évi közgyűlés helyének s idejének meghatározása. A jövő évi közgyűlés helyéül — hosszabb vita után — Zala-Egerszeg tüzetett ki. Figyelembe nem véve amaz indítványt, hogy a közgyűlések évenkint más más helyen tartassanak. Egyéb indítványok. Lohonyai Elek zalamihályfai jegyző indítványára határozatilag megállapította a közgyűlés, miszerint az elnök, főjegyző és pénztárnok, esetleg ezek helyetteseinek az évi közgyűlések alkalmával 10—10 frt, mig az országos jegyzői egylet közgyűlésére kiküldendő egyleti képviselőknek, 25—25 frt uti költség engedélyeztetik az egylet pénztárából. Ezzel a közgyűlés tárgysorozata kimeríttetvén, egyleti elnök megköszönte a tagok megjelenését és közreműködését s kérve további munkálkodás és érdeklődésüket, — a gyűlést bezárta. Kmf. Fülöp József, Kovács Gyula, főjegyző. elnök. A beszélgetés folytatása Hái,y János és Vinhoffer Dezső hitoktató urakkal. A megnyugtatásul irt feleletem csak fele részben ért célt. A tisztelendő urak egyszerű kijelentésemre is készséggel elismerik, hogy abba az ismeretes ha kötőszós mondatomba nem játszott bele vallástalanság, hogy az feltételes legyen; tehát nem szándékos. Azonban én azt is igyekeztem kimutatni, hogy eltekintve a nem szándékosságtól, magában a mondatban sincs feltétel, hogy kételyt támasszon. A dolog természeténél fogva sem lehet feltételes, mert állitásom bizonyítására hoztam fel, s olyannal csak nem bizonyítunk, amelyben magunk is kételkedünk. De hogy nyelvtanilag is csak látszatva feltételes, s tartalmában bizonyosságot jelent, hoztam fel rá hasonlatos példákat az irodalomból. De ezeket a tisztelendő urak nem fogadják el bizonyító erejüeknek 1. azért, mert a eriminalis mondatban hátul van a ha kötőszós mondat, a bizonyító példákban pedig elől; 2. azért, mert a költői irodalmat nem tartják bizonyító erejűnek, hiszen ott sok a poetica licentia. A dolog tehát e körül forog. De ez a két érvelés, bármilyen komolynak vegyük is a tiszt, urak vitáját, nem elégséges. Nem is bizonyítom semmivel, hogy a mellékmondat akár elől, akár hátul, akár közből van, csak a hangulatra tesz különbséget. Azt sem bizonyítom semmivel, hogy a nyelvhasználatra éppenséggel a példabeszédekből, szólásformákból (még ha trivialisak is azok), népköltészetből és valódi költőkből vett példák bírnak igazában bizonyító érvvel. — Hiszen a költői mű nem csak azt teszi, hogy az a levegőben jár. A költő az ő müvével együtt ugy a magasabb eszmének, mint a beszéd helyes formának, a nemzeti nyelv tisztaságának megtestesült élő lelkiismerete. Mert mondom, csak e körül forog a dolog, hogy az a nyelvhasználat jó-e, vagy nem jó! Az a ha csinál-e itt feltételt, vagy nem? Támaszt-e kételyt, vagy nem? Ezen a sarkponton tehát igen könnyedén átléptek a tisztelendő urak, hogy okvetlen fenraaradjon az a vád, hogy ha nem is én, de az én mondatom kételyt támaszt a biblia iránt. Teljesen elcsigázva, megtörve kelt fel, felöltözött és kihajtatott az állomási a. Megjött. Talpig feketében, komoly, szenvedésbeli ábrázattal, mély redőkkel homlokán. Hogy van Benedekné! — volt első szava az érkezettnek. Majd otthon, barátom; most inkább te beszéld el, hol az ördögbe jártál ennyi ideig! Rövid az egész. Fiumében egy hajóskapitány nyal ismerkedtem meg, s beutaztam vele az ismert öt világrészt. Egy pár napja érkeztem meg szülővárosomba, hol halottom. hogy a kis Havassy Ibolya képviselőnének csapott fel és azóta folyton betegeskedik. Eljöttem, barátom, hogy számon kérjem igéretét, esküjét! Te, — felelt megbotránkozva az ügyvéd — ki éveken át egy sorra sem érdemesítetted ? Ha neked eit szabad volt tenned, miért nem feledhetett volna el ő tégedet? Féld az Istent, hogy igy inersz felőle nyilatkozni ' Erősen érintették e szavak az érkezettet, miért is csak hosszabb idő múlva válaszolt barátja kíméletlen, de igazságos szavaira. En szavatartó ember vagyok! S hogy nem irtain, annak más oka nincs, mint hogy hűségét akartam próbára tenni! s vagyonilag is oly fényes helyzetbe akartam jutni, hogy egy beteges, bálványozott leány minden kívánságát teljesíthessem! Igen, ha ezt a szegény sejthette volna, vetette oda az ügyvéd. Hát még te is őt sajnálod, nem engem! Csak nem ment el az eszem, hogy a te . . . Béla! mire magyarázzam viselkedésedet ? Itthon vagyunk — válaszolt az ügyvéd fagyosan — majd otthon! Bementek és a keleti kényelemmel berendezett szobában Géza törte meg először a csendet. Hát nem felelsz kédésemre, hogy van Benedekné?