Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-03-21 / 12. szám

XVI. évfolyam. Zalaegerszeg, 1897. március 2í. 12. szári). JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. 1 A iir társadalmi, köz; mi A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. „Zalamegyei gazdasági egyesület", a ,,Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. 3VC egj el enifc ixx inden vasárna jd. A zala-egerszegi fögymnasinm. Be is kerítették már a léces kerttel, vagy a nóta szerint: Bezárták a rácsos kaput, úgy hogy nem búvik már oda be még az a remény sem, mely egy megfelelő rendes udvart óhajtana a mellé az iskola mellé, melyet az ezredéves országos alkotások között nem legutolsónak állítottak fel a körmendi utca sarkán a közpénztárból. Ez a néhány sor irás tehát már nem változtat a dolgon. De szólani mégis szólunk róla. Hanem volnais kötelessége a sajtónak, hogy mindent megfigyeljen s minden észrevételt megtegyen, csak ugy önkényt, szokásszerüleg is szólana, mert a kutyának kutya kötelessége, hogy ugasson s ha ügyel rá a karaván, jó ; ha fülét sem mozdítva halad tovább, azt sem bánja. Mélységes kritikába nem elegyedem. A miskolczi főgymnasium kőfala épen tegnap omlott össze, melyet tegnapelőtt raktak volt fel. Nálunk talán ettől nem kell tartani. Itt, azt mondják, tavaly omlott össze a fal, de akkor még csak a fundamentom körül voltak. Az az összekötő „malter" nem igen tud emberséget, vagy épenséggel, mint az emberek, ugy különbözik az is egymástól. Egyik szétfolyó laza porond, a másik már keményen belekapaszkodik a téglába s igy tovább. Nem ismeri az egyenlőséget. De másfelől dicsérendő a tervezetben az a republikánus szellem, hogy a fő épület két szárnya előtt az igazgatói és szolgai lakás kivívták egymással szemben a teljes egyenlőséget, s csak a főépület viszonyában nincs meg a teljes mértani pontosságuk. Itt vagy a rajzban volt meg a hiba a „kréta körül", vagy a kőművesek léptek egy pár lépést jobbra vagy balra. Csudálatos pedig, még kőműves iskolát sem végzett apró gyerekek, „mikor iskolásdit" játszanak, czipőjük sarkával az utca porában pontos négyszögeket húznak ki. Ez a két kis épület rontja a főépület látását s igy a hatását. De ez nem is olyan lényeges. Lényegesebb az, hogy hátul, a déli oldalon, megint van az iskola tövében egy kis épület, téli torna terem. Ez sem egyben, sem külön nincs, hanem egy A „Zalamegye" tárcája. kissé összeragasztva. Ez is rontja az épület látását és hatását s főképen akadályozza a napsugárnak áldó munkáját. Legnagyobb baj az, hogy az a tornaterem mintegy száz tornászó számára készült, de nem egy nyolc osztályú iskola növendékeinek a számára, kiknek a száma felmehet esetleg 5—6 százra is. Hát hogyha a tornavizsgán, vagy valamelyik (lisztornászaton a közönség közül is be akarna menni még vagy 5—6 száz ember. Nem mondom, hogy a teremben el nem férne 1000, vagy 1200 emberis; csakhogy akkor csupán légtornászatban gyönyörködhetnénk s a publikum is tornalázba esnék. Mindezek azonban nem olyan nagy bajok. Ezek mégis csak existálnak, numeráinak s úgy ahogy ponderálnak is. De az a baj, a mi niucs. Az iskolának nincsen udvara, nincsen játszótere, nincs igazi tornászóhelye, nincs levegője. A rendelkezés alatt levő holdnyi területet az a négy épület ugy elfoglalja, hogy csupán egy-egy kis sikátor marad közöttük és mögöttük, mely „bujosdi" játékra jó, de egyébre nem. Legnagyobb terület van az épület keleti végében, mely szemmértékre kitehet 15 méter szélességet s 40—50 méter hosszúságot. „Cicefutásra" ez is elég 5—6 párnak, de már ötven párnak nem. S hogy ez a hely se vesszen kárba, amint mondják, ide nyári torna termet fognak építeni, ha ugyan ezt megértené valaki. Mintha a téli torna teremben nyáron is tüzet raknának. Elég nyári tornaterem az udvar. Az eső elől bemegy az ember a téli tornaterembe, hol nem lesz azért nagy meleg, csak tűzet ne rakjanak bele. De azt hiszem, csak tréfa beszéd ez a nyári tornaterem. Hanem azért kell hely a tornaszerekne! Tehát jóval megapad az a kis cicefutó térség is. — Jó. Ezzel rendben volnánk. Ha annyiból állana a test gyakorlat, hogy a tornaszereken német kommandóra forogjunk. Ez nem elég. Ma szélesebbkörü atlétikai torna kell. S ezzel eljutottam a tárgyamhoz, a gymnasium ymhastikájához, mely fogalom bizony'itt egy kissé ellentmondásba jön önmagával. Hasonlatos a fából való vaskarikához. A gymnasium eredetileg testgyakorló tért, testPistika születésnapja. (Jour). Irta: Száuix-bó Ferenc. Kovácséknál nagy dolog készül. A rendes szombati four és Pistika trónörökös születése második évfordulójának ünneplése. A boldog mama délután nagy ozsonnát ad. Folynak az előkeszületek, míg a nap hőse nyugodtan játszik és gőgicsél fakatonáival. Pistika papája, Kovács Endre ur, nagykereskedő; a kiterjedt üzlet minden idejét igénybe veszi; csak este időzhetik kis felesége- és gyermekénél, és ez a pár órai csöndes boldogság a nap fáradalmaiért bőven megjutalmazza. Most is nagyon haragszik. Könyvelője jelenti, hogy a Bauer Gyula és Társa cég még mindig nem tízetett. Kovács ur dühösen jár fel és alá; végre lecsillapodik, az irodába megy, hol üzletbarátja, Mandel ur, már várja. Alig beszélgetnek pár percig, midőn Ivovácsné Őnagysága egészen felhevűlten lép az irodába. „Jer haza kérlek" szól, nézd csak a Pistikát; bámulatos, ez a gyerek mit művel; valóságos csóda. Kérlek édesem, hiszen látod, hogy dolgom van. Oh Istenem, milyen sürgős dolog lehet az? Mandl ur pár percig türelemmel lesz. Na siess, kérlek, meglásd, csodálkozni fogsz. Kedves Mandl ur — szól Kovács — nem haragszik ugy-e, ha egy kicsit csodálkozni megyek ? Mandl ur kegyesen biccentett fejével, és Kovács ur nejével hazament. I'istika valóban csoda dolgokat művelt. Először az egyik lábát emelte felfelé, azután a másikat, egyszerre mindkettőt, midőn pedig ezeket az erőmutatványokat befejezte, kétszer végig gurult a szőnyegen, és azután saját magától felállt, két lépést tett előre, meghajolt ; de elesett és keservesen sírt. A mama megijedt, a papa is ráncba szedte homlokát. Pistikát a mama ölébe vévén, gyöngéd hangon kezdte csitítgatni : „Na ne sírj drágám ! Megütötted magad ugy-e fiacskám V Csúnya szék ! Nem fog ez többé bántani! Tűzbe dobjuk! Na ne sírj angyalom! Hol fáj ?" Gyü .... gyii .... gyü ... . gyü. Gyügyügvü ? A fejecskéd ugy-e szentem ? Majd meg csókolom .... igy szivem, ugy-e már nem fáj'? Hisz már nevetsz te aranyom, te édesem, te cukrom, te gyöngyöm, te mindenem! Ilm, mit csinálsz a hajammal ? Le akarod bontani ? Te haramia, te rablógyilkos, te életem!! Igy kis Pistikám, játszál szépen a katonákkal, mert mama most kimegy főzni, ugye csendesen leszesz ? Pistika bólintott fejecskéjével, mire a mama olyan édes nevetésben tört ki, hogy a legsötétebb pessimista ajakára is mosolyt csalt volna. Látod apuskám — szól férjéhez egész elragadtatással, milyen genialis egy fiú ez ! Meglásd, ebből a gyerekből még nagy ember lesz! A mama felkapja a gyermeket, összecsókolja, mintha annak lelkét akarná magába átszivni, és midőn meggyőződött, hogy pici arcán egy helyet sem hagyott csók nélkül, kimegy főzni, a papa pedig visszamegy az üzletbe. Mandl ur meg volt lepve. Ilyen könnyen még sohasem bonyolított le üzletet Kovács úrral. Délutánig nem történt semmi nevezetes. Pistika sem zavarta meg otthon Európa egyensúlyát, Ígéretéhez képest csendesen viselte magát. Végre délután négy órakor kezdtek a vendégek gyülekezni. Eljöttek: Toronyiné, Balogh Kálmán ur nejével és Margit húgával, Némethné, és Barta Kázméi ur hat viruló szép leányával. A kölcsönös üdvözlések után mindnyájan az ünnepelt Pistikát dédelgetik; mindegyiknek van egy nyájas szava hozzá, mindegyik ujat fedez fel benne. Mennyit nőtt már, mióta nem látták; mennyit szépült mult vasárnap óta! gyakorlatot jelentett, később átvitt értelemben a szellemi gyakorlatot hivták így s egy oldalulag zárt falak között ezt hajtották e nevezet alatt. De ebből a régies korból hála Istennek, már kijöttünk. A legideálisabb poéta is azt mondja, hogy a test épen úgy része az embernek, mint a lélek „Egyenlőn kell kedveznünk mindakettőnek." Hát bizony ezt ma már tudja minden gyermek. Százszorta jobban tudják a bölcs kormány férfiak s ennek értelmében rendezik az iskolákat. Gr. Csáky volt kultuszminiszter ur némely iskolához még korcsolyapályát is csatolt s az ország összes iskoláinak növendékeit sarkalta, hogy járjanak el a városi jégpályára. A napokban szőnyegen levő közoktatási költségvetés alatt egy országos képviselő nyomatékosan beszélt az iskolás fiúk testgyakorlásáról s dr Wlassics miniszter ur azt válaszolta, ami természetes dolog is, hogy nagy figyelmet fordit erre. Én alig hiszem, hogy a közoktatásügyi minisztériumban ki ne kerülte volna a figyelmet ennek a millennáris főgymnásiumunk játszóterének a hiánya. Melyik iskolának nincsen elég tágas udvara a gyermekek mozgására? Annak, amelyiket ezelőtt százesztendővel építettek; vagy annak, amelyik nagy városban, fővárosban épül; ott ahol olyan szűk a hely, hogy a házak a házak hátán vannak. Egy ilyen kis városkában, mint a miénk, melyik családnak nincs egy kicsinyke kis udvara, hol a gyerekek csigát pörgessenek, ha csak két szál gyerek van is ? A zala-egerszegi főgymnasium,"amellett, hogy egy világra szóló esztendőnek az emlékére épült, csak elég modem; hiszen még be sincs teljesen végezve, csak a léckerítés van kereken köröskörűi húzva. Aztán nincsen is zsúfolt házak közé szorítva. A külvárosban van. A város szélén van. Tenger pusztaság terül el a szomszédságban, hol répa terem s kótágykóró nő. Ez is sokat ér a közgazdaságban, de szerintem az emberanyag sem utolsó portéka államháztartás unk kincstárában. Én nem is tudom, hogy történhetett, kinek kerülte el a figyelmét? A tervezőnek? A városnak, ki a meglevő telket vette? A püspöki uradalom gazdáMegannyi hízelgő apróságok, melyek bájos melódia gyanánt csengenek az anya fülében. Kezdődik az ozsonna. A vendégek két szobát foglaltak el. Az egyikben vannak az asszonyok, a leányok egy része és az urak, a másikban a jour kisasszonyok, kik szintén hivatalosak voltak. Az első szobában vigan vannak. Megindul a csevegés. A kis Toronyi viszi a vezérszerepet. Első sorban a boldog mamának gratulált, mily derék szép fia van; többször jönne a gavallért meglátogatni, de nem lehet .... ezek a rosz cselédek — ... A cseléd kérdés alapos megtárgyalása után X. urno pikáns kalandja került szőnyegre; sajnálatomra keveset hallottam ebből, mert az asszonykák mindnyájan egyszerre olyan édes csevegést vittek végbe, hogy lehetetlen volt valamit is ellesni. A másik szobában voltak a jour kisasszonyok. Eljöttek : Gizike, Szidike, Lilike, Milike, Birike, Micike és Tiniké. Egy előadott monójog után Lilike beszéli el a tegnapi bál élményeit. Képzeljétek leányok, az első csárdást egy teljesen leborotvált arcú úrral táncoltam. Azt mondták,,egy angol lord; később kiderült, hogy a szomszéd urodalomban ispán. Juj, milyen fád egy ember! Tízszer is a lábamra taposott a kiállhatatlan ! Szerencsére Balog Laci hamar felváltotta. Ez egy bércig fiú! Milyen aranyos jó kedve volt! A selyem kendőjét folyton felfelé tartotta, néha nagyokat kurjantott: „Haj haj huzd cigány!" És milyen remek táncos! Az első négyest ő rendezte. Csak láttátok volna! Mikor kiállt a terem közepére, és elkiáltotta: Vis-á-vis kerestetik! minden szem reá fordult! És mennyit beszélt! Gyakran nem hallottam a zenétől és zajtól, de egyszer nagyon jol hallottam, midőn őszintén és egész pathosszal mondta: Lilike Nagysád, a maga közelében még a méreg is cukorrá válnék ! Igazán, olyan ennivaló egy gyerek! IVlai számunkhoz fél iv mellélvlet van csatolva